Esztergom és Vidéke, 1880

1880 / 92. szám

Hírek. — Herczegprimàsunk adakozásai: A Magyar Sion legujabbi szánja a következő érdekes kimuta­tást közli : 0 eminentiájának legújabb adakozásai ismét nagy összegeket tesznek ki. A kegyes Fő- pásztor és példás jó gazda huszonk été z er fo­rinton vásárolta vissza hajdan az érsekséghez tar­tozó érsekujvári házat, melyet mint halljuk, jövő tavaszkor apáczák vezetésére bízandó leányiskolának fog berendezni, ügy szintén az általa alapított győri apáczák vezetése alatt álló hármas intézetnek, örök alapítványul negyvenezer forintot adományozni ke­gyeskedett. Szerencsénk volt betekinteni a remek szerkezetű mindama óvintézkedéseket magában fog­laló alapitó oklevélbe, melyeket korunk jogtipró szelleme szükségesekké tesz, hogy a nagy alapít­vány, mindig kath. egyházi czélokra fordittassék, Eme két nagy alapítványon kívül még számos jó intézet és egyes sziikölködők részesültek szeretett főpásztorunk adományaiban. így nagy költséggel teljesen fölszerelte a balassagyarmati újonnan szer­vezett és átalakított apáczaiskolát ; az csztergom- városi tűzkárosultakat egyenként segélyezte, a rar- bachi plébánosnak, ki a főmegyének egyik legsze­gényebb javadalma®, ezerszáz forinton egy féltelke- vásárolt és adományozott ; a győri karmeliták novi- tins intézetének felállításában 220 írttal vett részt a lucsednói iskolára 100 írt, a lőcsei iskola egy­letnek 100 frt az esztergomi szegényeknek és tűz- károsultakuak 400 frt.s mindez ekeu kívül számtalanok azok. kik titokban áldják 0 Eminentiájának jószívű­ségét s bőkezűségét, a kiknek forró imái szállnak az Éghez ráesdvén az áldást a jótékony főpapra. — Majer István püspök ur, mint fájda­lommal értesülünk hirtelen megbetegedett. Be­tegsége azonban, mint reményünk kecsegtet talán nemsokára véget ér s részt fog Tehetni az általa rendezendő kegyeleti ünnepélyen. — A főszékesegyház kincseinek képeit és leírását Beszédes Sándor fényképirónk fogja nép­szerűbb kiadásban terjeszteni. A Dr. Dántól praela- tús által kiadott mű ugyanis, habár herczegi bőke­zűséggel létesült is, csak 60 példányban jelent meg s igy csak igen kevés érdeklődő által része­sülhetett tanulmányozásban. Beszédes Sándor kia­dása magyar és franczia szövegben jutányos de azért díszes s hozzáférhető kiadás lesz, a minek előre is csak gratulálunk, ügy értesítenek, hogy a lierczegprimás már beadta belegyezését a kiadásba, s igy reméljük, hogy Beszédes ur meg fog felelni a hozzákötött magas .várakozásnak. — Bosnyákfaink megillantak. A helybeli ferenczesek zárdájában plántált bosnyákok már régebben zúgolódtak a konyha ellen. Nem voltak megelégedve, hol ezzel, hol azzal, ugv, Melléklet az „Esztergom és Vidéke“ 92. számához. j hogy a derék guardian alig győzte a türelem­mel. Mikor az állapotok már tűrhetetlenekké váltak, akkor a guardian levelet irt a her- czegprimáshoz, melyben élénk sziliekkel le fis- tötte az elviselhetetlen állapotokat. A herczeg- primás csütörtökön egész váratlanul látogatta meg a zárdát. Zúgolódó bosnyákjaink épen ebédnél voltak. Herczegprimàsunk gondos szemlét tartott a bosnyákok étel minősége és mennyisége fölött, s mikor eltávozott, egészen meg volt elégedve ellátásukkal, a mit ki is fejezett. Az ok tehát inkább csak az ürügy ruhájába volt öltöztetve. Alig múlt