Esztergom és Vidéke, 1880
1880 / 15. szám
Városi és megyei érdekeink közlönye. Elöfizetési-ár : egész évre ............................................6 írt. — kr. f él évre....................................................3 „ — „ é vnegyedre............................................1 , ÍÖ , Egyes szám: 3 kr. As előfizetési pénzek a kiadó hivatalhoz, Széchenyi téren intézendók. Megjelenik : hetenként kétszer vasárnap és csütörtökön. Hirdetések a legolcsóbb áron közöltéinek. A lap szellemi részét illető levelezések, a szerkesztőséghez, SZÉCHENYI TÉF^ 35-IK SZÁM ALATT, intézendók. Kéziratok nem adatnak vissza. Újra vasutunk. A közmunka és közlekedés ügyi minister értesité Esztergom megye közönségét, hogy a magyar általános hitelbanknak hat hóra megadta az engedélyt, hogy a Budapest-Györi vasútra Óbudán és Esztergomon keresztül az előmunkálatokat eszközölhesse és a hatóságot támogatásra hívja fel. Mondjuk még hozzá, hogy az engedély megadása folytán az úgynevezett Drasclie-féle papírok a börzén emelkedtek. Mi ez ? Először megadatik az engedély azon vonal traee-irozására, mely városunkat szárnyvonallal köti össze a fővonallal, ez engedély tulajdonosa az állam egyik vaspályája, ennek érdekében a kormány maga megad a formális garantián kívül minden előnyt, sőt már a pénzbeszerzés feltételeiről és módozatairól is gondoskodtak. Kénytelen kelletlen alkudozásokba bocsátkozik azután a kormány az osztrák államvas pálya társasággal és ez alkudozások kénytelen- sége már hátráltatólag bat a munka menetére. Most pedig kap egy harmadik társaság | engedélyt az előmunkálatokra, igaz ugyan, hogy rövid határozott időre és mindkét előbbi tervtől eltérő vonalra, de mégis most kapta. Mi pedig reménykedtünk, biztattuk magunkat, illetékes helyekről határozottan ígérték, hogy tavaszig meg lesz a törvényhozás engedélye is és vígan építünk. „ESZTERGA 15 VIDÉKE" filGZÁJá,! Éji dal. Piroslik a hegyeknek ormán A nap végső sugara, Csillog a vár oly büszke tornyán, Rásüt vén ablakára. Bíboros fényével elönti Búcsúzokig a tájt ; A barna éjt halón köszönti —- Joli ! jó éjszakát ! Kígyói lassankint arczulatja A néma, csöndes, égnek ; A csillagok fent a magasba’ Lobogó fénynyel égnek. Hallom, oly mélabús a hangja, A pásztor furulyáját ; Halgatom némán egymagámba’ — Joli! jó éjszakát! A csillag ragyogó sugárját, A virágok mezője Szinpompáját és illatárját Mind álmaidba szője. Csókolja enyhe, édes álom Szép szemed sugarát ; Aludj lágy, csöndes nyoszoládon—- Joli ! jó éjszakát ! Aradi JózsefMég egyszer kérdhetjük, mi ez? Be kell vallanunk, hogy a most itt érintett bárom vonalterv közül épen az, melynek eddig legtöbb kilátása volt az érvényesülésre, a legkevésbé előnyös reánk nézve. Mindkét másik terv nagyobb kényelmet, több könnyebbséget nyújtana városunknak, mint a nyugoti vasút terve, ennélfogva ez okból nem lehetne szót emelni az engedélyadás miatt sőt örülnünk kellene, hogy talán a legilletékesebb helyeken is kezdik belátni azt, hogy a Budapest-Győri vonal anyagi eredményt csak akkor fog felmutathatni, ha városunkat és megyénket átszeli. De ez a kései engedmény-adás nem egyedül ezt jelenti, sőt lehet, hogy ilyen jelentősége egyáialán nincs, hanem egyszerűen csak azt mutatja, hogy az intéző körök még mindig nincsenek tisztában önmagukkal, mit tegyenek, ez pedig nagy veszélyt jelent számunkra. Ha az a budapest-győri vonal határozottan Szőny elkerülésével fog is kiépitetni, pedig az államvaspálya terve volna reánk nézve a legelőnyösebb ; ha az a pálya az uj engedményes terve szerint Óbudán keresztül városunk határának megérintésével épitetuék is ki, a mi még mindig előnyösebb, hasznosabb lenne ránk nézve, mint a nyugati állampálya által tervezet szárnyvonal ; ha végre a szárnyvonallal és ennek kapcsában az iparvasuttal kellene is megelégednünk : Egy részlet Magyarország pénzügyi és közgazdasági állapotainak vázlatá- ' búi. 1458-1526. Értekezésünkben czélunk volt rövid vázlatát adui Magyar ország pénzügyi és közigazdasági állapotainak 1458—152G időközben. Most nem marad egyéb bátra, mint tárgyilagos Ítéletet mondani a nemesség azon ténykedéséről, melyet az e korban, a közterhek viselésében tanúsított. És ez nem lehet nehéz, főleg Mátyás alatt, kinek egész kormánya alatt valóban úgy tűnik fel a nemesség, mint egy erős tábor, mely csak hős vezérének vezérszavára vár, hogy akaratát teljesítse, hogy tervét valósítsa, habár fáradságába, önfeláldozásába