Esztergom és Vidéke, 1880

1880 / 92. szám

az amphitheatrum : római színház, vagyis inkább vadállatok és állati viadalokra kárhoztatott rabszolgák vérengző összecsapásainak, véráztatott szintere volt.

Ez még a Rcnzénél is nagyobb szabású circus volt~Ó-buda mellett 2000 év előtt : azokat a meztelen romokat hajdan, a félvilágból összehordott drágaságok ékiték és ez omladozó, sivár falakat sokszor rengette a — diadalorditás és eget verő tapsriad.ü.

Megnéztem a romokat ; azokhoz Ó-Budáról a szent-endrei ut vezet. E mellett az úgynevezett csigahalomnál fedezték fel régészeink a római korból maradt amphitheatrum romjait. Az amphitheat- rum alapzata már kivehető ; alakja tojásdad, nagy terjedelmű kőfalakkal terméskövekből, köröskörül bizonyos egyforma távolságra épülettámogató falazattal. A szent-endrei útnál látszik 3 öles szélességű kettős falazat, melynek átellenében még egy újabb bejárónak kellett lenni, az északi és déli részen, a bejárók hasonló kettős falazatai immár ki- ásvák.

A keleti oldalon bizonyos távolságra kinyúló falazatok mutatják a nézőszobák (páholyok) alakzatait. A délre eső részen levő falazattól azon ket- reezeket tünteti fel, ahol a küzdtérre szánt vadállatok tartattak. Az északi oldalon a bejárás a gladiátorok, küzdőké, ezzel szemben a vadállatok bevezető, bejáró helye. Nyugati oldalon kellett lenni a néző közönség részére fenthagyott bejárásnak.

A kelet felé eső bejáratnál balra, egy vak ablak látható, hol a világitó lámpa álhatott, ezen folyosón jöhettek és mehettek a seuatorok ; a déli részen egy vizforrás mutatkozik, ez, úgy látszik, a rómaiak közel eső vizvezetekével volt kapcsolatban, s padimentumok a vértől s egyéb tisztátalanságok felmosására s a küzdtérre hozott állatok itatására kút gyanánt szolgált.

Hogy ezen amphitheatrum Vespasiánus időjéből való, tanusitja annak tojásdad alakja ; mert azelőtt, Augusztus császár alatt, az amphiteatru- mok köralakban épitettek, és hogy az utáni időb"1 való, tanusitja még az is, hogy kőből volt építve, mert azelőtt fából emeltettek ily arénák.

Hogy ezen amphitheatrum a nevezetessebbek közé tartozott, azt Titus idejebeli hasonló színjáték- helyek leírásából lehet következtethetni, ki épen úgy, mint utána Nero, szenvedéllyel nézte az ily látványosságot.

Jelenleg az arena közepére, a romokból kihányt föld magaslatára állva, alattam képzeltem azon szobrot, melynek felállítása szokásos volt az arena közepén, a keletre eső páholyokban magam előtt képzeltem az egykori Aquincum, illetőleg Si- camaria senatorai s egyéb magas hivatalnokai nézőszobáit, páholyait, emelkedő kőpadokkal, melye- , ken rangfokozat szerint ültek, középen a cubiculust (császári és imperatori páholyt), alattok a locariu- sok (ülőhely kijelölők) és a suscitátorok (felviditók) állóhelyeit ; szemben ezkkkel azon szobros emelvényeket, melyek egymásfölé építve a populusnak (köznépnek) és a légió adjutrix katonáinak voltak ' szánva, ezek alatt az orchestrum állhatott. ^

a tolakodás, a jellemteleuség, a hazafiatlanság ?' Nem ezek a bűnök, hanem az előítélet. Századok óta rájuk fogják, hogy csalnak s ha becsületesek is, az előítélet nem hiszi el.

Kicsinylő megvetés, vak előítélet, kizáró gőg — zsidó a neved ! És ha már zsidónak születtél, született gonosztevő vagy s mindennap a gyalázat

keresztfájára feszítenek.

