Esztergom és Vidéke, 1881
1881 / 54. szám
Oknii ritka mar inai napság a fér- íiíis és orélyos állásfoglalás a megyei tisztikarnál, hogy Reviczky Károly fellépést nem csak sajátszeriínek, de még megdől öntőnek is találják. A megyei tisztikarnál kifejlődött erős testületi szellem előtt tisztelettel hajiunk meg. De van ennek a testületi szellemnek árnya is. Hogy olyan kérdésekben is vakon összetart, melyek próbára teszik a meggyőződés erejét. Annál többet ér a becsület, mennél nehezebb körülmények közt kell füntar- tani. A megyei tisztikar politikai meggyőződésben eddig utasításokra ügyelt s a testületi szellem köpenyébe burkolózott, hogy megvódelmezhesse álláspontját. Szép az öszhang, mikor valódi s az egyetértés, mikor őszinte. Do szebb a meggyőződés bátorsága s az elvek mellett való férfias sikraszáljás. Reviczky Károly mint szolgabiró többre becsülte meggyőződését a kiadott jelszónál s töbre becsülte elvei szentségét a testületi szellem összetartó hatalmánál, sőt reactiójánál is. És épen azért városunk minden nemesen érző s higgadtan gondolkodó polgára csak kalapot fog emelni előtte. Nem páitszempontból állunk meg a kérdés előtt, mert az igen rnegszü- kitenó álláspontunkat s talán az elfogultság vádjával és terhelhetne. Hanem kiindulunk a férfias és bátor önállóság méltatásából, mely szembe mer nézni egy egész testület magatartásával. Ritka jelenség s épen azért tiszteletreméltó jelenség. Meg vagyunk róla győződve, hogy a köbölkútlii képviselő ügyét a függetlenségi zászlón fölírt elvek emelték föl a diadal vállára ; de arról méginkább, hogy a mit tett az nem a szakadás, hanem a meggyőződés kedvére történt. Népszerű férfiú volt, mint szolgabiró. Népszerűbb lesz mint képviselő. Az országházában szükség van oly férfiakra, kik bátran szembe mernek szállani olyan testületi szellemmel, mely gyakran sok szép törekvés bölcsője, de sokszor az elfogultság, sőt meggyőződés hiányának származási helye. Üdvözöljük Reviczky Károlyt, mint szolgabirót hogy érvényt szerezzen férfias meggyőződésének a testületi szellemmel, és igen ki sok traditiöval szembe szállott, hogy diadalra emelje elvei szentségét. Sok ilyen férfiút a megyei életnek s a hazának ! Az iszákosságről. Az első pohár, a melyet ittál, szeliditő báráuyvór; a második düliősitő tigrisvér, a harmadik sárba rántó sertésvér. Ná p o 1 y i köz m o n cl á s. Egyike a legnagyobb társadalmi veszélyeknek, melyek a munkások általában a köznép között nagy számú áldozatot követelnek, az iszákosság, mely szokás már népünknél valóságos szenvedélyéé fajult. E rút bűn hazánkban már nemzeti jelleget öltötse kórtüneti állapot aggály- lyal tölti el a haza ügyéért li évülő sziveket. Napjainkban a földinivések, iparosok, egy szóval a munkások tömege a szünórákat nem az elveszett erők pótlására fordítja, hanem nemtelen szenvedélyei kielégítésére focsérli; a felüdülés óráit nem a család körében, hanem a csapszékben tölti. Pedig az emberi társadalom alapja: a családi élőt, valamint az erkölcsösség, a művelődés, haladása nem ismernek nagyobb ellenséget, az alkoholizmusnál. A pauperizmus terjedése s mindaz, mi ezzel összefügg, semmi által sem fokoztatik úgy, mint az iszákosság által, ez tenyészti nagy részben a szegénységet, nyomort, fogyasztja a nemzeti vagyont, megrontja a népet. A részegeskedés, ha már szokássá vált, csakhamar megtenni iszonyú következményeit. Lassanként hekövetkeznek a testi zavarok, szenvedélyek, mint a hirtelen harag, kedvtolenség, elégedetlenség, szellemi eltompultság, erkölcsi fásultság és tehetetlenség. A pálinka, bor, sör, és más szeszes italok mértékfeletti élvezésében