Esztergom és Vidéke, 1880
1880 / 10. szám
A kisdedóvoda. Múltkori számunkban közlőit hírre vonatkozólag azon felvilágosítást kaptuk, hogy a kisdedovodai értesítő egyszerre lett szétküldve és így a ki hamarabb megszerző, az csak meg nem engedett utón jutott az adatok birtokába. Szívesen vesszük tudomásul. A másik, mit kitüntetni akarunk, az, hogy a kisdedóvoda anyagi állapotáról oly hírek küldettek be szerkesztőségünkhöz, melyek mindenről, csak nem rendezettségről panaszkodtak. Nem használtuk fel a beküldőiteket, mert sokkal inkább szeretjük az intézményt, sokkal jobban becsüljük az annak élén álló egyéneket, mintsem ezen adatoknak hitelt adhattunk volna. A kimutatás most közkézen forog és örömmel constatáljuk, hogy minden ez intézet ellen mondott szó alap nélküli volt. Ennyivel tartozunk nemcsak az intézetnek, és önmagunknak, hanem épen azon beküldőknek, kik akár bizalmatlanságból, akár téves értesülés folytán majd ártalmára lettek az egyletnek. Kötelességünk azunban a közönség figyelmét némely körülményre felhív ni. Az intézet 17 év óta áll fenn és ez idő alatt sok vihar vonult el fölötte és csakis a kitartó áldozatkészség volt képes ezt fentartani, daczára annak. hogy annak fontosságáról, áldásosságáról mindenki meg van győződve. A választmány, az igazgatóság és az egyleti tisztviselők ügybuzgalma azonban, az elnöki jelentés szerint is, minden önfeláldozó tevékenység mellett is kevés, ha a közönség jóakarata, annak áldozatkészsége tovább is nem támogatja. A értesítés igen szép koszorúját mutatja fel a jótékony neveknek, de a közönségnek erkölcsi kötelessége e koszorút folyton uj nevekkel szaporítani, mert : „Ha segélyezések nélkül intézetünk főn nem állhatna/ Nem bizalmatlanságot tehát, hanem folytonos figyelmet, folytonos jótevőket kell szerezni az intézetnek. Fehér Ipoly születésnapja agymna- siumban. Az évenként szokásos üdvözletek, a főgymn. ifjúságnak, Fehér Ipoly főgymn. igazgató iránt, való hálája, és ragaszkodásának jeléül, ennek születésnapján ez idén sem maradtak el. Minden ember szivében létezik egy bizonyos személyek iránti tisztelet és hála. Nem létezik ember, ki nem tartoznék köszönettel, bizonyos odaadással azon egyének iránt, kik velük valamely jót, vagy szívességet tettek. Mennyivel inkább kell tisztelettel és hálával eltelve lennünk azon egyének iránt, kik elhatározták magukban azt, hogy egész életüket, legalább annak nagy részét az publicum, nemrégiben óriási utczai carnevaít rendezett Mert rövid a farsang. Megnéztem a táneztermet. A Hatvani utcza már „kiépült. “ A casino olyan csöndes, mi irt "egy agyonkövezett ember. Verhovay is „felépül/ És a honatyák „épületes" viszhangokat eresztenek meg. Mégis csak „emelkedünk/ Minden „épül/ Aucuu. Vasárnapi levél. (Újra a „semmi.u — A száraz professor levele. — Az ő semmije. — Egy kis franczia idézet- — A pikantéria vadászat. — Nyakkendőben. — Korcsolya fájdalmak. — Adolár ügyessége*. —) ' Az ember soha sem tudja, mikor vétkezik. íme, múlt vasárnapi levelemben véletlenül azt mondván, hogy majd talán a „száraz professor" ur is egy tárczát a semmiről is, ő majdnem megharagudott érte, majdnem sértésnek vette és miután egészen még sem találta érdemesnek, hogy haragudjék reám, ajánlottan a következő levelet irta nekem: Tisztelt Agglegény ur! Legutolsó Vasárnapi Levelében tisztelt uram a „semmi" fogalmának meta- physikai megoldását tőlem várja. Eszem ágában sincs ugyan a „semmi “-ről valaha tárczát Írni, de provokáltatván, legalább magán levélben akarok várakozásának megfelelni. „Mi a semmi?" kérdi ön. Ha alaposságáról hires német professor volnék, azon „griiudlich" választ adnám, hogy semmi az, a mi nem valami : de mivel igénytelen magyar professor vagyok, egyszerű gyakorlatiassággal azt felelem, miként — egyéni nézetem szerint — a „semmi" azon valami, mely (rendeltetésének megfelelő) léttel nem bir. Ily „semmi" például az üres fiaskó, még inkább „semmi" az üres bugyellárís, de leginkább „semmi" (már t. i. az emberi társadalomra nézve) az ..........a g g le g é n y. E zek után azt tartom, t. uram is öntudatos méretével bír a „semmiség" fogalmának. Üdvözletem kijelentése mellett vagyok igaz tisztelője a „száraz professor." Ki hitte volna, hogy a száraz professor igy tudjon élczelni ? léi hitte volna, hogy miért reá ezé- loztam, azonnal visszaakar vágni ? Megbocsátom neki. i i ifjúság nevelésére, ápolására fordítják, hogy legfőbb törekvésük lesz, miszerint a hazának jó, és hű polgárokat, az emberiség javát előmozdító férfiakat neveljenek. E férfiak, az ily gondolkozású emberek egyike, saját vezére iránt akarván a gymnasiumi ifjúság háláját kifejezni, a legjobb alkalmat ragadta meg, midőn egy oly napon nyilvánította ki tiszteletét, a mely minden embernek életében a legfontosabb, értem ez alatt a születés napot. Már csütörtök este vonultunk, a dalárdának tagjai, vezérünk iránt való érzelmeinket kifejezendők a rendnek házába. Egymás után következő toasztokat, éljenzéseket hallgattunk. Néhány ének után ft. s szeretett igazgatónk jelent meg, s kinyilatkoztatta örömét a felett, hogy az ifjúság szivében él tanárjaik s jóakaróik iránt való kegyelet. Pénteken az önképző kör diszgyűlést tartott, s itt az önképzőkörnek elnöke a tanári karnak, s a megjelent vendégek jelenlétében, az összes ifjúság nevében fejezte ki háláját az ünnepednek minden tettéért, melyet az ifjúság javára cselekedett. Ezt szavalatok előadása, bírálatok, értekezések, életrajzok, s beszélyek felolvasása követte. Végül ft. Fehér Ipoly igazgató úr köszönetét nyilvánította ki az ifjúságnak, szólt a tanár, és tanítvány között lévő kapcsokról, köszönetét mondott a ft. tanári karnak, hogy az ifjúság oktatásában, neki segédkezet nyújtottak ; ezután köszönetét nyilvánította ki a vendégeknek, becses megjelenésükért, s kérte őket, hogy adják tudtul a tisztelt szülőknek, miszerint fiaik a helyes úton haladnak elő. Erre az ifjúság lelkes éljenzései között eltávozott. Egy főgymn. tanuló. A kereskedelmi testület közgyűlése. — január 29. — ■ Elnök Marosy József a határozatképessé emelt közgyűlést megnyitja, megnyitójában panaszkodva a látogatottság nem magas fokára, azután a kitűzött napirend tárgyainak tárgyalását megkezdi. Titkár Szabó József felolvassa először a kereskedelmi vasárnapi iskoláról az igazgató tanár Obermayer György évi jelentését, melyből kitűnik, hogy a közönséges iskolai éven át minden vasárnap — a húsvéti, pünkösdi és párkányi vásár előtti vasárnapok kivételével tartatik a kereskedelmi tanon- ezok részére két osztályban előadás, melyet a múlt tanévben 31 tanuló látogatott, és pedig 13 az első, 18 a második osztályt. A viselet ellen nincs kifogás, de a szorgalmat az igazgató