* * * *

*

Városunk történetében is meg lesz Írva, hogy volt egyszer egy idő Esztergomban, a mikor a zsidó csak külvárosban lakhatott, a mikor minden társaságból ki volt zárva s nem is került emberszámba. Csak azért voltak, hogy gúnyolhassák s a zsidó vér folyása épen olyan megtorlatlan mulatság volt, mint az állatkínzás.

Volt azután olyan idő is, mikor a neldbőszült esztergomi pórság egy napon csak fölkerekedett s kaszával, doronggal s iszonyú dühvei ki akarta őket űzni a városból. Majd meg fogja beszélni a történet.

Besze János akkor valóságos Messiás volt Esztergomban. Ünnepelték, imádták és talán a király szavára se adtak aunyit. És ő közbevetette magát, megcsititotta a fene vad szenvedélyeket s lánczra fűzte a pórság veszett dühét.

Azután csak megtűrték valahogy a társadalom rabszolgáit. Jött azután egy szebb jövő, mikor a szabadság, egyenlőség és testvériség már nem volt véres phrázis, hanem vérbe olvadt elv, mely nem sokára meg is dicsőült a valóságban.

Következett a megváltás ideje. Szabadok lettek, egyenlők lettek, testvérek lettek. Nem az ő ihmepök volt ez az idő, hanem az emberiség ünnepe. Mikor az amerikai rabszolgakereskedést eltörölték, Európa szive dobogott legerősebben.

Krisztus legszentebb tanítása valósult. Az a tanítás, melyet a keresztények annyi áhítattal hangoztattak, de az egész emberiség csak most kezd gyakorolni : Szeresd felebarátodat, mint ten- nenmagadat!

A mióta zsidóinkat felebarátul veszszük, azóta nem sok idő múlt el. Ezalatt az idő alatt nagyobb- |

| Északi okialán a merész gladiátorok (küzdők)

alakjai tűntek föl előttem, kik rabszolgákból szabadokká akartak lenni, s ezért a vadállatokkal is küzdtérre léptek, szemben lesték azok bevezetteté- sét, kiknek megölésével szabadságuk a bírák által, kik külön foglaltak helyet, kimondatott.

Az amphitheatrum mellett keresendő lesz a „spolianura," vagyis azon kamara, hol az elvérzett egyének hullái, állatok bőrei tartattak.

Ezen helyről, hol annyi ezer látogató fordul meg, érdemes volua egyik vagy másik szakértő régésznek véleményt mondani ; mert az odacsodülő nép, mely maga-magának magyaráz, oly badarságokat hord össze, hogy azt felemliteni nem kívánom, — a közlést könnyű volna megtenni, mert már Rómában és Veronában fedeztek fel s ástak ki amphitheátrumokat, és azoknak leírásai kellő tájékozást nyújthatnának.

Az ó-budai amphitheátrum északi félköre, szombatra már teljesen ki lett ásva és most a podium kitisztításával foglalkoznak. — Falfestményt nemcsak a szentélyekben, hanem a nyugati bejárat* oldalfalazatában levő fülkékben is találtak. A kápolnák küszöbjein tisztán láthatók az ajtó-sarkak számára vájt mélyedések. Minden oltár (szobor talapzat) a maga rendes helyén találtatott meg. Ilyen fanumok (kápolnák) a körfal déli részén is vannak, mint Torma véli. Leltek egy lánchsavasat is, melyet valószínűleg gladi atorok viseltek. Csont igen sok ásatott ki. E romok ásatása f. é. szép. 20-án kezdődött, e munkálatokra a vallás- és közoktatási minisztérium 1800 frtal. járult.

Ha a munkálat készen lesz, e helyre egy őrállomás rendeztetik be.

ügy tudom, hogy e romok az ó-budai rom. kath. plébánia tulajdonát képezik, 3 évre vannak bérbe véve, és kisajátításra várnak.

Ez a nagy fontosságú lelet nem is legelső jelenség nálunk, amennyiben mintegy 30 év előtt a Király-hegyen szintén találtak egy amphitheatrum romjára, a melyet azonban csak 30—40 ház lerontásával lehetet volna napvilágra hozni és ilye- ténképen abban maradt ; akkor legföljebb csak arra szorítkoztak, hogy legalább megközelítőleg határozzák meg az épület körvonalait,

A mostani fölfedezés azonban már határozott és nagyfoutosságú vívmány, mely az egész tudományos világban nagy feltűnést keltett.

