Esztergom és Vidéke, 1880
1880 / 10. szám
Esztergom, II. évfolyam. 10. szám. Vasárnap 1880. február l én. f Városi és megyei érdekeink közlönye. Előfizetési-ár : egész évre ........................................6 fît. — kr. f él évre.............................................3 , — „ évnegyedre........................................1 , 50 , Egyes szám: 3 kr. Az előfizetési pénzek a kiadó hivatalhoz, Széchenyi téren intézendő!. Megjelenik : hetenként kétszer vasárnap és csütörtökön. Hirdetések a legolcsóbb áron közöltetnek. A lap szellemi részét illető levelezések, a szerkesztőséghez, SZÉCHENYI TÉPV ^~IK SZÁM ALATT, intézendő!. Kéziratok nem adatnak vissza. Iparosainkhoz. Nem a divatosság, nem a megszokás késztet bennünket arra, hogy ismét iparügygyel foglalkozzunk e lapok hasábjain. Nem hangzatos mondatokat összefűzni van szándékunkban, — mint a minek mostauában nagy divatja van egész hazaszerte, — hanem egy egészséges eszmét akarunk röviden megbeszélni, melynek életrevalósága kétségtelen, melynek megtestesülése lényeges javitó hatással volna iparviszonyainkra, melytől nem tagadhatjuk meg, hogy ép oly helyzetben van, mint a hajó, mely szir- tek közt haladva, tetemes sérüléseket szenved folytonosan és tataroztatik nagy ügy gyei bajjal szakadatlanul. Társadalmi érdekeinkkel is szoros kapcsolatban van ez ügy, mert nem tagadhatjuk, hogy iparosaink nagy kontingenst képeznek azon osztályban, melynek kiváló hatása van a jövőre nézve, mint oly közép osztálynak, a melyben leginkább megvannak az egészséges fejlődés legszükségesebb alapföltételei. Közelebb térve eszménk lényegéhez, kétségtelen, hogy a korlátlan ipar veszélyeit sehol nem érezte meg anyagi tekintetben az érdekelt fél, mint épen hazánkban. — A hivatlan iparosok fölös számmal kontárkodnak a valódiak kárára, úgy hogy napjainkban, az iparosoknál szó sem lehet a vagyon gyűjtésről és megtakaritásról, sőt ezek helyett rendesen a meglevőt emésztik, s kénytelen a hitelnehézségek folytán az anyagi boldogulást legjobban akadályozó eszközhöz, az adósság csináláshoz folyamodni. Az iparos ma napság hitelbe veszi a feldolgozandó anyagot s ha czikke nem megrendelésre készült, mire vevőt nem talál, nem haszna, de kára van rajta. Élni pedig kell, s mindenki folytatni óhajtja iparát. A vevő közönség meg ily körülmények közt sokszor drágábban jut e keresett czikkhez. E bajokban lényegesen segítve lenne az áru- , csarnok felállításával. Létesítése csekélységbe s leginkább ügybuzga- ! lomba kerül — s hasznot hozó lenne. j Feladata lenne az «csarnoknak, hogy először j közvetítené az érintkezést az iparos és vevő közt, és ezt tenné oly módon, hogy kielégíthetne minden érdeket. Kis összegre szóló részvények kibocsátásával lehetne teremteni egy tőkét, melyet először az áru csarnok berendezésére, másodsorban az iparczik- kek bevásárlására fordítana. Az iparos először is jó czikket készítene, mivel rosszat a csarnok be nem fogadna ; másodszor a czikk árát meghatározva el lenne kerülve a baj , hogy akár egyik akár másik fél megkárositas^ék j és ffiig egy részről az iparos ezen közvetítés által hasznot hajtana a részvénytársulatnak, mert ez is gyümölcsöztetui akarja befektetett