Esztergom és Vidéke, 1880

1880 / 84. szám

Melléklet az „Esztergom és Vidéke/*

84. számához.

dalom segítségére nem támaszkodhatnak, enél- kiil pedig sisiphnsi munkára válalkoznának, jól cselekesznek-e vagy sem? az más [kérdés, melyet ez úttal elemezni nem akarunk, mert csak tényeket óhajtottunk felsorolni, de annyi bizonyos, hogy ha a társadalom maga erkölcsi dicséretre nem ébred, Magyarország közélete nagy válságnak megy elébe. Nagy ideje, hogy a társadalom ébredjen és gondolkozzék. Talán alkalmilag erről is fogok szólani.

Állandó színházat.

(Állandó rovat.)

Az állandó színház eszméje, tisztelt szerkesztő ur, nem Ibiiét népszerű eszme Esztergomban, főleg most nem, mikor az idők nagyou mostohán érlelték számunkra gyümölcseiket.

De azért nem lehet s uem is szabad a haladást sürgető helyi sajtónak meddőnek lennie az eszmével szemben. Becses lapja állandó rovatot nyitván az ügynek, ez által alkalmat nyújt a közönség pro és contra nézeteinek előadására.

Én például az eszmét egésze n korszerűnek, sőt kivihetőnek is találom. De legkényesebb dolog a kezdet. Részvényekkel, sorsjátékkal vagy gyűjtéssel kellene-e meginditáni a realizáló mozgalmat. Azt hiszem, hogy minden solid eszközzel, melylyel pénzt lehetne teremteni.

A város ajánlja föl a Fekete Sasnak nevezett laktanyát. Nagyszerű telek az s minden tekintetben ritkítja párját. Alkalmas is, terjedelmes is, imponáló is. Magát az épitést vegye kezébe városunk. És az épület tervezésénél irányuljon oda minden figyelem, hogy mentői jövedelmezőbb legyen.

Az épület nem lehet puszta színház, mert ez jövedelmet nem igen hajt, hauem igenis legyen az minden nyilvános esztergomi egyesületnek concent- ráló helyisége.

Itt vau például a casinó, mely tágultabb és alkalmasabb külön helyiséget igenis igényelne. Itt vannak különböző egyesületeink, melyek alkalmas helyiség adtán szívesen beleolvadnak az uj coucent- ráló épületbe.

Esztergomnak azután tisztességes vigadó terme is lenne, magából a színházból, amit eddig érzékenyen nélkülözünk. Az utczai rész jól jövedelmező bolthelyiségekké volna alakítandó. A dunai rész - nyári kertté varázsolható.

A korszerű concentráló épület magába fogadhatna még egy elegáns kis kávéházat s vendéglőt, hova csak válogatott társaságok gyülekezhetnének. Ilyen helyiségekre is nagy szükségünk volna.

Szóval az épület minden zugát előnyösen értékesítve lehetne csak állandó színházat beleemelni.

Ezek volnának észrevételeim. Röviden, fővonásokban vázolom adataimat szívlelje meg a művelt olvasó s ha érzi az érintettek hiányát, akkor tartsou

velünk s kisérje figyelemmel a „Esztergom és Vidéké"-ben fölmerülő állandó rovatot. Állandó buzgalom és állandó érdeklődés nélkül különben sohasem lehet állandó színházunk. (H.)

Válasz az Esztergomi Közlönynek.

Kj uj utat tör : gaz és tüske várja.

Petőfi.

Miután Hnan Rezső ur, az ugynevett Esztergomi Közlöny szerkesztője már régebben demonstrálta, hogy az Esztergomi Körnek „született" ellensége, — a baglyok sohasem fognak megbarátkozni a világossággal, — miután tisztába vagyunk törekvéseinkkel és nagyon is tisztába Haan úrral : mindarra a piszokra, melylyel a Kört szeretné be- mocskolui semmi súlyt sem fektetünk és nem tekintjük másnak, miut bizonyos nekivadult rugdalózásnak, melyre általánosságban a megvetésnél méltóbb válaszunk nem lehet.

