Esztergom és Vidéke, 1881
1881 / 27. szám
Melléklet az „Esztergom és Vidéke“ 27. számához. — Uj rovat felosztásunk által lapunk terjedelmileg is gazdagabbá válik, mert a megszaporitott hasábok több kéziratot igényelnek, mint a régi felosztás hármas hasábjai. Legközelebb megindítjuk Esztergom irodalomtörténetének közlését, melyre kiváló tisztelettel kérjük föl olvasóink figyelmét. — Palkovics Károly volt polgármesterünk arcz képét tegnap délután avattuk föl a fÖgymnásium dísztermében, Maga a mű mindenkit tökéletesen kielégít, mert mint arczkép legkisebb részletében is találó — s mint festmény minden izében tehetséges művészre vall. Igen óhajtottuk volna ünnepélyes actussal fokozni a fölavatás méltóságát, de a képfölállitó bizottság többsége csak ilyen csöndes szertartásra küldött ki. Már most ott tisztelheti mindenki Palkovics Károly képét!, hol polgármestersége maradandó emlékműve áll. — A fögymnásiumi diszterem két legújabb műve Fehér Ipoly és Palkovics Károly képe. Feliéré a többihez hasonlítva igen jeles alkotás, de Palkovicsé valameny- nyi közül kiválik hűség és művészi kivitel dolgában. Löscbinger valóban önmagát örökítette meg a jeles műben. — Lövész-egyesületünk ma délután közgyűlést tart. Valóban örveudünk, hogy a nevezetes múlttal dicsekedhető társulat nem jutott egyesületeink rendes sorsára, hanem uj szervezéssel ismét régi társadalmi hivatását gyakorolja. Nagy érdeme van a tagok gyűjtése körül Korányi József urnák, a ki példátlan buzgósággal járt el a kellő számú aláírások összeszedésáben. A mai közgyűlésre kiválóan figyelmeztetjük az érdekelteket. — Iparbankunk ma délelőtt a városi-tanácsteremben közgyűlést tart, melyre mindenfelől nagy a várakozó érdeklődés. — Gőzmalmunk ügyében holnap ismét értekezletre gyűlnek össze az eszme fölkarolni. Igen óhajtanék, ha a kérdés már valahára elvesztené tengeri kígyó jellegét. — Borászati egyesületünk 1881. marczius 24-én tartott rendes közgyűlésén általános felkiáltással: Palkovics Károly úr örökös elnökül választatott. Továbbá szavazat utján választattak igazgató tanácsosoknak egy évre: Bayer Ágost, Bárány János, Dóc/.i Ferencz, Frey Ferencz, Hau- dinger, Iguácz, LLischmann Ferencz, Helcz Antal, Hübsch Alajos, Kruplauicz Kálmán, Mattyasovszy Lajos, Niedermann Pál, Ober- mayer György, Schvarcz József, Rédly Gyula, és Trenker Ferencz urak. Felügyelő bizot- sági' tagoknak három évre: Brunuer Ferencz, Helcz János, Meszéna János, Bleszl és Rudolf Mihály úr, kik egyszersmind tisztelettel kéretnek; az alapszabályok35 §. értelmében egy — egy részjegyet april hó bármely vasárnapjának d. e. óráiban Wimmer Ferencz vezérigazgatónál letéteméuyezui. Tisztelettel az igazgatóság. — Propeller ügy. Most a hid elroucsolása folytán Összeköttetésünk a túlsó résszel pang, Radios párkányi dunagőzhajó- zási állomásföuök kérdést intézett a föváróba aziránt, váljon kaphatnánk-e ideiglenesen egy propellert, mig a hid újra alkalmasé válik. A Társaság hajlandónak mutatkozott azonnal egy propeller kiadására; de közbejött bizonyos részről egy kis eUeumondás s igy a kedvező ajánlat városunk meglehetős anyagi kárára szépen visza Ion utasítva. Csütörtökön lép életbe a sokat kárhoztatott uj fogyasztási törvény alkalmazása. Füszerkereskedő-emlékezet óta nem vásároltak egyszerre annyit s oly sokan mint most, mikor