Esztergom és Vidéke, 1880

1880 / 103. szám

kebelébe a szó szoros értelmében Vett oly fér­fiakat kell választania, kik mikor a szavazó urnához lépnek, mindnyájan tudni fogják mi­lyen társadalmi areopág tagjai. A múlt bajain a jövő van hivatva segí­teni. Ezért emeltük fel szavunkat, azért mon­dottuk el szivünk legtisztább meggyőződését „sine ira et studioúgy a mint azt érez­zük, semminemű mellék tekintés által sem ve- ' zéreltetve. Országos Nőipar-kiálitás­A gazdasági haladás föllendülésével újabb idő ben a termelő képesség s a muukaerő gyarapítása szempontjából kiváló fontosságot nyert a nőipar, mely a nyugoti és tengerentúli államokban a fej­lődés rendkívül magas tokára emelkedett, s a nő számára új működési köröket jelölt ki. Ezeknek elfoglalására hazánkban is pár év óta jelentékeny mozgalmak indultak meg, melyeknek si­kerét éleszteni van hivatva alólirt végrehajtó bi­zottság a legközelebb Koburg Fülöpné herczegnő ő fensége fővédnöksége mellett rendezendő orszá­gos nőipar-kiállitás által. Ennek főczélja : feltün­tetni azon iparágakat, melyekben a magyarországi nők foglalkoznak, hű képet nyújtani a női kézimun­ka eddigi haladásáról, az abban nyilvánuló Ízlés fejlettségéről szakjelentésekbe foglalandó javaslatok által, végül alkalmat szolgáltatni a netaláni hiá­nyok pótlására és a nők munkakörének téveszté­sére. — Ezen czól nagylelkű támogatására mély tisz­telettel és hazafiúi bizalommal kérjük a t. nőegy- letet, mert a női munkaképességnek helyes irány­ban való terjesztése hazánkban i s társadalmi é s közgazdasági szempontból egyaránt kiváló jelentő­séggel bir. Egyrészt azért, mert a nők foglalkozá­sát erkölcsi irányban előmozdítja, s a maguk ere­jére utalt nők tisztességes existentiáját biztosítja, másrészt azért, mert új és bizonyos irányban hi­vatott munkaerők bevonása által köa.gazdasági szem­pontból is kiváló figyelmet érdemel s a közvagyo- nosodás előmozdításához is hozzájárul. A nőegyletek, legyenek azok bármily speczi- ális hány támogatói, nem lépik túl működési kö­rüket, midőn a nők munkaképességének terjesztése érdekében pártfogolnak egy megindult üdvös moz­galmat. S a t. nőegyletek bizonyára szintén át vannak hatva azon nemes intentiótól, hogy a szegényebb sorsú nőket, kik főleg életfentartásuk tekintetében magukra vannak utalva, támogassák és az érdekük­ben megindult lelkes mozgalomnak ügyvivői legye­nek. Ezért kérjük, hogy a nőiparkiállitás ügyét va­lóban országosnak elismerni és előmozdítani méltóztassék, hogy az valóban országossá legyen. Hogy azon város és vidék is méltóképen részt / vehessen e nőiparkiállitáson, melyre a t. egylet mű­ködési köre kiterjed, mély tisztelettel esedezünk, méltóztassék városukban a „vidéki bizottságot" ha­ladéktalanul megalkotni. Erre nézve eigedjék meg, bogy a következő instrukcziókat adhassuk : 1. Méltóztassék lehetőleg a városukban levő többi nőegyletekkel egyetértőleg a város nőközön­ségét egy nagyobb értekezletre meghívni és ezen I való részvételre mindazokat felkérni luk a nők mun­kaképessége iránt érdeklődnek, főleg pedig a nőne­velő intézetek, leánytanodák igazgatóit vagy vezetőit. E gyűlésen előtérj esztendők az általunk ide csatolt általános szabályzat s felolvasandó e felhívásunk. Ezután egy 12—40 tagú bizottság mint vidéki bi­zottság alakítandó, (melynek kebeléből az ügyvitel teljesítésére egy szűkebb körű végrehajtó bizottság is választható.) A vidéki bizottság elnököt, 2 al- elnököt, (talán 1 nő 1 férfi) pénztárnokot és titkárt választ. 