Esztergom és Vidéke, 1881
1881 / 52. szám
Képviselőválasztásunk. (Junius 26-án.) !• Pártjaink jellemzése. Hetek óta napirenden volt az a kérdés, hogy melyik jelölthöz csatla- k ózz an ak vá hisz tóp olgárai n k. Mindefildről beszéltek, csak Pór Antalról nem. Gyűlöletes neve volt az ellenzék előtt; lejárt név volt saját pártja előtt. Még a legfiatalabb párt, a Sclnvarczel zászlója alatt csoportosuló kormány liivek, is Pór ellen agitáltak, s igy történt, hogy a megrendült bizalom előrelátható vá tette Pór Antal elkerülhetetlen bukását. Csak azok nem akartak hinni, az ő siralmas végzetében, a kik bíztak az ezüst hóditó csengésében s a pénz szédítő hatalmában. De elveszti ott értékét a pénz, a hol a nép szava hatalmasan a becsület diadaláért csoportosul, egyesül és harczol. Horánszky Nándor a mérsékelt ellenzék jelöltje volt. Esztergom majd egész értelmisége pártjához csatlakozott. Független kereskedőink, iparosaink ; értelmi osztályunk, az ügyvédi kar s tanáraink lelkesen sorakoztak zászlója alá. Rendszeresen dolgozott a párt-bizottsága, melynek elnöke városunk legelső polgára, Palkovics Károly volt. Horánszky Nándor hetek óta gyakrabban föllátogatott hívei közé s mentői többet érintkezett választóival, annál inkább ragaszkodtak hozzá. Gróf Ap- ponyi és Szilágyi Dezső két Ízben is eljöttek városunkba s Rátli Károlylyal kétségkívül hatalmas propagandát csináltak a mérsékelt ellenzék lobogójának. Függetlenségi pártunk sokkal előbb szervezkedett. Tagadhatatlanul Nagy Imre érdeme a párt létesítése. Eleinte hat emberből keletkezett az a párt, mely később folytonosan gyarapodott mérvében. A függetlenségi hangzatos eszmék, mint mindenütt, úgy nálunk is a népet ragadták el. De néhány tevékeny ügyvéd s több igen értelmes férfiú közreműködése által napról napra öregbedett kitartásban és erőben. Legelőbb Eötvös Károly, Mednyánf^ky Árpád báró és Ver- hovay Gyula jefentek meg városunkban. Csakhamar Eötvös Károly nevét Írták fel lobogóikra s Eötvös prog- rammbeszéde csak növelte a lelkesedést. Később Eötvös visszalépett s helyébe Németh Albert lépett föl, ki Mocsáry Lajossal megjelenvén Eszter- gomban, megnyerte tökéletesen pártja bizalmát. Az utóbbi napokban azonban Németh Albert is visszavonult s a párt jelölt nélkül állott. Nem akarjuk e helyt a kettős visszalépés ókát kutatni és bírálni. Csak a párt helyzetét jellemezzük választás előtt. Sclnvarczel Sándor Reichenauban időzött családjával, midőn váratlanul kérdést intéztek hozzá, hogy liajlan- dó-e a jelöltséget elfogadni azok részéről, kik meggyőződésüknél fogva kormánypártiak, de Pór Antal iránt legcsekélyebb bizalommal sincsenek. Sclnvarczel Sándor az ügyet lelkesen fogadta. Hiába intéztek hozzá a központból lemondató leveleket és sürgönyöket, Sclnvarczel nem vonult vissza. Férfias hangú nyilatkozatában határozottan kimondja, hogy ha a kormánypárt Esztergomban kerületet vészit, azt csak Pór Antalnak lehet tulajdonítani, a ki daczára, hogy lejárt ember, sőt sok tekintetben gyűlöletes alak, mégis makacsul ragaszkodik a meg nem érdemelt jelöltséghez. A Schwarczel-párt eredetileg csak töre- dékszerii jelleggel birt, de törekvését a másik két ellenzék csak tisztelte. A három párt jellemzése után Pór Antal pártjáról egészen fölösleges megemlékezni. Sajnáljuk azon derék és előkelő urakat, kik tekintélyük egész súlyával hozzá ragaszkodtak, mert Pór Antal hat éves partiamén ti működése után meg nem érdemelte, hogy politikai pályafutása előtt tisztességes ember még csak kalapot is emeljen. Ilyen viszonyok között közeledett e választás napja. II. Horánszky bevonulása. Szombaton délután nagy közönség csoportosult s Szerecseu kávéházba. A kerek templom előtt vidám zeneszó mellett népünk gyülekezett össze. A féluégy órakor érkező vonat elé húsz hintó készült. A díszes kocsisor a Szerecseu elől előbb beczir- kálta a város nevezetesebb utczáit s azutáu az iudulóházhoz vonult. A