pénzét, addig az iparosnak meg volna azon haszna, hogy árujáért készpénzt kap, nem lenne kénytelen hitelhez fordulni, sőt még azon esetben is, ha az árucsarnok üzlete oly kiterjedést nyerne, hogy lehetetlen volna az iparosok készítményeit mind megvenni, ezen részvénytársaság elég hitelt bírna magának szerezni arra, a helybeli iparbank vagy bármely más pénzintézettől, hogy az árukra előleget adhasson. Az árucsarnokok által részint a készpénz fizetési rendszer behozatala is könnyittetnék, részint felszabadulna az ipar az idegen tőke uralma alól, mert az árucsarnokok által nyújtott, esetleg nyújtandó előleg nem lehet oly drága, mint az a hitel, melyet az áruk, az anyag vételénél kénytelen az iparosok legnagyobb része igénybe venni. És a közvetett haszon, mint az árucsarnokok nyújtani képesek ? A delegatiók legutóbbi ülésszakában Apponyi Albert gróf meginterpellálta a hadügyministert a hadsereg fölszerelvényeinek tárgyában.Minden biztatni akarás mellett kitűnt a hadügyminister feleletéből, hogy a magyar iparos nem képes oly olcsón előállítani a szükségletet, mint a német. Mi ennek az oka ? Mert a magyar iparos nem bírja készpénzen venni az annyagot. Ellenben, ha az árucsarnokok, támaszkodva azon jó munkára, melyet az ő iparosai nyújtanak, támaszkodva azon számtani bizonyosságra, hogy az iparosok mennyit képesek előállítani, kezébe vehet bármily szállítási ügyet, ekkor már nem kell az iparosnak sokszor a legelső akadály miatt, a bánatpénz miatt visszavonulni, hanem gondoskodik a esar- ! nők erről épen úgy, mint arról, hogy az anyag kész- pénzfizetés mellett, tehát olcsón szereztessék be. Eddig az iparos örült, ha a tőke embere vállalkozott, az bánatpénzt tett, az beszerezte az anyagot és az iparosnak az ő keserves munkájáért alig maradt annyi haszna, hogy a szorgalmas önfeláldozó munka mellett ne éhezzék. Megindult ez irányban a mozgalom már mindenütt. Ne maradjunk mi sem hátra. Ma már egyesek csekély hatást tudnak kelteni. Korunk a szövetkezetek kora, mert igényeinknek megfelelő hatásos eredményt csak többek szilárd egyesülése eredményezhet. Szövetkezzünk. Nem lenne oly nehéz Esztergomban, ha az eszme fölkaroltatik , 2—300 részvényt elhelyezni 20—25 írtjával és együtt lenne akkora tőke, hogy megkezdhetnénk a leghasznot hozóbb vállalatot. Megsértenénk az esztergomi iparosokat, ha kételkednénk, hogy az eszmét nemcsak fölkarolják, hanem ki is viszik. ) Vigasz. Ezernyi fájdalom között, Nem érdemelt keserv után, Azt hittem hogy majd csak jobb lesz S pihenni is fogok talán. De napjaim csak múltának S a bú csak el nem távozék Csalatkoztam, lemondottam, S tudtam: hátra mi marad még. Akkor aztán elsimitád Homlokomról a felleget S én mosolygó szemeidben Láttam meg a nyájas eget. Perényi Kálmán. Fővárosi Levél. I. Ismerem az esztergomiakat. Azok nagyon szeretik, ha motiválunk. Hogy engem is szeressenek, elkezdek tehát indító okokat keresni ; mert nagy raa- lasztom lesz, ha az olvasók megszeretnek. Mielőtt tehát bizonyítanám, hogy Fővárosi Levelekre az „Esztergom és Vidékének" szüksége van, tisztességtudóan bemutatom magamat. Én nem vagyok agglegény. Sőt, mint az „Esztergom és Vidéke" fővárosi levelezője, valóságos