Esztergom és Vidéke, 1880
1880 / 50. szám
Mert ez az egyedüli mód, hogy Esztergom iparosai mint tekintélyes erkölcsi testület állkasgon szemben a kor, a viszonyok követelményeivel és mindamellett ne legyen kénytelen saját függetlenségét, saját vagyonát, saját külön érdekeit áldozatul liozni. Megérdemli az eszme, hogy jól megfontol tassék, hogy testté váljék, mert ezen az utón lehetséges erőinket egyesíteni és hatály- lyal működni. Latky Károly. Városi közgyűlés. — junius 10. — Sziklay József elnöklete alatt fel olvastatott a ny olczezer forintos ügyben a belügyminiszteri leirat, melyben a kölcsön hova fordításának részleteit s azt tudakolja, s ezzel egyidejűleg felolvastalak a lapunkban már .érintett utalványozó leirat. Hosszas vita után határozatott, hogy a város az utalványozott összeget fölveszi, értesíti egyúttal a pannonhalmi főapátot, hogy az első 2000 fvt. után kamatfizetés szüksége fen nem forog és mindezekről a belügyminiszterhez tudósítást küld. Ekkert Irma jelentése a zárvizsgákról jun. 30 és jul. 1-ére tudomásul vétetik. A komáromi műszaki igazgatóság leiratára, hogy a város mennyit kötelezi magát a katonai kóroda költségeinek födözésére határoztatok : kötelező nyilatkozatot a város nem ad, mert a négy város külön háztartással bir és az elszállásolt katonaság betegeinek van e kóroda szánva. Ha a költség a községé volna is, csak negyed részben terhelné a várost, de a törvény azt különben nem a községek terhére rója. A katonai térparancsnokság átirata a buda- utczai és saskaszárnya átalakítása tárgyában, hogy azok fiók laktanyául szolgáljanak, kinyilatkoztatja a város, hogy igen, hajlandó az átalakítás eszközlésére, ha az absolut rendszer alatt kötött szerződés éi vénytelenittetik, ha az uj beszállásolási törvény életbeléptetése óta (879 július 1.) a beszállásolási költség kifizettetik, és ha a szomszéd városrészek elszállásolási terhe érintetlen hagyatik. Az őrhegy alatti téglaház ügyében jelentés a gazdasági bizottsághoz utasítva. Térszüke miatt további tudósítást jövő számunkban. Cserepesi vigalmak. — A főgymn. ifjúság juniálisa 17-én. — Hétfőn derűit. Kedden verőfény és zápor. Szerdán zápor és fekete felhők. Mi lesz csütörtökre ? Juniális. Korán reggel a tűzoltók hírneves zenekarának utolsó mohikánjai rettentő viadallal trombitáltak föl legszépségesebb álmaimból. Jericho falai jutottak eszembe s a lissaboni földrengés sejtelmei bolygattak. Kitekintettem az országos hírű Lőrincz-ut- | czai kövezetre. Nyolc/ elkeseredett trombitás olyan <a—p————————— Egy piros rózsa repült be az ablakredőnyök között! A kék szemek egy sugára kirepül az ablakon ....sa könyeken keresztül még szebbnek, még delibbnek találja azt a napsütötte, kis bajszü ficzkót, aki mégegyszer visszapillant az ablakra, s aztán tovább siet ............. A z a piros rózsa meg ott hever a leányka lábainál; ... oh nem kell soká esdenie, hogy fel vegyék. Egy pillanat, s a szegény baba örökre el van feledve. Neszike oly hirtelen jött ellenszenvvel dobta a sarokba, hogy minden ápolásra képtelenné lett .... összetörött a feje ! S a lányka soká, soká nézte azt a rózsát, egy darabig csak gondolkozott, s aztán elkezdett vele beszélgetni : „Oh mennyivel szebb vagy te, mintáz én kertem minden virágai. Te