2. Az igy alakult bizottság akár az ottani la­pok ut án, akár má utón felhívást intéz az összes nőközönséghez, hogy3 a kiállításban való részvételre az ottani vidéki bizottságnál jelentkezzék, s figyel­mezteti a közönséget, hogy az öt osztály szerint (lásd általános szabályzat 11 pontja) először is azon nők jelentkezhetnek, kik iparszerűleg foglalkoznak kézimunkával; 2-or a kik mtílcedvelésből házi hasz­nálatra készítenek ilyeneket; 3-or ; a leáuyuevelő \ intézetek, iskolák s 4-er : azon nők kik nem általuk készített régi remek mintákat akarnak kiállítani. A térdij s jutalmakra nézve kellő tájékoztatást nyújt a szabályzat 11. pontja. 3. A megalakulás után nyomban méltóztassék az alakulást nálunk bejelenteni, s mi kívánságuk szerinti számban azonnal szolgálunk bejelentési ivekkel. Minden további instrukczió (a uetáni tér- dijmeutesség, beküldés és a további teendőkre vo­natkozólag) időről-időre fog a vidéki bizottságnak beküldetni. Bármi ügyre vonatkozó felvilágosítások­kal azonnal szolgál a kiállítási iroda. Legyen szabad még becses figyelmükbe aján­lanunk azon ujabbi határozatunkat, hogy oly ma­gyar nők, kik ideiglenesen külföldön tartózkodnak, [ vagy oly magyar születésű nők, kik állandóan kül- | felelőn laknak, szintén részt vehetnek a kiállításon. Végül nem mulaszthatjuk el a t. nőegylet be- I eses figyelmét azon eddig még nagyrészt ismeret- j len kincsekre felhívni, mely az egyes vidékek pór- I nőinek etlmografiai szempontból érdekes munkáiban (himzések, sat.) s átalában házi iparában rejlik, s mivel alig hisszük, hogy e szegényebb sorsú pórnők felismernék e kiállítás jelentőségét s az azon való részvételre bármily csekély anyagi áldozatokat is hozzanak : bizalommal kérjük a t. vidéki bizottsá­got, hogy a kiállítás általános érdekességének eme- I lése szempontjából ezeket a kiállításba vonni egyik ben és apró-cseprő bajaiban egyaránt jelentkezik gyermekded géniusza. Majd meglep bennünket vakmerősége, majd megindít gyöngéi által ; majd követelő, majd meg­hunyászkodó ; most bős és csakhamar gyáva ; ma — öklökkel eget fenyegető, holnap könyekben ke­gyért esedező. A szerelem balga mert gyermekes ; és gyermekes mert költő, ki felzúditja az összes aesthetikai és — morális erőket, s a legtarkábbra hányja össze a képzelet minden lehetőségeit. Inkább lyrikus, mint épikus s jobb szeret verseket csinál­ni, mint philosofikus tanulmányokat irui. A szerelem gyermekes, mert hivő a baboná- igy, hitelt ád jó és rósz előjeleknek, mint az együ­gyű, tudatlan gyermek. Nincs vallás mely valaha oly sok isten tiszteletet vitt volna végbe mint a szerelem, s az Olympusnak nem volt annyi istene papja, és oltára, mint néki. Hisz a paradicsomban pokolban, purgatoriumban s a számtalan csudában mik az emberi képzelet a legszebb és legkedve­sebb alkotásai. Ez oltáron áldozza fel az ég és föld valamennyi kincsét, s költészetét melyet az esz­ményvilágban magának szerzett, gondolkozása leg­szebb virágait. Mindezt feláldozza a valóság egy lé­nyének de saját képződésének is. A szerelmesnek szent minden mit a szerető szeme látott keze érintett, miben arcza tükröződött. Ki ne ismerné az örömet melyet érzünk a rózsa­bokor felett melyről rózsát „ő“ tépett; a bálvá­nyozásra melyet űzünk a virággal melyet keblén ő hordott, ki ne emlékeznék már ezer