Esztergom és Vidéke, 1880

1880 / 92. szám

Esztergom* 11. évfolyam. ______ 92. szám. _________Vasárnap 1880. november 14 én f V árosi és megyei érdekeink közlönye. Elöfizetési-ár : Megjelenik : Hirdetések a legolcsóbb áron közöltetnek. egész évre fél évre . ....................................................................6 frt. — 1er. O hetenként kétszer A lap szellemi részét illető levelezések, a szer kész tőséghez, évnegyedre .................... .... 1 „ 50 „ J ^ŐRINCZ-UTCZA ^O. SZÁM ALATT, intézendők. Egyes szám: 8 kr vasárnap és csütörtökön. Az előfizetési pénzek a kiadó hivatalhoz, Széchenyi Nyilttér petit soronként 30 kr. ' Kéziratok nem adatnak vissza. téren intézendők. _______- — ­lendítenek, liogy reáliskolánk számára adják át a helyiségeket. Reáliskolánk néhány év előtt több re­ményre jogosított, mint most. Városunk mos­tohán istápolja ügyét, a tehetősebb polgárok nem igen törődnek jövendőjével s a bizalom az intézet jövője iránt egészen megrendült. Mindenki a főgymnasinm felé tekint. Mindenki majdcsak hogy nem fölöslegesnek találja reáliskolánkat. Pedig a legszigorúbb Cátók is elhihetnók, hogy a mi századunk emelkedését s rohamos fejlődését a reális tu­dományok idézték elő ; elhitetik, hogy a reál­iskoláknak némi csekély módosítással fényesebb jövőjük van a gymnasinmoknál. így tartják ezt legelső tanférfiaink. Valóban meg nem érdemelt közöny az, mely a város atyái részéről reáliskolánknak kijár. Nem elég keserűség-e az, hogy néha hónapokig elvár a tanár fizetésével; mert min­denre inkább csak a banánnak és a tanítónak nincsen pénz a város cassájában. Nem elég, hogy városunk az intézet felszerelésével, tan­szerekkel gyarapításával mit sem törődik, ha­nem kedvező alkalom adtán kedvezés helyett mostohán bánik vele ? Úgy vártuk és ngyis várjuk, hogy a fő- gymnasium volt helyiségei megint közműve­lődésünk csarnokaivá lesznek. A reáliskola megérdemli, közművelődésünk úgy követeli. A fölállított hivatalos helyiségek, melyek most a helviséíreket kitöltik, lehet hoe'v sok kéuyelmct biztosítanak az illető hivatalnokok­nak és írnok uraknak, de városunknak előnyt és hasznot senimiképen se hajtanak. ügy vagyunk meggyőződve s véleményün­ket őszintén ki is mondjuk, hogy az uj fő­gymnasium nem azért épült, hogy a volt he­lyiségeket kényelmes városi irodákká bővítsék, hanem azért, hogy a főgymnasiumi oktatás a modern igényeknek megfelelő helyiségeket kapjon s a régibb helyiségeket pangó reális­kolánk élvezze. Ezen az alapon, városunk reáliskolája is megérdemli, hogy a modern igényeknek meg- felelőleg alkalmas helyiségeket kapjon. A mi kicsiny volt a főgymnasiumnak, az elegendő volna a reáliskolának, mely ily módon sok­kal inkább megfelelne czéljának. Intézkedjenek bármikép is városunk atyái, gondolják meg, hogy árva reáliskolánk ügyé­nek nincsenek egyéb pártfogói, csak egyedül magunk s ha mi is mostohán viseljük ma­gunkat irányában, akkor csináljuk meg a fej - fát, s Írjuk rá hogy : ebben a házban múlt ki a városi reáliskola, hol most szintén hiva­talos bureauk állanak a kis hivatalnokok ké­nyelmes rendelkezésére. Az Amphitheátrum romjai Ó-budán. Néhány hét előtt Budapest lakosságának két­harmad része nem tudta még, hogy mi az az amp- hitheátrum, és ime most már mindenki tudja, hogy I tak, nem irtják ki, már most készüljünk végromlá­sunkra.... * * * Dr. Ágai, a mi kedves tárczairónk lelkiisme­retesen tanulmányozta a fajtáját s igazán megha­tóan fakadt ki ennél a gondolatnál : zsidónak szü­letni! „Zsidónak születni! — úgymond. Miért nem inkább hottentottának ! Mi vár reád szegény gyermek ? Születel és szemedre lob- bantják ; élni akarsz és megpanaszolják. Mit keressz te az emberek között? — kik téritők, apostolok s bölcsek daczára sem vetették el még előítéleteiket; kik hisznek a kék vérben s megesküsznek rá, hogy a néger rabszolgának született; kik gyarlóságaidért üldöznek s hibádért elitéinek. Egy napos létedre is lehetne annyi eszed, bánni azt, hogy meglettél s ha száz esztendőre viszed is föl, nem lesz elég eszod belátni, hogy a más ember fia csakugyan különb lisztből van gyúrva, mint te.