csecsemő. De azért majd megnövök. Ismerek minden irót és szabad bejárásom van majd mindenfelé. Összeköttetéseim csodálatosak. Kitűnő éleslátásom, rendkívül finom hallásom, gyors élénkségem és fáradatlau közlőtehetségem van. Mindent három órával előbb tudok, a mit a kőnyomatú lapok hoznak. Tehát teljesen qualificált vagyok. Fővárosi Leveleimmel heteukint beakarok kopogtatni. Az esztergomiak fővárosi világáról szándékozom levelezni. Tudom, hogy sok szép szem sóvárogva fog keresni leveleimben hol egy hirt arra a barna fiúra, hol egy kis sort arra a hallgatag szőke gyerekre. Azután közlök dolgokat a couííssák mögül. Onnan, a honnan a kapzsi prófán reporterek semmit se leshetnek ki. Azután Írni akarok pikáns kis regénykéket, útról, utszélről, salonból s a tenger nyilvánosságból. Be- bepillantok az országházba és megnézem, hogy mit csinál az a mi csöndes képviselőnk. Megsúgom, hogy mikép viseli magát az a két másik vidéki honatyánk. Belátogatok Horánszky Nándorhoz és elmondom, hogy mivel vigasztal az bennünket. Befordulok Szilágyi Dezsőhöz és megírom, hogy minő reményei vannak. Elszívok egy cigarettet Besze János bátyám társaságában s kapok tőle néhány kötetre való anyagot. Elmegyek az Esztergomi Kör gyülekezeteire és kimerítő harcztéri tudósítást írok a különböző gondolatok és eszmék csatáiról. Kijárok a váczi-utczára s kíméletlenül elfogok minden esztergomit. Talán elég is lesz a programúiból. Azt akarom, hogy kevesebbet Ígérjek a kelletinél, különben beletörhetik a toliam. De ime itt a váltó ! írd alá nemes olvasóm és tartsd számon Ígéreteimet ........................ I migyen gondoltam vala ki első Fővárosi Levelem bevezetését. És meg lehet olvasóm, hogy a te szerencsédre jelent meg valaki mellettem s szakított véget programmgondolataimnak. Egy alacsony, lyrikus járású, apró, tündöklő szemű, egy kicsit pisze, de azért merészen borotválkozó s melancholikusan szavaló fiatal ember. ír mindenhová. Még nekünk is. Ki adott egy kötet verset. Fordított regényeket. Szerzett novellákat. Csak pénzt nem. Mert egy kis hírnevet is szerzett. — Valóban megsértetted az esztergomi közönséget. Már pedig azt meg kell engesztelned ; különben sohase látnak szívesen. — No de hogyan ? — Adj néháuy igazán jó verset az „Esztergom és Vidéke" szerkesztőjének. Majd én kézbesítem neki. — Tehát vártatok ? — Számítottunk rád és te cserben hagytál ! Komoly hangon, nehezteléssel mondtam. A lyrikus^ megdöbbent. A ki ismeri, tudja, hogy szokása. És azonnal adott néhány igazán jó verset az „Esztergom és Vidéke" számára, a mit már kézbesítettem a szerkesztőnek. Es már most szép olvasóim bocsássanak meg a kis Aradi Józsefnek. Majd egyszer magam hozom haza. De bezzeg nagy munkában van a mi szeretetreméltó Barta Tivadar barátiul!;is. xYz a „patyi- kus-bál," régi jó hírnevű égy ' bál s- eddig méjf minden bálelnököt megizzasztott. Tivadar sok áldozatot hoz. Mert, hogy a' tizenkilenczedikére uém jött1, bizony az is csak áldozat. Február ötödikén majd elválik. > Rácz Rali ez alkalomra „Patyikus Csárdást" csinál. De' Tivadar barátom sejteti, hogy azért az. „Esztergomi Kör Lassú és Csárdás" is-remekelni fogj Hiszen tudják olvasóink, hogy Budapesten a