Ugyanaz a közönség, a melynek nevében szeretné az Esztergomi Közlöny ránk sütni revolvereit, ugyanaz a közönség undorral fordult el azon quali- ficálhatatlan émelygős otrombaságtól, melyet szellemesség gyanánt tálalt eléje. Tehát „krumpli nem termett és Blaliáné mégis jön?" Ez a Haan ur humora? Józan ember ir igy ? Valóságos cretin-humor ; igy csak a legsajnálatraméltóbb szellemi kiskorúság uyilatkozhatik.

Minden törekvésével, minden szavával elárulta az Észt. Köz., hogy belőle csak az őt emésztő tehetetlenség szól, a mely a mások munkájának a legnagyobb ellensége. ■— Mikor erőnek-erejével még azt hitte Haan ur, hogy Blaliáné Beődyéknél fog vendégszerepelni igy irt: „Daczára minden kecseg- tetésuek s minden reménynek Blahánéhoz aligha lesz szerencsénk, állítólag olyan magas tiszteletdijat kívánt, a mennyi jövedelmet Beődy ur már csak színházunk korlátolt határai miatt sem remélhet. Kétszeresen sajnáljuk a dolgot, ha igy van; mikor pedig végre valósággá lett az, ami az Esztergomi Kör legszebb vágyai közé tartozott, mikor végre belátta a Közlöny, hogy itt már nem segít sem intriga, sem piszkolódás, sem sirás, sem jajgatás, hanem Blaliáné csakugyan a Kör meghívására jön és látta, hogy ezek a gyerekek kibírtak vinni olyasmit, a miről Haen ur még csak álmodni sem merészelt volna, akkor undok piszokba mártja tollát és a nagy művésznő iránt szentségtörőleg ir.

S mindezt azért, mert nem „kívánt olyan magas tisztelet dijat" s mert az Esztergomi Köré az érdem, azon Köré, melynek czéja tenni valamit s mert a Közlöny a tespedést képviseli, mely a tettnek örökös ellene.

Annak a Haau urnák tehát, aki az Esztergomi Körnek már előzetesen nem akart egy szemernyi érdemet sem engedni, a ki roszakaratáuak és irigységének ily piszkos jelét adta, semmiesetre sem tartozunk elhinni azt a színlelt jámborságot, melylyel velünk szemben kérdéseit fölteszi, semmi esetre sem lehet elhinnünk, hogy csak azéit szól, mert a Kör misége czélja és létjogosultsága iránt minden oldalról kérdezősködéssel zaklattatik", hanem igeu is tudjuk, hogy tennénk bárhogyan, mivelnénk bármit is a Közlöny sara sohasem fogyna ki, az a Közlöny Ínyére sohasem volna, mert ő az Esztergomi Körnek „született" ellensége, mert neki fáj a világosság, mert mi az ő békés álmát háborgatjuk, mert — s ezt jól tudhatja minden ember — Haan ur határtalan gyűlöletének főoka a még határtala- tanabb kenyéririgység, lévén a Kör elnöke véletlenül az Esztergom és Vidéke szerkesztője is s mert Haan ur ez iránt boszuját minden utón és módon érvényesíteni akarja s cselekszik oly kép, mint az az ember, a ki csak hogy rágyújthasson, kész egy házat felgyújtani. Haan urat vakká teszi a boszu és „a kit az istennek büntetni akarnak, azt vaksággal verik meg." — Haau ur boszujábau minden áron sújtani akar és nem gondolja meg, hogy a boszú két élű pallós, vigyázzon, a ki vele sújt, ne hogy magát sújtsa.

A mint látszik a Közlönynek óriási főfájásokat okoz az a gondolat, hogy az Esztergomi Kör Blahánéuak egy ezüst koszorút nyújtott át, a melybe kitörölhetetlenül be van vésve: Az Esztergomi Kör. Szerinte itt „fogalom zavar" vau mert azt nem a Kör, hanem a közönség adta. Ez a vád nem jól volt kikovácsolva. Mert gondolja meg a Közlöny, hogy ez okoskodás szerint soha a világon nem volna semmiféle egyesületnek joga tőkéje és vagyona felett rendelkezhetni; vagy hogy a Közlönynek érthetőbbé tegyük : az az összeg, a mely az előadásról befelyt, a Kör kizárólagos tulajdona, melylyel rendelkezhetik legjobb belátása szerint, mert a Közlöny „fogalomzavara" szerint a volt helybeli műkedvelő társulat nem adhatott volna a honvédeknek 115 futót, mert akkor a tűzoltó-egylet báljain nem tűzhetett volna ki jutalmakat, mert akkor Körünknek nem lett volna szabad Haan ur eu- gedclme nélkül a táneztermet kilakkiroztatni, és állna több eféle őrült dolog. Kérdezzen csak meg Haan ur akármilyen józan embert, nem fogja-e velünk együtt azt állítani, hogy igen is van „fogalomzavar" csak hogy valakinek az agy velejében.