lobogós kocsisor városunk válogatott polgáraival, s a nemzeti szalagos lovasok', festői látványt nyújtottak, A vonaton Horánszky Nándor, Szilágyi Dezső és gróf Apponyi Albert érkezett meg. Lelkes éljenzésekkel fogadták őket. De a sötét felhők egyszerre csak óriási zivatarban szakadtak le, úgy hogy a bevonulás egészen elázott- Mennydörgés és zápor között sietett be az egész kocsisor tönkre ázott zászlókkal s elkomorodott arczokkal. Előbb a szigeti vendéglőbe tértek, hogy a zivatar elmúlását bevárják. Végre még mindig szakadó esőben bevonultak a városba. Majd minden útban eső házból koszorúk és csokrok hullottak a tömegre. Horánszky négyes — Népdalokat. Egyedül csak népdalokat ? Semmi klasszikus szerzeményt ? — Csak népdalokat, uram. — Es minő átiratokból ? — Semilyeuékből se uram, mert én még nem is ösmerem a kottákat. Most már eloszlott a művész szeretetre- mélt-ósága. — Hát hogy akar művésznő lenni ? — Úgy, hogy meg akarok öntől tanulni mindent, a mire még szükségem lesz. — No lássa kisasszony, erre már nem merek vállalkozni. Mikép találhatna kegyed művelő mintaképeket a hegedű-művészetben, mikor nem ismeri a kutatás módjait. Azutáu milyeu népdalokat játszik ?-- A mik ott teremnek, a hol a vadrózsa nyílik, meg a hol a forrás fakad. Azután a melyeket magam szereztem. — A melyeket maga szerzett. — A művész arcza újra földerült. — Tehát a melyeket maga szerzett! De kitől vette a formák titkát? — Senkitől. Magától jött az uram, mint a gondolat. — Magától jött az, mint a gondolat . . . A művész mosolyában volt valami a gúnyból. A kékszemű leányka nem bírta elviselni s lesütötte tekintetét. Egyszerre csak oda lép a zongorához s fölvesz egy hegedűt. — Megengedi, uram? — Éppen megelőzött gondolatomban. Tehát vegye a vonót $ játszók egyet azokból a saját szerzésű népdalokból. Csak egyet kérek abból, a mi magától jött, mint a gondolat. Katicza fölöslegesnek találta, hogy szigorú kritikát kérjen. Hiszen a művész minden mozdulata csupa figyelem és bírálat volt. A művész megállott a leányka előtt. Vállárai szokatlan szivjárásu dallamot csalt ki a vonó. Volt benne bizonyos fájdalom, mely édesen megindít s valami borongás, a mi merengővé tesz. Volt benne valami a mezei szellő csevegéséből, az erdő suttogásából, a csermely regéiből, a madarak költészetéből. Megszólalt dalában a szerelmes pásztor méla furulyája s a falu harangjának imája. Es kiérzett belőle egy érzésteljes leáuyka szivének büszkesége, megható története, gyöngédsége, varázsa. Az egyszerű természet s az egyszerű szív megragadó őszintesége volt a dalnak kőit íja. A leányka csak játszott, játszott. Hol méla mosolylyal, hol ábrándos merengéssel, hol ihletett szenvedéllyel Dalából kitört a hév is s megrendítő erő olvadt át a négy kis liiír szavaiba. A művész odarohaut a leánykához s megcsókolta a kezét. Lelkesedve, magánkívül, elragadtatva szakította félbe Katicza népdalát. A leáuyka mosolyogva tette le a hegedűt, s halkan kérdezte a művésztől : — Tehát tudja már most, hogy milyen kottákból játszom . . Ugy-e méltó tanítványa leszek ? — Büszkeségem lesz, kisasszony. A valódi tehetség hatalmával van kegyed megáldva. Köszönöm, hogy hozzám jött. Gyönyörrel fogom oktatni, ha kegyed is megtanít arra, a mire seukise tanította. Ez órától kezdve Werner Katicza a művész tanítványa lett. fogata egészen virágokkal volt elhalmozva. A hatalmas eső sokat elmosott, de a nép lelkesedésének ártani még se birt. A Szerecseu ablakaiból Horánszky, Szilágyi és Apponyi buzdító beszédeket tartottak, mire a föllelkesített tömeg Horánszky Nándort éltetve oszlott föl. Ili. Előestén. A Szerecseu soha megteltek!) s élénké Lb nem volt, mint a választás előestéjén. Szilágyi Dezső lelkes buzdítást intézett a néphez. Horánszky és Apponyi gróf látogatást tettek a gyülekező helyeken s mindenhonnan örömtől sugárzó árczczal tértek visz- sza. Mert minden a lehető legjobb rendben volt. A függetlenségi