Esztergom és Vidéke, 1881
1881 / 54. szám
Városi és megyei érdekeink közlönye. Előfizetési ára : egész évre..........................................G frt. — krfél évre...............................................3 „ — „ évnegyedre .........................................1 „ 50 „ E gyes szám: 6 ki*. Az előfizetési pénzek az „Esztergom és Vidéke“ kiadéliivíitalálioz Széchenyi-tér 35. sz. intézondők. i\légjéle'nik : h e te ii ki ii t k éts /, e r vasárnap és csütörtökön. Nyilüér petit, soronként, 20 kr. Hirdetések a legolcsóbb áron közöltetnek. A lap szellemi részét illető levelezések, a szerkesv- tőségliez, jL^ŐRINCZ — UTCZA 30. SZÁM ALÁ. intézendők. Kéziratokat nem adunk vissza. így tehát csak kétszázny0 1 c z v 11 n- hat tanuló részesült kiképeztetésben. Nem tartozik ide a tömeges kizá- ratások kérdésével foglalkozni. Ez az intézetnek annyira hatalmába vág, hogy lapunk sohasem adott kifejezést a közönség bizonyos része neheztelésének, midőn néhány növendéket kiutasítottak, Csak azt vetjük hozzá, hogy valamint a túlzott erély kártékony eredményekkel jár, ugy a tömeges kizáratások éppen nem kedveznek az intézet jövőjének. Szigorú fegyelem előtt minden apa meghajolhat, mert fia jellemképzéséről van szó, de a túlzott erély mindig leverő és elkeserítő példákat mutat föl. Városunkból az idei tanévben százhúsz 0 n k é t s megyénkből h a r m i 11 c- nyolcz ifjú részesült kikópeztetésben. A szomszédos megyék közül legtöbben jöttek Komáromból (29-en) , Pestről (26-an), Nvitráról (23-an), Honiból (18-an) és Harsból (16-an). A mi az ifjak anyagi segélyezését illeti, az idővel nagyszerű arányokban fog történni s valóban nők szegény ifjúnak mozdíthatja elő jövőjét. Főpapjaink áldozatkészsége s főleg seminariumunk és főkáptalanunk jótékonysága valóban méltó, hogy a legnagyobb tisztelettel említ essék föl. A se- gélyző egyesület mely már 7.968 frt. 79 kr. vagyonnal rendelkezik, a lefolyt tanévben hatvanöt szegény tanulót látott el ruhaneművel, gyógyszerekkel s iskolai könyvekkel. Áldásos működéséért legőszintébb hálával adózliatik városunk. Ha egészen meg is vagyunk elé- gedve az ifjak segélyezésének eddigi módjaival, nem helyeselhetjük a harmadik módot, az ösztöndíjak kiadásának módját. Azt hisszük, hogy az ösztöndíjak szegény és szorgalmas tanulók számára vannak alapítva. S épen azért nem helyeselhetjük, ha a valódi szegények rovására jómódú és szorgalmas fiuk és ifjak részesülnek benne. Ugy találjuk, hogy az ösztöndíjasok között igen előkelő családok tagjai szerepelnek; sőt találtunk nyolcz olyan ösztöndíjast, kiknek szülői igen virágzó anyagi jólétnek örvendenek s határozottan nem igénylik a segélyt. E helyütt csak a szegényebbektől elvont források hibás alkalmazását Ítéljük el. A mit a jó módúak élveztek, azt a valódi szegények nélkülözték s a kinek igazságszeretete és jó szive van, az nem is helyesli az ösztöndijaknak ilynemű fecsérlésót. Nézzen utána kiki az értesítőben s igazat fog adni nekünk. Az önképzőkör s dalegyesület a viszonyokhoz képest igen élénken működött. Az ifjusád könyvtár pedig meglehetősen gyarapodott. Emlékezetes ajándék volt a her- czegprimásé, ki a Dr. Foichtinger Sándor által igen szakszerűen rendezett Gfrundl-féle növénygyűjteményből hatalmas részt engedett át a főgymná- sium használatára. Örvendetesen registráljuk Dr. Kru- esz Krizosztom főapát ásványgyüjtömény ajándékát is, melylyel a múzeumot gazda go 11 gyarap i to tta. Az uj intézet fölszerelésére a pannonhalmi apát bőkezűségéből több mint ötezer forintot fordítottak. A mint látjuk, a gyarapodás tehát rendszeresen halad s főgyinnásiumunk Középiskoláinkról. Előttünk fekszik főgymnasiumunk és f reáliskolánk ez évi történetkönyve, az > értesítő. Örömmel olvastuk meg bon nők mind- 51 azt, a mi városunk dicsőségére, jü vömének biztosítására s a haza javára >, szolgál. Főgymnasiumunk monumentális