Esztergom és Vidéke, 1880

1880 / 15. szám

hára jogos igényeink tekintetbe vétet nők, ellene leszünk minden támogatásnak, minden könnviV

tésnek, — kivéve természetesen, hogy a dolgozó mérnökök munkájúkban ne akadályoztassanak.

Képviselőiket pedig kérjük, kérjük mind a hármat, hogy a törvény hatóságot ne csak támogassák, hanem inkább ők legyenek az elsők, kik ez ügyben a minisztertől felvilágosítást kenjenek.

Az iparszakoktatás.

A vallás és közoktatásügyi minister a következő leiratot intézte a reáltanodák igazgatóságaihoz, valamint a. középtanndálc igazgatóságaihoz, melyre alkalmilag visszatérünk :

Elismert tény, hogy csak azon ország számíthat szerencsés közgazdasági állapotokra, mely a közgazdaság főtényezőjét, a mezei gazdaságot, ipart és kereskedelmet egyaránt fejleszti.

Hazánk népessége eddigelé főleg a mezei gazdasággal foglalkozott, mely egyoldalú foglalatosságból mindenféle társadalmi, közgazdasági, valamint linaneziális hátrányok következtek.

Ha tehát megakarjuk alnpitani hazánk jóllétét, biztosítani jövőjét, feltétlenül szükséges, hogy kellő gondot mezei gazdálkodásunk helyes irányban fejlesztése mellett az ipar és kereskedés mivelésére és kifejlesztésére, de mindenek felett a tudományra támaszkodó ipari ismeretek és gyakorlatok terjesztésére fordítsunk.

Az ipar emelésének és kifejlesztésének, mai időben egyik leghathatósabb emeltyűje az iparszakoktatás.

Ennek előmozdítására állíttatott fel a múlt év őszén Budapesten egy ipartanoda, melyben az elméleti és gyakorlati iparoktatás oly módon vezettetik, hogy az ott tanult ifjú onnan kiléptével alkalmas művezetővé váljék, hivatásához képest az ipar egyik vagy másik ágában.

Ezen középipartanodáuak három főcsoportja van, melyek egyikében építészet, másikban gépészet, harmadikéban vegy- illetőleg gyárműiparral foglalkozó művezetők taníttatnak, ugyazonban, bogy min- deuik szakcsoport tanulói az általános tudni valókra együtt oktathatna.

Az intézeti tanfolyam 3 évre szabatott meg.

Ámbár az intézet szerencsés előjelek közt nyílt meg, s a kezdet újdonságához képest elengedő tanítványnak örvend, mindazonáltal a nagy fealdathoz mérve, itt az ország minden vidékéről jövő és sokkal számosabb növendéknek kell csoportosulni, mint még most történt, hogy az intézet az ország szükségeinek megfelelőleg hathasson.

Ugyanezért felhívom a reáliskolai igazgatóságot, hogy a Budapesten felállított középipartanoda létezéséről és czéljáról értesítse a tank érül etjebeli szüléket és gyámokat, s hívja fel, hogy gyermekeiket,

nyös. De ha kissé mélyebben gondolkodunk, csakhamar átlátjuk a valót, s egyaránt sújtja mindkettőt kárhozható Ítéletünk. Az a hazafiság és az a jószándék, mit a köznemesség a legtöbbször csak ajkán hordott, de szivében nem érzett, s tettekkel nem bizonyított, nagyon hasonlított a szalmatözhöz, mely- nagy lánggal ég és hamar elalszik. Hogy Szalay szavaival éljek „több volt bennük a jó szándék, mint az eltökéllett akarat, több sustorékoló tűz, mint erély, több szétáradó érzelgés, mint célratörő értelmiség/ S bár látjuk, hogy a haza megmentésének dicsőségét magoknak mintegy vindikálni akarván egy külön elemként, külön gyűléseket tartanak (Tolna, Hatvan) és pressziót gyakorolnak a király és nemességre ; de nem látjuk bennük solia az erélyt, a kitartást a végzések teljesítésében, a törvények megtartásában. B igy nem is csodálható, ha a folytonos protestálás és gyűléskezésben nem vették észre a haza egén tornyosuló vészfelhőket, s behagyták következni a szörnyű catastrophât, a vihart, mely az országot sujtá s melyet el lehetett yolna hárítani, ha lassan, de biztosan s karöltve haladnak s egymást támogatják a hon jólétére irányult törekvéseikben. Mert a viharnak a mohácsi vész csak sajtó villáma volt, lassan, de biztosan közeledett az évtizedeken keresztül, azon egész idő alatt, inig a „rakonczátlan oligarchák“ és a „féktelenkedő nemesek“ önzőn, érdekeiket hajhászva, elveszték szemeik elől a közös és legszentebb czélt — a hazát.

