Esztergom és Vidéke, 1880
1880 / 71. szám
Esztergom, H. évfolyam. _______________________ 71. szám._____________ Csütörtök 1880. szeptember 2 ári. V árosi és megyei érdekeink közlönye. Előfizetési-ár : egész évre..........................................G fid. — 1er. fel évre....................................................3 „ — „ évnegyedre..............................................1 „ 50 „ E gyes szám: 8 kr. Az előfizetési pénzek a kiadó hivatalhoz, Széchenyi téren intézendök. Élőhangúk. f ; •• — , Két köziemen}'. — • * Ií. » ï$, A politikai rázkódtatások mindig megingatják a társadalmat is s a hullámcsapások mozgalmat idéznek elő a társadalomban is. A magyarnak mindig nagy hajlandósága volt a politikai élet elemzéséhez, a nagy világi események okainak bonczolgatásálioz, államférfiak birálgatásához s a helyzet kérlelhettél szidalmazásához. A magyar sajtó híven visszatükrözi ez állapotot. De irodalmunk még sohasem volt, anv- nyira politikai levegővel saturai va, mint azóta hogy alkotmányosságunkat visszanyertük. Politikai nagy napilapjainak buja tenyészetnek indultak s hírlapirodalmunk hatalmas lendületet vett. Társadalmi és szépirodalmi tudományos és művészeti lapjaink és szakközlönyeink azonban jó részben elvesztették fontos missiójukat. A kérdés elemzése fontosabb bármilyen irodalmi kérdésnél^is. Leggondosabban irt lapjainknak legcsekélyebb közönsége van. Holott a selejtesen összeütött nagy politikai lapok folytonosan hódítanak. A gondatlanság és el- hamarkodás az iró müveiből átszármazik a közönségre is s a könnyű gondolkodás, szellemtelen bőbeszédűség s hibás magyarság nyavalyáit idézi elő. Mig a fölserdült politikai élet feszült „1SSTBBBPM IS VIBÉM» TÁRCSÁJA, Azt hallottam... Azt hallottam boldogtalan vagy ; Sokat szenvedsz te is szegény, Nem oly virágos életed, mint Minőt neked kívántam én. Egyik magába fojtja búját, A másik bánatába sír. Hulló köuyűid záporáról Én hozzám is megjött a hír. Mi fáj neked?! A múlt. Mig égett A régi tűz, a régi láng ; A míg szerelmünk tiszta napja Szép fényesen sütött reánk. Óh, hogy bíztunk, s biztattuk egymást : „Ne félj, mi boldogok leszünk.“ Hogy reszketett a kéjtől, üdvtől, Egymásba zárt, csukott kezünk. Látod, látod, mivé levélik?! Te Elhervadott fonnyadt virág ; En meg kiveszni készülő törzs, Mit a kertész kidönt, kivág. Megjelenik : hetenként kétszer vasárnap és csütörtökön. Ny il tfér petit soronként 30 kr. figyelemben tartja a közönséget s érdeklődését csak a nagy politikai napilapok felé irányozza, addig minekünk lehet virágzó politikai hírlapirodalmunk, de nem virágzó irodalmunk. Most a divatos szellem az irodalom produc- tmnaival szemben ridegséget eredményez. De nem csak az irodalom senyved a politikai szellem igája alatt, hanem maga a társadalom is. Alig van parliament, széles e művelt világon, hol annyi súrlódás, annyi meghasonlás s olyan modor volna napirenden, mint imitálunk. Alig van család, melynek szűk körében a legfényesebb politikai kérdések vita tárgyaivá nem válnának. És alig van vita, melyet békés szellemmel lehetne megengesztelni. Tagadhatatlanul igaz, hogy ez az erős politikai áramlat, mely az irodalmat megnyűgözi s a társadalmi életet is erősen megvesztegeti, csak életrevalóságra vall. De az életrevalóság ilyen fejlődése és fejlesztése igen egyoldalú. Uj alkotmányit, lidércz nyomás alul fölszabadult nemzetek gyorsan élnek, gyorsan munkálnak, lázas tevékenységet fejtenek ki. Elégedetlenek a középszerűvel, szidják a hibást s átkot mondanak a selejtesre. Ha a magyar miniszterek angyalok közül választatnának ki, rövid idő múlva ördögökké változtatná a gyors változatosságot sürgető nép. Akárhová is nézünk, lázas a politikai élet s elégedetlen a közszellem. Sok tekintetA jegy-gyűrű még ujjamon volt — A végtelen szerelmi jel, — Rajt’ volt, — midőn te a tiédet Egy másikért cserélted el .......... M i fáj szivednek? ! A csalódás ? ! Vagy ennél jobban fáj a múlt, Melynek minden csapása, átka Önnön fejedre vissza hullt?!. . . . A megbánás fehér galambja Sem adhat már vigaszt neked ; Az eskü szent! Nézd, — — bölcsejébül Kis magzatod mosolyg, nevet........... G yászold, sirasd a múltat! Én már — Óh én kisírtam már magam. Az fáj nekem csak, hogy miért vagy Mint én, — te is — boldogtalan ! Várhalmi Kálmán. A légyott. — B e s z él y k e — Pataky főbirótié gyönyörű asszony volt; s nem okuélkül nevezték D.-ben a legszebb asszonynak, mert oly szép szőke hajat s oly égő nagy fekete szemeket ritkaság látni, szóval ő a legtökéletesebb szépség volt. De a szépség igen sok kellemetlenséget okoHirdetések a legolcsóbb áron közöltéinek. A lap szellemi részét illető levelezések, a szerkesztőséghez, SZÉCHENYI TÉPV O^-IK SZÁM ALATT, intézendök. Kéziratok nem adatnak vissza. ben méltóan e 1 égede11e 11 keclVietik az egész nemzet. Nem a nemzeti szellemnek megfelelő a mostani latkor és sok kívánságunknak sőt méltányos követelésünknek kíméletlenül nyakát szedték. Az elégületlenség elharapózik oda is, hol a családi szentély tüze lobog. Mindenki nyugtalankodik s érzi, hogy a láthatáron nemsokára jelek mutatkoznak, melyek egy uj korszakot hirdetnek. Tűrjük a tűrhetetlen helyzetet. Szidjuk a szidásra már nem is méltó körülményeket. Három esztendő szeszélyéhez vagy e'szé- lyéhez van kötve a jövő sorsa. Most telik le a magyar olympiad utolsó része. Az apostolok már megkezdik körutaikat. Beszámolnak mindenfelé. Olyanok is, a kiknek nincs miről. Olyanok is, a kik három év óta beszámithatlanok. Nagy hangú gyülekezetek, politikai köz- vacsorák erednek meg. A három év hősei nyugtalanul tekintenek a készülődések felé. A mi kicsiny városunk politikai levegője is már—már érdekes eseményeket érint. Készülnek itt is, szervezkednek ott is. Itt a túlzók, ott a senki vezérü opponálok. Kérdezgetjük, mi lesz? Keressük, hogy mi volt? A bekövetkezendő nagy események fontosságával minden müveit magyar ember tisztában van. Tudjuk, hogy az uj olympiad vagy régi bajokat tehet idültekké vagy tősgyökeresen kizott neki. Mert mindig akadtak tolakodó férfiak, a kik hódoltak szépségének; a mi által a rossz nyelveknek alkalmat szolgáltattak holmi pikáns dolgok koholmányára. Minden városban vannak úgynevezett járda taposó uracsok, kiknek minden foglalkozásuk abból áll, hogy más családi viszonyait kifürkészik s abból aztán kivonatot készítenek felezifrázva kétértelmű élczekkel a mi által nevetségessé tesznek sok tisztességes családot. Tanyájukat rendesen a ezukrászda előtt ütik fel ; innen eresztik szét nyelvük mérges fullánkjait az arra menőkre. D.-ben szép számmal voltak ily léha vitézek. A „hadtest" főparancsnoka bizonyos báró K. Oszkár volt. Külsőleg minden szépséggel felruházva, de minden lelki szépség hiá nyá- val. Elbizakodott örökös kalandjaival dicsekvő, mi által igen sok családban az egyenetlenség magvát hiuté el. Patakyuénak füleihez jutott, hogy felőle is czélozva nyilatkozott Oszkár báró. Férjének nem akart szólni semmit; mert ösraerte hirtelen természetét, s tudta, hogy a henczegőt kihívná. Az pedig nincs előnyére egy uő jó liirnevének sem lia érette vívnak ; sőt hátrányára szolgál. Elhatározta tehát, hogy maga fogja megbüntetni a rágalmazót. Egy tervet gondolt ki ; s a kivitelt egy közbejött esemény csak sietteté. Ugyanis egy férfi rokona érkezett a fővárosból, s egy napon a ezukrászda előtt foglalt helyet a hol már a „hadtest" parancsnoka de Curai au mellett szórta rágalmait. A beszéd épen Pataky - néról folyt. — Node — mondá egy szemüvegei dandy — Pataky.nét még nem számítod hóditottaid közé ? — Mert még nem akartam. Ha azonban akarnám nála is és lennék a győztes; mint mindenhol.