gyakran a legnagyobb bajok gyökereznek, így pl. az iszákosság nem ritkán tó- bolyodottsággal végződik. C a 1 m e i 1 1857-ben 176 tébolyodott férfi közt 60-at talált, kiknél e betegség a szeszes italok mértéktelen élvezetének kö- vetkctkezméiiye volt. Ismeretes, hogy az idióták 5%-a iszákos szülőktől származik, úgy szintén 20—60n|; azon elmébe togek száma, kik az iszákosságnak köszönhetik bajokat. Úgy szintén ismert tény az, hogy minden epidémia legtöbb áldozatát az iszákosak közül szedi. De magának a hosszú életnek is nagy ellensége az alkoholizmus. Szorgosan gyűjtött statisztikai kimutatások szerint, az iszákosoknál a halálozási arány 1—4-szer nagyobb, mint a többi embereknél. Heyfelder az iszákosságot az öngyilkosság főokának mondja. Hazánkban valóban az utolsó tiz év alatt 700 öngyilkosság szerepel, mint az iszákosság áldozata. Képzeljük csak mindezekhez a ré- szegeskedőnok önokozta családi boldogtalanságál, vagyonának ziláltságát s némi felfogással bírunk népünk szerencsétlen állapotáról. S hogyan lehetne eme mindinkább elharapódzó mételyen segíteni ? Hogy e kérdésre megfelelhessünk vizsgálnunk kell a hajt és különösen annak okait. A munkás, hogy a hét fáradalmait kipihenendő, ünnepnapjait kellemesen töltse, a korcsmába megy, s hogy minő az efféle látogatások eredménye náluk, azt mindenki tudja. E rákfenének gyógyítására legczélszerűbbnek tartanám az úgynevezett népkertek felállítását, melyeknek eszméjét már több lap hasábjain fejtegettem. Kísérjük csak figyelemmel egy nős kézműves mesterember vasárnapi életét. Mily édes örömmel keresne fel sok családapa valamely intézetet, hol ételen italon kívül, valami hasznos szellemi élvezetben is részesülhetne. Minthogy olyan helyiségeket, hol erejét meghaladó belépti dijat követelnek tőle nem látogathat, családjával a korcsmába megy, s hogy a benyomások, melyeket a gyermek itt felvesz, minő erkölcstelen hatással lesznek rája, mondanom sem kell. Ezek után azon meggyőződésre jutottunk, hogy ideje volna eme ni ndinkább veszélyesebb társadalmi rákfenének elejét venni. Hogyan lehetne pedig ezt természetszerűbben elérni, mint nép kertek felállítása által? Az iszákosság elnyomása érdekében, az állam is segédkezet nyújthat a társadalomnak, a menyiben a pálinka mérés jogát szőkébb korlátok közé szoríthatná; valamint a spiritusz adó általa való behozatala is czélszorű lenne. A pálinkaadó már valamennyi czi- vilizált államba be van hozva ; Oroszországban a pálinkaadó az állauijövédelmek harmadrészét képezi. Csak nálunk nincsenek tekintettel arra, hogy a spiritusz-italok megadóztatása által annak fogyasztása korlátozva legyen. Szükséges lenne még a lebujok számát leszállítani és a dőzsölés határidejét megállapítani. Gondoskodni kell, hogy no legyen alkalma a munkás osztálynak minden lépten, nyomon kényelmes módon szeszes italokhoz jutni. Nagyon ajánlatos lenne a pálinkamérést oly helyeken eltiltani, hol más áruezikkók is, különösen élelmiszerek kaphatók. Tehát a szeszes italoknak vegyes kereskedésekben kicsinyben való árulása, szigorúan eltiltandó. Óhajtandó volna még az iszákosokra szigoniabb büntetést mérni. Ez nem joga, hanem kötelessége az államnak a nyilvános egészség és er- külcsiség, az összes nemzeti erő megtartása érdekében. A iszákosságot nekünk gyökeresen ki kell irtanunk népünkből, nemcsak törvényben ki kell mondanunk, hogy mindazon ember ki nyilvános helyen részegen találtatik, megbiíntettetik, hanem az Írott malasz- tot végre is kellene hajtani. A büntetésnek hogy hathatós legyen, elég szigorúnak, hogy alkalmazható, mérsékeltnek kell lennie. A felelőség némi