Esztergom és Vidéke, 1880

1880 / 50. szám

Esztergom, II. évtftlyam. _50. szám. V asárnap 1880. junius 20 án. Városi és megyei érdekeink közlönye. Előfizetési-ár : egesz evre fél évre . évnegyedre 6 írt. Egyes szám: 8 kr. Az előfizetési pénzek a kiadó hivatalhoz, Széchenyi téren intézendók. Megjelenik : h e t e ii k ént k é t s z e r vasárnap és csütörtökön. Nyilttér petit soronként. 30 kr. Hirdetések a legolcsóbb áron közöltéinek. V lap szellemi részét illető levelezések, a szerkesz­tőséghez, SZÉCHÉNYI TÉPV ^“1K SZÁM ALATT, iutézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Iparos szövetkezet. Az ország iparán segíteni kell, azt fel­virágzásra segíteni a nemzet létfeltételéül van felállítva. Minden erő, minién nemes és jé akarat megtörik azonban, mert nincs elegendő képes­ség ezen akaratot érvényre emelni, — az egyesnek minden erőfeszítése éj vész a nagy feladattal szemben. És az egyesülés ? Minden egyes szakiparnak meg van a maga külön érdeke, melyet az összeségben ve­szélyeztetve lát ; minden egyes ipartár'sulat- nak meg van a saját vagyona, saját külön in­tézménye, melyet az egyesült erő rendelkezése alá bocsátani nem akar és e külön érdekekek feledtetik minden egyes szak ipar űzővel az összosóg együttes érdekeit. Az egyesüléstől tartózkodók indokaitól nem lehet eltagadni a jogosultságot. Miért adja oda például az esztergomi czizmadia ipartársulat a maga vagyonát egy átalános ipartársulatnak, midőn talán ott nem bírná önmagára nézve oly kasznothajtólag érvényesíteni? Miért áldozná fel saját segé­lyezési és temetkezési alapját az összeségnek, midőn nem hiszi, hogy ennek hasznaival egyen­értékű kárpótlást kapjon az általános ipartár­sulattól ? És ugyanígy föl lehetne példaként em­líteni az esztergomi ipartársulatok majd mind­egyikét. „BSZTEBBOM ÍSJIBÉKI" TÁRCSÁJA, Egy fiatal leánynak. Fenséges egy költő az Isten ! Rá vallanak világai ; Előtte mind, mind leborulnak A költészet királyai. Tökéletes mind versezetje Es minden rime oly remek : A nap, a hold, a csillagok mind Oly szépen össze csengenek. Milyen remek egy költeménye Világnak im, a föld maga: A költészettel egyesül itt A legcsodásb harmónia. Virággal liimezi tavaszkor, Nyaranta ért kalászszal őt ; Őszszel behinti sárga lombbal S térit rá téli szemfedőt. Fenséges egy költő az Isten ! Müve sugározza a fényt ; De hogy teremtett téged, akkor Irá a legszebb költeményt ! Aradi József. Az egyesülésnek szüksége azonban mégis oly parancsolólag nyilatkozik, az átalános iparérdekek képviselete és megvédése erős, ha­tározott nyomatokkal oly elodázhatlannak tű­nek fel, hogy nem szabad többé e kérdés Ht­jából kitérni. Hol van a közvetítés, a közvetítő eszme ? Dóczy Fereiiez, Fiedler József, Kovács Albert, Marosy József és Neumayer Károly urakat illeti az érdem, hogy ily közvetítő esz­mével szemben állhatunk. Ez eszme : ipar szövetkezet. Minden ipar társulat megmarad saját ha­táskörében ; minden társulat intézze bel ügyeit saját belátása és akarata szerint ; minden ipartársulat kezelje és bírja saját vagyonát függetlenül, önállóan ; de — Azon kérdésekre vonatkozólag, melyek nem egyes iparostársulat vagy egyes iparos magán érdeke, hanem átalánosságában érdekli az ösz- szes, bármi néven nevezhető iparosságot, ezen kérdésekre nézve, hogy az esztergomi iparo­sok közös érdekei nyomatékosan, az összeség­nek tekintélye által védve és képviselve le­gyenek, inditványoztatik : Szövetkezzenek az összes ipartársulatok egy iparos s z ö v e t s é g g é, ugy hogy például a legnagyobb ipartársulat kebeléből választandó elnök alatt küldessenek ki minden ipar társulat részéről arány lagosan bizalmi fér­fiak, például minden tiz tag után egy, kik egy testületté alakulva, hivatásukként te­A baba utolsó órája. (Karczolat.) Neszike ma reggel lett tizenhat éves. Ezt azért tartom szükségesnek felemlíteni, mert Neszike csa­pongó vidámságára jobb okot keresve sem találhat­nék. Kicsiny szobája ma szokatlan rendetlenséggel látszik megünnepelni úrnője születése napját. Hja ez a nap minden évben csak egyszer költi fel hófe­hér ágyából. A papa ma kivételesen nem alkalmatlankodik, a mama meg Isten tudja, miben töri a fejét, hogy nem mutatná magát a világért sem. Elég az hozzá, hogy Neszike szépen kilépett a dagadó vánkosok közül, meg állt a puha szőnyegen, s olyan