Esztergom és Vidéke, 1880
1880 / 103. szám
Városi és megyei érdekeink közlönye. Elöfizetési-ár : egész évre ............................................G f él évre..................................................3 évnegyedre ............................................ 1 E gyes szám: 8 kr. IV t. — 1er. " 50 ” Az előfizetési pénzek a kiadó liivatallioz, Széchenyi téren iniézendók. Megjelenik : h etenként ké t s z er vasárnap és csütörtökön. Ny Litter petit soronként 30 kr. Hirdetések a legolcsóbb áron közöltéinek. A hí p szellemi részét illető levelezések, a szerit esz tőséghez, j_>ŐRINCZ-UTCZA ^0. SZÁM ALATT, intézeti dőlt. Kéziratok nem adatnak vissza. Casinói dolgok. — A legujabb események alkalmából. — Mindenekelőtt ki kell jelentenünk, hogy ■semmiféle concret esetre sem kivárniuk reílec- tálni, semminemű személyeskedés sem vezérel, midőn szavunkat fel akarjuk emelni olyas dolog ellen, mit helyeselnünk semmi szili alatt sem lehet, mit megróni tisztünknél fogva kötelességünk. A kaszinó tagjainak beválasztásáról kívánunk egyet mást elmondani. Nagyon is tisztában vagyunk azzal, hogy minden kört megillet azon kizárólagos jog, határozni a felett, hogy kik és mily qualiűcátióval bírók "lehetnek tagjai, hogy minden kört és egyesületet megillet azon jog meghatározni a módot, mely szerint tagjai felvétetnek. Csakhogy ezen joggal lehet élni, de nem szabad visszaélni. Csakhogy az illetők, kiknek kezébe adatott a beválasztás, vagy visszauta. sitás joga, tudjanak is aztán felemelkedni arra a magaslatra, a melyet úgy hívnak, hogy lel- kiösmoret, a melynek kérlelhetetlen itélőszéke az igazságosság ; tudjanak éles különbséget tenni a hivatalnok és a magán ember között. És hatványozott mértékben kívánatos ez olyan egyesületek tag-választásainál, a hol az a kérdés : tisztességes ember-e, a ki közénk akar lépni, vagy sem. Ilyen egyesület a helybeli kaszinó és mi kénytelenek vagyunk constatálni, hogy a vá„ISZÍtMOl IS VIDÉKE11 IARCSAJA. j Honvágy. : t Egyszerű kis falu az én szülőföldem, j Mégis a legdrágább ezen a világon ; Tudja a jó Isten e kis falun kívül Nincsen sehol nyugtom, nincsen boldogságom! Övezze bár főmet a dicsőség fénye,- Legyen bár az élet gyönyörű egy álom, Nem tud meg nyugodni azért az én lelkem Kis falumba vissza, én csak haza vágyom ! Uh mi boldog voltam mint kis gyermek benne! i De a boldog álom hamar, semmivé lett... Kiragadt a végzet a szülői karból, Kezeimbe adta poharát az élet, Elszédültoin tőle... mire föl eszméltem Ott hevertem némán egy idegen ágyon, De a kínok közt is azt rebogte ajkam: ! Kis falumba vissza, én csak haza vágyom ! | I Jöttek ugyan aztán szebb, vidámabb évek... Oh szerelmem első angyal-tiszta képe!... Lesz-c idő melyben az a boldog érzet Hánykodó szivemben újra lánggal égne ?.. Mint a sűrű zápor hullottak a könyek, lasztmány eljárását e tekintetben nem tartjuk elfogadhatónak, sőt egyenesen helytelenítjük. Nem az a kérdés mennyire volt szerencsés a tagul jelentkező az egyik, vagy másik választmányi tag sympathiáját megnyerni, hanem becsülete fölött tartanak itélőszéket, a melyre minden embernek joga van és minden becsületes embernek kötelessége féltékenynek lenni. Mondják ki uraim, hogy „tagul föl vesz- szük azt, a ki nekünk tetszik, a kit a választmány jónak lát beválasztani“ és akkor a fekete golyó jelentőséggel nem fog bírni, de addig, mig a kérdés az marad, becsületes ember-e az, a ki a mi társaságunkba akar lépni, addig nem jöhetnek magánérdekek tekintetbe, addig nem szabad mérvadónak lenni, mily viszonyban áll a belépni kívánó X-szel vagy Y-nal, mert addig az a fekete golyó egv ember becsületét vonja kétségbe, addig az a fekete veto egy ember becsületessége fölötti pál- cza törés. A mig a kaszinó alapszabályai a mostaniak maradnak s a mig a jelenlegi állapotok maradnak érvényben, nincs az az ember ki biztos lehetne a felől, váljon nem fogják-e az