Esztergom és Vidéke, 1881
1881 / 52. szám
sertéssel éltettek a becsület diadalát, Ho- ránszky győzelmét, Koszorú és csokor eső ■ hullott, a -pártra. Soha nagyobb és lelkesebb körmenetet nem látott Esztergom. Hosszú fáradalmak, kimerítő küzdelmek, után tértek vissza valamennyien a Szerecsen elé, hol Horánrzky még egyszer remek szavakba öntötte örömét, háláját és szeretetét. A tömeg esnie nyolez óra felé oszladozott szét némileg, folytonosan éljenezve a legfényesebb győzelem hősét Horánszky Nándort. Gróf Apponyi Albertet máshová szólították kötelességei. Óriási lelkesedéssel vett tőle búcsút a közönség. Kocsija tele volt koszorúkkal. A Három Szerecsen kertjében minden talpalatnyi tér el volt foglalva. Sok szép asszony, kedves leány, boldog ember, győzelmes választó gyülekezett egybe. Frey Ferencz Horánszky Nándorra mondott üdvözletét s jókiváuataít a jelenlevő nagy közönség óriási lelkesedéssel fogadta. Horánszky Nándor felköszöntője rövideden politikai elveit foglalta egybe. Városunk iránt a szülőváros szeretetével lesz mindenkor eltelve s mint megfogadta raiu- * den gondja a polgárok bizalmának megtartására fog irányulni. Bors Mihály i öbb Ízben emelt poharat. Lelkes szónoklatai közül legnagyobb hatású volt, a melyet az esztergomi hölgyekre mondott, kiknek a diadalban oroszlánrészek volt. A köztiszteletü tanár beszédeit hatalmas él- I jenzések kisérték. Ma rosi József a lelkes esztergomi hölgyeket éltetvén, poharát az általuk előkészített diadalra ürítette. Beliczay Gyula az esztergomi földműves osztályra emelte üdvözletét. Derék földműveseink sóim sem segítettek méltóbb zászlót diadalra emelni. Nagy Jmre a függetlenségiek részéről éltette- Horáüszkyt igen lelkes és liogyha- tásu beszédben. Horváth Mihály a nap emlékezetességét emelte ki, s poharát a nap hősére Horánszky ra emelte. Nagy Ferencz az esztergomi földműves osztály nevében megható egyszerűséggel és őszinteséggel éltette dicsőségesen megválasztott követünket. Lengyel Ferencz Szolnokról jött hogy Horánszky diadalát velünk ünnepelje. Éltette a szolnokiak nevében a választópolgárokat. Hoffmann Béla több mint busz üdvözlő sürgönyt olvasott föl. Dr. Körösi László Szilágyi Dezsőért és Apponyi Albert grófért emelt poharat, kik most már nincsenek közöttünk, hogy személyesen is elmondhatnánk hálánkat hatalmas közreműködésükért. Eltette azután Di. Helcz Antalt, a választás elnökét, ki részrehajlatlan igazságszeretoténél s ildomos eljárásánál fogva pártkülönbség nélkül minden esztergomi polgár tiszteletét ► 1 és szeretetét vívta ki. Dr. Helcz Antal röviden, de szónoki i erejének minden szépségével a választópol- l gárokra mondott köszöntőt, kik valóban ne- I héz álláspontját megkönnyiteni igyekeztek. Bors, Kováts Albertre, Hoffmann Béla Heisclimannra, Dr. Korisy László az iparosokra, Hoffmann Béla az ifjúságra emelte poharát, s az ifjúság nevében Lányi Ado- lár lelkes és nagyhatású beszédben városunk szebb jövőjéért emelte föl poharát. Alig fogytak ki az érzések szavakba öntéséből. Jóval éjfél utánig maradt együtt a lelkes társaság. Hétfőn délután négy órakor több mint hatvan tekintélyes választópolgár kísérte ki Horánszkyt a hajóhoz. Odakiin is nagy közönség csatlakozott a