még a tetemes adózás nem emeli föl az áruk értékét s a bevásárlók meglehetős haszonnal szerelik föl jóidőre éléstárukat czukorral és kávéval. Az iparbank háza építési műveleteit már legközelebb megindítják. Az épületnek szeptemberre minden áronéi kell készülnie. — Köbölkutról egy régi jó honvédtől terjedelmesebb levelet vettünk, mely a Suj- tás egyik része ellen igyekezik polemizálni. Annak idején fájlalólag emlékeztünk meg, hogy honvédtemetőnk márczius 15-én vagyis a halhatatlan hősök halottak napján semmiféle megemlékezésnek sem volt színe. „A czikkiró — úgymond a levél — a mulasztásért a 48-as honvédeket rója meg. De hiszen azok csak nem mehettek s nem mondhatták : no jertek, dicsőítsük meg őket, itt feküsznek a hősök a mi pályatársaink, a mi barátaink. Az ifjúságnak kellett volna előljárni s a megemlékezés ünnepét rendezni.“ Rendes természete az minden ember kritikájának, hogy az elmúltat jobban látja, mint a történőt s inkább ud Ítéletet mondani megtörténtek, mint most történő dolgok fölött. Ha a levélíró állítása való volna, akkor miért nem tiltjuk meg az akadémi- uak, hogy a tagtársakat ünnepli s az elhunyt jóbarátokat vagy pályatársakat meg- dicsőiti ? Mi a negyvennyolczas eseményeknek mindig kegyeletes tisztelői, sőt imádói voltunk, habár nem vagyunk azok pártján akik azt hirdetik, hogy minden negyvennyolczas honvéd valóságos hős s kitűnő hazafi volt. Sok példa van előttünk a mi szomorúan czáfol. Voltak bizony ott meglehetős számmal igen gyarló hősök s igen laza hazafiak, a kik azután még éltük alkonyán se tudnak őszintén lelkesedni a bajtársak emlékén. A dolog nálunk megtörtént. Honvédeink sírkövére seukise tett koszorút. Honvédőinket elfelejtették. Hogy kik voltak a hiba főtényezői azt nem bonczoljuk még utólagosan sem, de azt mindenkor fájlaljuk, hogy márczius tizenötödike iránt már igen kevés érzék vau közönségünkben. — Pór Antal ur, mint hírlik ti- zenbárompróbás pályatársa az országház mamelukjainak. Az „Egyetértés“, mintol- vassuk a negyvennyolczasok orgánuma s különben a legelterjedtebb magyar napilap. Es Pór Antal ur mégis lélekszakadva ereszt meg lratszáz szós táviratokat az Egyetértésbe a főispáui beiktatási ünnepélyességekről. Hogy mit szólnak majd az országházbeli pályatársak erről a titkos vendégszereplésről, azt nem tudjuk. Annyi azonban igen valószínű, hogy vannak az ellenzéki telivér lapoknál Pór Antal uron kívül is többen a tizenhárompróbás férfiak közül a kik titokban a legszellemesebb munkatársak közé tartoznak. Kiváucsiak vagyunk váljon befoglalja-e Pór Antal ur ebbeli babérjait beszámoló beszédjébe? — Uj zenemüvek. Rózsavölgyi és társa kiadásában Póor Vilmostól Újévi meglepetés czimű csárdások jelentek meg „kezdő kis tanítványainak ajánlva “ Az első füzet ára 50 kr. — Ugyanott jelentek meg Nagy Zoltán Népdalai — igen díszes czim- lappal. — Táborszky és Parscli kiadásából Them Károly Komoly ábrándját vettük. Ára 1 frt. 20. jbUJTÁS. Mindössze huszonhét esztendős. Csinos barna fin sudár termettel, nyájas sötét szemekkel, vékony fekete bajusszal, rövid tömött szakállal, s a nőtelen fiatal emberek veszedelmes mosolyával. Még ha nem is lenne Majláth s nem is lenne főispán, csak olyan daliás gavallér abban a violasziu mentében, galambszin nadrágban s mokra kucsmában, hát már is elég volna az