Esztergom és Vidéke, 1880
1880 / 50. szám
Esztergom, II. évtftlyam. _50. szám. V asárnap 1880. junius 20 án. Városi és megyei érdekeink közlönye. Előfizetési-ár : egesz evre fél évre . évnegyedre 6 írt. Egyes szám: 8 kr. Az előfizetési pénzek a kiadó hivatalhoz, Széchenyi téren intézendók. Megjelenik : h e t e ii k ént k é t s z e r vasárnap és csütörtökön. Nyilttér petit soronként. 30 kr. Hirdetések a legolcsóbb áron közöltéinek. V lap szellemi részét illető levelezések, a szerkesztőséghez, SZÉCHÉNYI TÉPV ^“1K SZÁM ALATT, iutézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Iparos szövetkezet. Az ország iparán segíteni kell, azt felvirágzásra segíteni a nemzet létfeltételéül van felállítva. Minden erő, minién nemes és jé akarat megtörik azonban, mert nincs elegendő képesség ezen akaratot érvényre emelni, — az egyesnek minden erőfeszítése éj vész a nagy feladattal szemben. És az egyesülés ? Minden egyes szakiparnak meg van a maga külön érdeke, melyet az összeségben veszélyeztetve lát ; minden egyes ipartár'sulat- nak meg van a saját vagyona, saját külön intézménye, melyet az egyesült erő rendelkezése alá bocsátani nem akar és e külön érdekekek feledtetik minden egyes szak ipar űzővel az összosóg együttes érdekeit. Az egyesüléstől tartózkodók indokaitól nem lehet eltagadni a jogosultságot. Miért adja oda például az esztergomi czizmadia ipartársulat a maga vagyonát egy átalános ipartársulatnak, midőn talán ott nem bírná önmagára nézve oly kasznothajtólag érvényesíteni? Miért áldozná fel saját segélyezési és temetkezési alapját az összeségnek, midőn nem hiszi, hogy ennek hasznaival egyenértékű kárpótlást kapjon az általános ipartársulattól ? És ugyanígy föl lehetne példaként említeni az esztergomi ipartársulatok majd mindegyikét. „BSZTEBBOM ÍSJIBÉKI" TÁRCSÁJA, Egy fiatal leánynak. Fenséges egy költő az Isten ! Rá vallanak világai ; Előtte mind, mind leborulnak A költészet királyai. Tökéletes mind versezetje Es minden rime oly remek : A nap, a hold, a csillagok mind Oly szépen össze csengenek. Milyen remek egy költeménye Világnak im, a föld maga: A költészettel egyesül itt A legcsodásb harmónia. Virággal liimezi tavaszkor, Nyaranta ért kalászszal őt ; Őszszel behinti sárga lombbal S térit rá téli szemfedőt. Fenséges egy költő az Isten ! Müve sugározza a fényt ; De hogy teremtett téged, akkor Irá a legszebb költeményt ! Aradi József. Az egyesülésnek szüksége azonban mégis oly parancsolólag nyilatkozik, az átalános iparérdekek képviselete és megvédése erős, határozott nyomatokkal oly elodázhatlannak tűnek fel, hogy nem szabad többé e kérdés Htjából kitérni. Hol van a közvetítés, a közvetítő eszme ? Dóczy Fereiiez, Fiedler József, Kovács Albert, Marosy József és Neumayer Károly urakat illeti az érdem, hogy ily közvetítő eszmével szemben állhatunk. Ez eszme : ipar szövetkezet. Minden ipar társulat megmarad saját hatáskörében ; minden társulat intézze bel ügyeit saját belátása és akarata szerint ; minden ipartársulat kezelje és bírja saját vagyonát függetlenül, önállóan ; de — Azon kérdésekre vonatkozólag, melyek nem egyes iparostársulat vagy egyes iparos magán érdeke, hanem átalánosságában érdekli az ösz- szes, bármi néven nevezhető iparosságot, ezen kérdésekre nézve, hogy az esztergomi iparosok közös érdekei nyomatékosan, az összeségnek tekintélye által védve és képviselve legyenek, inditványoztatik : Szövetkezzenek az összes ipartársulatok egy iparos s z ö v e t s é g g é, ugy hogy például a legnagyobb ipartársulat kebeléből választandó elnök alatt küldessenek ki minden ipar társulat részéről arány lagosan bizalmi férfiak, például minden tiz tag után egy, kik egy testületté alakulva, hivatásukként teA baba utolsó órája. (Karczolat.) Neszike ma reggel lett tizenhat éves. Ezt azért tartom szükségesnek felemlíteni, mert Neszike csapongó vidámságára jobb okot keresve sem találhatnék. Kicsiny szobája ma szokatlan rendetlenséggel látszik megünnepelni úrnője születése napját. Hja ez a nap minden évben csak egyszer költi fel hófehér ágyából. A papa ma kivételesen nem alkalmatlankodik, a mama meg Isten tudja, miben töri a fejét, hogy nem mutatná magát a világért sem. Elég az hozzá, hogy Neszike szépen kilépett a dagadó vánkosok közül, meg állt a puha szőnyegen, s