Esztergom és Vidéke, 1881

1881 / 39. szám

Felséges Királyért, Felséges Király­néért és Fenségtekért; Magyarország jövő reményeiért fel ne áldozná! Sokat szenvedett ugyan o liaza, sok honfivér hullott bár azért, de nem veszett az kárba, mert a hazáért el­hullott sok jeles honfivér megtenné gyümölcseit s hazánk együtt szerzett, többször felfüggesztett, de a felfüggesz­tés folytán, annál kedvesebbé vált és ismét elnyert alkotmányos szabadságban és mert ezen alkotmányos szabadság lett azon erős szikla, melyen a magyar trón oly szilárdul áll, hogy azt csak az alap megdöntése és a magyar nemzet teljes megsemmisülése hozhatjaveszélybe. Midőn tehát Fenségtek boldog egy­bekeléséhez az odaadó szív egész ra­jongásával az Egek Urának áldását kérnek, egyúttal arra kérjük, hogy a mint Felséges Királyunk a legjobb és legnépszerűbb fejedelem, Felséges Ki­rálynénk a magyar nemzet őrangyala, trónjuk legnagyobb biztosítékát az al­kotmányban, szabadságban, népeik, és köztük a magyarok hűségében és sze- retetében találják ; épen úgy keressék Fenségtek legfőbb támaszukat ezekben és különösen a hervadhattam babérko­szorút már rég kiérdemelt magyar hű­ségben. Az Isten tartsa, az Isten éltesse Fenségteket, a magyar haza javára és felvirágozására és a Felséges uralkodó ház dicsőségére. Fenségtek magas kegyeibe ajánlot­tan legmélyebb tisztelettel maradunk. Esztergomban a törvényhatósági bi­zottság 1881. évi april hó 25-én tar­tott rendes közgyűléséből. Válaszféle. — Nyílt levél. - ­Eugedjg meg igen tisztelt szerkesztő ur, hogy múltkori czikkemre, a Zálogház ügyünkre vonatkozólag a múlt számbeli nyilttérére megtehessem észrevételeimet. Nem tartozom azok közé, a kik a za­josat hajliásszák, de azok közé sem, a kik a sophismákat s a hamis ösvényeket sze­retik. Hát nagy csodálkozással olvastam el a múltkori számot. Én egy meg nem ne­vezett aranyművesünkről állítottam, hogy száz perczentre dolgozik s hogy a nála idejekorán ki nem váltott tárgyak elkallód­nak, vissza nem válthatók s ime kiugrik a bokorból Kaab József, a ki aranyműves s aki azt vitatja, hogy nem dolgozik száz perczenttel s az elmúlt zálogtárgyakat ke­zelés végett a fél értesítése mellett a ta- karékpénztárba teszi, ____________________ M ost már nem lázad föl, ha igazság­talanságot lát, most már nem fakad szen­vedélyre, ha megbántják, most már nem panaszkodik kegyetlen sorsa ellen. 0 is csak ember volt. Nagy hibák nélkül csak a szentek vaunak. Volt neki is nagy libája, az ásta meg szerencsétlen­ségét és sírját. Ue hát vessünk fátyolt erre az árnyra és hintsünk virágot egy jószivű ember sírjára. Értelmes ember volt, mikor még pá­lyáját megkezdte s mindenki jövőt jósolt neki. Szerették és becsülték, mig olyan útra nem tévedt, hova nem szoktak a jó barátoknak lá'szó emberek visszatartó ka­rokkal állani. Hagyták a maga utján s ő azon az utón elveszett. De ezer és ezer példát tudnék én elmon­dani annak a megbizonyitására, hogy milyen jólelkű s nemes szivű ember is lakozott benne. De czáfolatuak vegyem-e védekezését, mely egyszerűen el akarja magától hárítani a vádakat? Nem vehetem annak, mert akkor nem az igazság