Esztergom és Vidéke, 1880

1880 / 64. szám

s elfogadtatása, esetén a végrehajtó bizottság által foganatosít tátik, illetőleg annak végrehajtása a határozat értelme szerint (akár a városi hatóság, akár az ipar társul átok utján) általa előmozdittatik. À tanácskozási szervezet különben a későbbi teendők közé tartozik s oly dolog, mely igen könnyen állapítható meg.

A fődolog most az, hogy a helyi érdekű iparügyek előmozdítása szemp ontjából a központi bizottság, mint az összes ipartársulatok képviselője a hatósággal szemben tanácsadó, véleményező, sürgető vagy javaslattevő és intézkedést kérő testület érintkezzék. Az általános érdekű iparügyekben pedig az országos iparegyesület utján azon közegekkel, melyekhez az illető kérdés előmozdítása ügyében folyamodványával, átiratával úgy véleményével járulnia kell.

És miután az igy alakítandó központi bizottság mindig általános érdekű iparügyekkel foglalkozik és az egyes, törvényesen létező ipartársulatok beléletébe vagy működésébe, amennyiben ez általános ügyekre nem vonatkozik, bele sem szólhat, majdnem önként következik, hogy a társulati életnek magasabb szempontból és általános érdekből való élénkülését nagy mértékben előmozdítja és azok működési körét — a mostani törvény hiányos intézkedései folytán — kiegészíti és tökéletesíti.

Más szóval kifejezve a központi bizottság nemcsak nem csorbítaná a társulatok hatáskörét, hanem azt lehetőleg tágmértékbon kiegészítené s megadná az összestársulatok működésének azt a gömbölyű egyöntetűséget, melyet eddig — talán Szeged és Szolnokot kivéve —- az egész országban sajnosán nélkülöztünk. És hogy az anyagi kérdést is érintsem, azt hiszem elegendő, ha minden társulat évenkint bizonyos összeget (pl. 10 frtot) fizet a központi bizottság, irodai és kezelési költségeinek fedezésére. És ezt az áldozatot szívesen meghozhatja, mert ez által az egyes társulatok kezelési és irodai költségei keverednek; a járulék tehát összesen is annyira megy, mint amennyit megtakarítanak az ügyek együttes intézése s a társulatok szellemi működésének központosítása folytán.

Meg vagyok róla győződve, hogy mihelyt az ipartársplati bizottságok ilyképen szervezve lesznek és hasznos átmeneti szolgálatokat teendőek a mostani ipartársulatok és a módosítandó törvény értelmében szervezendő uj ipar- társulati bizottságok által elérnénk még azt is, hogy maga az iparos-tevékenység pezsgésnek indulna és megszabadulnánk ama vádtól, hogy az iparosok nem tesznek semmit.

találna törtéuetesen kitörni : a Hargita harsogna, a j Retyezát recsegue s a Kárpátok kárpitjai megrepedeznének az egetrázó éljenriadalra, midőn azt kívánom, hogy a székely nemzetnek büszkeségét és díszét, Laborfalvi Róza ő nagyságát, Jókainénkat ked- i vés férjével, a diszszékely Jókai Mórral együtt az ! úristen igen-igen sokáig boldogul éltesse !“

Második toasztja a pécsi dalárünnepélyről már kevésbé állja ki a dicséretet s nehány részletet kivéve, igen lanyha. Szójátékai majd a boszantá- sig csavarodnak. Harmadika Feleky Miklóshoz lelkesebb és tartalmasabb. Negyedik toasztja a zentai győzelem év-ünnepéről, forma tekintetében a legkitűnőbb. Semmi szójáték-gymnastika. Alapeszméje is a lehető legmagasztosabb. „Ürítem poharamat az édes magyar haza, a közös édes anya kebelén együtt j élő testvérnépek közti őszinte összetartásra.“

Schlauoh püspöki székfoglalási diszebédjén mondott toasztja s az utolsó, Hazai Ernő megválasztására rendezett lakoma alkalmával rögtönzött toasztja, inkább csak dictio sok személy dicsérettel s itt-ott túlzott mag asztaláss a 1, de kevés humorral.

Mindent összevéve, Gfyőrffy toasztjainak jellemzésére el lehet mondanunk, hogy humoruk legnagyobbrészt dúskálódó alliterátiók, mesterséges szójátékok s mulatságos szólások forrásából fakad. Könnyen átcsap a bőbeszédűségbe s áradozása nem mindenütt tarrtalmas. Helyre és nem helyre való anekdótákban igen gazdag. Nyelve jómódú szókészlettel rendelkezik s a legapróbb árnyalatokkal is igen ügyesen színez.