tanár nem tudja dicsérni. Tudomásul vétetik és a tanügyi bizottság uta- sittatik, hogy a bajok elhárítása iránt tegye magát érintkezésbe az igazgatóval. A választmányi beszámoló következik. A választmány tartott 6 ülést, mely 6 ülésen 31 tárgy iutéz- I tetett el. melynek nevezetesebbjei: A vasut-ügyben előadván az általánosan ismert mozgalmakat, felsoBocsánatom jeléül ime egy kis idézet Guichot franczia tárcaírótól, mit talán le sem lehet jól fordítani magyarra : Je prétends que rien est tout anjourd’ hui .............Il sait plaire avec rien, avec rien i l pare ses attraits, un rien l'afflige, un rien le fâche, un rien l’apaise, un rien T ennuie, un rien l’amuse, tout comme chez le beau sexe. Hanem azt nem árulom el, hogy kiről beszél, inkább beszélek, a csütörtöki vadászatról. De nem farkasvadászatról. A farkasvadászat lefolyásáról értesítsen az ujdonsági rovat és én inkább vagyok hajlandó pikantéria-vadászatra. Ilyen pikantéria a nyakkendőtűn látogatás. I Hogy ha valaki sportszerűen nem hord nyakkendőt azon meg nem ütközik senki. Legalább nem szokás megütközni. És ha valaki még is megütközik ? Jön utána a többi megütközés. Eszünkbe jut az egyszeri ügyvéd, ki periratát azon lcezdé: Csodálkozom hogy .... Az alperesi ügyvéd azután folytatá : Csodálkozom, hogy felperes csodálkozik, hogy. Mire újra jött a felelet: Csodálkozom, hogy ellenfelem csodálkozik, ; hogy én csodálkozom............. M egütődik valaki. Azután megütődnek azon, hogy valaki megütközött. Végre azon ütköznek meg, hogy megütközhetnek azon, ha valaki megütközött s igy tovább a végtelenségig, csakhogy oline Grazié. A legszebb a dologban, hogy az érdekelt, a legközelebbről érintett felek, különösen a hölgyek az állítólagos etiquette-sérelraet rég rnegbocsáták. a megütközések pedig annálinkább hányják a hullámokat. Oh hölgyeim, gondolják meg, hogy a férfiak nagyon figyelmetlenek a toilette-re, bocsássák meg a hibát, de vessék is közbe magukat, hogy — utóbb vér ne folyjon ! A jégsport világában pedig nagy az elcsügge- dés. Nem elég, hogy mindig jobban lankad irányában az érdekeltség, hanem még magán természetű bajok is vaunak. rolja a választmány a kereskedelmi testület nevében tett lépéseket. Kimerítő képet nyújt továbbá a házalás ügyében tett lépésekről, melyek eredményre még eddig nem vezettek, de azért a remény még feladva nincsen. Értesít a szerdai hetivásár ügyében tett mozgalomra, mely kérdést azonban a körülmények miatt a választmány egyidore a napirendről letett. A jövedelmi adó aránytalan kivetése miatt tett lépésekben eredménynyel dicsekszik, melynek érdemét a kiküldött bizottságnak tulajdonítja. A közgyűlés élénk helyeslést nyilvánítva mig egyrészről a kiküldött bizottság érdemeit elismeri és neki köszönetét szavaz, addig a választmány érdemeit sem hagyja érintetlen és annak is köszönetét mond. Felhozza a jelentés, hogy a kereskedelem érdekében tett azon lépése, hogy a duuagőzhajó állomás álló hajója fedessék be, teljes eredményuyel járt. Megemlékszik ezután a jelentés Clement Károly elhunytéról és ezzel kapcsolatosan azon abnor- mis állapotáról, hogy három tag kilépvén a testületből újra feltűnően bebizonyult a törvény hiányossága, mely a kereskedőket nem kötelezi a testületbei lépésre, holott a testület az összes kereskedelem érdekeit képviseli, az egyesek azonban a terhek