Biz az „fogalomzavar" kedves Haan ur „a közönség j ó té k o n y a ágból zsúfolt házzal t ü n- t e t e tt a m ű vés z e t mellett. Ez magyarázatra szorul, a mit a Borsszem Jankó „Csodabogarak" rovatának vezetője adhatna meg leginkább. De a Közlöny, mint látszik másutt keresi a „fogalomzavart" s Voltaire elvét követve azt hiszi, hogy az emberek háromnegyed része ostoba s azért mindent össze lehet Írni.

Tiszta jövedelmet produkálni nem lehetett törekvése a Körnek, mert nagy munkát végzett akkor midőn városunkba elhozta Blahánét, a nélkül hogy tőkéjét vette volna igénybe. Hogy az ilyesmi nagy kiadásokat igényel azzal tisztába lehet mindenki. À művésznő határtalan szívességét pedig méltóságával meg nem egyező t ap i n ta t J ans ággá I viszonozni, meglehet biztosított volna a Kör alaptőkéjének 2 — 300 frtot, de a mi fölfogásunk szerint előbbre való a tisztesség, vagy helyesebben a morális kötelesség, mint a haszon.

„Hogy az előkelő közönség túlnyomó többsége távollétével tündökölt" az éppen olyan hazugság, mint a mily vakmerő sértése városunk közönségé re k. Az Esztergomi Kör mindenha büszke volt arra a közönségre, a mely támogatta s melyre mindenha büszke is lehetett, mert az társadalmunk sziue java, mert az városunk egész közönsége.

Talán csak nem magát érti Haan ur „az előkelő közönség túlnyomó része" alatt és reméljük nem azt veszi zokon, hogy őt simplifier meg nem hívtuk, mert ezt talán még ő maga is méltányosnak fogja találni?

Hogy az Esztergomi Körnek van czélja, van létjogosultsága, ez olyan kérdés, a melyről mindenkivel inkább lehet szóba állui, mint az Esztergomi Közlönynyel ; különben figyelmeztetjük, hogy kérdései semmiesetre sem jogosultak akkor, mikor a Kör legelső a 1 a p i t ó t a g j a Hercze g-p r i- mâs O E m i n e n t i á j a.

Azonban ne akarjuk bebizonyítani azt, hogy a Közlöny nem tudja mi az a tisztesség, hogy a Körrel szemben megbotránkoztató magaviseletét tanúsított, mert igazán csak szánandó az a tehetlen erőlködés, melylyel Haau ur irtani iparkodik és igazán csak nevetséges az a kislelkűség, melylyel tudósit. Talán az lett volna jó Haan ur, ha az egész dolgot el sem hiszi, Blaliáné itt sem volt, az egész csak humbug, fosztogatás, semmi más.

No de ne tagadjunk meg tőle minden lojalitást, hiszen elég szép volt az is, hogy coustatálta, miszerint Blahánénak van „sziniképessége" és hogy volt taps és kihívás elég, mit Blaliáné meg is érdemelt," Fogadja a nagy kritikus a „színésznő" nevében elnézéséért hálás köszö- netünket.

Valóban lélekemelő az a magatartás, melyet a Közlöny Blahánéval szemben tanúsított. Avval a Blaliáuéval szemben, akit az egész világ bámul, az egész világ irigyel tőlünk, a ki előtt mi lebomluuk a kit mi nem adnánk oda az egész viálgért, a ki a mi büszkeségünk, Magyarország szemefénye ; annak a nevét iparkodik gunytárgyává tenni, annak a dicsőségét törekszik beraocskolni ? — Haau ur ! lia a rágalom minden kigondolható nemét szórta volna ránk, ha a gúny és gorombaság minden módját fölhasználja ellenünk, nem tett volna annyit, mint amikor ily hitvány eszközhöz folyamodott. Tehetetlenségét sajnáljuk, piszkolódásait ignoráljuk, gorombaságait megvetjük, rágalmait visszautasít jak, de amit Blaliáné ellen vétett, azt nem tudjuk, azt uem fogjuk megbocsátani soha! Philippinél találkozunk.