bucsuzókhoz. Hatalmas éljenzések között hagyott el bennünket az, a kit Esztergomban legjobban szeretnek s a ki megígérte, hogy nemsokára egész családjával meg fog jelenni a derék esztergomiak között. A. meddig csak a lelkesedés hangja elhallatszott, folytonosan a gyorsan tűnő hajó után kiáltották partunkról: Éljen Horánszky Mándor! Mi is azzal fejezzük be az események történet Írását, hogy él j en a becsület diadala, az egyetértés m u n k á j e s éljen H o r á n s z k y N á n d o r képviselőnk! — Mai melléklet linkre felhívjuk olvasóink szives 'figyelmét. — kitaiomjátsk. Jövő pénteken Arányi Dezső jutalomjátékaui színre kerül az általánosan kedvelt operette, Kisasszony feleségem. Az előadás értéket emelni fogja Szabó Mihály ur föllépte, ki Hannibal szerepét adja. Föl hívjuk közönségünk figyelmét az érdekes előadásra. — Beödyék itt tartózkodása még csak nagyon rövid időre fog terjedni. Mire a bérlet végét éri a derék társulat elhagyja városunkat, a hol sokkal több csalódásban részesült, mint pártolásban. A még előadandó darabok egytől-egyik kiváló termékei szifimtí-irodalmunknak s azért kérjük színházlátogató közönségünket, hogy legalább ez utolsó időben tanúsítsanak megérdemelt elismerést Beődyék irányába. Felelős szerkesztő: Dr. Körösy László. Ny i Ittér.*) lünk arra, liögy ő szószegést el nem követhetett, azt "minded elfogulatlanul gondolkodó velünk osztani fogja. Meude-móudákra mit- sem adunk, tények, érvek szükségesek őtt* a hol a jellem kényes kérdése fordg szóbám Nem tudjuk, ki az az irányadó four, — kiknek nevével adósunk üiaíadt Pór úr, Schwa rezei Sándor ur egészégi állapotának diagnózisát sem bírj ük, de azt tudjuk, hogy Schwarczel S. ur az adott szónak szentségét többre becsüli, mint épen Pór Antal ur. Szolgálunk tényekkel, s köztudomású érvekkel. Az ígéretek egész légiójával szolgálhatunk, kezdve a bolondok házától, melynek eszményi küszöbére egy-két elámított küldöttségi tag rá is lépett, Pór Antal üi vezetése alatt, — tovább haladván azon a bizonyos vasúton, mely rendesen a választások előtt kezdett fütyörészni, azután pedig elnémul ad graecas caleudas, az az ismét a választásokig, mert épen a minap is hallottunk olyan kapriosus „hátha“ szócskát a vasútra vonatkozólag. De nem igen akadt hivő lelke ezen ámításnak! Avagy nem határozott Ígéret, nem adott szó volt- e az, melyet Pór Antal ur a kereskedelmi testület azon kérelmére, hogy ezukor kávé stb. fogyasztási adó kérdésében támogassa jogos igényeinket, Írásban adott, oda nyilatkozván, li o gy mindent el fog köve t- n j, hogy u javaslat a ház asztal á- ról lev ét essék? Le is vették, de csak akkor miután Pór Antal ur is mellet t e szavazott. Ez nem az adott szónak megszegése ? Tény, megezá,tolhatatlan tény, hogy Pór Antal ur iránt a közönség biza Ima megrendült, tény, hogy ama szánandó meg- hasonlás, melynek szokatlan képét látjuk sorainkban, nem annyira a kormányra viendő vissza, mint épen P r Antal ur személyére, ki méltatlannak bizonyult érdekünknek képviseletére e kormánynál. Kérdjük mar most, ha ily döntő érvekkel járultunk mi, a kormánypártnak hívei, városunk egy derék szülöttje elé azon kérelemmel, legyen méltóbb szószólója érdekeinknek, mint a minő volt