A főváros lakói sűiVn zarándokolnak ki az omló romokhoz, melyek látása elragadja messze a képzelmet ködös múlt időkbe ; egy perezre előttünk áll a világ hóditó Rómának páratlan dicsősége, feukölt eszméi és gyászos pusztulása.

Réső Ensei Sándor,

Rumy unneyo.

Csütörtökön, november tizennyolezadikán üljük meg a szentgyörgymezei temetőben szendergő tudós születésének százados évfordulóját. Majer

részt felebarátaink lettek, ha mindjárt nem is honfitársaink. De nemsokára be kell következnie olyan korszaknak, mikor a nyelv nem fog különbséget tenni, mikor az érzés nem lesz szétágazó, mikor a szeretet nem szorul korlátokba.

Ebben a korban nem lesznek zsidók, csak zsidó vallásu magyarok. Es ez a kor üdvözítő kárpótlást adni minden meg nem érdemelt szenvedésért.

Ennek a kornak hajnala mosolyog felénk s e kor dicsőségét és boldogságát fogják megérni azok a választottak, a kik saját magukat tisztelték eddig más vallású embertársaikban.

* *

*

A mi zsidóink közül csak a régibb generatio zsidó. Ennek tagjai nem igen beszélik a magyart, hanem még mindig ragaszkodnak ahoz a romlott német dialektushoz, melyet a zsidók alkottak. Az újabb nemzedék anyanyelve Vörösmarty nyelve s német szava a Goethéé.

Nem a Tóth Ede Tolonczabeli Lőrincz dialektusán beszélnek, hanem azon a járáson, a mi a müveit társadalom s az irodalom nyelve. Érzésben egészen magyarok sőt nemzeti lelkesedésben túl tesznek az ifjú philister generation.

Ezek a fiuk már nem voltak kizárva a keresztény gyerekek játékaiból, ezek már korán megtanultak magyarul szólni is, szeretni is.

Van rá példa, hogy nem az apai és anyai romlott német dialektust tauulták meg, hanem megtanították a vén szülőket magyarra. Van arra is példa, hogy akárhány fin nem is tud németül. Mert daczból nem akart megtanulni.

És mennyi szép leány, a ki nem bir megfogalmazni néhány német sort, hanem azért jól ismeri a magyar irodalmat. Ezt a hiányt nem rójuk meg, ezt a lelkesedést nem hibáztatjuk.

Sok müveit hölgyet ismerünk közülök, a kiknek tchinéje Petőfi. Szóval az újabb nemzedék már egészen eltér s a régiek nem neheztelnek erre a mo- tamorphosisra.

Ők még a múlt gyermekei, ragaszkodnak a hagyományokhoz s inkább a múltat vádoljuk egyW Folytatás a mellékleten, "^eí

István püspök ur az ünnepély rendjére vonatkozólag a következő programmot küldte be hozzánk:

Programul

Dr. RUM Y KÁROLY GYÖRGY

j varosunkban élt jeles tudós és neves iró hazánkfia, j kiüek hült totemei a szentgyörgymezei temetőben | nyugosznak, 1880-ki november hó 18-án, mint születése 100-ik évforduló napján tartandó kegyeleti ünnepélyhez; a melybeui részvétre a fi. közönség ezenuel hazafiui tisztelettel íneghivatik.

1. November 18-án reggel 10-órára az ünnepély rendező bizottság a részvevő közönséggel Szentgyörgymezőn a plébánia templomban egybegyü- lekszik, hol Istenben boldogult Dr. Rumy ‘ Károly György üdvéért gyászmise fog a Mindenhatónak bemutattatni, mely alatt a helybeli növendékpapok dalárdája fog közreműködni.