meg ezer sze­relmi vallomása melyeknek balga állítattál viseljük gondját? lis e reliquiák közt ott találjuk a legnedélyesb és a legbalgább, a legkedvesebb és legszörnyübb dolgokat. Ki ne mosolyogna e tényen hogy egy fér­fi órahosszakig örömtől és meghatott vágytól hul­latott könnyeket, hogy nem bírta eléggé némi,‘elég­gé csókolni a selyem fonalat melyet ő tartott kö­zében. Egy másik évek bosszú során át iró asztalán tartja megholt kedvese — koponyáját, mely néki legkedvesebb társasága, a minél azonbau sokkal természetesebbnek találjuk a kegyeletet mely évek bosszú során át zarándokol a kedves sírjához kn­t szorút rakva annak hantjára. Ki bírná mind felso­rolni ama magasztos balgaságokat, forró gyöngéd­ségeket melyeket a szerelmi bálványozás szül. A szerelem bir a leglángolóbb fantáziával. Nő soha sem volt oly szép minőnek a szerelmi képze­let, és vágy látják. Ha minden szép asszony is­merné a forró vágyat, és okokat és szívveréseket, miket a tisztelők nagy serege utánna sóhajt, valóban túlbüszkék lennének arra hogy oly sok férfira képe­sek oly mély behatást tenni. Váljon hová lesznek mind e bámulat sugarai, oly sok szív forró dobo­gása? Ha igaz, hogy a megsziilemlett többé el ueiu enyészhet, hova lesznek ekkor, a — forró sóvárgás egész mindeusége mely naponként elvész a világ­térben? A no érzelmeit szoros békókba üti olykor zsar­noki tartózkodás mögé rejti. Elrejti szemeink előtt forró imádatát, szive rajongását, érzelmei háborgá­sát, mi g mi legcsekélyebb szerelmi érzelmeinknek szabad mozgást engedünk. Ha a szép asszony leír­ná mind ama jeleneteket molyeknek bájai voltak kora ifjúsága óta előidézői, gazdag tárházát nyer- nok a legtarkább karrikatúráknak, melye kbenbalga- ság és magasztosság, őrültség és szenvedély, vad halál fenyegetések és képtelen tartózkodás, rögtöni feladása a férfiúi méltóságnak és arczul csapása a józan észnek, érzéki viharok és nyugodt megalázta­tások váltakoznak. Mennyi — aljasságot és botorságot mutatunk be neki — — de ne folytassuk, szerencsénkre a no irányunkban részvéttelj es szokot lenni s igy örö­mest takarja el becsületünk és méltóságunk érde­kében botorságainkat a profán világ s olykor saját magunk szemei előtt. Heggel ama kívánsággal [ébredni, vajba — első pillanatunk, első gondolatunk szer el írniuk tár­gyát illetné ; este lefeküdni s kívánni hogy szem­pilláink lecsukodásánál ő álljon lelkünk előtt, hogy ; óra ne teljék melyben reá nem gondolunk — cgyi- a szerelem ezer meg ezer kívánságainak. Ruhátoknál az ő kedvcncz színeit választani, szobánkat, fehérneműnket az általa kedvelt par­fümmel illatozni, evésben, alvásban, sótálásban az I ő idejét választani, ez is néhány gyermekes balga- ' sága a szerelemnek. De lássunk egyebeket. főczéljáuak ismerni s a tárgyaik kiállításával járó költségek fedezéséről akár társadalmi utón, akár az egyletek, esetleg a városi hatóság igénybevétele ál­tal gondoskodni méltóztassék. Midőn országos ügyünket újból és újból is nagybecsű pártfogásukba és lelkes támogatásukba ajánljuk, vagyunk Budapesten, 1880 dec. hó Gróf Zichy Jenő, Ge 11 éri Mór, kiál. elnök. kiál. titkár. Városi közgyűlés. — Decz. 20-án. — Legelőször is azt kell constatálmmk, hogy több mint negyven városatya hiányzott a hétfői köz­gyűlésről. E helyütt igen érdekes értekezést lehetne tar­tani a közönyről, ha a közgyűlésnek nem lenne oly érdekes tartalma, mely ebbeli morális