eddigelé Pór Antal úr, — ha rámutatván sanyarú helyzetünkre, melynek orvoslását csakis a kormánytól várjuk, e férfiút, Schwarczel Sándor urat, sikerült rábírnunk, és pedig nem egv pillanat bővében, hanem higgadt megfontolás után, — melynek tartama alatt bizonyára az állítólagos adott szó is eszébe jutott volna, — hogy a jelöltséget elfogadta, ildomos dolog-e Pór Antal úrtól, habár csak a sorok között is, szószegéssel vádolni azt, kit épeu feddhetetlen jelleménél fogva tartottunk méltónak érdekeink képviseletére? Ennek megítélését a közönségre bízzuk. A közpout véleménye előtt meghajolunk, de nem feltétlenül, bíboros főpász- toruuk óhaját mél-tány lattal hallgatjuk meg, de Pór Antal ur ilyetén érveit még figyelemre sem méltatjuk ott, a hol a közönség m a g a s a b b érdekeiről vau szó melyekről sem a kórmánypárt százas bizottsága, sem Pórur idéztünk „válaszában“ tudomást venni nem látszott. A Schwarzelpírt több híve. hire !(. — Horánszky Nándor száz és száz koszorúja, és csokorja száz meg száz kéz munkája volt. Árgus száz szemével kellett volna megáldva lennünk, hogy a legszebb koszorúk átadóit figyelemmel kisérjük. De így is meg kell említenünk — habár hűtlen regisztrálással — bogy Heischmann Anna k, a., Hoffmann Teréz, Frey Ferencné Rudolf Mihály né és Etelka. Sterufeldné Lotka, Tauber Péterné úrnők, Mibalik írónké stb. adták a legszebb virágokhoz a legszebbeket. — Schmid de Vilde ur a Por Antal vasúti compauistája épen a vá. lasztás napján járt nálunk s szörnyű hosszú orral távozott el. Azt mondta, hogy soha se volt nagyobb vasúti szerencsétlensége, mert az nap minden terve halomra bukott. — Az események bű regisztrálása annyira igénybe vette hasábjainkat, hogy rendes rovataink egészen kiszorultak. Biztosak vagyunk azonban benne, hogy minden olvasónk szívesen megbocsát. — Doroyhon a választás napja igen élénken folyt le. Száz és száz kocsi robogott a faluba s két helyütt folytak a sza- vazázok Gangéi és Brzorád elnöklete alatt. Késő délutánra kihirdették a választás eredményét. Andrássy Gyula ötszáz tizenhat szavazattal képviselőnek választatott Yass Sándor háromszáz negyvenhat szavazata elleuébeu. Nevezetes, hogy Andrássy Gyula ur bizonyos tekintetekben pártonki- vüliuek nyilatkozott. Nyilatkozatához híven figyelemmel fogjuk kísérni parliament! működését. — Elveszett egy tizes bankjegy fele, a megtaláló 2 frtnyi jutalmat kap kiadóhivatalunkban. Pór Antal urnák válaszul a „Válaszra.“ Nincs, nem lehet szándékunk a párt szenvedélyeknek amúgy is magasra csapódó lángjait felszítani, de hallgatnunk sem lehet ott, a Hol azon férfiún ejtetik sérelem, kit őszinte tiszteletünk emelt a jelöltség kimagasló polczára. Mi történt tavasz elején ? Azt mint a dolog érdemére nem vonatkozó, bátrain mellőzhetjük. valamint nincs szándékunk reflektálni Pór Antal urnák azon, tán szerénytelenségnek is beillő nagyhangú állit- tására, hogy, „li a Se liw a r c z e 1 S án- d o r u r n a k né rn i kilát á s a v a n sikerre Pór A. ur az ő j e 1 ö 11 ségét tehetsége szerint íogja elősegíteni.