alól kibújnak. Ez értelemben felirat határoztatott a budapesti ipar és kereskedelmi kamrához. Az előadott jelentés tudomásul vétetett, a választmánynak köszöuet szavaztatott. Felolvastatott a pénztárnoki, illetve a szám- vizsgáló bizottság jelentése a lefolyt év pénztári eredményéről, melyet alább közlünk. A boltőri intézmény ügyében felmerült 6 frt. 88 kr. födözetlen összeg kiutaltatott, a lejárt intézkedések újbóli megtételére a pénztárnok utasittatott. A jövő évi költségvetés, melyet szinte alább közlünk, azon váltóztatással fogadtatott el, hogy a jótékonyságra előirányzott 20 frt. felemeltetett 30 frtra és a tanonezoknak jutalom dijjak Írattak ki és pedig mindenik osztályban egy 5 frtos, egy 2 frtos és egy 1 frtos. A pénztárnoknak, a számvizsgáló bizottság jelentése alapján, a fölmentés megadatott. Ezután következett az elnök, alelnök, 3 szám- vizsgáló és 4 kisorsolt választmányi tag, továbbá a lemondását bejelentő ifj. Mellinger Rezső kilépése folytán 5 választmányi tag megválasztása. ügy az elnök Marosi József, mint alelnök Mi- balek Bálint, valamint a 3 számvizsgáló tag Balogh József, Dóczy Antal és Spanraft József urak egyhangúlag újra meg választattak. A kisorsolt 4 választmányi tag: Brenner József, Nagy Pál, Rudolf Mihály, Scheiber József és a lemondott iíj. Mellinger Rezső helyett szótöbbséggel megválasztattak : Brenner József, Rudolf Mihály, Scheiber József, Niedermann János és Scheiber Sóma urak. Az elnök megköszönvén az összegyűltek szives figyelmét, a gyűlés véget ért. Hazajött a legügyesebb, legbátrabb és ha Agglegény nem volnék, mondanám, hogy a legkedvesebb korcsolyázónőnk, de csak pár napra. Örültek, hogy abból a pár napból fog jutni egy órácska a jégnek is. A kedélyes hölgy azonban másért jött haza, mint korcsolyázni és igy nagy a szomorúság. Ha úgy tudnák az okot, mint én, hogy miért látogatott meg bennünket, akkor nagyon természetesnek találnák a visszavonulást, de én irigy természetű lévén ezt el nem árulom, hadd epekedjenek a jégmonumentek készítői. Adolár sokkal jobban cselekedett, midőn megtudta, hogy a kedves ismerős itthon van. Megleste az alkalmat a találkozásra. Természetes, hogy menyecske itt sem hiányozhatott. Adolárnak azonban ez nagyon apropos jött, mert emlékezett, hogy midőn a menyecske levelet irt oda messze, akkor ő csupa udvariasságból tiszteletét kéré jelezni, mit a menyecske rögtön elfordított : — Majd bele irom, hogy csókoltatja! — Jó lesz. Ha kikapok érte, majd a kegyed akaratával takaródzom. A menyecske azonban — hogy is történt volna ez máskép, — a levél végén az üzenetet elfeledő. Adolár ezt nem tudta és igy a találkozásnál ő maga tett kérdést, váljon hogyan lett az üzenet megírva? — Sehogy. — Biz én azt elfeledém ! Különben nem tesz semmit. Ő azt izente, hogy csókoltat téged kedvesem, én ezt elfeledve nem irtani meg, most tehát adja át Adolár ur a csókot természetben. Sohasem hittem volna Adolárról, hogy oly vállalkozó szellemű legyen, a csókot csakugyan odaadta természetben. A megcsókolt hölgynek azonban nagyon jó oka lévén idegen csókokat nem magánál tartani, nehogy szemrehányás érje érte, az átvétel pillanatában azonnal vissza adta. Adolárnak azután teljesen elhittem, midőn azt mondá : — Most már várhatjátok kint a jégen őt, én nyugodt és boldogabb vagyok, mint ti valamennyien. _____ Agglegény.