esztergomi szépek szemében hatalomra szert tenni. Már pedig a cortesia legislegelső para graphusa úgy hangzik, hogyha népszerűséget akarsz szerezni, akkor miudeuekelőtt hódítsd meg az asszonyokat. Úgy látszik a mi főispánunk akarata ellenére is szörnyen gyakorolta ezt a para graphust. * * * Sajátságos természetein van. A csinált virágok illata elszédit s a hamis ékszerek csillogása kedvemet szegi. Az őszinteség zománczával befuttatott csalfa axiómák azonban kihoznak a sodromból. így jártam múltkor a főispáui úgynevezett diszebéden is. Azt fájlaltam legjobban, amit a czukros alispán és a kormány tenoristája elmondott s a mit a szegény Haan Rezső el nem mondhatott. * * Pór Antal megszökött a dinéről és sebes vágtatva a távíróba rohant. Hatszáz- ötveuszós táviratot eresztett meg az Egyetértésnek s azután Julius Caesar diadalával koszorúzta meg a maga homlokát. Mit akar Pór Antal ur? kán öukénytelen mosoly játszik s szemeiben az öröm könnye ragyog . . . Nem szól, csak az aláhulló két könnycsepp beszél arról a nagy boldogságról, mely szivét eltölti, mely keblét dagasztja. . . Oh ha mégegyszer keblére ölelhetné azt az alvót, a ki föl nem ébred többé soha! Majd ismét elkomorul, szemeiből újra az előbbi megtört sugár tör elé s kezét ajkára emelve suttogja . , . — Csitt! . . csitt ! . . galambom. . . a szeretőmet várom . . . — Szegény Julis várhatod te a szeretődet.. akkor jön az vissza, ha már mindnyájan meghalunk. . . I)e nini . . . most veszem észre hogy plbusitott. E közben a kis ház ajtaja feltárul, s egy nyalka legény átöleli a leánykát, s eper ajkára egy forró csókot nyom. — Csakhogy itt vagy te „szivem csicsergő madara“ . . . Már azt hittem hogy nem jösz . . . — Csitt ... Csitt. . . galambom . . a szeretőmet várom . . . — Hej, Julcsa néni, várhatja kend azt ?kár az Ítélet napig . . , — s ekkor átölelve a leány karcsú derekát, bemennek a kis, szobába, s a szegény Julis egyedül marad. .. Ott guggol a kis ajtóba . . nem szól, csak olykor, ha a szél vadul felkaczag, — Uakkor is csak annyit mond : — Csitt! . . Csitt. . . ! Szegény Julis eljön Ő a legnagyobb hó- ( bon, a legnagyobb viharban is a fonóba, s ott leül a pitvar ajtóba. Valamikor, mikor még nem volt Julcsa néni, mikor még Bo- ; gár Julisuak hívták, azon is átlépett . . . Mert nem volt ő mindig ilyen nyomorék, •csak azelőtt néhány évvel is! . . Julcsa néni valamikor szép leány volt. Szegénységét feledtette szépsége, s az a ogár fekete szempár. Olyan szép szemei '}oltak, hogy a melyik legény azokba csak :Vgyszer is belepillantott olveszté az eszét, (‘i>cin volt annak nyugta többé sem éjjel — sem nappal; ébren, alva, mindig' csak arról a szép szemekről ábrándozott . . . Bogár fekete szemeiről elnevezték Bogár Julisuak . . . A legelső 1 egények eped- tek utána ; de hiába . .. Ő mást nem tudott szeretni mint Holló Pistát. „Szerette úgy mint senki más e világon, híven tisztán, önzetlenül . . szerelme csak őt ismerte . . Istenét csak értté kérte . . 