pártjához tartoznám. Én múltkori czikkembeu nem akartam névre hivatkozni. Nagyon odiosus dolog az, mikor valakit névleg kell megtámadnunk, még akkor is, ha arany tiszta igazság van a poharunkban. Más városban, más viszo­nyok közt talán meg lehetne tenni minden utóbaj nélkül, de nálunk szívesebben kerül­jük, mint keressük. A mit múltkori czikkembeu állítottam, azt szórni szóra föutartom. A zálogolást nálunk lelketlenül űzik s ha lelketlenül űzik, kötelességünk szót emelni ellene. Ezt megtettük és üdvözöltük az ipar- bankot, mely zálogház fölállítása által vé­get akar vetni minden visszaélésnek. Tény az, és megmásíthatatlan tény az, hogy magán zálogolóiuk irgalmatlanul meg­nyúzzák a közönséget s becsületes firma alatt igen becstelenül zsarolják a szegé­nyebb somiakat. Tény az, és megczáfolhatatlan tény az, hogy a szegény ember ha egyszer zálogba adta értékesebb holmiját, azt többet ugyan nagyon ritkán látja, mert a jutányosán zá- logoló Shylok alig lesi a lejárat idejét, hogy jómóddal túl tegyen rajta. Hiszen nyomorúságunk legnagyobb kút- forrása épen az, hogy szegényebb néposz­tályunknak nincsen gyors, biztos és lelki- ösmeretes segélye, mert a kik a legvégsőben segítenek azok közül kileuczvenkilencz alá­való uzsorás. Múltkori czikkemből semmit se vonok vissza. Sőt újabb adatok összegyűjtése után újabb közleményekkel fogok kopogtatni a tisztelt szerkesztőségnél. Addig is, de azelőtt is nem gondolok és nem gondoltam épen Kaab Józsefre, a kinek nagyon kára volt magára venni fön- tartott vádjaimat. Tartozom vele az igazságnak, bogy a fölvetett ügyet emberségesen megvilágít­sam s részletesen ízére szedjem a rendsze­res galádságoluit. B-S. Hire k. — Herczegprimásunk Coburg her- czeg kisdedét keresztelte meg Bécsben a fejedelmi világ és az arisztokraták fényes jelenlétében. A kisded, trónörö­kösnénk tiszteletére Stephanie nevet kapott. — Trónörökösünk Szerdán délu­tán utazik Esztergom-Náuán keresztül Budapestre, hogy a magyar fővárosnak is bemutassa fejedelmi nejét. Fogadta­tására Budapesten nagyszení előkészü­letek történtek, úgy hogy a magyar főváros tisztességesen méltó akar lenni ősi előkelőségéhez és ragaszkodásához. Megyei tavaszi közgyűlésünk már in­tézkedett az átrobogó vonaton érkező Hát isten hozzád jó Gerő bácsi. Le­gyen fölötted könnyebb a rög, mint az ül­döző sors súlyos terhe ! Kőrösy László. Kisvárosi szellem. — Csevegés. — — De már engedjen meg drága kis­asszony, akárhogy vitatja is a kisvárosi élet költészetét, én ha mindjárt udvariat­lannak tart is, makacs ellenmondója vagyok. — Győzzön meg kérem. Lássa nagyon könnyű ám azt mondani, hogy kisvárosi elfogultsággal védelmezem állításaimat. Én megmaradok a mellett, hogy a kisvárosi élet mindig nyújt annyi élvet, mint a fő­városi, csakhogy meg kell tudui találni. — Ne vegye rossz néven mosolyomat. Kegyed nem ismeri a főváros ezernyi szel­lemi gyönyörét, de annál inkább védelmezi azt a szűk kört, a melyben mozog. En­gedje meg, hogy egy cigarette illatánál elmondjam még egyszer: mi az a kisvá­rosi szellem. Margit komolyan tekintett rám. Sötét szemeiben volt ugyan egy kis neheztelés, arczán