párt a Magyar Királyban gyülekezett, a Hol pompás zene és jó bor mellett vidám lánczot jártak a legények. Itt is sok választópolgár gyülekezett össze, kiket lelkes beszédekkel tartottak a párt vezetői. A mérsékelt ellenzék több kisebb gyülekező-helyén hasonlóan vidám világ járta. Mindenütt lelkesen várták a választás nevezetes napját. A Pór tanya a Bitter-féle kávé- házban sokkal több korhelykedőt, mint választót gyűjtött egybe, de még a kortesbor se tudta ezeket föllelkesíteni. A Schwarzel párt alig tartott tanyát. Zajosan múlt el az éj. Késő éjfélig lelkes tömegek járták be az utczákat s élénken éltették jelöltjüket. IV. Választás napja. A Széchenyitéren már korán reggel helyet foglalt a katonaság s négy felé sorakozott. Legelébb a Horánszky-párt vonult a választás színhelyére. Óriási sátor alatt szólt az egyik zenekar, mig a másik folytonosan toborzottá a hiveket. Végtelen ssk zászló, átalános lelkesedés s folyton gyarapodó népség közé gyülekeztek a választók. Átelleuben a Pór-párt igen vékony népe sorakozott. Semmi lelkesedés, semmi buz- góság. Mellette a Schwarzel-párt majd sokkal több zászlóval kezdetben, mint választóval. Nyolcz óra után megindult a függetlenségi-párt is kijelölt helyére. Nagy néptömeg olvadt a nagyszámú választó polgárok közé. A menetet a párt vezérei vezették. Midőn a katonai sorfal elé kerüljek, mely a két ellenzéki pártot egymástól elválasztotta, óriási lelkesedéssel üdvözölte egymást a két párt. Zászlóik összebornltak, a polgárok egymás keblére siettek összeölelkeztek, sírtak és nevettek egyszerre, az öröm rivalgása megrendítette az egész várost. A két párt egyesülése, testvéri ölelkezése, hatalmas erősödése fölemelte a lelket, de lesújtotta azokat, kik még mindig vásár utján vártak diadalt, lesújtotta a Pór pártot, melynek egyetlen egy szívből fakadó lelkes jelszava se volt. Az egyesülés Ifire villámgyorsan futotta be az egész várost. Miudeuiitt nagy hatást keltett. Mindenütt biztosnak tekintették az egyesülés diadalát s a kormánypárt bukását, főleg Pór Antal zászlója lója alatt. ____A három párt előtt kijelentette a váH árom nap múlva már az egész város csak róla beszélt. II. A kisvárosiak szörnyű kiváncsi emberek. Szerették volna tudni, hogy honnan szakadt közéjük az az egyszerű lányka, a ki visszavonulva lakik egy szegény asszony házában, a ki nem jár sehová, csak a mogorva művészhez. Kezdetben semmmit sem tudtak róla. Később már szájról-szájra járt a bír, hogy a kisaszouy valóságos tünemény. — A kis Katicza cl akar bénünkét hagyni — mondta egy alkalommal egy kisvárosi gavallér több barátjának, kikkel éppen a templom ajtaja előtt csoportosult, hogy a távozó hölgyeket kritizálják. — Magas Viktor úr, a mi dicsőségünk, nem akarja tovább oktatni. — Bosszúi értesültél barátom — veté ellene egy barátja, a ki jobban ismerte az utolsó divatot, mint a legelső költőket. — Éu úgy tudom Pepike nagysámtól, hogy a kisasszonyt ugyan erősen magához sürgeti valami budai nagynénje, de azért szó sincsen távozásáról. Tudod az a vén asszony bizonyosan aggódik azon, hogy a kis Katicza egészen egyedül áll a világon. Hja, de hát az már sorsuk a művésznőknek. — Mondok én ennél érdekesebbet — kezdó a harmadik, a ki teljes életében nem csinál egyebet, csak udvarol s folytonosan bukik a jogszigorlatokon — a kis Werner Katicza megmagyarositotta a nevét. — No azt bizonyára csak azért tette, mert most már nyilvánosan föllép. Tehát hangversenyre lesz kilátásunk. Es mire ma- gyarosodik a neve? lasztás elnöke Dr. Hide Antal, hogy három jelöltet ajánlottak Pór Antalt, Schwarczel Sándort és Horánszky Nándort. Kijelentei te, hogy a szavazás megkezdődik, még 1 pedig először is a királyi város részéről. A szavazás mindjárt kezdetben olyan ' arányokat mutatott, hogy Pór Antal bukása biztosnak látszott. Gyorsan emelkedett a Horánszky-párt lajstroma százról százra. Pór Antal csak két szavazatot kapott, midőn egyszerre