“ A tehetség érvényesítésére igen kedvező alkalma kínálkozott P. A. urnák vasárnapon és pedig saját ügyében ; el is vált, hogyan jutott neki, nem hogy még Schwarczel Sándor urnák is maradt volna belőle. Mert, — itt bocsásson meg Pór Antal ur hitetlenségünknek, — mi s velünk egyetemben számosak sehogysem bírjuk feltételezni Pór Antal urbau azt az önzetlenséget, melynélfogva, eltekintve személyétől, pusztán „a közérdekre“ óhajtotta volna irányozni az irányadó körök figyelmét a jelöltség kérdésénél. Épen a „közérdek“-re való hivatkozás azon fájós pontja Pór Antal urnák, melyet Schwarczel Sándor űr- táviratában érintett, s ez érintés folytan jajdult föl Pór Antal ur egyebek hiányában s z ősze gés sei vádolván p ártunk tiszteletre méltó jelöltjét. Ha más toliból erednének e vádak, hallgatnánk, de Pór Antal úrral szemb en ott, a hol szószegésről vau szó, hallgatnunk nem szabad. Hogy Schwarczel Sándor ur jellemében bőséges garautiát találd rovat alatt közlőitekért nem vállal felelősséget _________ ________ a szerk. r tem czélomat, s akkor boldogságom teljes í lesz, s legszebb álmaimat megtaláltam. Csak s a legváratlanabb csapást elhárította volna a az ég. Szegény jó Irma barátnőm, a kinek í mindent köszönhettem, múlt héten jobb létre g szenderiilt. Ott voltam temetésén s nehéz I fájdalom szálta meg az én szivemet, f Te jó nagynéném mindig ellenezted azt a l pályát, a melyre léptein; de hidd el nem- 3 sokára már nem neheztelésed, de büszke- J lésed, s elismerésed tárgya leszek. Min- í> dent mesteremnek köszönhetek. A szegény kis Katicza nem merte meg- [i írni «agyü®jének, hogy most már miu- b deu segítségét elvesztette. Hogy most már a senki se küld neki havipénzt, hogy most íi már Irma halála után nekopogtat nála a u nélkülözés. De azért sokkal büszkébb volt, d hogyseru csengésre nyújtsa ki kezét. Nagynénje azonban megértette Katicza d helyzetének súlyát, s a következőket válási szólta: — Százszor is megmondtam s most J is megmondom, hogy nekem ne állj elő sohase művészettel. Az nem fog neked solias) /[".kenyeret adni, de elvenni, el veheti még ifjúságodat, boldogságodat is. Százszor megmondtam már, s most, is mondom, hogy _> gyere haza, de nem ám a hegedűddel, hali nem munkás két kezeddel. A tábornok űr / végkép elgyöngült, néhány hét óta nem is / kel föl az ágyból. Azt hiszem, már nem sokáig bírja. A mit nekem hagy, én neked ■ hagyom, ha leteszel a kóborlásról s szépecskén haza jösz csendes életet folytatni. Százszor is megmondtam s most is meg- • mondom, hogy az az élet, a miben most te forogsz, nem árván álló fiatal lányká- nak való, a ki a becsületét többre veszi holmi rajongásnál. Ha útiköltséget kérsz, azt küldök. De csak olyan föltétel alatt, hogy hazajövet tisztességes életet fogsz folytatni. Százszor is megmondtam s most is megmondom, hogy hagyd abba a nyilvánosságot, mert én is tudom, hiszen színésznő voltam, hogy nem olyan keserű egy ismeretlen asszony élete, mint egy hírneves nyilvános személyé. Gyere haza mielőbb míg az élők közt találsz. Megbocsátok és mindent elfelejtek, ha odahagyod a czin- ezogást. “ Katicza összetépte a levelet. Az aláhúzott helyek égették az arczát, gyötörték a lelkét. Megfogadta, hogy nem ir többet levelet Budára. Büszke önérzettel fogadta meg. De arra nem gondolt, hogy miből fogja fizetni szállását és mesterét. Szégyenét és bánatát hegedűjébe