Az Esztergomi Kör nevében ;

Lányi Adolár.

Hírek.

— Herczegprimásunk az országos erdészeti egyesüiet tagjai özvegyeinek fölsegélyezésére két- ssáz forintot adományozott,

—- Főispánunk a napokban Becsből, hol csak néhány napot töltött, városunkba érkezett.

— Gróf Forgách Ágost ur lemondása a fo- ispánságról már régi keletű liir. Most, hogy a fővárosi hivatalos és nem hivatalos lapok is tudomást vesznek róla, kiilömböző vélemények merülnek föl a főispán leköszönésének okáról. Nem hivatásunk az összes hol alaptalan, hol túlságosan pártszinezettel kovácsolt combinátiókra- cáfolatokkal felelnünk. Legjobban tudjuk mi esztergomiak, hogy a gróf ur lemondásának oka csakis egészségi tekintetekre van alapítva. Mikor a főispán ne- venapjáu, augusztus huszonnyolezadikáu, az egész megyei tiszti kar testületileg megvitte üdvözletét, akkor a gróf azt a leverő hirt foglalta a legszilárdabb elhatározás szavaiba, hogy : Egészségi viszonyaim, nemcsak tanácsolj’ á k. de- parancsolják, hogy a sokat kívánó f ő- ispáni székből visszavonuljak. Daczára határozott kijelentésének s daczári lemondásának, a közszeretet mégis csak azt kívánja, h o g y gróf Forgách Ágost ur lemondását az esztergomban követte őt s harsáuy kiáltást hallatott, nem ugyan a pár láttára, hanem mivel a gyújtó világ, melyet görcsösen tartott a kezében, összeégette az , ujjait. De idősb Wetterstuck amilyen gyöngéd ér- I zelmű volt, azonnal egy marok földet vetett a ben- | gáli lángra és eloltotta. Sűrű éj borította el a kér- | tét és sürü éj borította el Augusztának,' Emilnek j és az irodai tanácsosélmak a szivét. Mi volt a teendő ? A lányok még mindig kiáltozták : „Lakodalmas pár! Lakodalmas pár ! a fiuk meg segítették őket ebben, úgyszintén Schwámmle is, akinek a hangja valamennyiét túldörögte : „Lakodalmas

pár! Lakodalmas pár!“ — „Lakodalmas p ár?“ Szólalt meg a fő-kormánytanácsos s közelebb lépett és az irodai tanácsosim, ki mint okos asszony átlátta, hogy itt egyéb sem tehető, mélyen sóhajtva válaszolta : „Igen uraim és hölgyeim, lakodalmas pár.14!.

Pl pillanatban idősb Wetterstuck a veres ben- gáli tüzet játszatta, melynek meleg fénye kiengesztelte a sziveket s mielőtt kialudt volna, i t t nem egészen elégedetlen, ott igen boldog arczokat világított meg. — Az irodai tanácsosim megszólalt, mialatt a referendárius enthusiasmussal csókolta meg a kezét: „Na hát Isten nevében!14 Mindenki gratulált s az alsóbb hivataluoknék már egész délután észre akarták venni, hogy i 1 y e s féle volt tervezve.

S igy végződött az őszi mulatság a Wetterstuck-pihenőn. Az ünnepély minden tekintetében sikerültnek volt mondható ; a pipere-csinálóné végleg meg volt engesztelve, Auguszta és Emil föltalálták egymást. A titkárné benső barátságot kötött a kormánytanácsosáéval meg az irodai tanácsosnak a nejével is, a főkormánytanácsos a sárga mellényét, az irodai tanácsos az ujjait égette meg s midőn túl a hegyek körül felszállott a hold, vidáman, elégedetten mentek haza mindnyájan.

Aradi József