2. Nyugmise után következik az ünnepi menet a közös temetőbe ily rendben:

A gyászlobogó elő vitele után az ifjúság lépdel, s nyomukban 6 ifjú szövétuokekkel s ugyan 6 teljes magyardiszben öltözött szinte nagygymnási- umbeli ifjú, kik közt diszpárnáu a Dr. ’Rumy síremlékére tűzendő borostyánkoszorú vitetik, mely után a t. bizottság s evvel együtt boldogult Dr. Rumynknak még életben lévő négy gyermeke s ne- ! tán jelenlévő rokonai és a t. közönség fog haladni.

3. Sz-györgymezei temetőben a gyülekezet Dr. Rumynak ez alkalommal felavatott új síremlékét körülállva, az ifjúság kétfelé ágazva sorakozik ; az ünnepelt Tudósnak jelenlévő gyermekei illetőleg rokonai, úgy a bizottság s a koszorú vívó ifjú közvetlen a sir-gúla mellett foglalnak helyet.

4. Itt elöljáróban a nagygymnásiumi dalárda alkalmi hymnust éuekel.

5. A csend pállván, az ünnepély re ndezo bizottságnak alólirott választottja szót emel s röviden boldogult Rumynak a tudomány és irodalom körüli bokros hazafiúi érdemeit föleleveuitve, majd a polgári erények legszebb és legböcsösebb pályadija a köztisztelet és honfiúi hála jeléül borostyán koszorúval fog Dr. Rumy sírja kegyelettel föl- ékesittetni.

6. Nyomban a szentelt sir és kő emléke, mintegy a polgári erényekre, főleg a hazaszeretetre serkentő felkiáltó jel, a t. közönség kegyelétes oltalmába, a benne pihenő drága halott áhitatos emlékbe ajánltatván ; az alkalmi szózat díszpéldánya tisztelet okáért a Rumy-családnak, smásolatja közlés végett a helybeli lapok t. szerkesztőinek átadatván ; záradékul a helybeli tauitóképezde dalárdája elzengi a „Szózatot". Mely után a t. közönség áhitatos érzelmek közt elvonul.

Kelt Esztergomhan, 1880 nov. 9.

Az ünnepély rend. bizottság nevében:

Majer István

ez. püspük és kanonok.

oldalúsággal és maradisággal, mint őket. Nekik még nincsen magyar nyelvük, sőt drósét is csak németet hallgatnak.

Ezek a mi zsidóink vagy mondjuk inkább : ezek képezik a múltat, mely csak volt és sohasem lesz.

* *

*

Hogy a zsidó eddig mindig eczet volt az olajban, az onnét van, mert nem birfc a nemzetbe beleolvadni. Külön társadalma, külön szokásai és erkölcsei s külön érzései voltak.

De most már nem úgy van. Ágai ur az ő „Zsidórajzaiban" ezt Írja : „ügy tapasztaltam, hogy a kálomistaság hatott legmagyaritóbbau a zsidóra.

A „kálomista" zsidó feltűnően is különbözik a „pápista" zsidótól. Türelmesebb tán a kálomista s közvetlen befolyása alatt tán nagyobb hajlandóság van a zsidóban a magyarosodásra ?

Csak annyit tudok, hogy a magyar paraszt nagyon megbecsüli azt a zsidót, a ki tisztán ejti a magyar szót s ha önérzettel vallja magát magyarnak.

Ott hol a lakosság zöme magyar, a zsidó vendégszeretőbb s rendezettebb sőt még az a bizonyos urias tempó is meg vau benne, a mi a magyar embert oly kedvesen különbözteti meg a többi magyarországi népektől."

No hát az egy kis túlzás, hogy a kálomistaság leginkább magyarosította őket. Ismerné csak Ágai a mi zsidóinkat, hát mindjárt helyreigazitauá a sulykot. Nálunk nincsenek se kálomista se pápista zsidók, nálunk csak zsidó vallású magyarok vannak.

Nálunk a zsidók egészen megmagyarosodtak

pedig Esztergomban nincsen kálomistaság.

* *

*

Nincsen a világ színpadán régibb nép, melynek olyan szent története volua. Nincsen nemzet, melyet Istene annyi próbára tett volna. Nem egy Jób vau a zsidók történetében, hanem volt idő, mikor Jób volt valamennyi.

Az ő keblükben támadtak az ihletett jósok, a bölcs proplréták, a mélyértelmű költők, Ifikből a vi-