Hátra volna még Mátyás és a Jagellók kormány tette i a ek és működésének rövid méltatása az akkori korhoz és körülményekhez viszonyítva, melyet a következőkben foglaltunk össze.

Az oligárchiának a XV. század első felében egyre növekedő hatalma fölbomlással fenyegető az országot. Az első lépés a fölbomlás felé meg is történt, Lengyel László halála után, midőn az ország kormánya négy kapitány kezébe adatott, s ha a felbomlás akkor még nem haladt előbbre, abban mindenesetre nagy része volt Hunyady János személyiségének. Hunyady János különben legjobban bizonyítja, hogy az oligarchia egyes tagjait a legtisztább hazaszeretet lelkesítse bár, a legnagyobb kötelességérzettől áthatva legyenek is, Magyarországot a catastrophától meg nem menthette volna. A fölbomlás megakadályozására jókor jött Mátyás uralma,

kik nz ipar valamely ágára hivatást, hajlamot érez- i nnlc magokban és kik a középtanodák vagy polgári iskolák négy elsőbb osztályát jó sikerrel végezték, vagy magán utón a szükséges előismereteket megszerezték, a középipartauodába küldjék be, kik ott tanult és ügyes iparosokká m ívelj ék magukat; nevezetesen: vagy építészekké vagy gépészekké, vagy vegy- illetőleg gyáriparosokká.

E czélt még biztosabban és sikeresebben lehetne elérni, lia egyfelől a köztörvényhatóságok közköltségen küldenéuök ide s neveltetnének erre alkalmas ifjakat még pedig az ipar mindhárom ágában ; más felől az egyházi főhatóságok a magok hatáskörében erre szintén hatályosan közreműködnének.

Hazánknak alig tehetünk a mai időben hasznosabb szolgálatot, s polgárainknak a megélhetésre alig mutathatunk biztosabb utat és módot, mint ha ifjúságnak egy nevezetesebb részét az ipari pályára utaljuk s ez irányban őket elméletileg és gyakorlatilag kiműveljük. —Idején is van, hogy hazánk fiai is belássák hogy az ipar és kereskedelmi pálya ép oly tisztességes és hasznos, mint az úgynevezett tudós professiók, melyek vagyon s talentum nélküli ifjakra nézve ép oly háládatlanok, mint az azokban való tűltömottség a társadalomra nézve káros és veszélyes.

Ugyanazért az ügyet nagy fontosságánál fogva a reáliskolai igazgatóság kiváló figyelmébe és munkásgondjába ajánlom

Trefort.

A bátorkeszi polg. olvasókör.

1880 január 18 án tartott közgyűlésének jegyzői jelentése.

Igen tisztelt közgyűlés ! Minekutána a tisztelt elnök ur a közgyűlést megnyitó beszédében egyletünk szellemi kötelességét és lendületét vázolta, van szerencsém az alapszabályok 35 §. értelmében a választmány nevében a lefolyt 1879 évrőli jelentésemet, egyletünk működését illetőleg előadni. (Haljuk.)

Mindenek előtt van szerencsém a választmány működéséről szóllani, a választmány ugyanis a lefolyt évben összesen G választmány ülést tartott, melyeken mintegy 30 ügy lett elintézve. Igaz, hogy az alapszabályok értelmében ugyan 12 azaz havon- kint egy-egy ülés lett volna tartandó, de mivel fontosabb tárgyak nem voltak, a választmány feleslegesnek tartotta tagjait holmi jelentéktelen ügyek végett foglalkozásaiktól elvonni. (Helyes)

Áttérve egyletünk anyagi viszonyaira, a lefolyt évet igen kedvezőnek mondhatom mivel egyletünk ez évben csupán 2 helybeli tagot vesztett egy halál és egy végelköltözés által ; ellenben szaporodott a helybeli tagok száma 4-eí, a vidékieké pedig 7-el, j s igy egyletünk jelenleg 4G helybeli és 30 vidéki | összesen 70 tagot foglal magában.