el az ebéd, a bosnyák klerikusok összegyűltek s tanácsko­zást tartottak. Végre pénteken este keresztül vitték tervüket. A bosnyák prefectus Íróaszta­lában őrzött pénzt, mely részben az övéké visít, magukhoz vették. Hogy egy kicsit föl- foszitették az asztalt, az hamarjában nem is eshe­tett máskép. Mikor el voltak útra válóval látva, négy visszamaradt társuknak azt se mondták, hogy befellegzett, hanem szépen tovább álltak. Elillanásuk titokban történt, s csak másnap reggel ébredt arra a zárda, hogy tizenhat bosnyákja megszökött. Hogy mi az elillanás oka s hogy ki izgatta őket szökésre, az mind­eddig titok. Egyelőre nem szorítkozhatunk többre a tényálladék hűséges megreferálásánál. — Ünnepi számot adunk csütörtökön, mely Rumytól kiadatlan magyar kéziratot s néhány alapos i télét ű Írónk irodalomtörténeti czikkét közli Rum y érdemeire s értékére vonatkozólag. — Rumy F.lete. Irodalomtörténeti tanulmány. Irta Kőrösy László. Ára 1 frt. 50 kr. Megrendel­hető szerkesztőségünkben. — Megy. biz tagjelöltek. A ma megej­tendő választás jelöltjei az I. kerületben : Dr. I lel ez Antal, Papp János, KudlikGféza és Lieb József. A II. kerületben Schwarz József és Horváth Mihály. A III. kerületben Kováts Albert, Brutsi János ós Kubovics Ignácz. — Megyei bizottsági tag. Szentgyörgymezőről értesítik lapunkat, hogy Kgreucsy ur visszalépésé­nek hire a megyei bizottságba candidált tagok kö­zül minden alapot nélkülöz. — Helyreigazítjuk azután, hogy városunkban a megyei biz. tagok vá­lasztásánál nem Havasi, hanem Kollár Antal elnököl. —- A jótékony-egyiet részéről köztudomásra hozatik, hogy a in. elnök ur gyengélkedése miatt a november 19-ére eső rendes közgyűlés későbbre halasztatott. — U j üg v ;d L • irínvi József ur, ki eddig a fővárosban iigyvédkedetfc. varosunkba telepedr tb s a Pozzi házban nyitott irodát. A kitűnő művelt­ségű s szép képzettségű fiatal ügyvedet örömmel üdvözölj ük szülővárosában. — Vadász-avatás. Csütörtökön kedélyes er­dőmesterünk nagyobb társaságból összekerekitetfc va­dászatot rendezett a város erdeiben, Szent Eusta- chius különös pártfogása folytán Borsiczky távi nini főnök ur egy hatalmas szarvast meg egy őzet s Meszéna Kálmán ur egy őzet terített le. Mindkét ur vadászati sikere erdőmesterünket az ősi parag- raplmsok végrehajtására késztették. A vadász avatás — szerencsés kezdők számára — abból ál, hogy a vadászt háromszor megcsapják. Még pedig először a haza, másodszor a vadászat, s harmadszor a társaság nevében. Meszéna Kálin ín urat tehát csak simpliciter avatták fel, mert egy vadat lőtt. Hanem Borsitzky ur felavatása már hősiesebb kitartást igé­nyelt. Két vadja után liât csapással avatták föl, a mi után a társaság vigalmat csapott. — Vadászat. A hét folyamán — valószínű­leg pénteken — Nozdroviczky Miklós erdőmester riink nagyobbszerü vadászatot fog rendezni a város erdeiben. — Mégy mázsás nyolcz eves szarvast ejtett el Kapa Mátyás. A hatalmas vad busát a helybeli vadászcompáuia tagjai között osz­tották el. — Az Uj Magyar Sión egyházirodalmi folyó­irat octóberi füzetét vettük Zádori János kitűnő szerkesztésében. A legérdekesebb közlemények Knauz Maszlaghy, Zádori és Kazali tollából valók. — Becses festmények. Egy helybeli igen tisztességes családnál Caracei egy Krisztus feje s Brandt két remek tájképe