több a rendes pírnál, de megengedte hogy moggyujtli assam szivarkámat. Hiszen ahoz kötöttem az értekezés folytatását. — A kisvárosi nők drága kisasszony, legkitűnőbb kifejezői a kisvárosi szellem­nek. De nem volua-e vétek ha bennük os­toroznánk meg a kisszerű, szűk körű fölfo­gást ? Mindig ügyetlen iró az, édes Margit, a ki a nőt megsérti. fenséges pár üdvözlésének módozataira nézve. Igen derék bizottságot küldött ki, s ezt főispánunk fogja vezetni. A város szerdán re ídkivüli közgyűlést hiv egybe, s innen indulnak képviselőink testületileg a trónörökös pár üdvözlé­sére. Ha az időjárás ő felsége is úgy engedi, a hogy mi óhajtjuk, akkor Esz­tergom előkelősége mind ott lesz a pá lyaudvaron, hogy a fenséges párt szín­ről szilire láthassa és üdvözölje.- Az üdvözlő feliratot, melyet mai számunkban alkalmi ünnepi czikk- nek közlünk, egy bizottság fogja átnyúj­tani ő fenségeiknek. A küldöttségnek néhány tagja hivatalos lesz a miniszter elnök palotájában rendezendő tánczesté- lyen is, melyen az ország színe java találkozni fog. — Trónörökösünknek helybeli de­rék iparegyesületünk igen érdekes aján­dékot küldött. Az ajándék egy kitűnő szorgalommal készült kesztyűtartó. Ké­szítette Groszner könyvkötő és diszmű készítő, s a párisi nemzetközi kiállítá­son broncz éremmel lön kitüntetve érte. Az értékes művet egy meleg hangon tartott felirat kíséretében küldték föl Bécsbe. — Rudolf trónörökösünk, hogy egy kis alkalomszerű történeti elmefuttatással kedveskedjünk olvasóinknak, az ötveukette- dik magyar fejedelem, s a negyvenötödik koronázott király lesz. Háromszázötven év óta tizenöt fejedelem uralkodott Magyar- országon a Habsburg-házból s ezek közül csak II. József nem koronáztatta meg ma­gát, akit Arnyos Pál keserű humorral „kalapos királynak“ is nevez. A legneve­zetesebb Habsburg volt III. Károly, a ki a török igát levette Magyarország nyakáról, Mária Terézia, a ki művelődési eszközein­ket egészen regenczálta. A Habsburg-Lotha- riugi háznak legnépszerűbb magyar királya volt a rövid uralkodása II. Lipót, a ki a magyar alkotmányt helyre állította s a század uralkodó eszméinek szabad tért en­gedett. Ferencz József kétségkívül a leg­nagyobbak között lesz említve a történe­lemben, mert visszaadta a magyar nemzet­nek alkotmányos jogainak gyakorlatára s önálló állami életének teljes kifejtésére a szabadságot s ezáltal örök hálára kötelezte magyar alattvalóit. A nemzet a „legelső magyar embernek“ tartja s ez olyan szere­tet bizonyítéka, milyennel egyetlenegy feje­delem se kérkedhetik. Hogy ki mellé fog lépni Rudolf a történetben, azt most még nem határozhatjuk meg. Tehetségei és törek­vései kétségkívül barátságosabbá fogják őt tenni a magyar nemzet iránt, mint nevelői s eddigi befolyásolni. — Kormánypártunk csütörtökön este Dr. Feichtinger Sándor ur lakásán értekez­letet tartott, melyen kilencz kormánypárti választópolgár tanácskozott a tennivalókról. Pénteken délután folytatták a tanácskozá­sokat. Ismeri Arankát ? Lássa ó kitűnő képe a kisvárosi nőnek. Aranka őszinte, jószivű, és különben kedves leány. Ha kegyeddel beszél nem keresi a szókat, ha velem