Szóval Győrffy Iván toaszjait, eltekintve a fölhozott hibáktól, örömmel üdvözöljük s őszinte elismeréssel ajánljuk közönségünk figyelmébe.

Kőrösy László.

És végező Íjában elérhetnénk az általános tevékenység által azt is, hogy az iparviszonyok városról városra javulnának és országszerte megszilárdulna a talaj, melyen a nemzeti munka és szorgalom hatalmas épülete emelkednék, s állandó helyet biztosíthatnánk ez országban a jólétnek, a hatalomnak és a boldogságnak.

E nagy háromságot alig győzzük e kis országban bámulni, melyben egyedül az ipar és mű ipar fokozatos emelkedése alapján nyugszik a nemzetiét biztos fejlődése, az ország ereje, hatalma és ezekből kifolyólag közművelődésének napról napra szaporodó intézmé- nyei.

Itt, és ehoz hasonló országokban megtanulhatjuk : miként kell a nemzeti műipar érdekében tettre serkenni, felbuzdulni és a tevékenységben állandóan megmaradni. Itt megtanulhatjuk, hogy mindenkinek van szerepe a nemzeti nagyság megalapításában, de a legnagyobb feladat e tekintetben az iparnak és iparosoknak jut.

Azért intézem o soraimat innen Önökhöz ; innen, mert látom, hogy ha az ezen országhoz hasonló országok példáján nem okulunk, lehetetlen megmaradnunk a kulturállamok sorában. Innen azért, mert óhajtom és remélem, hogy a magyar iparosokat megszállja végre az a szellem, mely örökre tesz, javít, tökéletesít s mely az iparos legsajátabb érdekeinek előmozdítása által, előmozdítja az állam és az összeség érdekeit. Innen végül azért, mert remélem, hogy Önökre is hat az a lelkesítő példa, meg Belgium által most uj életre derül és melynek be kellene járni a mi szép hazánkat s buzdításában uj életre serkenteni az iparos közszellemet és tevékenységet.

És nekem jól esik konstatálnom, hogy bízom az Önök hazafias törekvéseinek őszinteségében. hiszem és remélem, hogy a megbeszélt és most nagyjában részletezett terv szerint nemsokára életre fog kelni az esztergomi iparos életnek felfrissítő központi közege.

Mert a becsületes törekvés nem múlik el eredmény és siker nélkül.

Gróf Zichy Jenő.

H i r e k.

— A király ötvenedik születésnapja.

Budapest fényes előkészületeket tesz egy fejedelmi ünnepély megölésére. A fővárosból távol levő miniszterek az ünnepre sietnek, melynek délutánján a miniszter elnöki palotában

Vasárnapi levél.

(Pesti vendég. — Ez is történet ? — Eégi pénzek. — Nagy emlékező tehetség. — Tőke pénzes. — Ki őrzé a pénzt ? —

Jegyző vizsgái fatumok. — Az a nagy előzékenység. — Lap- szerkesztő bajok.)

Budapestről fiskális vendégünk volt.

— Ugyan kérem, fogja az olvasó mondani, az is a hét történetéhez tartozik, hogy ha egy pesti fiskális jön Esztergomba?

— A hogy veszszük, édes olvasóm. Sokszor a hét történetéhez tartozik, sokszor nem. Az is válogatja, mit csinál itt az a fiskális, azután meg az is, — hogy hogyan végzi dolgát. — Bizony fia végrehajtani jön, akkor legföljebb az sir utána, kit látogatása illet, és ilyenkor bizony nem emlékszik meg róla az „újság. “

Ez a fiskális nem végrehajtani jött. Pedig a hire rémséges, Madarász rablógyilkost védelmezte — nagy Inában. Mindannak daczára Esztergomba csak régi pénzt jött keresni, bár a szerencse itt sem kedvezett neki, mert talált ugyan egy arany régi pénzt melyről a tulajdonosa bebiz'myitá, hogy római pénz nem, hanem azért még sem kaphatta meg.

Ugyan mondd meg, mi hasznát veszed te annak az ócska sárgaságnak?

— Hát barátom, mondja a tulajdonos szép lassú vontatott hangon, nekem erre a darabra, szükségem van, mert ez amulet, bűvszer az elhízás ellen.

— Látszik, hogy van is hatása.

Hogy pedig a tulajdonos az átalános kacza- gást desavonálhassa, és a társaságban fölényét megtarthassa, azonnal kinyilatkoztatta, hogy igen is van hatása.