kerülne is ez a vitéz haragosoknak. A vezér Mátyás volt, az erős tábor, mely körűié csoportosult, maga a nemesség, melynek erejével, áldozatával és önfeláldozásával legszebb, legnagyobb terveit valósitól Mátyás, mert volt hozzá erélye, kitartása és akarata. Mátyással azouban Magyarország alkotmányos fejlődése megállapodott; a mi azután következett, az legfeljebb kiegészítése volt az előbbi idők politikai haladásának. Ulászló 26 évi kormánya alatt keveset mutathat fel az ország jót és hasznost, mi az ő műve lett volna. A kegyeibe magát legjobban behízelegni tudó Bakács befolyása alatt állott a jólelkű, de gyönge fejedelem, s apathiájából nem rázta fel még a legkomolyabb országügy sem. Neje haláláig (1506 juuius 1 — 14) úgy a hogy csak elintézte az ország ügyeit, de azontúl egészen visszavonult a közügyektől. Ulászlóban tehát megtalálták az oligarchák azt, a mit kerestek ; egy gyönge királyt, kinek —' Báthory szerint — „üstökét markukban tarthassák/ kinek kormánya alatt megkezdhették érdekhajhászó űzelmeiket. Az tény, hogy egyesek tettei ezt bizonyítják, de másrészt azt sem lehet eltagadnunk, hogy e korban épen a főueinesség és a főpapság volt az, mely az mind a három esetben első és jogosult kívánsága úgy a városnak, mint a megyének hogy legyen valami, hogy történjék valami. Azt a veszélyt mutatja nekünk az az uj engedély, hogy az építésnél már a legjobb körülmények közt is egy évet vesztettünk. Azt a veszélyt idézte fel előttünk a hitelbank engedélye, hogy a kormány még mindig határozatlan, mert mig határozottságot nem látunk, addig attól is remeghetünk, hogy akármi féle politikai incidens folytán az egész építés elejtelik és lesz megint alkalmunk zúgolódni, könyörögni, keseregni és futkosni, mig végre megint annyira érlelődnek a dolgok, hogy talán megint elejtessünk. Vagy talán el kell húzódni ez ügynek is odáig, hogy a végleges intézkedés reménysége összeessék az uj képviselő választással? Talán a vasút ügyének kell 1881-ben azt a szolgálatot tenni, a mi szolgálatot tett az őrültek háza 1878-ban? A ministeriiim felszólítja a törvényhatóságot hogy az előmunkálatok eszközlésénél a vállalkozót támogassa. Elismerjük, saját érdekünk követeli, hogy a támogatást ne vonjuk meg a vasút ügyében senkitől, de e kérdésnél, az adott körülmények szerint mégis megköveteljük hogy a netalán kívánt támogatásnál hatóságaink győződjenek meg, váljon nem fog-e ez is kidobott pénz, hasztalan áldozat, czéltalan fáradság lenni. A bizonyosság nélkül, hogy végre valaország védelmi erejét képezte, s a köznemesség hadikig alig volt használható, mint azt a történet lapjai szomorú példákkal igazolják. A nemzet létét szivén hordó főnemesség volt az, mely mindig erősen opponált, valahányszor az ország egysége és érdekei meg voltak támadva, s ez őrzé meg még egy időre — bár nem sokáig — a nemzet függetlenségét Miksa s általában a Habsburgok ellen, élesen és hatalmasan kelve ki mindenki, — maga a király ellen is, midőn a nemzettel elakará fogadtatni az annyiszor szóba hozott osztrák örökösödési szerződést. A köznemesség Ulászló idejében mondhatni „bolt elem volt“, gátja a főnemesség jóakarata reformjainak, mint azt nem egyszer mutatták meg azon heves és roszakaratú ellenkezésben, midőn a főnemesség által a haza szükségeire megszavaztatni kívánt adó vagy rendkívüli segélynek oly sokszor ellenmondtak, mert ez érdekeikkel ellenkezett, nekik terhes volt. Nem tudott áldozatokat hozni a hazáért az országgyűlésen, nem a törökkel vívott kisebb-nagyobb háborúkban. Katonáikat lassan állították ki, s midőn legnagyobb volt a szükség, épen akkor késtek csapataikkal és az 1514-iki paraszt lázadásnak, nemkülönben elfajulásának is ők voltak részben okai ama kegyetlen bánásmód által, melyben jó barátjalkat, valamint már előbb, úgy most is részesítették. Némi életjelt és tevékenységet Lajos alatt adnak magokról. Ulászló alatt a főnemesség hazafias és a haza jólétére irányult törekvését eltagadni nem lehet, s érdemök még nagyobbá válik az által, hogy minden e nemű törekvésűket a hanyag és közönyös köznemesség támogatása nélkül kellett kivinniök. E korban azonban __ Lajos korában — úgy látszik, mintha ők is belefáradtak volna a küzdelembe. M ost első tekintetre úgy tűnik fel, mintha e két elem szerepet cserélne, mintha a köznemesség lépett volna a „tettek mezejére" ; az lenne a törekvő, a hazafias érzületű s a főnemesség az önző, a közö-