az ő kezében voltál. Oh én régen, nagyon régen nem láttam őt.............Most m ég szebb, férfiasabb, mint akkor volt, mikor fehér kendőjével búcsút intett felém.............Mily boldog 1 v agy te kedves rózsa .... te beszéltél vele. Oh beszélj nekem is kedves szép virág, s ne hervadj el soha................soha ! S zabó Mihály. Vasárnapi levél. (— Semmi sem sikerül. — Tanulók mulatsága. — SziiletA- nap. Antalnap. — Beődyék. — Kontárkodás. — Mi a legjobb mellékember ? —) Esőt hozó Jupiter még is kegyes volt és míg az egész héten alig ismertük ki magunkat a sok záportól, a csütörtöki nap mégis meg maradt szárazon és igy a gymnásiumi ifjúság mulatsága megtartathatott az erdőben. Kénytelen vagyok én is referálni róla. Kidőlve ablakomon néztem végig a kocsikat, melyek kirobogtak ; a közönséget, mely kisietett és I iszonytató páthoszszal fújta, mintha legalább is a Jozaphát völgyébe akarta volna összecsőditeni az élőket és holtakat. Semmi pardon ! Szunnyadó menyecskék, mézes párnákon álmadozó férjek, édes álmokat álmodó leányok és nagyreményű horkoló I dandyk átalános fölkelés van hirdetve. Megjött már i a parancsolat violaszin pecsét alatt, hogy ma este occupatió leszen. Fegyvert! Talpra magyar; Dsin, dsin, bumm! Semmi kegyelem. Az elszánt mohikánok rettentő szeuvedélylyel fújták s ünnepélyes léptekkel haladtak előre. Ez volt a prológ. Expositiónak nagyon is shaksperei, mert minden figyelem s minden alvó föl van keltve. Az óriási reclam után megint békés csönd uralkodott a fölséges kövezett! Lőrincz-utczán, a mi azonban nem a mi rendőrségünk érdeme. Hanem Morpheusé. * * * — Tagit ultimo ! Négy király ! ! Tout les trois ! ! ! — Contra ! — Recontra!! Feszült figyelem. Kétségbeesett királyok. Bukott dámák. Huszonegy fogás. Yolát! Schuller ünnepélyes részvéttel mosolyog s nagy grátiával gyújtja meg cigarettemet. A casinóban tehát szintén nagy volt az érdeklődés. Fölcsigázott türelmetlenség, ideges izgatottság és elragadó lelkesedés. Csakhogy a magasabb művészetek iránt. — Kricsi ! meász a májálisrá? Pikáns kis táncziskola és charmante íhscklingek lesznek meg- táuczolva. — A ? Páráncsolj Pepikém fogátot ! Kricsi a bájos és Pepike az ellenállhatatlan délután három órakor külön fogaton hajtottak végig a városon. Több népszerű hitelező kárörvendve mosolygott a szalon Virginiát füstölő bérkocsisra. — No már most szeretetre méltó Adi, Misi és Gyula itt az ideje, hogy mi is mozgósítsunk. Csináljunk pótexpeditiót, mert a nemes párkány városi fiakker már megérkezett. Sok viszontagság után mind a négyen ösz- sze kerültünk fölszerelve, elkészülve, s a pótexpe- ditió megindult. * * * Piccolo szörnyen elérzékenyedett az ut gyötrelmein s a természet panorámáján. Csöndes me- lancholiával merengett a festői halmokra, a regényes kék hegyekre, a mosolygó völgyekre s megvetéssel fitymálta a kocsizökkentő durva köveket s a rettenetes sártengert. Ki az a Piccolo? Egy igen sentimentális, de mindamellett igen eleven kis ölebecske nagyon okos fekete szemekkel, mosolyra ingerlő fitos kis orrocskával. Feketében jár s mindig salonmassig. Fővárosi eredetű s őseit egészen Hades Kerberosáig föl tudja vinni. Piccolo diszugatásokkal jelezte, hogy megérkeztünk. Lovakat és kocsisokat üdvözölt a