csak egy okmányt adnak be az elnökhöz, Kruplaniél Kálmán és Nie- dermau Pál aláírással, mely Pór Antal visszalépését jelentette. Soha hír nagyobb örömmel nem találkozott, mint mikor Pór Antal megugrása közzététetett. Riadó öröinkiáltások zúdultak föl az egyesült ellenzék hatalmas pártjáról, magosán emelkedtek a zászlók, óriási volt a lelkesedés, hiszen a diadal legfényesebb öröme járta be az egész várost. A Póristák utolsó mohikánjai visszavonultak. Többen a Schwarzel párthoz| csatlakoztak s igy folyt a szavazás egye-« dűl Horánszky és Schwarzel között. Pór f Antal azonnal elutazott, Gróf Apponyi Albert s az egyesítek el- ellenzék elnökei Palkovics Károly és Nagyi Imre folytonosan jártak keltek. Az elleuzék - minden tevékeny közkatonája láza« buzgalmat fejtett ki. Lélekemelő volt látui azt a lelkesedést, azt az örömet, mely az elleuzék táborában lakott, Délután már a' legfényesebb diadal gyümölcseit élvezték. Öt óra után kihirdették a szavazási eredményét, mely szerint Schwarzel] Sándor 1-37 szavazatot s Ho- rán s z ley Nándor 7 5 4 -et k ap o 11* s igy Horánszky 617 szavazat többséggel városunk képviselőjévé m e g v á 1 a s z t a t o 11. Perczekig tartó riadallal fogadták a fényes diadal hírét. Az emberek egymásra, borultak örömükben. Ekkor a városház balkonján, honnan az eredményt közhírré k tették, Horánszky Nándor meghatott hangon köszönte meg választói bizalmát. Egyértelmű volt abban az órában az ő lelkes ígérete hazánk és városunk érdekében, az eskü szentségévelEkkor olyan jelenetnek voltunk szemtanúi, mely hangosabb dobogásra bírta a szivet s könnyet csalt az örömtől ragyogó szem ekbe. Palkovics Károly emelte föl szavá. —- ■ Hármat akart mondani. Először is megkő- • szönte a párt összetartását és lelkes töret- ■ vését, másodszor Horánszlyt akarta üdvö- - zölni, de üdvözletéhez nem találta m-g hí szót az öröm szótárában. Ott, valamennyi i választópolgár előtt, Horáuszkyhoz fordult i s homlokon csókolta. Harmadszor azt mon- - dotta : most podig menjünk a templomba. . A jelenet erkölcsi hatása óriási volt. . Minden ember egyformán megindulva is,?, boldogan is, büszkén is sietett a belvárosi!, templomba, s ha az olyan terjedelmes lett’; volna, mint a bazilika, talán még akkori*, se fogadhatja be az összes népet. A Te Deum ünnepélyességei után óri- - ási körmenet indult meg a városon kérész- - tül Szenttamást, Vízivárost és Szentgyörgy- - mezőt érintve. Mindenfelé hatalmas lelke- - * III. — Várnai Katicza lesz már ezentúl;'V — Halljátok czimborák, az a kis lány y szörnyű rátartás — kezdi egy vénebb ga- - vallér, a kinek minden illúziója már ugy.v elkopott, mint a feje teteje. — Képzelj ételül csak, tegnap előtt este egyedül mén haza-rx felé mesterétől. Egy kis lámpa volt a ke—s zébeu. Ugy-e tudjátok mennyi veszedelmeseb ólálkodik az Akácz-utczán. Itt lakik a piczi. Éu már régóta ntárni vetettem magamat s megkértem, engedje, hogy házalás érjem. No soha visszautasitóbb feleletet.) Higyjétek el, hogy zavarba jöttem, s szint©) most is röstelem a dolgot. — No majd nem lesz olyan hánya—)] veti, mihelyest a nyilvánosság elé lép —§- véleményezte egy szörnyű szellemtelen, szegf tetes arczú fiatal ur, a ki a bíróságnál dij— nők, s a közönségnél nagyszaní ember volt. ■ Lösz még idő, Muki pajtás, hogy téged)) fog felszólítani, kisérd haza. így szólták a jó kis Ka ti ez át a kis-; városi gavallérok. Pedig előtte valamennyiem megsemmisültek. A büszke leányt könnyebb is megszólni, mint megérteni. III. Három hónap alatt Katicza sokat tanult. A derék művész minden lelkesedésé-' oktatásaiba öntötte. A haladás nagyszer!, volt. Egy napon a kis Katicza a következe levelet irta Budára. — Boldog vagyok, kedves nagy né néni hogy legszebb álmaim valósággal teljesedtől nek. Magas Viktor művész tanítványa vívm gyök s bárom hónap óta annyit tanultam a mennyit teljes életemben nem. Hidd e kedves nagynéniéin, hogy nemsokára elér