tekintetben a korcsmárosra is átvihető, kinek kötelességévé tétessék helyiségén belől a lerészegedést megakadályozni. A törvény még mondja ki, mely szerint, a 16 év alatt lévő kiskornak számára nyilvános helyeken szeszes ital ki ne szolgáltassák. A kormány továbbá rendeletet bo- csáthatna ki, mely szerint a korcsmában a hitelnek behajtására törvényesen nem nyujt segédkezet. Végezetül pedig a rendőrség ruház- tassék fel a joggal, mind ama helyeket melyekre a fentebbi törvények kiterjeszkednek, bármely időben felkeresni és átvizsgálni. Ezek lennének főpontjai egy ital-törvénynek, melynek behozatala Magyarországban oly égető szükséget képez. Veszprémi Soma. Színházi szemle. Hamlet és Ophelia. (Operette. Parodizálta Hopp Gyula. Fordította Zajoughi.) Szombaton este szórakoztunk rajta. A ki ismerte Shakspere Hamletját s az operát, az meglehetősen elmulatott a visz- szás helyzeteken, Maga a paródia különben rendkívül selejtes, izetleu, s több helyütt émelyítő. A közönség zavarban volt, hogy folyton boszankodjék-e vagy nevessen. 26. Peleskei nótárius. A régi jó magyar boliózatjó előadásban még mindig megteszi hatását, daczára annak, hogy vidéki színpadokon a badarabbnál badarnbb németből fordított törődtem a visszautasított udvarlók egyre növekedő számával. A színpadon pedig számíthattam a nagy közönségre, azon közönségre mely a művésznőben megelégszik a művésznővel. A haldokló mélyen felsóhajtott a felidézett édes és keserű emlékek behatása alatt, s azután kis szünet múlva íolytatá: — Egy hált követő napon Bélát nagyon felmdultan találtam szobájában. Fel s alá járt és heves taglejtés között beszélni látszott valamit magában. Egyes mormogva kiejtett szavakat voltam csupán képes kivenni; „Még egy angyal sem tiszta előttük! . . . Hanem majd én ............„Midőn észrevett n agy erővel elfojtá felindulását s igyekezett nyájasan fogadni. Én természetesen kérdezősködtem, bogy mi az oka e felindulásnak, de kitérőleg válaszolt, majd ismét kért hogy hagyjam magára, holnap mindent meg fogok tudni. Ezzel bezárkózott szobájába. Engem egész nap és éjjel rósz sejtelmek gyötörtek, melyeket semmiféle okoskodással sem voltam képes elűzni . . . Szavait kitörő zokogás szakitai félbe. Később némileg csillapulva újra kezdő; — Másnap reggel Bélát egy golyóval mellében haldokolva hozták haza. Sem az én kétségbeesésem, sem az orvosok tudománya nem voltak képesek Őt visszaadni az életnek. Csak pár perezre tért vissza eszmélete, s ekkor elbeszélő hogy a tegnapelőtti bálban gr. Felváry egy társaság előtt oda nyilatkozott rólam, miszerint én azért utasítok vissza minden tisztességes udvarlót, mert titokban egy igen magas állású urnák vagyok szeretője, s ezért ő kihívta a grófotCjia szükség volt a csillapító szerre. Ennek jótékony hatása alatt íolytatá a haldokló : — Eltemettük őt, s én vele eltemettem szerelmemet is. Képzelheti ön orvos ur helyzetemet. A világ még jobban nyelvére vette nevemet és senlu sem volt a ki védelmezzen. A legmélyebb fájdalom fogott el, majd lassanként kezdtem kétségbeesni. Elvesztettem Internet a gondviselésben, s megutáltam az életet és az embereket. És kínzó gondolataim elől, nem voltam képes menekülni. Azt hittem hogy ha mindent feledni igyekezve a művészetben kevesek kárpótlást ez enyhíteni fog. Nem használt. Majd ismét a szórakozások különféle nemeit vettem elő. Ezek képesek voltak perczekre feledést nyújtani, de később csak annál erősebb volt a fájdalom. Végül hogy egészen eltompitsara a szív szavát az élvezetek karjaiba vetém magamat. Fiatal és szép voltam, s hozzá még rendelkeztem a művészet minden