0 volt világon mindene, s mégis . . még is ő gyilkolta meg; de e tettre is őrült szerelme ragadta. . A világ gonosz nyelve megirigyelte boldogságát. Bogár Ju’isuak sok volt az iri- gye, kik nem szűntek meg őt rágalmazni kedvese előtt. S a rágalmazó többnyire diadalt arat, mert a leggyalázatosabb eszköztől sem riad vissza, csak hogy czélt érhessen . . . Később, miután látták, hogy a rágalmazások hajótörést szenvedtek, azt kezdték hiresztelni, — hogy Pista a bíró lányához jár. A rágalom talált. Bogár Julis féltve szerelmét, hitelt kezdett adni a kószahir- nek, s minden eszközt megragadott, hogy kedvesét lebilincselje, hogy visszaszeresse. Az előbb szelíd leány, kaczérkodni kezdett. Most nem hagyta kedvesét egy csókért óráig epedui, maga ölelte keblére, — maga lehelte a forró csókot kedvese ajkára, s oly epedőu, oly szerelmesen, oly csábítóan nézett annak szemeibe bűvölő szempárjával. . . A szerelem boldogít, a szerelem megvált. A szívre mely talán titkos seb alatt vérzik a feledés enyhítő balzsamát csepegteti . . De a mily boldogító a szerelem, ép oly romboló, ha szenvedélyéé változik át. A szenvedélyes szerelem, a helyett hogy boldogítana, gyújt és perzsel. — A lelket, mintegy önlángjával hamvasztja el. Eleinte csábit, és édes álomba ringat, de a pillanat mámorának eltűnése, az érzékek csillapulása utána lélek a fájdalmas valóra ébred, s a mit csak néhány pillanat előtt őrült vágygyal karolt át, most megutálva veti el magától . . . Pista eleinte nem akart hitelt adni a rágalomnak; de mikor látta, mint változott át kedvese, mind inkább elharapózott keblében azon hitel, hogy kedvese, mind inkább ámítani akarja, hogy van még valaki, kit az a gömbölyű két kar őrültebben ölel; hogy vau még valaki, —kit édesebb álom riugac dobogó kebelén . . . Szegény Julis, a kétségbeesés meredekén állott, mikor kedvese elhagyta ;]s mindenre képes lett volna, csakhogy újra szeresse, újra ölelje kedvese . , . s mikor látta, hogy minden hiába, hogy őrült ölelése forró csókja sem képes többé kielégíteni kedvesét, mintegy bűnbánó Magdolna éjjel nappal sirt, szerelme romjai felett. . . Nem járt többé a fonóba, hisz ott minden leány a szemébe nevetne, s az ő arca elégne a szégyentől . , Nem ment többé a templomba, —hisz ő neki már az imádság sem adná vissza elvesztett nyugalmát, eljátszott boldogságát . . Olyan volt mint a kit átka üldöz, nem volt nyugodalma sem égen, sem földön ! . . Lassan könnyei is kiapadtak, s köny- nyeinek hullásával eltűnt fájdalma és szénámé. Mig sírni tudott, fájdalma is édes volt, melyet forró szerelnie okozott ; de mióta utolsó könnyét is elsírta, nem gondolt másra, csak boszura . . . Egy este, midőn a lányok a fonóból hazafele mentek, Pista a biróék Pauniját kisérte haza. A két szerelmes a nagy suttogásban nem vette észre, mint húzódik utáunok egy siri alak, mintegy élő fájdalom . . . A húzódó árny Bogár Julis volt, kit szerelme el vakított, s kedvesének hűtlensége őrültté tett. Oly csendesen, oly halkan lépett, mint a vad, mikor fél, hogy a legkisebb zörej elárulja közeledését, s az áldozat kisiklik j körmei közül .. . E perezben mindent feledett, csak elhagyatottsága s kedvesének Bebizonyítani, hogy az Egyetértés titkos munkatársa ? Hiszen nálunk minden választója nyílt munkatársa annak az egyetértésnek, mely még ez évben alkalmat nyújt neki, hogy az Egyetértésnek hatszázötvenszóban telegrap- hirozhatja meg a maga szörnyű bukását is. Ismeri ezt a régi jó politikai közmondást ? Addig jár a mám elük szerencsét próbálni, mig pórul nem jár. *' * * Biztos forrásból arról irtesittenek, hogy megyénk székhelye legközelebb Párkányba fog áthelyeztetni. Az alispán