kis hamis. Vidám kedvvel szálltunk le a htivős erdő nedves füvére s meghagytuk Nemes uramnak, hogy csak nemesen viselje magát. Ki az a Nemes? Egy igen nemes párkányvárosi polgártárs, a ki Phaetónnal semmi féle rokonságban sincsen. Pompásan hajt és hallgat, keveset iszik s lovai előtt nagy tekintélyben áll. Nemes uram szomjasan mosolygott s midőn taláu mind eltudnám számlálni a hölgyeket, kik a mulatságot megjelenésükkel disziték, csak én, én voltam kénytelen itthon maradni, az éh-kopot nyelni és igy egész lelkiismerettel Írhatom meg a tudósítást, hogy a mulatság nem sikerült. Nekem nem sikerült. Különben nem sikerült nekem e héten semmi. Gratulálnom kellett volna születésnaphoz, mely születés napnál igen szép jó kívánságok kerültek napirendre, különös alkalmid használva fel azt a körülményt, hogy e születés nap az illetőnek a har- minczadik volt és hogy ez ünnepély az asszonyoktól távol és — oh boldogság a hősökre, azok be- leegyeztével tisztán baráti körben és a nők költségére történt. A chorusból itt is kimaradtam, pedig talán én is csak mondhattam volna oly jó kívánságot, mint a többi. Közbeesett az Antal nap is. Készültem erősen, hogy személyesen fogok gratulálni három Antalnak ; az egyik Antal bizton számított is arra, hogy nem fogok elmaradni azon estén tőle. Az ám, szerencsésen el maradtam mindenünnen, még az egyik Antal estélyéről is, pedig ez népmulatsággal volt összekötve, tudniillik leültek ketten, a névnap tartó és elválhatatlan földije hozattak két liter nép bort, — a tizennégy krajczárosból, — és megtartották ketten a népmulatságot : az egyik volt a rendező, a másik a .nép. Ezt sajnálom legjobban, hogy elmulasztottam. Beődyék, illetve társulatának átadnak az utolsó előadáson egy babérkoszorút, a ki ott nem volt és semmit sem élvezett, az voltam én. Úgy látszik hogy ha a héten kellett volna meghalnom, talán még a saját temetésemről is elmaradtam volna. Okát adui pedig nem tudom. Igaz hogy felvoltam háborodva, de ez már csak a hét végén történt. Bele akarnak kontárkodui az én dolgomba? Pikantériából tudósítják Esztergomból a Neue Erei Pressét és a Pester Jouruált, egy kis jófélével biztattuk, nemesen mosolyogva emelte meg pörge kalapját. A pótexpeditió megérkezett. * * * Elénk világ volt odakint. Bimbók, fakadó virágok, testvérecskék, kis mamák, újdonságok és sok diadalt aratott tánezös hölgyek. A rendezőség sürgősen forgolódott, Pali ihlettel cselekedte az „Esztergomi Kört“ s az „Esztergomi várhegy alján"-t. A nép vénei s az Írástudók külön asztaloknál koez- cziutottak egymással s a kis diákok szédülő odaadással szívták a szivart. A piucze rendkívül látogatott volt s a csap annyit forgott, miut a tánezos. A zamatos pörkölt s az izl etes csusza fölséges tábori tűzön, barátságos lángok mellett készült. A kis diákok hol labdáztak, hol énekeltek, hol tekéztek, hol a tánezou merengtek. A nagy diákok jókedvvel forgatták a könyvet.. . azaz hogy pardon, a lányokat. Néhány tanár, az igazgató és sok szép hölgy képezték a decormnot. Satzlauor édes udvariassággal szolgált a ezukros kezeknek. Távolban éktelen kintorna nyöszörgött; de erdőmesterünk erélyének köszönhető, hogy a vad troubadourt száműzték. Voltak külön „telepitvények* is. Majd itt, majd -ott