fojtotta- Fájdalmasan sírta rífca el az a négy búr a magára maradt, az elhagyatott leányka panaszait. A háziasszony részvéttel mondta : — Istenem kedves kisasszony, honnan szedi maga azokat a szivetjáró nótákat. Isten bizony, mikor elhallgatom, szinte elfelejtem nyomorúságomat. Csak soha is ne- bagyná abba. IV. Nyolez nappal a budai levél vétele után Katicza nem ment többet a mesterhez. Azt goudolta, hogy terhére van. Fáradozását úgy sem bírta méltatni s minek vonja el idejét más növendékek oktatásától, a kik fizetni bírják. Magas Viktor úr azounal fölkereste a leánykát. Nem találta betegen, a mint hitte, hanem sírva, a mint nem hitte. Katicza mosolyt erőltetett szemeire. De bánatát sehogyse bírta elhazudni. Azt se merte mondani, a mi a szivén fekszik. De a írnom érzésű művész mindent tudott — Nem mert ugyan egyenesen a kérdésbe vágni, hanem tapintatosan vezette a társalgást oda, hogy holnap rögtönzött hangversenyt fog rendezni, egészen Katcza tiszteletére. A busongó leányka arcza azonnal földerült. A megváltó gondolat minden veszni induló szép reményét újra visszaterelte. — De mit játszszam uram ? — Saját szerzeményeit. — Holnap este . . . Istenem fölléphetek-e minden behatóbb készület nélkül ? — Fölléphet, kisasszony-— És hiszi, hogy lesz közönség ?-—- Biztosítom. — Gli, ha tudná, micsoda éizések hozzák most hullámzásba szivemet . . . Először a közönség elé lépni ... De én rendületlenül bízom önben uram. Ne elnéző, hanem igazságos legyen irántam . . Csakugyan lehet? Hiszen minden ettől az estétől függ. — Tehát megbízik bennem ? A leányka a hálaadás áhítatával tekintett a művész szemébe. Némán köszönte meg jóságát. De az a két kouycsepp az ő két szemében, mondott annyit, mint akármelyik szerzeménye, melyben a szív őszintesége, reménye és fájdalma olvad egybe. V. A fényesen kivilágított terembe gyönyörű közönség gyűlt össze. A rögtönzött hangverseny rövid készülő ideje daczára zsúfolt közönsége jutott a népszerű mesternek és tanitváuyánalc. A kik jegyet akartak váltani, azoknak a szolga gyámoltalan mosolylyal jelentette: — Kérem nagyságos uraságaim, ma csak rögtönzött koncáért van. Ilyenkor nem ssoktuuk belépti dijat elfogadni. Magas Viktor szolgája volt. Gőgjét senki se vehette zokon. Feszült kíváncsisággal várta mindenki a szomszéd szoba megnyíltát. A kíváncsiság csakhamar türelmi etleh- kedésbe csapott át. Végre Magas Viktor szolgája kinyitotta a kis terem ajtaját a közönség elé lépett a kis Katicza. Egyszerű mindennapi ruhában. Hiszen még nem is volt egyebe, A művész karonfogva vezette a kottatartó elé s kezébe adta a hegedűt. Katicza solia sem volt szebb. A nyilvános föllépés első izgalmai pirosabb színt vetettek arczára s nagy kék szemei az örömtől fényesebben ragyogtak. Saját dalait játszta. Halotti csönd uralkodott a teremben, mint a huílámtalau tengeren. Katicza legelső dala elragadta a közönséget. Mindenkit meghódított. Tapsvihar, szűnni nem akaró helyeslés háborogta be a termet, midőn a dal véget ért. A második piecenél a gyönyörködés szótára egészen kifogyott. S a harmadik dal jkonyekot csalt szemeibe. Sokan fölsiettek a pódiumra s közvetlenül hódoltak" meg a művésznő diadalának. Dr. Kőrösy László. (Vége következik.)