A tagsági dijak -— egynéhány késedelmes tag kivételével — rendesen folytak be, s igy a rendkívüli bevételekkel együtt egyletünk ez évi bevétele ■ 330 frt 09 kr. kiadásai pedig 209 fit. 20 krt tesz, i e szerint marad 07 frt 59 kr. pénztári készlet és !

mely alapjában véve a legtisztább absolutismus volt. Úgy tetszik, hogy az absolutismus, ha Mátyás halála után tovább fejlődik, a török iuvasiot megállíthatta volna, De a viszonyok olyanok voltak, melyek az absolutismus kifejlődését lehetetlenné tették. Mátyásé is csak úgy állhatott fenn, hogy a külszin hiányzott. Soha annyi országgyűlés azelőtt nem volt, mint épen az Ő idejében; s bár mindig az történt, a mit Mátyás akart, a nemzet befolyása a közügyekre nem szűnt meg. Mátyás absolutismusa az ő egyéniségének varázserejében állott, s olyan durva, erőszakos föllépés az önkényuralom érdekében, mint a minő XI. Lajosé volt ép ez időjtájt a francziáknál, a legnagyobb ellenhatást idézte volna elő. De azt sem kell feledni, hogy Mátyás az oligarchia uralma ellen a köznemességben keresett támaszt, s midőn a köznemességet fölemelte, ezzel csak szaporitá azon tényezőket, melyekkel a királyi hatalomnak a közügyekben meg kelle osztozkodnia.

Mátyás halálakor a köznemesség még nem ismeré hatalmát, bár önérzete föl van keltve. A királyválasztásnál még az oligarchák győznek, de a nemesség választottját haddal kell megtámadni, s ha János herczeg örökölt volna apja erélyéből, aligha élvezhette volna sokáig az oligarchia győzelmét.

Az 1505-iki rákosi országgyűlésen már azon irány győz, mely a köznemességben lelte legerősebb támaszát. (Idegen királyt nem választanak.) — Dobse László alatt az oligarchia és nemesség fölcseréli szerepét, Mátyás alatt a király s nemesség küzd az oligarchia ellen, a Jagellók alatt, midőn az oligarchák megkapták a szájok ize szerinti királyt, befolyásukat már nem a királytól kell félteniük, hanem a nemességtől, s ezért az udvar és a főurak szorosai)!) viszonyba lépnek egymással. A nemesség befolyása egyre nagyobbodik s tetőpontját az 1525-iki hatvani országgyűlésen éri cl, midőn — a mi eddig hallatlan volt — a kormányt felelősségre vonja a nádort stb. elcsapja s helyébe saját köbeiéből emel.

Természetes, hogy ilyen forrongás közepette, az ország belcrojének gyarapodásáról és megszilárdulásáról szó sem lehetett; s bár magában véve e metamorphosis természetes, a nemzet fejlődésére fontos, hozzá tehetjük üdvös is, csak az volt a baj, hogy az soha rosszabb időpontra nem eshetett, mint ekkor,

ebben 13 frt. hátralék, mely összeg a jövő 1880-ik * évre leszen átviendő.

Ezen kedvező pénztári állapot tette a választmánynak lehetővé, hogy több rendbeli beruházásokat eszközölhetett, mintegy 130 frt értékben: nevezetesen egy teljesen felszerelt teke asztal, egy fali óra és több apróbb tárgyak szereztettek be, miáltal a kör reális vagyona körülbelül 230 írtra emelkedett, mely kedvező körülmény főleg annak köszönhető hogy a főméltóságu herczegi uraságtól nyert és fűtéssel ellátott helyiségért nem fizetünk semmit. (Éljen,)

Könyvtárunk készlete jelenleg 118 kötetre terjed,

ezekből 97 kötet adakozás 21 kötet pedig vétel utján szereztetett. Itt e helyen kötelességemnek ismerem megemlíteni, miszerint a múlt évi közgyűlés i által megszavazott könyvek vételére fordítandó 10 frt. Einitzer Fülöp pénztárnok ur szíveskedett — sajátjából — 20 írtra kiegészíteni, mely összegért a kör — kedvezmény kép — 40 frt értékű könyveket kapott. (Éljenzés.)

Uraim! ezen tények eléggé bizonyítják egyletünk életképességet, nem különben jól felfogott és telj esitett hivatását, ezt bővebben ecsetelni íélesle- legesnek tartom; a tények elég csattanósan szóiknak e mellett, bizonyítja ezt a vidék folyton növekedő érdekeltsége egyletünk iránt, s bizton bátran elmondhatom, miszerint alig vau 1 asouló egylet e vidéken, a mely szebb eredményeket volna képes felmutatni, mint a mienk.

