Esztergom és Vidéke, 1881
1881 / 52. szám
Esztergom III. évfolyam 52. szám. Szerda, 1881. junius 29-én. Városi és megyei érdekeink közlönye. Előfizetési át a : egész évre ..............................................0 IVt. — krf él évre...................................................3 „ — * é vnegyedre.................................................1 * 50 E gyes szám: 6 kr. hz előfizetési pénzek az „Esztergom és Vidéke“ kiadóhivatalához Széchenyi-tér 35. sz. intézenddk. iUogjolonik : li e t e it k i ii t k é t s z e v vasárnap és csütörtökön. Nyíltfór petit soronként. 20 kr. Hirdetések a legolcsóbb áron közöltéinek. lap szellemi részét illető levelezések, a. szerkesztőséghez, h ORINCZ-UTCZA ^O. SZÁM ALÁ, intézéndők. éziratok nem adunk vissza. Harmadik esztendeje már, hogy minden félévre kikérjük közönségünk (.megújítandó pártfogásat. Eddigeló nem csalódtunk Esztergom ive vidéke, mii veit közönségének rokon- iízeiivében. Meg vagyunk róla győződve, uogy jövőben sem csalódunk. Mert az az irány, melyet kitűznünk, az a hang, a melyet* használunk s lapunk derék és képzett munkatársai kíivivfák lapunk részére az állandó kö- rö,'ség állandó rokonszenvét. A küszöbön álló félév elején nem köszöntünk be nagy Ígéretekkel. Csak hármat említünk föl. Függetlenségünket minden irány- mattal s törekvéssel szemben rendületlenül megőrizzük s a közvélemény Döntő szavazatának mindig érvényt ■ dunk. Tisztesség és ildom fognak vezetni mindenben, még a legingerültebb válságos helyzetek megítélésében is. Es azt a hangot követeljük meg minden ;>»ekűldött közleménytől is. Végre irodalmi sziliv.omaion akarjuk colytatni lapunkat. Messzeágazó össze- ö öttetéseink s jeles munkatársaink szives közreműködése által lapunk a vidéki sajtóban már is tisztességes liefet vívott ki magának. Élénken dolgozzuk föl a legz ordabb tárgyat is s Többet tartozunk a jó Ízlésnek, bogy- taem szárnypróbálgatásoknak vessük oda ü asábjainkat. Hivatásunk legőszintébb lelkesedésével, erőnk és tehetségünk minden tatalmával fogjuk folytatni munkánkat. A ki pártfogója az egyenes szónak, az őszinteségnek, a józan és tisztességes iránynak, mely nem tűr meg felsőbb beavatkozást s szánalmas gyámoló forrásokat, a ki pártfogója az életrevaló törekvéseknek: az meg fogja újítani rokonszenvét irányunkban s uj barátokat csoportosít lapunk köré. oJCcHöonj, £á-yz>'Í6 az „Esztergom és Vidéke“ szerkesztője. Az Esztergom és Vidéke ára : félévre ... 3 írt. negyedévre . . 2 frt. 50 kr. Az előfizetési összegek szives beküldését kiadóhivatalunkba (Széchenyi tér 35. sz. alá) kérjük. Minden igyekezetünk a lap mentői nagyobb körben való terjesztésére irányult, azért adtunk és adunk sok mellékletet, hogy a szellemi rész mentői több tartalmat nyújthasson. A hirdető közönségnek igen jutányosán szolgálunk. Teljes tisztelettel. cB <bX>í\\ az „Esztergom és Vidéke“ kiadója A becsület diadala. Nagy eseményt jegyzőink föl helyi sajtónkban. Pór Antalnak, a ki hat álló esztendeig bitorolta kerületünket, politikai pályafutását szomorú kataszt- roplia fejezte be. Elbizakodva és gőgösen jelent meg közöttünk. Pedig töredelmes arczczal I és megalázkodva kellett volna jönnie. Nagyhangú ígéreteket tett újólag s alig jellemezhető modorban nyilatkozott ellenfeleiről, az esztergomi ellenzékről. Pedig szerény tónust s gyöngéd szavakat követelhettünk volna tőle viselt dolgai után. Lapunk rendszeresen ócsárolta Pór Antal csalfa Ígéreteinek léhaságát s folytonosan hadi lábon állottunk azon cynisinussal, mely nem ismer politikai erkölcsöt, meggyőződést és jellemet. A politikai erkölcsök föltámadása napja volt az esztergomi