Esztergom és Vidéke, 1880
1880 / 84. szám
Esztergom, II. évfolyam. 84. szám. Vasárnap 1880. octóber 17 én. ESZTEB.KOM es TIBIKÉ Városi és megyei érdekeink közlönye. Előfizetési-ár : egész évre ............................................(5 fit. — 1er. f él évre..................................................3 „ — „ évnegyedre............................................1 „ 50 „ E gyes szám: 8 kr. Az előfizetési pénzek a kiadó hivatalhoz, Széchenyi téren intézendők. Megjelenik : hetenk é n t kétszer vasárnap és csütörtökön. a** Ny il ttér petit soronként 30 kr. Hirdetések a legolcsóbb áron^kitöltetnek. A lap szellemi részét illető lefe^zf^j^d^’.erkesz tőséghez, SZÉCHENYI TÉPV ^~IK SZÁM ALATT, intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Társadalmi állapotainkról. i. Magyarország köz és társadalmi élete az utolsó 20 év alatt rendkívüli átalakuláson ment keresztül. Az átalakulási processus folytonossága, a gyorsan egymásra következő változások összefüggő lánczolata elmossák ugyan feltűnő látszatát azon külömbségoek. mely a múlt és a jelen között létezik, de lia a két végpontot egymás mellé állítjuk, lia párhuzamot vonunk a köz és társadalmi élet ; az erkölcsi és anyagi helyzet 20 év előtti és mai tünetei között, óriásinak fog feltűnni a különbözet és méltán csodálni fogjuk, hogy ily rövid idő mennyit változtatott. A kiváltságos előjogokon nyugvó társadalom teljesen enyésző ben van — és nyomban megjegyezzük, hogy ez jól van igy — de az azután nagy haj, hogy az nj társadalom nem érzi, vagy nem képes megvalósítani azon feladatokat, melyek az uj — mondjuk a nemesebb és magasztosai)!), értelemben vett demo- cratikus — társadalom életrevalóságának alap feltételeit képezik. Örököseivé lettünk a múltak hibáinak, de annak erényeiben kevésbé osztoztunk. Az emberiségi és egyéni jogok érvényesülése a felvilágosodás terjedésének ki- kimaradhatlan következménye lett nálunk is mint mindenütt hová a civilisatio eljutott, vagy elfog jutni, és ez ledőli té a régi épületet. De meglátszik az átalakuláson, hogy nálunk nem az uj társadalom küzdelme tolta ki a régit, hanem az részint saját korliadsága részint és főképen a nyugotról terjedő eszmék hatalmas nyomása alatt romlott össze, egyszóval nálunk a democratikus társadalom nem organikus módon fejlődött, vagyis az őt megillető helyet nem anyagi vagy szellemi hatalmának túlsúlyával vivta ki, hanem az egyszerűen decretáltatott. Innen van, hogy köz és társadalmi életünk a helyett, hogy fiatal korának üdeségével bírna minden irányban beteges, innen vau, hogy önhibán járni nem tud, hanem eszköz- és mint ilyen veszélyes — azok kezében kik a társadalmi élet feletti hatalmat hivatás és magasabb czélok nélkül hajhászszák, kik a közérdek ellen a gyámkodás jogásziméból a közérdek javára pedig a maszlagolás mesterségéből élnek vagy mondjuk ki ősziutén, ezekkel üzérkednek. És ez kóros állapot, melynek sorvasztó hatása létünk összes alka telemeire kihat, megmételyez mindent, és gyógyítás nélkül hagyva az elkorcsosodás és elsatnyulás felé vezet. De ne vádoljunk tények és jelenségek felsorolása nélkül, hanem lépjünk egy kissé közelebb önmagunkhoz és pusztán társadalmi szempontokból vizsgáljuk meg, hogy hányadán is vagyunk. Közéletünk legfőbb tényezője a törvényhozás, ennek és társadalmunknak irányadói a képviselők. A múltakban azok, kik a nemzet sorsának intézőivé lettek, teljesen kipróbált férfiak valának. Anyagi függetlenség, jellem szilárdság, meggyőződés és ehez való szívós ragaszkodás, a közügyek körül szerzett érdemek, tiszta erkölcs és ész beli fölény ; — ezek voltak azon tulajdonok, melyek egyszersmind arra érdemesítettek, hogy az ország, a nemzet nevében és mindenünkről, ami drága rendelkezzenek. A történelem azt igazolja, hogy ezen szép tulajdonok a demokratikus intézményeken nyugvó államban és társadalomban . sokkal inkább kifejlődnek és erőteljesebben nyilvánulnak mint azokban, hol születési előjogok és kiváltságokkal biró egyes osztályok kezelik a hatalmat, és vezetik a társadalmat, azt kelle tehát hinnünk, hogy a jogok kiterjesztése a nép minden osztályára csak fokozni fogja a nálunk uralkodott közerkölcsöket és a közvélemény e hatalmas tényező, a legnagyobb mértékben rigorosus lesz azon tulajdonok megkövetelésében, melyek szükségesek arra, hogy valak i a közjónak őre és előmozdítója legyen. Fájdalom, nálunk a mindennapi tapasztalat a történelem ezen tanúságát meghazudtolja, mert tisztelet az egyes kivételeknek — hiszen ezek mindég és mindenütt vaunak — ma szabályként állíthatjuk, hogy e hivatás a kenyér és hivatal, a rang és kitüntetés és tudja Isten miféle, mellék czélok forrásává vált. Aki elverte minden vagyonát az képviselőség után néz, mert élni akar, — itt egy járásbiró vagy törvényszéki elnök képviselőség után törekszik jgzimm is tiBiir tíiezíja, Árva vagyok... Árva vagyok, árvaságra születtem, Nem hallatszott anyaidal felettem, Árván jöttem, árván e csúf világra. . . „Kétszer nyílik az akáczfa virágai.. Kinyílik a rózsabimbó s elhervad, Szerelmemet barna kis leány megcsaltad, Rászállottam egy kedves kis virágra... „Szerettelek kedvesem, de hiába"... Éjjel-nappal veled vagyok angyalom, Érted gyötör az a kínos fájdalom, Érzem azt is, hogy te érted eltemet... „Megbánod meg... vissza sírnál eegemet"... Ráborulsz még könnyes szemmel a sírra, Bánatodat kedvesem az nem bírja, Csalfa könnyed nem támaszt föl engemet: „Mert szivemnek kétszer nyílni nem lehet"... Lévai Sándor. Őszi mulatság. — Hacklánder F. W. elbeszélése. — (.Vége.) Nemsokára uj vendégek jeleutek meg, a titkárnak a volt collegái feleségestül és gyerekestül s mielőtt be mertek volna lépni, igen hallhatóan dicsérték már a kert sövényénél a Wetterstuck- piheuőuek a szépségét. Mindnyájan polgári lövészek voltak s magukkal hozták muskétáikat s fejükön a tizenkilencedik század legszebb és legfestoibb vívmányainak az egyikét, a szürke vadász kalapot, de ez egyszer kakastoll nélkül, mert a sötét Kriigle kormánytanácsos egyátalában nem tűrhette ezt. Ezeknek az uraknak a hölgyei folytonosan a wetter- tucki ültetvénynek a külső keret ékes voltának és célszerűségének a kerti ház eleganciájának csodálkozásában áradoztak s egyhangúlag bizonyítgatták hogy a kilátás idefent sokkal szebb, mint az átellenes herczegi mezei lakban. A fiatal Wetterstuck most megtöltette a tarackját s egy tucat fiú meg féltucat leány állta körül tátott szájjal a dombot; a lövés eldördült, a tarack hanyatt bukott s utána több fiatal néző is bukfencezett a meglepetés és az ijedség következtében. „Hurráh !“ kiáltott Schwaiurnle „az ágyúk dörejére fölérez a férfi kebel !“ De Kriigle rendre utasitó tekintetet vetett reá s a íőkormáuy- tanácsos, ki nem igen bízott a lábaiban, egy székre ereszkedett, mialatt váltig azt állította, hogy a löveg döreje megremegteti a föld birodalmát. Azalatt azonban megcsörömpöltek a kávéscsészék, összecsengtek a mustos poharak is s a buktában hatalmas rések támadtak. A titkáráé sugárzott mint az őszi nap, mert a kövér irodai tanácsosáé és Scbwámmlené asszonysága között ült. De hol volt Wetterstuck papa? — Kéjben és boldogságban úszott, hisz a főkormány tanácsos kezet szorított vele és Schwámmle is egy pohárból ivott vele ; mi mellett a titkárnak az italból a tiszteletnél egyebe se maradt. Schwámmle volt az egész társaságnak a lelke, dalolt, táuczolt, lövöldözött eszeveszetten s valamennyi zsebét megtömte tűzi szerrel. Valamivel később megjelent a fiatal référé u- darius is, Lüudnagel ur, igen elegáns öltözetben, világossárga glacé keztyűvel, vállán kétcsövű aczél- puskával, oldaláu ékes vadásztáskával az angol puskaporszaru másik oldaláu csüngött s házának szolgálója nagy kosár tűzi szerszámot czipelt utána. A referendarius tiszteletteljesen hajtotta, meg magát a titkárnő előtt, a legtökéletesebb tisztelettel köszöntött az irodai tanácsosimnak s bús tekintettel ajándékozta meg euuek a nővérét. Finom , művelt ember volt ez a Lüudnagel ur, a hölgyek mellett telepedett le, csevegett az elmúlt vikéki kirándulásokról s a jövő bálokról, buktát meg kétszersttltet nyújtott köröskörül, megdicsérte a főkormánytaná- csos sárga mellényét s igen couservativ szellembeu beszélgetett Kriigle úrral a nemsokára várt kamaráról. Az irodai tanácsosáé csodálkozva nézett rá megi'eleuésekor s az irodai tanácsos euuek folytán egy tekintetre se méltatta ; de minthogy oly illedelmesen mozgott, majd a taraezkot töltötte meg és sütötte el, majd az irodai tanácsosnak gyermekeivel siitteté el kétcsövű puskáját, igy llát kieugesztelődtek létével. Megtöltötte pisztolyait s átnyújtotta a hölgyeknek, hogy lőjenek. Kezdetben óvakodtak ezek ettől a vakmerő vállalattól s az irodai tauácsos látszólag vissza is borzadott ettől az instrumental, de csakhamar rá állt egy lövésre a jó szelíd Schwániimleué ő asszonysága, mint első rangra nézve, ezután következett az irodai tauácsosné, végre ma1^"* Mai számunkhoz egy iv melléklet van csatolva. ‘TBSS