csar- nioka, a modern igéiteknek egészen [megfelelő fölszerelés s főleg a jeles ttanerők és szigorú fegyelem már is országos hírnevűvé avatták ;iz intézetet. A tanulók létszáma kétségkívül a rlegnyomósabb statistikai adat állításunk í bebizonyítására. A beiratkozott hallgatóság száma imgyanis 318 volt. Ha összehasonlítjuk a számarányokat az intézet kezdetével s virágzása legmagasabb fokával, akkor egé- eszen nyugodtak lehetünk a jövő felől. Az '»esztergomi főgymnasium megnyitása első »'évében ugyanis (1853-ban) kétszázhét jtnövendéket mutathat föl. Virágzása leg- imagasabb fokán, (1868-ban) midőn a ff el s ő 1 n agy ar 0 r s z ág i ifjúság tömegesen ifelénk gravitált, nógyszázkilenczvennégy t tanulót számított. Tehát az idei tan- óévről való adat mindenesetre olyan te- /íkintélyes középszám, mily közelebb áll 11868-hoz, mint a megnyitás elejének számarányaihoz. A múlt évhez képest aazonban csekély haladást constatálha- iftunk. A múlt tanévben ugyanis k é t- és-z á zh 0 t v en h árom növendék részesült kiképzésben; az ideiben ugyan 8318 tanuló iratkozott be, de kettő el- • íhalálozott és h ar m inc z elmaradt! Ms„Bssteg0a és Vidéke11 tárcája. Haragszik a rózsám ... ^Haragszik a rózsám, nagyon megbántottam, iTlizenkét lány eiőfcfc, este megcsókoltam. /INe haragudj kedves, aranyos virágszál, JLásd, én megköszönném, hate megcsókolnál. TdNe szegyeid, ne szegyeid, most van benne I módod. llHisz a vadgalamb se szégyenli a csókot, HHa látják se bánom, akárki mit mond rám, 1/AIég a pap előtt is megcsókollak rózsám. Pósa Lajos. Mz első és utolsó fölvonás. Gounod halhatatlan operáját, Faustot jadtáK. Margaretha szerepében egy fiatal •énekesnő, Mohai Katinka lépett fel, kinek oz volt első nagyobb szerepe. A lapok, a megtartott próbák után imái* előre is egekig magasztalták az uj énekesnő bájoló megjelenését, elragadó haug- íi, lát, és a mi énekesnőknél ritkaság, egynt- [( ;al művészi játékát. A várakozásteli közönség megtöltötte, a színház minden zugát, ■s nem csak nem csalódott várakozásában, de meggyőződött arról is, bogy a lapolc ez esetben — kivételesen — nem túloztak. Mintha csak Götlie és Gounod szolle- ,nei egyesül tea öntötték volna az ihletet, mely őket műveik megteremtésekor lelke- sité, a művésznő leikébe. A tlmlei királyról szóló regében, az ébredni kezdő, a kerti jelenetben s a kertilak ablakában a növekvő, majd kitörő, s a börtönjelenetben az őrült kétségbesésen keresztül csillámló szerelmet, ily hangokon s ennyi művészettel magyarázni még nem igen hallotta a közönség, S hozzá még az a junói termet, s azok a szőke paróka alól elővillogó bogár szemek ! Minden jelentékenyebb ária után szűnni nem akaró tapsvihar rázkodtatta meg a termet. A meghódított, az elragadott közönség tombolva adott kifejezést tetszésének. És midőn a művésznő mélyen meghajolva fogadta a kitüntetést, a meghatottság és öröm könnyeitől nedves szemei egy ifjút kerestek fel a földszint első sorában, egy ifjút, kinek tekintetében ilyenkor szerelem és büszkeség ragyogott. Mintegy 24—25 éves nyúlánk termetű ábránd ezó tekintetű szőke fiú volt ez, Katinka unokatestvére, kivel együtt nevelkedett. Katinka korán veszté cl szülőit, és Káin ok y Bélának, — igy hívták az ifjút, atyja magához vette elhunyt nővére egyetlen leányát. A gyermekkortól kezdődő folytonos együttlét, közös érzések, megegyező hajlamok, észrevétlenül fejlesztők ki a két ifjú szivhen az egymás iránti szerelmet, a melyet a szülők nem csak hogy nem gátoltak, de örömmel szemlélték gyermekeik boldogságát. Alig hogy a függöny utoljára legördült, Béla rohant Katinka öltözőjébe, s hévvel szőritá magához az est hősnőjét! — Katinkám, mindenem ! Óh ez az igazi diadal esteije volt ! Katinka nem bontakozott lei az ölelő karok közül, hanem halkan, meghatottan rebegé : — És kinek köszönhetem mindezt ?nem te voltál-e ki buzdított a csíiggedés