— Mert lássátok, már azóta a pár év óta, hogy ez nálam van, két fonttal soványodtam. Azelőtt 208 fontot nyomtam, most pedig csak 20(5 font nehézségem van.

majd minden országos előkelőségünk találkozik. A tiszti kaszinó fényes diszebódet rendez s majd minden fővárosi egyesület mozgalmat indított meg a közeledő ünnep méltó megünneplésére. A fővárosi szegényeket megvendég- lik, az árvákat megajándékozzák e napon* Min denki ünnepélyes várakozással tekint a legelső magyar ember ötvenedik születésnapjára. Hunyady Mátyás óta nem volt magyar király, kit a nemzet olyan őszinte szeretettel szeretett volna. Nem volt a Habsburgok közt magyar király, kit a nemzet annyi ragaszkodással vallott volna egészen a magáénak. Kevés fejedelem van Európában, kit alattvalói oly igazán szeretnének, mint a hogy Ferencz Józsefet szereti a magyar nép. Legyen tehát fényes az az ünnep, mint az ő koronája, mint az ő dicsősége, mint a mi hűségünk. Ötven esztendő egy fejedelem életében ötven esztendeig áldása vagy átka valamely nemzetnek. Szent-e az a korona, melyet a szuronyok hatalma őriz meg a rabszolgák zendülései elől. A nemzet legelső embere-e az, kit ezer halál kísér, ezer veszély fogad s ezer rettegés kínoz? Van-e ott boldogság, a hol csak gyülöl- let van ? Nézzünk szét Európában s azután hódoljunk meg a magyar király trónja előtt. Magyarország védő asszonya védi az ő koronáját. Szent István hívei követik az ő nyomdokát. Ezer áldá^, ezer öröm, ezer boldogság ■ kiséri útját, félti egészségét, rettegi halálát. Ha nem is versenyezhet a magyar világra szóló kereskedés, ipar, földművelés, szellemi nagyság és hatalmas erő dolgában a többi Európával: valamiben mégis fölülemelkedik s páratlanul áll az óriási vetélytársak előtt. Szereti királyát, mint hazáját s hazáját jobban életénél. Szegéuy i kis városunk hozzájárulhat-e az országra szóló ünnepély emeléséhez? Fényesebbé teheti-e az ünnepet ? Nem ragyogás, nem külső fény a hódolat édes anyja. Egyszerű, de őszinte és igaz szívvel járuljunk mi az ünnep elé s tegyük azt a napot módunkhoz képest ünnepiessé s kérjük a királyok királyát, hogy fejedelmünk drága életét a nemzet imája szerint még sokáig óvja s hazánk javára szentelje.

— Herczegprimásunk szeptember elején Ba- líjsssp-Gyarmathon és Léván iskolákat fog megnyitni, melyek vezetését szatlimád apáczákra bízza. Ugaan- csak Selmecz mellett Szélaknán is kisdedovó intőZ3És kénytelenek voltuúk elhinni.

— Különben nem irigylem, mert hátha nem is római pénz.

— De biz az római. Nem Romulus és Remus péuze ugyan, de római. íme itt vannak a „lege*s“ -ek. Hanem azért van Romulus és Remus korbeli régi pénzem is. Rajta van a gyermeket szoptató farkas. Mert Romulus ás Remus pénzei igy voltak verve.

— Emlékszel még reá?

— Emlékszem bizony.

És a nagy emlékező tehetségű ur nem akadt meg az általános bámulás és kaezagásou, hogy ő még Romulus és Remus korára is emlékszik.

A látogatásnak még egy monumentális adatot köszönhetünk.

A budapesti ügyek közt válogató ügyvéd csupa kartársi figyelemből kérdezgette a többi közt azt a fontos kérdést:

— Hogy megy aztán X collegának ?

— Nagyon jól: már tőke pénzes lett; pénzeit már ott őrzik a takarékpénztárnál — váltókban.

Azt mondta rá, hogy az ily tőkepénzekből nem kér. Mi pedig voltunk oly kegyesek és elhittük neki.

Ez a két momentum olyan, hogy megérdemli a följegyzést, mert talán máig sem tudnánk, hogy minő jeles nemes technikusunk van, ki nemcsak Romulus és Rianásra emlékszik, hanem emellett 206 fontot nyom is ; továbbá hogy minő nemei vannak a tőkepénzességnek.

Kivadásztam még a süt.toi puccs-ból is egy jó történetkét. Az üresedésben levő jegyzőségek more patrio nagyon sok canclit.atust támasztottak. Például mindjárt Süttőről is kettőt: bár ezeknek nem volt meg még jegyzői oklevelük és igy kénytelenek voltak sietni a folyamodással, hogy rábocsáttassauak idején a szigorlatra és igy pályázhassanak.

Hogy a megyeházi manipula ti ó és admiuistra- I tió iránt nem volt egyik sem nagy bizalommal, mu- ' tatja a körülmény, hogy az egyik jónak látta a kék

Folytatás a mellékleten. "WE