Esztergom és Vidéke, 1880
1880 / 75. szám
Esztergom, 11. évfolyam. 75. szám. Csütörtök 1880. szeptember 16 áh. es MKI Városi és megyei érdekeink közlönye. Előfizetési ár : egész évre ............................ G fît. —' 1er. f él évre....................................................3 „ — * évnegyedre..............................................1 „50 , E gyes szám: 3 kr. Az előfizetési pénzek a kiadó hivatalhoz, Széchenyi téren intézendők. Megjelenik : hetenként kétszer vasárnap és csütörtökön. Nyiltiér petit soronként 30 kr. Hirdetések a legolcsóbb áron közöltetnek. A lap szellemi részét illető levelezések, a szerkesztőséghez, SZÉCHENYI TÉR^ SZÁM ALATT, iutézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Tornatársaságot. Modern nevelésünknek legnagyobb hiánya kétségkívül az, hogy mi g a szellem fejlesztését sok erővel és sokoldalúsággal eszközli, addig a test fejlesztését, a testi erők müve-, lését majd hogy nem végkép elhanyagolja Nem egyéb az előirt formalitás rideg megtartásánál például csak a tanuló ifjúság törné zása is. Az a hetenkint való egy-két torna óra semmi arányban sem lehet a hetenkinti szellemi fejlődéssel. Nem lehet czélunk bírálat alá venni, hogy a tanuló ifjúság testi képzésére olég-e az az egy két torna-óra ; hogy többet lehetne-e joggal követelni s a rendes tantárgyak óráiba ékelni, mert most egészen más kérdést választottunk megvitatásunk tárgyául. Ha constatálnunk kötelesség , hogy a mostani nemzedék nevelésében a testi fejlesztés hiányos, hogy a tornászat majd csak hogy nem fölösleges s gyorsan leőröltetiii való tárgy: akkor mit mondjunk a közönség testi erősítésé vei szemben. Dunaiak vagyunk. Úszni és gondolkodni majd hogy nem csak egyszerre tanultunk, A vizi sport kéznél levő eszközeit azonban csak igen lanyhán veszszük igénybe. Csónak egye- sületünk nincsen, uszóversenyeink nincsenek. Azok az évenkinti lebocsátkozások a kis dunai ágon csak nem számíthatók holmi kisebbfajta Szekrényessy-féle bravouroknak. „ESZTERGOM ÉS VIDÉKE" TÁROZÁJA. A tölgyek regéje. En tudom, a fák mit beszélnek, Midőn a titkos éji szélnek, Mely jön a völgyeken keresztül, Zligásától a lomb megrezdül. Oly bánatos, fájó beszéd ez! Leszáll a hallgató szivéhez, És megtölti azt olyan búval: Mint egy szomorú rege, bú-dal. Három tölgy a hegy tetejében Egymáshoz hajúik holdas éjben, És a suttogó éji szélnek Hangján a lombok igy beszélnek : Első tölgy. — Tavasz volt, mikor ide jöttek, Vadvirág-koszorút kötöttek ; A lány föltette szép fejére, vS úgy borult az ifjú keblére. „Oh lány, — szólott az ifjú hévvel, — Tied vagyok lelkem hitével;. • • ügy volt, hogy mindeddig élénken éreztük egy alkalmas tornahelyiség hiányait. A Saskert fölszerelés dolgában annyira-niennyiré még csak megjárta volna, de az időjárás szeszélyei sok gátat emeltek s a tél ridegsége végkép megszüntette a törnázást. Uj főgymnasiumunk egyik legnevezetesebb helyisége a terjedelmes és kitünően fölszerelt torna terem. Nem gátolhatják ennek rendszeres használatát sem az időjárás viszontagságai sem a téli évszak uralkodása. Minden időben s minden körülmények között hasznát lehet venni. Alkalmas és állandó tornahelyiség tehát volna. Miként kellene már most a kedvező kilát ásókkal kecsegtető tornahelyiséget igénybe vennünk? Az esztergomi társadalomnak