ellenzék diadala. A meggyőződés hatalmas szava nyilatkozott a nép szavában. A jellem aratott fényes győzelmet a leggaládabb eszközökön, melyekkel eddigeló a polgári jogok legszentebb gyakorlása piaczi üzletté fajult. Pór Antal örökidőre elvesztette választópolgáraink előtt politikai hitelét. Csúfos bukása fényes elégtétele az arczul csapott igazságnak. Megcsalódott városunk országszerte tiszteletreméltóbbá tette nevét. Mert a polikai becsület aratott diadalt minálunk. Tisztességes politikai ellenfelek iránt mindig tisztelettel voltunk eltelve. De Pór Antal politikai pályafutását nem tisztelhettük meg egyébbel, mint erőnk és tehetségünk szerint való folytonos gáncscsal, folytonos küzdéssel. Emelkedő I lélekkel tapasztaljuk, hogy az esemé- • nyék igazságot és elégtételt szolgáltak toliunknak. Lélekemelő jelenet volt az, mikor a mérsékelt ellenzéki lobogók összefolytak a függetlenségi lobogókkal, íni- kor a két párt, mely eddig ellenkezésben állott egymással kibékülve, barátságosan és őszinte szeretettel borult egymás kebelére. Nem volt egyéb jelszavunk, mint a politikai erkölcstelenség megbuktatása. Es ez a jelszó hozta az egyesült ellenzékhez majdnem testvérekül a kormánypártnak Schwarczel Sándor zászlója alatt csoportosuló híveit is, kiknek szintén csak Pór Antal tönkretétele volt legelső jelszavuk. Tehát egész Esztergom egyesült az ellen, a ki egész Esztergomot megcsalta és megbélyegezte. Üdvözöljük a lelkes, az eseményszerű s lélekemelő törekvés bajnokait. Üdvözöljük érte egész Esztergomot. Városunkat most egy olyan férfiú képviseli, a ki tehetség és politikai jellem dolgában az egész ország előtt becsületet szerzett nevének és pártjának. Nem ígért olyan dolgokat, melyeket be nem válthat, de a mit megigórt, azt politikai múltja garan fiájánál fogva be is fogja váltani. Horánszky Nándor ur azt Ígérte, hogy mindenekelőtt a haza érdekeit fogja ereje minden mértékével szolgálni ; azután megígérte, hogy Esztergomot szülővárosa gyanánt szeretve minden egyes polgárával a törvény- hozás előtt becsületesen fogja képviselni. Az a fényes diadal, mely Horánszky zászlóját kísérte egész Esztergom munkája s igy Horánszky munkája is egész Esztergomnak s minden polgárának lesz szentelve ! Dr. Körösy László. Nevessük meg llát az életet! Feledni vágytam —-. mind hiába ! . . . A seb csak sajgott, égetett ! . . . Ne bántsatok. . . Ne bántsatok, ha búmban néha Leiszom kissé magamat, És ajkamon, feledve kínom, Egy pajzán, játszi dal fakad, Ne bántsatok, a bor, czigány lett Nekem világom, mindenem, Bornál czigányuál elmerengve A hűtlen lánykát feledem. Oh, mint szerettem, mint rajongtam ! Hogy, ólom volt csak az egész! . . . Szerelmi hűség, oh ki hitte Hogy láugsugáröd ködbe Vész ? . . • Oh hány eskü hangzott a légbe .... Hányszor pihent a keblemen , . . Hányszor sziszegte rám hajolva : Szeretlek szivem, kedvesem!* Szerettem őt, od’adtam érte Legdrágább kincsem, szivemet! Ő elfogadta, — ifjú szívvel A játék olyan szép lehet! — Ő elfogadta s szállt e szívvel Repült a csilagök fölött, És ott szakító, meg a lánczot, — Szegény szivem hogy megtörött . . ! A bíbor hajnalt éj követte, S nem szállt szivemre nyugalom; A zajgó bullám játszva vitte Kormánya vesztett csolnakom . . . Kihánytam mindent a hajóból ... i Sajgott a szív és senki sem volt, Ki tudta volna bánatát Ott ült fölötte holló szárnnyal A néma kin, a néma vód. Tépik szaggatják körmeikkel Szegény szivem a karvalyok, És nincs ki adna írt a sebre . . . ügy fáj . . . úgy éget .. . meghalok ! . Szerettem őt — de vége — vége Húzd rá czigány ! húzd reggelig ! Dal és pohárnál elmerengve E