“ Mennyi igazság van 1 ebben a néhány sorban. De csakugyan, a hagyomá­nyok átka még mindig rajtuk nehezedik s a „zsi­dó" szót csak a gúny szótárából meríti mindenki. Nem páriák és mégis kasztot képeznek, nincsen külön nyelvük és mégis más nemzetnek tartják s ha vau érdemük, azt nem méltatják annyira, mintha keresz­tényé volna. Aristokratiát csinál ellenükben a pór- ság, mely megveti a nyulbőrön kezdődött s nemesi kutyabőrön végződött uraságot. Ha talán kalapot emel neki, teszi a pénzének. Ha vonzódik hozzá, vonzódik érdekből. Sőt az utói só gatyás is gúnyolja, ha magyarnak meri vallani magát. Zsidónak szü­letni, majdnem egy a kárhozattal... * * ífc Mi teszi a zsidót ? Talán a csalás, az uzsora, |p(P* Mai számunkhoz fel iv melléklet van csatolva, „ESZTERGOM ÉS VIDÉKE*1 TÁRCSÁJA. Nincsen párod, hej nincsen, hej nincsen ! Jókedvébe teremtett az isten. Itt is ott is szeretnek, imádnak, Öröme vagy az egész világnak. Ugyan hol is, ugyan hol termettéi ? Piros rózsabokorba’ születtél. Fülemile ringatta bölcsődet, Pacsirta lett, pacsirta, belőled. Ha kinyitod aranyos kis szádat : Mint a rózsa, nevet a bubánat. Kikelet van minden kis szavadba’, A király is meghajlik szavadra. Nincsen párod, hej nincsen, hej nincsen ! Dalolj, dalolj, áldjon meg az isten! Elhallgatnánk reggeltől estéiig, Elhallgatnánk a világ végéig. Ha meghalok : tedd meg azt érettem : Énekelj egy gyönyörűt felettem. Nem lesz majd a szemfedő fekete, Kivirit a koporsóm fedele. Pósa Lajos. Helyiség-ügy. Yannak emberek, a kik még most sem bírják megbocsátani polgármesterünknek, hogy kaszárnya helyett a főgymnasinm uj épületé­nek ideáját realizálta. Ezek az urak megesküdtek, hogy a ka­szárnyából mindig több jövedelme esik a vá­rosnak. No de hagyjuk az oppositió idétlen érveit s térjünk inkább egy másik kérdésre, mely most közbeszéd tárgyát képezi váro­sunkban. A főgymnasinm palotaszerű háza fölépült. A régi helyiségek már nem a tanítás hajlékai. De mire fordítják azokat a szobákat és ter­meket, melyek mindössze évtizedeken át egy külön intézménynek, a virágzó főgymnasium- nak szolgáltattak hajlékot? Újra ugyanarra a czélra szolgál? Nem. A gyámságra szoruló reáliskola nem települt át. Mindössze a leányiskola s a városi hiva­talok találtak uj, kényelmesebb területet. De rendjén van-e a dolog? Ha jól emlékszünk, talán közgyűlési ha­tározat is volt rá, hogy az esetre, ha az uj főgymnasinm felépült, a főgymnasium régi he­lyiségeibe a régen sokat nélkülöző reáliskola települ át. Még az esetre, ha közgyűlés elé nem ke­rült volna is az ügy, mindenki méltányosan és jogosan elvárhatta, hogy reáliskolánk során A mi zsidóink. (Istóczi jóslata. — Zsidónak születni. — Mi teszi a zsidót. — Zsidóink a múltban sa jövőben- — Az uj nemzedék. — Agai kálomista és pápista zsidói. — A merengesztelődés. — Az uj világ. — Hol nincsenek s hol vannak ? — A mi zsidóink apológiája.) A zsidó 1867-ig csak azért volt, hogy legyen kit ütni. 1867 után csak azért vau, hogy legyen kire haragudni. Es a jövő században csak azért lesz, hogy legyen aristokrata, nemes ember és milliómos. Milyen zivataros múlt, mennyire súlyos jelen s mi­nő ragyogó jövő. Istóczi régesrég kimutatta azt a veszedelmes statistikát, mely irtózható számokban jelzi óriási szaporodásukat s mely folyton növekedő mérvben hirdeti gazdagodásukat. Kiszámította körülbelül, hogy mikor foglalják el egészen Magyarországot s azt hiszik komolyan mosolygó olvasóim, hogy hallgatott a nemzet a vészjósló próphétára? Nem hallgatott. Sőt kinevette. Ő pedig meg­indított egy lapot a zsidók elleu s azt hiszik nyá­jas olvasóim, hogy alkotmányos férfiaink Írtak ebbe a lapba s a közönség óriási számban pártolta ? Nem pártolta. Sőt megbuktatta. Kiadott a tizenkét kereszt­fából egyet s megmosolyogják. Már most be fog következni Magyarország siralmas pusztulása s ha Rogerius megzokogta a dühöngő tatárjárást, Istóczi megfogja siratni a bekövetkező zsidójárást. Én is azt hiszem, hogy Rotschildek megvesz­tegették a kormányt, a Hirschek lekenyerezték a pariiameutet, mert különben berodesi törvényt hoz­tak volna a zsidó faj tökéletes kiirtására. Nem hoz-

Next

/
Oldalképek
Tartalom