ur állítólag nem akar surlódni, holmi makrauezos várossal, s mért ne legyen neki Julius Caesar szerint. Aut Caesar aut nihil. Inkább falun isten, mint városon alispán. * * * A Három Szerecsen arról nevezetes, hogy nem szokott sikerületlen diszebédekefc rendezni. Hanem minden délelőtt igeu kellemes sörrel hűsíti le legvérmesebb reményeinket. Szóba került egyszer a képviselő választás. Az egyik igen tisztelt veudég magas lelkesedéssel ragadja meg a szót s ellenállhatatlan szivjósággal nyilatkozza : — Nekem többet nem kell Pór Antal. Cserbe hagyott, hitegetett csalogatott. Hanem mondok én maguknak valamit. Lássák itt van az uj főispán. Csinos gyerek, jó gyerek, jól beszél, szeretik. Hát tudják mit uraim, válasszuk meg képviselőnknek. Faust rögtön egy uj adomát vés fur- fangós agyába. * * * Győrffy Iván tanárnők urnák néha kitűnő adományai v.mnak. így a múltkor ezt teremtette: — Egy uszályos hajó kiütötte a hidat. Ez kérem malum omens arra figyelmezteti az uj főispánt, hogy óvakodjék az uszályhordozóktól. * * * Nekem csak egy barátom van, a ki vezetéknevén: őszinteség. És csak egyetlenegy kedvesem, még pedig családi néven : függetlenség. Csak ne hívnák a péket idehaza csúszás-mászásnak. * * * Egy kis ebéden történt. A házi kisasszony szörnyű kedvetlen és semmitse eszik. A mama nagyon kedves és elkezdi faggatni. — Hát csak affectálj galambom, szép is az! Meghallja ezt a kis Juczi, a ki mindössze valami 15 éves kis fehérjószág s a konyha királynője : _____________________ h űtlensége lebegett szemei előtt. Minden szóra úgy figyelt, s úgy félt, hogy elkapja a szél, mielőtt hallaná. Valahányszor közelebb húzódtak egymáshoz, azt hitte — hogy megőrült, s mikor ajkaik érték egymást mint sebzett vad ugrott elő, s ogy velőt ráz k o d ta t ó sikoly után Pista halva rogyott össze, —s Julis őrült kaczajjal elfutott. Panni zokogva veté magát a tetemre, csókjaival árasztá el hideg arczát, kelté szerelmes szavaival ; de hiába . . . Mikor Julis hazajött mindenki kerülte, mindenki visszariadt tőle, mindenki félt a szegény őrülttől. Az előbbi szép leány egészen meg volt törve, egykori szépségének csak romjai maradtak. Arczárói a maró fájdalom letépte az élet rózsáit, szemeiből örökre eltűnt a bűvös varázs, s egy bánatos,' merengő szelíd fájdalom sugára volt, mely azokból néha felcsilámlott. Házról házra járt a szegény őrült, kérdezgetve nem látták-e kedvesét, Csak egy házat került, s valahányszor Pauuival találkozott, vagy csak nevét hallá említeni büszkén emelé föl fejét, s e pillanatban visszajött szemeibe az a régi tűz az a bűvös sugár, raiutegy mutatni akará, hogy ő szebb, ő jobban megérdemli azt a deli legényt... Később felhagyott a járással ; de a gondolattal, hogy Pistát nem látja többé, nem tudott kibékülni... Egész napokon át ott ült kis szobájában, hol egykor oly boldog, oly irigyelt volt!.. Egész nap előtte állt a tükör, csinosította magát, előszedte viganóit, sorba nézte s a legszebbet felölté, koudor hajába piros szalagot font hisz ő ezt úgy szerette, ez tetszik neki... s ha elkészült, nyugtalanul,járt az ablakhoz, hisz oly sokáig késik, akit Ő vár. A fonóházhoz rendesen eljár, de nem megy, csak a pitvar ajtóba guggol, s ha kérdezik mii keres, fájdalmasan suttogja. — Csitt!., csitt!., galambom a szeretőmet varom !.. Lévai Sándor.