kínos éj csak eltelik . . . Húzd rá czigány! úgy is mig engem Kiuoz gyötör a fájdalom, Mással kéjelegve gondol én reám Az én lehullott csilagom 1 Lévai Sándor Hulló csillag. — Elbeszélés. — I. Werner Katicfíuiak hívnak uram. Az édes atyám uradalmi kertész volt Sziklavári Kázmér bóróéluiál. Három év előtt halt meg s utána ment nemsokára édes anyáin is. Eddig egy barátnőmnél voltam Sziklavárt, de Irma férjhez ment s már most senkim sincsen. Egyedül állok uram. Van ugyan egy nagynóném Budán, de oda csak akkor megyek, mikor minden ábrándom szertefoszlik. Ida néném egy vén nyugalmazott tábor- 1 nők gazdasszonya. Nem szívelheti a zenét, üldözi álmaimat s egészen hétköznapi asz- szony. Sokat hitt már magához. De mondom uram, oda csak akkor megyek, mikor legvégső menedékre lesz szükségem. Akkor már nem fogok álmadozui szebb világról s akkor már nem szólaltatom meg fájdalmamat és örömemet hegedűm búrjain. Nekem uram nem voltak mestereim. Az atyám tanított meg rá s csak magamtól folytattam tovább. Nevezze uram rajongásnak, de nekem mindeuuél drágább a művészet s odaadnám életem felét, ha művésznő lehetnék. Azért jöttem önhöz uram, mert most már senkim sincsen s én nem merek nagynéném- hez menni. Oda csak álmok nélkíi', végső menedékre szabad számítanom. Es hogy ilyen bizalmas vagyok ön előtt uram, azt Irma barátnőm bátorító ajánlata teszi. Itt van névjegye s üdvözlete. Fogadjon engem pártfogasába uram. Egy tizenöt éves gyönyörű szőke leányka állott a mogorva művész előtt. Valami kimoudhatatlau bűbáj ömlött el szellemes arczáu, a mit nem lehet leírni. Rokonságban van ez a bűbáj a feslő virág himporá- nak varázsával. Nagy és értelmes kék szemei még többet mondottak, mint beszédes ajka. Egyszerű ruházata nem divatos, megjelenése nem feltűnő, viselkedése nem szokatlan. Egy őszinte, egyszerű, kedves falusi teremtés, a kinek minden pillantása tehetséget és epedést árult el. A mogorva művész, mindössze huszonöt éves fiatal ember, magas termettel, haragos, komoly szemekkel, ideges mozdulatokkal. Minden zeneművész kisebb-uagyobb mértékben az idegek betege. A kis városban nagy tekintélynek örvendett. Wieniavszky és Joachim gyönyörű leveleket Írtak hozzá. Zeneszerzeményeit mindenfelé ismerték. De nem voltak szárnyaló ambicziói. Megelégedett a szerény kisvárosi közönséggel s a hódolatot csak elismerésnek, de az elismerést nem kötelességnek vette. Egyszerű szobája is csupa merő igénytelenségről tanúskodott. Egy zongora, néhány hegedű, a leguélkülöz- lietlenebb bútorok, néhány zeneszerző büsztje s a sarokban kotta-halmaz közé temetett szerényen rejtezkedő koszorúk. A művész kezdetben meglepetve, aziir tán megütődve, majd ámulta, majd kritikusan, de végül részvéttel nézett az egyszerű leányka búzavirág szemébe. Mást tízszer is félbeszakított volna. De a kedves vendég lebilincselte figyelmét, megbűvölte természetét, kiforgatta cbablonszerü közönyösségéből a hétköznapi dolgok iránt, elosz- la'ta ridegségét. Mikor a bátor szavú leányka bevégezte bemutatóját, a művész derűit arczczal ragadta meg kis kezét s el se bocsátva válaszolta: — Köszönöm, hogy hozzám fordult- Valami azt mondja bennem, hogy kegyed fölkarolásra méltó törekvésekkel vau meg- áldva. Es főleg azt köszönöm meg, hogy olyan Őszinte hozzám. Lássa ezt a jellemvonást minden emuerben leginkább imádom. Mikor érkezett városunkba? — Ma délután. — Tehát szándéka volna egy időre nálunk maradni? — Szándékom, uram. Legforrróbb vágyam, hogy az öu tanítványa lehessek. Valóban kitüntetés lesz reám nézve, ha vágya teljesül. Minő darabokat játszik ? — Népdalokat. í A művész egy kicsit' elsavanyodott.