eladó. Mindkét mű nagy­becsű s megérdemli fystméuygyűjtőink figyelmét. Szerkesztőségijükben bővebbet. — Kápolnai Emlék. Csárdás. Zongorára szerzé Zettner Aranka. Megjelent Táborszky és Parsch nemzeti zenemű kereskedésében, Ára 60 kr. — Beküldetett. Tekintetes Szerk. ur ! Becses lapja már a cziménél fogva, nem csak Esztergom, de a vidéke érdekét is felkarolja, bátorkodom tehát arra kérni, hogy következő dolognak községünk ér­dekében becses lapjában tért eugedui szíveskedjék- A múlt héten bizottsági tanácskozás tartatott köz­ségünkben, hogy mikép volna kiviendő az, hogy a dézsma váltság hátralék megfizetésére jobb időkre halasztást kapjunk a kormánynál. Abban meg­egyeztünk, íogy egy három tagú küldöttséget menesztettünk Budapestre és igy a tanácskozás vé­get érvén, elmentem. — Később azonban Török István plébános ur 3 tagot keveslott és igy 5 ta­got küldöttek, a kik pedig három napot töltöttek Budapesten. Azt tartom egy oly község, juiut P. Marótli, mely nyakig — adósságba van merülve, ne olyanokra pazaroljon, és remélem hogy, —• me­gyénk derék főszámvevője e költséget törülni fogja, és a bizottságott a költség sajtit zsebéből megfize­tésére sürgeti. Engedje meg a plébános ur — ki­nek tisztelet és becsület — de már azt hiszem, ha a közköltséghez hozzájárulna, szintén a keve­sebb költség mellett szavazna. P.-Marótli 1880. november 11. Feigl Ignácz bízottá, tag. — Szerencsétlenség. Kéménd község hatá­rában egy magas sárga agyagdomb áll, melyből a helység asszonyul pe a — tapasztani való agyagot hordta évek bosszú során keresztül. Kedden több mint busz asszony vájta a magas domb alját s ek­kor a roppant földréteg egyszerre csak rájuk sza­kadt. Nyolcz aszzonyt temetet el az omladék. A megmenekült vászonnépség iszonyú zajjal rohant a segélyért. Az eltemetett asszonyok megszabadítására azonnal segítség érkezett. Valamennyit életben ta­lálták ugyan, de súlyosan megsebesülve. A szeren­csétlenek nagyobbrészt csonttörést szenvedtek. A legszerencsétlenebbül járt asszony, valami Csonka Rozália, veszedelmes lábtörést szenvedvén, az esz­tergomi kórházba került, bel csütörtökön sikerrel operálták. — Rózsavölgyi és Társa fővárosi zenemüki- adásbau jeleut meg Nagy Albert Nyíregyházi Em­léke és Zsadányi Armaud eredeti Margit Csárdása Bogdán Margit urhölgyuek ajánlva az országos tiszt­viselő-egyesület 188 L-iki báljára. Ára 60 kr. — Feichtinger Győző urat, ki legközelebb elemi tanítóvá qualificáltatatta magát, a budapest- józsefvárosi elemi iskolába tanítóvá nevezték ki. — Üresedés- Bárt község’jegyzője Csernó Adolf leköszönvén, a nevezett község jegyzői állomása megüresedett. — Képes Családi Lapok hetedik száma vál­tozatos tartalommal és sikerült illustrátiókkal je­lent meg. — Főnyeremény. Az államlotteriában tegnap­előtt eszközölt arauyjáradókú sorsjegyek húzása al­kalmával a tízezer forintos főnyeremény a száz­negyvennégyezer négyszáz hatvankettős sorsjegyre esett. Baleset. Pollies Kálmán P,-Marót ï® olyan soká táplálkozott. Az ő keblükből támadt maga Jézus, a kit ők keresztre feszítettek. Ezért bűnhődtek-e olyan iszonyúan? Jézus a bocsánat sóhajával adta ki lelkét s a keresztény vallás a szeretet vallása. Megbocsátottak-e a zsidóknak, szerették-e ben­nük az embert? Szomorú lapok lesznek az emberi­ség történetében azok, melyben