szól, nem gondolatokat, hanem kifejezéseket, s czifra szókat hajhász. Aranka azt hiszi, — hogy a műveltség netovábbja a virágos szólásokon fordul meg. De azért elmond mindent, a mit tud. Olvasott sok, nagyon sok franczia regényt. Ezeket a regényeket nagyon rossz Írók gyártották, de még gyar­lóbb fordítók rongálták magyarra. Pesti colporteur hozta, a ki tolakodó de olcsó volt. ígért „műremeket“ jutalomképet. És Aranka nem tudott válogatni, Aranka sok ilyen tolakodó regényt ol­vasott. Egyik jobban elvesztette az Ízlését mint a másik. Olyanok azok a rossz fran­czia regények, mint a kisvárosi gavallérok. Üresek, ízléstelenek ; de mit tehetett mást Aranka. Báj ok volt utalva. És igy történt, drága Margit, hogy Aranka nem tud ítélni, nem tud külömbsó- get tenni. — Tehát ön megveti a középszerű fran­czia regényeket? — Csak a rosszakat, Margit. íme ke­gyed sem tudja, hogy az a Csarnok, Gyűj­temény meg tudja isten micsoda regény halmaz, a mit szobájában látni, olyan csi­nos kötésben, az mind rossz regény. De bo­csásson meg Margit. Nem leszek udvariatlan csak őszinte. Aranka tehát nem olvasott egyebet gyarló fordítású, gyarló regényeknél. Nem tagadom, hogy olykor olykor nem uutatók. A legutolsó franczia iró is franczia. Jól tud csevegni, könnyedén mozog, nem mindig — Kormánypárti jelöltül többen Schwarz el Sándor nevét emlegetik. Mások viszont Pór Autal köré csoportosulnak. — Legközelebb százas bizottságot hívnak össze hogy erélyes actióba bocsátkozhassam,k. — Az országg\ülési képviselőválasz­tásra jogosítottak névjegyzékének elkészí­tését, illetőleg kiigazítását május lG-áu kezdi! meg a város közgyűlési termében s május végéig nyilvános ülésekben fogják intézni. Erről az összeíró küldöttségek el­nökei Dr. Httlcz Antal és Reusz János az esztergomi választókerület polgárait falra­gaszok által teszik figyelmessé. — Iparosaink ma délután a városház nagytermében gyülekezetét tartanak. Fel­hívásuk a következő: Felhívás Esztergom összes iparosaihoz! A közelgő országos képviselő választásoknál Esztergom város iparosainak más városok példájára együt­tesen állást kell foglaluiok, mert a jelen választásoknál megválasztott országos kép­viselők lesznek hivatva az iparosok sorsán javítani; felhivatnak ennélfogva Esztergom összes iparosai, miszerint a teendők meg- állapithatása végett vasárnap, azaz f. évi május hó 15-éu délután két órakor a vá­rosház nagytermében tarfaudó tanácskoz- raáuyra minél számosabban megjelenni szí­veskedjenek. Esztergom, 1881. május hó 14-én. Több ipartársulat. — Beödy Gábor színtársulata, mint múlt számunkban közlőit tudósításunk is bizonyítja, igen előnyös fogadtatásban ré­szesül Sopronban. A jeles társulat, mely legközelebb városunkba érkezik a következő tagokból szervezkedett: Beődyné Amália, Bér kin é Teréz, Cserváry Ilka operette éne­kesnő, D. Pataki Irma, Ellinger Ilona, Follinusné Csigaházi Etel, / Győrfi Vilma, Hevesyué Berta, Kissné Arpási Katiczä, operette és népszínmű énekesnő, Mikeiné Tínka, Mártonfiné Ella, Oláhué Takács Hen­riette, Szapári Janka, Takács Lina, Tatai Eugénia, operette énekesnő, Váry Ida. Fér­fiak : Arányi Dezső, Beody