csoportosultak, hol szép lányok, hol vegyes társaságok. Megeredt a dalok árja is s bezzeg lelkesen harsogott a vidám nóta. Bujdosott a pohár is és a jókedv folytonosan magasabbra hágott. A göröngyös és bevájódott talajon nem esett ugyan valami remekül a táucz ; de azokkal a szép lányokkal s fölséges asszonyokkal mégis csak menyországos élvezet esett. A pótexpeditió tagjai s a jeunesse doré csakugyan aranyosan viselkedtek s olyan vigalmat csaptak, milyentől talán még nem is viszhangzott a Cserepes. 5|C * Ha Terpsyclioré kisasszony memoirokat ir, akkor lemásolhatja hiteles történeti tudósításunkból, hogy a cserepesi, gymnásiumi vigalmon városunk legszebb leányai közül a legjava jelen volt; a szép- asszonyok közül pedig nagyhatalmú rész járult a feledhetetlen est vigalmához. Az én ironomnak az a hibája van, hogy szereti a legszebb neveket a maga titkai közt visszatartani. Önzőbb a veterán kezdő Íróknál. He a mennyire sikerült, a következő szép szókat mégis csak beleírhattam Terpsyclioré urhölgy albumába. Díszes sikerben részesítették a főgymn. ifjúság erdei vigalmát a következő hölgyek: Ács nővérek. Brenner Róza. Brunner Linka. Csernó nővérek. Daraba Mária. Doctor Etelka. Donáth Mariska. Driez Ilona. (P. Ma- róthról.) Einczinger Ilon. Farkas Ilonka. Fray Emma. Gaiger Nina. Grósz Ferenczné. Gnngl Jánosné. (Pilis Mar'Ötliról.) Gyurkóczy Izet. Helcz nővérek. Molnár Istvánné. (Budáról.) Niedermann Jánosne. Niedermanu Józsefné. Pethes Tériké. Pissuth nővérek. Placliy Elenke. Renz nővérek. Sarlay Edéné. Sziklay Mariska. Várady Károlyné. Wanke Sándorné. (Nyerges Újfaluról). Wayand nővérek. Weisz Ferenczné. * * * Szöveg folytatása a mellékleten. _____ K érem ez az én dolgom és ebbe ne avatkozzék senki, kivált úgy ne, mint itt, mert akár egyik intézetünk ellen kell támadást intézni, akár hizelegni akarunk annak, ki ettől bizony elfordul, hát itt vagyok én, megteszem én is, és legalább azon tiszta baszna van a közönségnek, hogy valótlanságokat nem mondok rágalomképen, továbbá nem fogok hizelegni hazugsággal és ügyetlenül. Bizony az első emberek, kik összeszidták a hívatlan tudósítót, a Prímás, a takarékpénztár és a zsidó hitközség volt. Szerencse hogy az ügyetlenség is oly ügyetlenül lett elkövetve, hogy inkább szánakozást keltett, mint boszankodást. Kérem még egyszer a tudósítót, ne kontár- kodjék bele az én dolgomon. A megyeházáról pedig szivárgott ki egy jó szó, mely nem valami nagyon pikáns, hanem elég jó arra, hogy jellemezze — nyomorúságunkat. E lapok múlt számában egy mozgalom volt érintve, hogy esőzések alkalmával a hegyi viz a Gantner közön vezettessék le és ne a gyógytár mellett, mert bizony baj lesz. Erre vonatkozólag egyik illetékes uraság hely- benhagyólag bóliugatott a fejével, dicsérte, helyeselte az eszmét, utoljára azonban még is csak előjött a kifogással : — Bent ülök a megyeházán, hát előre tudom, hogy mikor lehet e dolognak sikere. Nem a szép folyamodás a dolog veleje, hanem a folyamodás szép melléklete. Mellékeljenek egy ezeres bankót a költségekre és meg lesz minden, mert bizony a megyének csak akkor van pénze, ha a minister ad neki, ez pedig — még eddig nem a bőkezűségről hires Esztergom irányában. Az a legnagyobb baja e megjegyzésnek, hogy igaz. Agglegény.