olyan jóizűt ásitott, minőre tizenhat év óta nem emlékezik sem a papa, sem a mama, de még ő sem. Az ab lak redőnyök között belopodzó napsugár rég felköltötte a kanárit, mely Neszikéu kívül egyetlen élő lény volt a szobában. A kanári legszebb dalával üdvözölte kisasszonyát; a virágokat felé bólogatta az ablakon be suhanó szellő, a tükör ma már szebbnek mutatta, mint tegnap. S bizony nem ok nélkül. Tegnap még csak tizenötéves volt, s ma már nagy lány: tizenhaté vés ! „Jaj, az az unalmas öltözködés! .... Mennyi mindenfélét kell magára venni egy nagy leánynak ! Én nem is értem, hogy hát mért nem lettem én fiú? . . . . No ma lesz a napja, ezt megkérdezem a mamámtól; ő tán jobban tudja .............De hol a b abám? Szegénynek még nem is mondtam jóreggelt. . . . Tudom haragszik rám! . . . .“ S lábújjhegyen lebeg a padlón végig, nehogy az alvó babát, melynek tegnap este a mama egészen új lábat vart, megzavarja. A baba iránt való nagy szeretet nem véteti észre vele a rózsabokor cselvetéseit, melynek egy ága benyúlik a szobába, s barna hajánál fogva fel kintsók az egyes ipartársulatok magán és belli gyeit, vagyoni viszonyait érintetlen hagyva, mindazon kérdésekben, melyek akár az összes esztergomi, akár az ország iparosait érdeklik, mint erkölcsi egyén, testület, az összes iparosság tekintélyével föllépni, befolyását és szavát mérlegbe vetni és igy mindazon kérdésekben, melyek közérdekűek, befolyást és intézkedési jogot nyerni. Az eszme meg van ; annak kivitelére ed- digolé az első egyesült ipartársulat megnyerve ; e czélból intézkedés tétetett, hogy a jövő július hó negyedikén egy átalános iparosgyülés tartassák ; o gyűlésre a közreműködés, a személyes megjelenés és ügybuzgó pártolás Ráth Károly orsz. képviselő részéről megígérhetett. Iparosainkon mo‘t a sor, hogy az eszmét érleljék, hogy annak minden oldalát megvizsgálják, megvitassák és ezek után egyesüljenek. Egyesüljenek ugy hogy mint önálló egészek megtartsák külön érdekeik megvédésére és képviseletére eddigi szervezetüket ; hogy kezeikből ne legyenek kieresztendők saját függetlenségüket, saját vagyonukat, saját jótékony intézményeiket, hanem azon érdekek képviseletére és diadalra juttatására, melyek egyformán közösek valamennyivel, mint egy egész, mint erkölcsi testület, annál nyomatékosabban közreműködhessenek. Julius negyedikéig érlelődjék az eszme és kívánjuk, hogy akkor testté is váljék. I tartóztatja. A háládatlan! Pedig mennyit öntözte, j mily szerettei ápolta. . . . „Te kiállhatatlan, te rossz rózsa; hát te irigy - kedel az én babámra ? Már most csak azért is őt szeretem jobban; menj te nem kellesz nekem.“ . . . . S a szegény bűnös piros virágja Neszike lábai 1 előtt hever ; néhány elhullott levele, mint egy egy | vércsepp a leányka havas kebléhez tapad. De a I rózsa daczos, a megfogott leány sehogy sem tudja dús barna haját, fehér kis kezével kiszabadítani. . . . „A szegény baba bizonyára haragszik már mel- lőztetése miatt. Eh menj te utálatos ! .... Nos, hogy vagy kedves kis babám ?“ A baba vetélytársának letörött ága boldogan | himbállódzik a leányka fürtéi között. Szegény nagyon í szerette kis úrnőjét, jobban esik virágleikének azok- ! ból a dús fürtökből alkotott koporsó, mint a tél j fagyos lehellete, mely előbb utóbb elhozta volna ' hervadását.............. A baba kitünően érzi magát. Merev porczellán szemeivel hálásan tekint Neszike nagy kék szemeibe. Toiletteje a mama tegnapi láboperátiója által meglehetősen összegyűrött, nagyon természetes tehát, hogy Neszike e rendetlenségen segíteni akar, s hogy kegyenezét jobban szemügyre vehesse, az ablakhoz megy.............. „Biz ez szörnyűség! Szegénynek, még az egyik czipője is hiányzik .... hát még az orra, . . . Jeszszus az orra! .... Borzasztó, a mama betörte az orrát. Pedig úgy megkértem, hogy vigyázzon rá .............Szegény kis babám! Nem, nekem nem ke ll másik baba, ez volt a legkedvesebb, hogy ha betörték az orrát, mármost nem kell semmi !“ . . . . S Neszike könnyűi, mint sűrű záporeső hullottak a baba betörött orrára. A felhők záporát 'villámok előzik meg, mig e kék szemek zápora csakhamar megszűnt egy oly hatalmas villám által, mely Neszike szivén nem talált villámháritót............. M ai számunkhoz fel iv melléklet van csatolva.