előbb meg kell vala győződnie árról, hogy a testi erők- fejlesztése van olyan fontos, mint a szellemi teli etsé gok fol y ton k ép zése. Az esztergomi társadalomnak azután meg kell győződnie arról, hogy a testi erők fejlesztését a főgymnasium tornahelyiségében fölséges eredményekkel lehetne eszközölni. Ezek után megalakulhatna a torna-társaság, melynek működő tagjai az esti órákban adnának egymásnak találkozást. Pártoló tagjaival egyetemben életrevaló társaságot alkothatna, mely tespedő társadalmi! életünknek is elevenséget biztositlmtna. A tornaszerek haszHűségedkez van kötve minden, Mi jó s nemos van itt e szívben !“ Az ara bűbájos szemével A vőlegény arczába néz fel ; Szólna: — csók zárja forró ajkát.. . A fülmilék itt mind ezt dallják. Második tölgy. — A nyárnak égető hevében Alkony előtt érkeztek éppen ; Lombjaim enyhe sátorában En őket boldogságra vártam. Lágy füvén sátram mély árnyának Egy hervadt koszorút találtak, És gúnyosan kaczagtak rajta : Ok, a rigók, a völgy viszkangja. Egyszerre csak borulni kezdett : Erzém, hogy minden ágam reszket; Elsötétült a fényes égbolt, A boldog — nom a vőlegény volt !... Harmadik tölgy. — Lombjaim őszi szőlek tépték, Felhők boriták az ég kekjét; Úgy sirt a szél e szörnyű kínnál ! Nini: ott egy kötelet himbál! nálatáért természetesen a tagsági dijak felelnének. Alkalmas tornatanitó, ki a tástkéjizés eszközeit nemcsak elméletben, de gyakorlatban is ösmeri, vezetné a társaság működését a tornateremben. A társaság nemcsak urakra, de hölgyekre is kiterjesztheti figyelmét. Hölgyeink testi képzése még lanyhább, mint a férfiaké. A társaság hölgy tagjai szintén meghatározott órában találkozhatnának s egyedül végezhetnék tornaóráikat. Tor n ázó - társaságunk mik valóban híjával vagyunk ; de a körülmények bizonyítják, hogy az állandó társulatnak állandó kelete és biztos jövője volna. Természetesen hű-hó nélkül, szerény viszonyainkhoz kellene a társaságnak alkalmazkodnia, nagyzás és túlhajtás nélkül. Kérjük társadalmunk szószólóit, szívleljék meg czikkünk szellemét s tegyenek mielőbb lépéseket - a helybeli tornatársaság megalakítására ! Mégegyszer az érdemről. A Pesti Napló esztergomi levelezője múlt számunkban közölt nyilatkozatunkat itt-ott gorombán s mindenütt bizonyos elfogultsággal igyekszik de- mentálui. Majdhogy csaknem elhiszi a2 olvasó, főleg a fővárosi, hogy a makacs levelezőnek igaza van. Pedig nem lehet igaza.______________________ L átjátok ezt a csonka ágat? Mi törte le? Az őrült bánat, Egy ifjú szívnek rémes titka, —- Vad fájdalomtól megszakítva. . . Varjak károgtak szerteszéjjel, Aliiig leszállt a sötét éjjel; Szeinfedőt ez borított rája. . . Ejfélenkint itt jár bús árnya! * * * Harmat csillog a csillagfényben, Fölsir a szél a nyári éjben : A fák hajlongunk arra-erre, Egymást kérdezve és felelve. Én tudom, a fák mit beszélnek, Midőn a titkos éji szélnek, Mely jön a völgyeken keresztül, Zúgásától a lomb 'megrezdül. Jöjj kedvesem, siessünk innét! Amit beszélnek, még elhinnéd. Vagy úgy!. . . Hiszen te ezt nem érted; Oh ne is értsd e bús regéket! Komócsy József. Az én fürdői mulatságom. „Messze jártam másutt is volt jó dolgom De a szivem csak azt mondja : jobb otthon/ Hála istennek, idehaza vagyok. Édes mézzel tarthatnak idegen országban, nem tudnék én ottan