szándékun­kat tönkreteszi. A közgyűlés legfontosabb tárgya volt ugyanis többek között a központi bizottság megválaszta­tása. Nem akarunk a választás rendkívül fontos po­litikai irányzatáról szólani. Jól esik azonban lel­kűnknek egyszerűen csak annyit constatálni, hogy a képviselő testület föl tudta fogni a helyzet fon­tosságát s oly férfiakat küldött ki a központi bi­zottságba, kikben a jövő képviselő választás tekin­tetében teljesen megbízhatunk. Ha szint akarunk ruházni jelentésünkre, akkor nyilván megvallliatjuk, hogy a központi bizottság tagjai valamennyien egészen ellenzéki érzelmű férfiakból választattak. És ez igen fontos egy esemény, főleg ha a küszöbön álló képviselő választás előjátéka gyanánt veszszük. A közgyűlés által központi bizottsági tagoknak következő városi képviselők választattak : Dr. Helcz Antal, Dr. Murinyi Endre, Takács Géza, Frey Fe- rencz, Helcz János, Dóczi Ferencz. A sorrend egyéb tárgyai közt szőnyegre ke­rült a honvédelmi minister értesítése kaszárnya ügyében valamint tudósítása, hogy jövőre városunk­ban egy tartalék parancsnokság, két gyalogsági tar­talék zászlóalj s egy tábori vadász zászlóalj fog állomásozni. Bizottságot küldtek ki az ügyben polgármester elnöklete alatt. Fololvastatott azután a földművelés, ipar és kereskedelmi minister leirata Párkány község heti vásárjáról. Tudomásul vétetett a párkányiak pénteki vá­sári joga olyan megszorítással, hogy minden egyéb czikkek kizárásával egyedül csak gabona-vásárra szoritkozhatik. Ellenkező esetben vásári jogát veszt­heti. Nem olvasunk könyvet melyet ő nem olva­sott, sőt legjobban szeretnek, ha ugyanegy lapot vele egyszerre olvashatnánk. A kertben csak azokat a fákat ápoljuk miket ő kedvel. Napfordultával megválunk egyik szenvedélyünk­től, melynek évek hosszú során áldoztunk, mert ő elfintorgatá kedves orrocskáját a szivarfüsttől. Némely szót ép az Ő sajátságos hangoztatá­sával ejtünk ki. Leghííségesb szolgáukat elcsapjuk, mert neki nem rokonszeuves és házunkat eladjuk mert ő meg­botlott s elesett annak lépcsőjén. Sohasem jártunk templomba csak a mióta tud­juk, hogy kedvesünk vallásos érzelmű. Legjobb lovunkat agyonnyargaljuk hogy átad­juk az 5 mértföldre lakó nagymama imafüzérét me­lyet nálunk felejtett. Megcsókoljuk a lovat, melyet ő ezirógatott. loO mértföldnyi tengeri utat teszünk meg — pusztán azért, hogy egy hónappal előbb szoríthas­suk karjainkba. Elpirulunk, elsápadunk mert a könyvkereske­dő kirakatában könyvet láttunk, a mely az ő ne­vét viseli homlokán. Nekiesünk egy egész tudomány tanulmányo­zásának, megtanulunk egy nyolvet, csakhogy neki szerezhessünk tán félórai meglepetést. Katonák leszünk mert szereti az egyenruhát. A leghősiesb dolgokat viszszük végbe ama re­ményben, hogy őt ez által megindítsuk. Nevetünk a fájdalomnak, és színleljük nz örö­met, midőn legtöbb okunk vau a komorságra. Ki nem állhattuk a kanárit s mégis azt'szer­zünk be, mert néki is ilyen vau s ő szereti a ma­darakat. Betegséget színlelünk hogy általa ápoltassunk ő pedig hogy oka legyen minket mint orvost hivatni. Egészséget Színlelünk halálos ágyunkon, hogy fájdalmat ne okozzunk. Gazdagnak vagy szegénynek, szellemesnek vagy ostobának mutáljuk magunkat, s miudezt teszszük — tán saját természetünk ellenére pusztán,hogy tet­szést leljen ő nála. De mindez csak parányi része ama számtalan balgaságnak melyet a szerelem velünk

Next

/
Oldalképek
Tartalom