csáb- szerévfd, válogathattam tehát könnyen az emberekben kik egy tekintetemért képesek voltak feláldozni mindent hogy eleget tegyenek legbizarabb szeszélyeimnek. Atélveztem mindent, a mit a felizgatott emberi képzelet csak kigondolhat élvezetül, és sikerült is minden érzést elfojtanom, de ez som tartott soká. Lassanként a mámor is megszokottá válik, s nekem uj izgató szer kellett- Ekkor egy dámoni gondolat született meg agyamban. Beszóld meg magadat! suttogd egy hang naphosszán! fülembe, és én csakugyan pokolilag boszultam meg magamat! A beszélő hangját alig lehetett már hallani, s egész testét görcsös remegés fogta el. — Lassanként magami oz csalogatáiu gróf Felváryt, szerelmet színleltem iránta, s midőn benne is lángra gyűlt a szenvedély magamhoz fűztem őt a csáb minden nemével, s azután az Őrülésig fokoztam szenvedélyét. Ez volt azután a szerep! Művészi fényes, minőt a színpadon soha, s az életben is csak ritkán szoktak eljátszani! Nemsokára a gróf egészen hatalmamba jutott, mint tehetetlen bábbal játszhattam vele. Erre vártam hogy megkezdjem a bosszú munkáját. Mikor mit sem volt képes megtagadni tőlem, elvontam őt neje és gyermekeitől, pazarlásaimmal tönkre tettem vagyouilag, s azután kiűztem. — Nekem pénz kell, én élni élvezni akarok! Tudtam, hogy vissza fog jönni. Először adósságokat csinált, majd később ezt a forrást is kimerítvén váltókat hamisított. Ekkor a törvény kezdte üldözni, szöknie kellett. Elfogták, s ő a börtönben akasztotta fel magát, én pedig élveztem a bosszú teljes kéjét! A legmagasabb kéjt mit a szenvedély nyújthat! A beteg egész testében e szavak alatt lázas tűz égett, s mintha csak a szenvedély adott volna erőt neki, hangja erősült a beszéd folyamában. Most azonban beállt a re- akczió, alig volt képes suttogni. — Lassanként azonban boszúm lehűlt, s magam is kezdtem belátni hogy hova jutottam. Újra neki hát az élvezeteknek! Tomboltam mint valami őrült a kéjekben, mig egy erős meghűlés ágyba döntött. A hosz- szas betegség alatt elvesztem hangomat, el szépségemet, és helyettük a sorvadás csiráit kaptam meg. Úgy a hogy felépültöm, de ekkor anyagi gondok kezdtek háborgatni. Udvarlóim elhagytak s én a fény napjaiban soha sem gondoltam megtakarításra. Miliőm azután a nyomor megkezdődött és a sorva-j dás is egyre erősebben lépett fel, nem voll! erőm tovább az élet nyomorát elviselni. Csalíj még egyet kérek öntől orvos ur, gyerme-t kein ............ H angja elhalt szemei liomályosulni kezd-J tel. Alig lehetett egyes szavakat érteni. — Gyermekem ... a nevelő intézet« ben . . . fogadja magához ... ne tudja . . f. szülei törté . . . netét • . . meghalok . . Béla . . . Pár görcsös rángás, szemei üvegesekkel váltak, kiszenvedett. Kis Káplár. Érdekes fogadás. Lapunk szerkesztői} kedden este meghitt baráti körben a Szeres cseuben névnapi és tudori ünnepét ülte. Ige.e vidáman folyt a beszéd, midőn a meghivv egyszerre csak fölemellcedik és a következe megfogadásra kéri barátait: Tiz év múlni június 27-éro meghívlak benneteket magam u hoz. ígérjétek meg szavatokra, hogy meghűli vásomat szívesen veszitek. — Valamennyiem összekoccziütotfcák poharakat s megígérték Erre Szabó Mihály szólalt föl s rövideb terminussal az asztal tizenkét tagját öt é múlva Űnyra hívta meg. Az érdekes meg. fogadásokra mindenekelőtt is ez utón kérj ti ajelcnvoltak szives emlékezetét. Hogy pocii egymás iránt is emlékeztotóssel lehessen«! közöljük a jelenvolt kis társaság névsoráti Arányi Dezső, Bártfay Géza, Földváry 1st váll, Heimlich János, Kollár Karoly, Kőrös László, Lányi Adolár, Maurovich Fábi, Szab Gyula. Szabó Mihály és Walltisch Gyula.«