Végül örömmel jelenthetem, hogy egyletünk egyesülési szelleme példás, a tagok kölcsönös egyetértése kitűnő, úgy, hogy a legcsekélyebb súrlódás sem fordulhat elő.

Ezzel röviden összevont jelentésemet méltóz- tassanak befejezettnek tekinteni, s kérem a tisztelt közgyűlést azt tudomásál vermi.

Stupitczky Gyula

a kör jegyzője.

Bécsi levél.

— Hansen-szédelgés. —

Medium vagy nem medium ?... Látta-e már Hansent? . . . Hát még ilyet is tud kérdezni? . . . Ugy-e szép, ugy-e felülmúlhatatlan !... Mikor az a szőke fiatal ember megette a nyers — krumplit .. . Ha ha lia! . . . So a Hetz war no nit da !.. . Tegnap még egy a széken is lovagolt . . , Mit mond ... Az ám! . . . Hova szalad! . . . Megálljon! . . . Megálljon . . . Csak egy szóra.. . Ejh, hagyjon békét már hat óra régen elmúlt . . . S szaladnak mind a hárman. Lót fut mindenki. Sodor az áramlat. Nincs menekvés . . .

Ne tessék megijedni, nem árvízről, nem olyanról akarok szóllaui a mi nincs, hanem valami másról, a mi szintén nincs ugyan (mint sok tudós állítja) de mégis vau, most különben nem lehetne érteni, miért euué meg valaki a nyers krumplit holmi szaftos körte helyett, ha csak meg nincsen fizetve.

Onkénytelenül is Agglegény ur jut eszembe, midőn az otthon oly divatos „semmiről* akarok beszélni. Hogy mi az a sokat hányt vetett „semmi*

midőn szomszédságunkban keleten egy erejének teliességében levő hóditó nép uralkodóinak legjeleseb- bike terjeszti ki figyelmét és birtokvágyát mi reánk, nálunk pedig az ellentétek még kiegyenlítve nincsenek, sőt a legélesebben állauak egymással szemben, midőn a catastropha bekövetkezett.

A Jagellók alatti átalakulásnak tehát a mohácsi vész és az azt követő török invasio gátot vetett, és annak egészen más irányt adott ; s mindinkább előtérbe kezdtek lépni a személyes érdekek (Szapo- lyai) és személyes érzelmek (Báthory gyűlölete Sza- polyai ellen), mígnem a forrongás, mely eddigelé az oligarchia és a nemesség közti gyűlöletben nyilvánult, tisztán szellemivé vált, s lassaukint a szellemi térre ment át : a reformatio és irodalomra, mindkettőt hatalmasan elősegítvén a körülmények. Az előbbit mert főpapjaink nagyobb része Mohácsnál elesett, az utóbbit pedig a nálunk csak nem rég meghonosult könyvnyomda és könyvnyomtatás.

De politikai téren is eme átalakulásnak eredménye, főleg az által, liogy a nemesség a közügyekben az oligarchia hegemóniáját megtörte, s a vármegyék hatásköre is kitérjesztetett. A vármegye ugyanis nem csupán az ország részecskéje, egy darabja volt ezután, hanem politikai területté vált, mely még akkor sem szűnt meg azzá lenni, midőn a török hódítás idejében török kézre került, hanem mintegy folytonos élő tiltakozást képezett a hódítás elleu. Pest, Pilis-, Solt-, Külső Szolnok-, Heves-, Somogy-, Fehér- stb. megyék még ezután is nemzeti részek maradtak, midőn maga a territórium török kézre került ; s a hol a megye nem szűnt meg, ott megmaradt az állameszme még a török : uralom alatt is ; — a hol pedig megszűnt, ott még a viszszafoglalás után is csak nehezen bírt gyökeret verni a nemzetiség, mint a déli megyékben.

De nemcsak a török, hanem az alkotmány ellen folytonos harezot viselő uralkodó-ház ellen is meg volt a vármegyék emez üdvös hatásköre.*)

Dr. Tergina Gyula.

*) Gratulálunk derék munkatársunk tudort szigorlatához, mely jeles készültségéhez s dissertatiójához méltóan sikerült. ígéretét bírjuk hogy lapunkat Esztergom történetér# nézve az idén gyakrabban föl fogja keresni. A Szcrk.