Gábor igazgató, Berki Ferencz, Deréki Antal, Dezséri Gyula, Fölülius Aurél, Fodor József, Győri Má­tyás, Hevessy Gábor, Hajdú Manó, Kiss Ferkó, Mezei Mihály, Mikei Lajos, Már- tonfi Pál, Müller Ottó, Oláh Sándor, Pa­rányi Adolf, Somló Sándor, Szeréti Miklós, Vitovszky Imre, H. Váry József, Reiuthal- ler Antal. — A társulat játékrendje a leg­újabb és válogatóttabb uj darabokból áll, például az operettekből említve: Donna Juanita, Titila hadnagy, Nisida, Tisztarák a zárdában, Methusalem herczeg, Herczeg asszony stb. A színművekből : Mukányi, Törvénytelen fiú, Váljunk el, Farkasok közt, Egy dalárda ünnepély viszontag­ságai, Honatyák, Sevillai borbély, Figaró házassága, Jótékony nők. Népszínművekből: Becsület szegénye, Borzáué Marcsija, To­borzás, Szégyen folt, Babos kendő. stb. Miud a tagok névsora, mind pedig a re- pertoir gazdagsága, már előzetesen is biz­tosítja Esztergom művelt közönségének pár­tolását. — Völgyi György színtársulatáról, Trencséuből igen előnyösen Írnak. A gya­rapodott társulat az idei saisoura nem tér városunkba. Régi jóismerőseiuknek íar- tozó megemlékozéssel közöljük róla a kö­uualmas. De tartalma, mélysége bizony uem mindegyiknek van. Elég az ahhoz, édes Margit, Aranka uem tudott válogatni olvasmányaiban. Most talán még úgysem tudna. Aranka Jósikát és Keményt nem ismer, de Vas Gerebent Jókait gyakran hallotta emlegetni. Olvasni azonban nem olvasott tőlük. Érdekes az is, hogy Arankát eltiltotta kedves mamája a költeményektől. A mama is kisvárosi nő volt. Azt gondolta, hogy valamennyi poéta csak azért vau, hogy az ártatlanságot megmételyezze. — Zsuli néni elvei közé tartozik a költemények üldözése. — Zsuli néninek tehát elvei vannak? Lássa Margit ezt most hallom először. I)e teszem úgy, a hogy veszem. Meg vagyok róla győződve, hogy Zsuli nénit valami lioldkóros versiró egyszer megénekelte. Azóta nem tartja művészeinek a költésze­tet. De folytassuk. A kedves Aranka tehát még Petőfit sem olvasta. Azután édes Margit, Aranka még a térképen sem utazott. A társaság pedig, a melybe átkozva vau, leguagyoob mérvben kisvárosi társaság. Ne vegye gúny- nyak leírásomat. Inná néni maglója Zsuli nénit kávéra. Tudja édes Margit, hogy a kávé mennyire fel szokta izgatni Irma nénit. Olyankor min­dig kérlelhetetlen. Irma néni mellett ott; kuksol a kis Katicza, a ki csak úgy sze­repelhet nénje előtt, hogy képmutatóskodik. De Katicza nem olyan szent, a milyennek Irma néni hireszteli. Én Katiczát vidor, eleven és egy kicsit pajkos leánynak isme-■ rém. Zsuli néni elviszi Arankát. Megdöbbentően hatott rám halála hire. Pedig már régen láttam haldokolni. Mikor koporsója előtt álottam, valami Elmondhatatlan fájdalom szállott meg. Egy elkallódott ember szomorú sorsának tragi- cuma érintette meg szivemben azokat a húrokat, a melyek minden nemesen érző emberben rezgésbe jönnek, mikor valakit elveszít. Veszteséget éreztem, nagy vesztessé­get mikor Elkísértem a csöndes emberek közé. Egy olyan elveszett ember sírja előtt állottam, ki magasabb hivatásra született s mégis nyomorultabban hunyt el, mintsem megérdemelte volna.

Next

/
Oldalképek
Tartalom