óráiban, nem a te szerelmed tanitott-e meg a szerelem igaz kifejezésére, nem a te Ízlésed csiszolta-e a kezdő színésznő szögletességét? Ó éli hálával tartozom neked örökre! — Ne hálás légy, de szeress, szeress örökre úgy mint eddig szerettél ! A mama örömmel és meghatottsággal tekintett rájuk, s azután halk sóhajtással suttogá magában : — Boldogult férjem, miért nem láthatod te is igy őket ! * * * Alig öt év mult el a leirt est óta. A külvárosok egyikében, szegényesen bútorozott szobácskábán egy nő fekszik haldokolva , s ágya mellett az orvos szomorú arczczal nézi a szenvedőt, kinek a kín egészen eltorzítja arczát. — Ah orvos, szólal meg a beteg szaggatott hangon, minek igyekezett ön megmenteni a haláltól, minek hosszabbítja ki- naimat. Az én mérgem biztos volt, ellenszere nem használhat, ugy-e vallja meg nem használhat . . , — Asszonyom, az ég . . . — Igen az ég . . . az ég, ön hisz úgy-e az égben, a gondviselésben, az isteni igazságban? Hisz, ugy-e! Egykor én is hittem ! . . És ki tudja , . . Ugy-e meg| bocsát az ég is annak, a ki szenvedett, soévről-évre tökéletesebbé és keresettebbé fog válni. Városi reáliskolánkról kevesebb mondani valónk maradt. A tanulók létszáma alig kilonczven s ezek közül ötven városunkból és megyénkből való. Legtöbben (11) jöttek Nyitramegyóből. Az intézet sorsa meglehetős mostoha. Ösztöndíjak nincsenek, scgélydi- jak nincsenek, s igy a város nemes- keblűségo annál nagyobb dicséretet érdemel, hogy a magas tandíjat tizenhárom szegénysorsü növendéknek engedte el. Legfényesebb pontja az intézet gyarapodásának a herczegprimás növénygyűjtemény ajándéka. Á nagylelkű fő- pásztor ugyanis a Gfrundl-féle gyűjteményből több mint harmadtól ezer növénynyel ajándékozta meg reáliskolánk tanszertárát. Óhajtjuk, és pedig tiszta szívből óhajtjuk, hogy reáliskolánk mielőbb méltóbb gyámoíitásban részesüljön mert e nélkül virágzásra emelkedni nem fog. Reáliskolánkra városunk művelődése szempontjából égető szükségünk van, eltörlése halálos bűn lenne, elhanya- goltatása nem eléggé jellemezhető mos- tohaság, de fölemelése s virágzásra juttatása egyértelmű lenné városunk emelésével és virágoztatásával. Derék szolgabiró. A megye hivatalos és unalmas lapja egy vezérczikkben ad neheztelésének kifejezést, hogy Reviczky Károly szolgabiró függetlenségi elvekkel lépett föl, különben aligha győznek a l^böl- kutlii kerületben a függetlenségiek. kát szenvedett, úgy mint én szenvedtem ! Oh az én életem ! Az én életem,- hahaha ! Ideges kaczajba tört ki, de a lcacza- gás csakhamar görcsös csuklássá változott. — Asszonyom, szólalt meg az orvos kérő, szelíd hangon, nyugodjék meg kissé, igy ék egy kortyot, e szer csillapítani fogja! A beteg engedett, Az orvosság csakugyan láthatólag enyhité a szenvedést. — Köszönöm orvos úr! mondá halkan a. beteg. Fájdalmam mintha szűnnék. De azért érzem, hogy csak kevés időm van hátra. Hallgassa meg kérem történetemet, s tegye meg egy kérésemet. Egy haldokló utolsó kérését. ígérje meg, ugy-e megteszi! — - Meg asszonyom : Megteszek mindent az ön érdekében a mit csak erőm enged nyugodjék meg, mondá az orvos. A beteg rövid szünetet tartott mintha erőt akarna gyűjteni elbeszéléséhez s azután halkan kezeié. — Nem oly rég* volt, ön is bizonyára tudni fog felőle, midőn még mint Mohai Katinka énkeltem az operánál. Énekeltem és boldog voltam, mert szeretett' a közönség, és imádott az én Bélám. És ezért a boldogságért sokat, nagyon sokat kellett szenvednem. Nemsokára első sikerem után anyámat egy hirtelen betegség elragadta, s mi együtt, egyedül maradtunk Bélával. Hanem ez az egyedüllét rém volt soká zavartalan. Sokan vannak a kik azt hiszik hogy pénzért még szivet is lehet vásárolni! És hozzá ha az a szív még egy énekesnőé, ki ne erezné magát feljogosítva ajánlatokkal közelíteni hozzá! De nekem erős támaszom volt Béla szerelme, s akkor még nem sokat f