jóizűt ásitott, minőre tizenhat év óta nem emlékezik sem a papa, sem a mama, de még ő sem. Az ab lak redőnyök között belopodzó napsugár rég felköltötte a kanárit, mely Neszikéu kívül egyet­len élő lény volt a szobában. A kanári legszebb dalával üdvözölte kisasszonyát; a virágokat felé bólo­gatta az ablakon be suhanó szellő, a tükör ma már szebbnek mutatta, mint tegnap. S bizony nem ok nélkül. Tegnap még csak tizenötéves volt, s ma már nagy lány: tizenhaté vés ! „Jaj, az az unalmas öltözködés! .... Mennyi mindenfélét kell magára venni egy nagy leánynak ! Én nem is értem, hogy hát mért nem lettem én fiú? . . . . No ma lesz a napja, ezt megkérdezem a mamámtól; ő tán jobban tudja .............De hol a b abám? Szegénynek még nem is mondtam jóreg­gelt. . . . Tudom haragszik rám! . . . .“ S lábújjhegyen lebeg a padlón végig, nehogy az alvó babát, melynek tegnap este a mama egészen új lábat vart, megzavarja. A baba iránt való nagy szeretet nem véteti észre vele a rózsabokor cselvetéseit, melynek egy ága benyúlik a szobába, s barna hajánál fogva fel ­kintsók az egyes ipartársulatok magán és bel­li gyeit, vagyoni viszonyait érintetlen hagyva, mindazon kérdésekben, melyek akár az összes esztergomi, akár az ország iparosait érdeklik, mint erkölcsi egyén, testület, az összes ipa­rosság tekintélyével föllépni, befolyását és szavát mérlegbe vetni és igy mindazon kérdé­sekben, melyek közérdekűek, befolyást és in­tézkedési jogot nyerni. Az eszme meg van ; annak kivitelére ed- digolé az első egyesült ipartársulat megnyerve ; e czélból intézkedés tétetett, hogy a jövő jú­lius hó negyedikén egy átalános iparosgyülés tartassák ; o gyűlésre a közreműködés, a sze­mélyes megjelenés és ügybuzgó pártolás Ráth Károly orsz. képviselő részéről megígérhetett. Iparosainkon mo‘t a sor, hogy az esz­mét érleljék, hogy annak minden oldalát meg­vizsgálják, megvitassák és ezek után egyesül­jenek. Egyesüljenek ugy hogy mint önálló egé­szek megtartsák külön érdekeik megvédésére és képviseletére eddigi szervezetüket ; hogy kezeikből ne legyenek kieresztendők saját füg­getlenségüket, saját vagyonukat, saját jóté­kony intézményeiket, hanem azon érdekek kép­viseletére és diadalra juttatására, melyek egy­formán közösek valamennyivel, mint egy egész, mint erkölcsi testület, annál nyomatékosabban közreműködhessenek. Julius negyedikéig érlelődjék az eszme és kívánjuk, hogy akkor testté is váljék. I tartóztatja. A háládatlan! Pedig mennyit öntözte, j mily szerettei ápolta. . . . „Te kiállhatatlan, te rossz rózsa; hát te irigy - kedel az én babámra ? Már most csak azért is őt szeretem jobban; menj te nem kellesz nekem.“ . . . . S a szegény bűnös piros virágja Neszike lábai 1 előtt hever ; néhány elhullott levele, mint egy egy | vércsepp a leányka havas kebléhez tapad. De a I rózsa daczos, a megfogott leány sehogy sem tudja dús barna haját, fehér kis kezével kiszabadítani. . . . „A szegény baba bizonyára haragszik már mel- lőztetése miatt. Eh menj te utálatos ! .... Nos, hogy vagy kedves kis babám ?“ A baba vetélytársának letörött ága boldogan | himbállódzik a leányka fürtéi között. Szegény nagyon í szerette kis úrnőjét, jobban esik virágleikének azok- ! ból a dús fürtökből alkotott koporsó, mint a tél j fagyos lehellete, mely előbb utóbb elhozta volna ' hervadását.............. A baba kitünően érzi magát. Merev porczellán szemeivel hálásan tekint Neszike nagy kék szemeibe. Toiletteje a mama tegnapi láboperátiója által meg­lehetősen összegyűrött, nagyon természetes tehát, hogy Neszike e rendetlenségen segíteni akar, s hogy kegyenezét jobban szemügyre vehesse, az ablakhoz megy.............. „Biz ez szörnyűség! Szegénynek, még az egyik czipője is hiányzik .... hát még az orra, . . . Jeszszus az orra! .... Borzasztó, a mama betörte az orrát. Pedig úgy megkértem, hogy vigyázzon rá .............Szegény kis babám! Nem, nekem nem ke ll másik baba, ez volt a legkedvesebb, hogy ha betörték az orrát, mármost nem kell semmi !“ . . . . S Neszike könnyűi, mint sűrű záporeső hullot­tak a baba betörött orrára. A felhők záporát 'villá­mok előzik meg, mig e kék szemek zápora csakha­mar megszűnt egy oly hatalmas villám által, mely Neszike szivén nem talált villámháritót............. M ai számunkhoz fel iv melléklet van csatolva.

Next

/
Oldalképek
Tartalom