ő becsületességét is kérdésbe vonni, ha nem is a többség, de ketten-hárman ? Nem kell-e ily körülmények között bárkinek bizonyos tartózkodással lépni e legfelsőbb becsületbéli bíróság itélőszéke elé? Nincs-e bárki is kitéve annak az eshetőségnek, hogy azért, mert talán a választmány egy pár tagjával nem a legjobb viszonyban áll, rásütik a becstelenség megalázó bélyegét. Azok a fekete szavazatok a legnagyobb pontossággal szivárognak ki a közönség körébe és az Ítél és pedig úgy, hogy azt, vagy kitaszították, vagy majd kitaszították a becsületes emberek társaságából. És nem gondol arra, hogy az illető választmányi tág meggondolatlan, vagy személyeskedés korlátozta szavazata játszsza itt a főszerepet. Ne űzzünk könnyelmű játékot a mások becsületével ! Yagy minek nevezzük azt, hogy alig fordul elő egy-egy beválasztás, mely egyhangúlag történnék, minek nevezzük azt, hogy megyénk egyik legelső hivatalnoka beválasztásakor fekete golyók szerepelnek? Korántsem akarjuk mi a kaszinó választmányát, mint olyant megtámadni, de méltó felháborodással tapasztaljuk, hogy vannak a választmányban olyanok, kik tréfás heczczet akarnak űzni a mások becsületével, a mások tisztességével. Annak az egyletnek, mely olyan virágzásnak örvend, mint kaszinónk, a melyben a jelszó, hogy „tagja minden feddhetlen és önálló művelt ember rangkülönbség nélkül lehet", a melynek egyetlenegy czélja : „a társas élet nek emelése és előmozdítása“ nem lehet, nem szabad ily állapotokat tűrni, hanem vagy alapszabályait kell módosítani, vagy választmánv„ Hogy a végső búcsú hangzott el a tájon... „Még egy perczig"... „Nem!... nem!... Isten veled üdvöm :“ Kis falumba vissza, éh csak haza vágyom !'“ Mit ér a világnak minden boldogsága, Hogyha nem láthatom tanyám s bokrainkét ? Hogyha nem láthatom azt a kedves földet, A hol egykor játsztam, a hol bölcsőm ringott ? Messze távol tőle olyan a boldogság, Mint a nyitó rózsa, lombja vesztett ágon Nincsen annak színe, illata is veszve: Kis falumba vissza, én csak haza vágyom! Szép az alföld nagyon, rengő délibábja Édes ábrándokba ringatja a lelkem, De a szabadságnak kebelrázó hangját Csak a hegyek között, kis falumba zengem... Csak a hegyek között ott vagyok én otthon, Ott repül a-lelkem büszke, szabad szárnyon — Ott tudok dalolni, ott tudok szeretni — Kis falumba vissza, én csak haza vágyom ! Szép az alföld... oh de, szebb a felföld nékem A hol hegyek, völgyek váltakoznak szépen, Hol a bokor alján fülemüle csattog, Kis patakcsa szökell benn az erdő mélyen, Hol a pásztor kürtje imádságra hiv fel, Hogyha édes álom terül cl a tájon, • ti Hol a szabadságnak vad virága nyílik : Kis falumba vissza, én csak haza vágyom ! Lévai Sándor. A szerelem magasztos balgaságai. — Apróbb elmefuttatások Bölun Gyulától. — Nemde furcsa czim, nyájas olvasónőm ? j Mintha a szerelem egyéb volna balgaságnál, mondja majd az egyik. Mintha a magasztosság mely a szerelemben rejlik tűrné magán a balgaság jellegét, — szól a másik . Mily absurdum, — jegyzi meg a bölcselkedő ész —^ magasztos balgaságokról beszélni ! És én még is megmaradok e czim mellett és irok a szerelem magasztos balgaságairól, mert határozottan állítom, hogy a szerelem sok magasztos tettet követhet el velünk, melyre magunk süt - nők a balgaság bélyegét,ha oly embertársunk tenné, kiről tudjuk, hogy nem szerelmes ; ellenben megfordítva sok balgaság nyer magasztos szinezetet az által, hogy a szerelem mindenható ereje ösztönzi rá a boldog vagy boldogtalan halandót. Próbáljuk meg bebizonyítani ez állításunk igaz voltát. Mint a pillangó, ki ép most bújván ki bábjából, összezavart szárnyain nyomait viseli még elhagyott szűk lakásának ; úgy a szerelmeu az emberi szenvedélyek e iegifjabbján is ott találjuk még nyomait, maradványait a gyermekdednek, vagy mondjuk gyermekesnek, melyből fejlődött. Szeszélyeiben, balgaságaiban, nedélyes cicomáibau, vak isteuitésé-