az ő üldöztetésüket fogják megírni. Egyptom és Babilónia, Jeruzsálem pusztulása és sok nehéz európai század nem — legmegren- ditobb tragédiája-e az emberiség egy részének? Megbűnhődtek ők a jövőért is, s a nemzetek már nem átkot és követ fognak dobni reájuk, hanem a megengesztelődés miséberachját rebegik el fö­löttük. * * * Minden átmeneti korban van egy kis comi- cum s némi visszataszító fejlés. Arist ok ratiáfflk ferde szemmel nézi az uj bárókat, birtokosaink gúnyo­lódva tekintik az uj földesurakat, ősi nemeseink föl­lázadnak a modern nemesek ellen, kereskedőink vér­szemet kapnak a hatalmas concurreusektől, iparo­saink meghökkeuek az uj elemektől s a pórság ke­serű humorral tekint a fölfordult világra. De nem lehet máskép. A nemzet géniusza kebelére fogadta a megtagadott páriákat, a kor sze­repet adott az életje való elemeknek. Hogy a szabadság levegője megmámorositja a rabot az bizonyos. Hogy az uj emberek félszeg ura­ságában van valami condemn s a szokatlan fejlés­ben egy kis visszatetszés az is bizonyos. De legco- micusabb az az indokolhatatlan kétségbeesés, mely a mi Istóczyainkat gyötri mikor zsidóink emelke­désében borzasztó veszedelmet látnak. * Az öngyilkosok fekete könyvében s a törvény­szék vádlottjai közt aránylag kevés zsidót találunk. A közérdek bajszosainak sorában, az alapítás és adakozás rendjében aránylag sok zsidóra akadunk. Rájuk fogták, hogy rossz katonák s ők vérükkel czá- foltak. Rájuk fogták, hogy csalók s egyben csaku­gyan azok : megcsalták a bornirt előítéleteket. * * * Valamint nemzetek úgy egyesek sincsenek erények és bűnök nélkül. A zsidóban is vaunak követni való erények s emberi bűnök. A magyar zsidó átalában élénk szellem, vállalkozó képesség, leleményes fő, élelmes számitó, föláldozó szorgalom, nehezen fára­dozó munkaképesség, összetartó és szerető. Keres­kedésünk megélénkitője, forgalmunk szapoíitója, Intelünk emelője, és jólétünk előmozdítója. Ezek oly erények melyek sokkal fényesebbek, hogysera bűneinek árnya raeghalványithatuá. Hibái a Sturm és Drang rohamos szenvedélye, a számítás tulfeszitése, a féktelen meggazdagodási vágy, me­lyek azután rossz utakra vezetnek. Legnagyobb bűne volna azonban, ha kivetkőz­nék nemzeti érzéséből, ha megtagadná a nemzeti nyelvet s ha gyermekoioe magyar ellenes érzéseket oltana. De megczáfolja ebbeli aggodalmunkat a jelön s a jövő nemzedék, mely oly erős phalanx, hogy a múlt copfos gárdistái egésze í megfogyatkoznak előttük, Mi sohasem voltunk zsidóink bálváuyzói, de gyűlölői sem. Mind a kettő túlzás. A zsidóimádó ép oly torzalak, mint a zsidófaló. Vegyük őket magyar számba, idézzük rájuk az elismerés vagy koiholás ugyanolyan mérvű paragraplmsait, melyeket minden magyar polgártársra idéznünk kötelesség. Tiszteljük bennük az emberiség egy részét és ostorozzuk meg, a ki még most is kasztokat erő­szakolna szervezni. A közel jövőben nem lesznek gyűlölt zsidók, csak zsidó vallásnak, nem lesz rontott német dia­lectic a nyelvük, hanem valamennyien a közös anya- nyelven fogják kifejezni gondoláinkat és szeretetöket. És lesz olyan idő is mikor a magyar szótár azt az embert fogja zsidónak bélyegezni, a ki mind­azon hibákban leledzik, melyeket az előítélet leg­többször igazságtalanul a mi zsidónkra fogott. Kőrösy László.

Next

/
Oldalképek
Tartalom