Esztergom és Vidéke, 1880
1880 / 54. szám
Esztergom, II. évfolyam. __________________54. szám. V árosi és megyei érdekeink közlönye. Elöfizetési-ár : egész évre............................................ G fît. f él évre..................................................3 * évnegyedre............................................1 , E gyes szám: 8 kr. Az előfizetési pénzek a kiadó hivatalhoz, .Szécheny i téren iutézendők. Megjelenik : h e t e n k 6 n t k é t s z e r vasárnap és csütörtökön. Nyilttér petit soronként 30 kr. Hirdetések a legolcsóbb áron közöltetnek. lap szellemi részét illető levelezések, a szerkesztőséghez, SZÉCHENYI TÉPV ^~IK SZÁM ALATT, iutézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Vendégeinkhez. Esztergom, julius 4-én 1880. Újólag alkalmunk nyílik fővárosi vendégeket fogadni és üdvözölni városunkban. Megint alkalmunk nyílik vendégszeretetünkről tanúbizonyságot tenni. Ismét kitüntető megtiszteltetés és a legszebb emlékeink gazdagénak. A budapesti kereskedő ifjak tál saságát üdvözöljük ma fiatal lelkesedést! ősi városunkban. Társadalmunk élénk tevékenységgel készült a fogadtatásra s őszinte szeretettel nyújt feléjük baráti jobbot minden esztergomi polgár. Mert kiemelkedő jelentősége van ennek a kirándulásnak is. ■Nem puszta kirándulás ez, hanem barátságos érintkezés s nem szórakozás, hanem elvi jelentőség az, a mi őket ide hozta. „Nyilvános kihirdetése annak, — úgymond a társaság elnöke —- hogy a kereskedelem egyenértékű tényezőt képez társadalmunkban, nemzetünk culturális és gazdasági főtényezői között. S ha osztják önök nézeteinket, hogy az ifjú erő jelzi a haladást valamely osztálynál, ekkor elfogadjuk a szives fogadtatást, mint azok, kik hivatva vannak megvetni hazánk jövő kereskedelmének fejlesztését s kik iparkodnak tőlük kitelhetően e hivatást betölteni, hogy kereskedelmünk idővel leghatalmasabb rugója legyen a nemzeti jólétnek.“ Ilyen hágok előzték meg jövetelüket. .BEHBBOH is ¥13111“ TÁRCSÁJA. Gondolsz-e rám ? Csöndes alkony borul a tájra, Az ég már holdas, csillagos - Grondolsz-e rám? merengve, fájva Kérdem, te völgyi szép lakos! Bolyongunk a ligetben újra, Szivünkbe’ lángol valami ; Távolba’ panaszos furulya Síró danáját hallani. Együtt bolyongunk önfeledten, Némán, merengve, szótalan ; Együtt bolyongunk édes-ketten A hársak csöndes árnyiban ! Bokrának néma éjjelében Csalogány zengi el dalát ; Hallgatjuk, értjük ah, mi régen Pimaszát, fájó sóhaját ! Bolintgatnak a kis virágok, Hajtják felélik kicsiny fejők : Értik e titkos némaságot, Sejtik, hogy érezünk velők. . . Szép holdas esteien mióta Utolszor jártam ott veled : Tudták ők maguk is, hogy kirándulásuknak eszmei tartalma van. Egy nap ugyan nem ismerteti meg őket helyzetünk árnyával és fényével ; de megismerteti őket barátságunkkal s tartós és eredményes szövetkezésre vezérelheti. Esztergom nem kereskedelmi város. Nem áldotta meg a kedvező sors olyan közlekedési eszközökkel, melyek azzá tehetnék. De iparkodó és szorgalmas város, mely néhány évtized óta gyors fejlődésnek indult. Az újabb kereskedői nemzedék kétségkívül több szerencsével viszi előbbre kereskedelmünk ügyét, mint a régi, mely még csak az uttörés nehéz és hálátlan munkájára volt hivatva. Az újabb esztergomi kereskedelmi nemzedéket látogatja meg a fővárosi kereskedő ifjak társasága. Budapest jövője látogatja meg Esztergom jövőjét. Ilyen gondolatok foglalnak el, midőn vendégeink elé sietünk. Országos nevezetességű tényezőt üdvözlünk a fővárosi kereskedő ifjak kirándulásakor. Budapest jövőjének biztosítékát, a nemzeti lét egyik főfen tartóját. Épen azért igyekeztünk tehetségünkből kitelhető szives látásra s barátságukból eredhető meleg fogadtatásra. Az irók és művészek társaságának hozzánk rándulása társadalmunk újabb történetének legszebb lapja volt. írjuk be a második lapra a fővárosi kereskedő ifjak liozzánkrándulásának ünnepét. És siessünk eléjük azzal a vendégszereNyiló szerelmünk is azóta Erdőnknek féltett titka lett. Ab, míg a kedves drága tájra Jó sorsom újra visszahoz: Grondolsz-e rám? merengve, fájva Kérdem, te völgyi szép lakos ! Aradi József. Fővárosi levél. „Baculus in angulo, ergo pluit.“ Mivel a bot a sarokban van, tehát esik. Annak idején mint a következetlen okoskodás elrettentő példáját mutatta be e mondatot philosophia tanárom. És manapság mintha csak e nagy tudományit férfiút akarná a sors megczáfolni, rendszerint úgy áll a dolog, hogy : „Mivel vasárnap van, tehát Égik.“ Sőt nem csak egyszerűen hogy esik, Jupiter Pluvius kiszámított ravaszsággal jár el a maga mesterségében. Hagyja a jámbor publicumot reggeltől délutáni két három óráig előre örvendeni a zöldben végbevieudő mulatásnak, s akkor mikor már nekiindultak vagy részben künn is vannak, egyszerre csak sötét felhők tűnnek elő nagy hirtelenséggel, s mielőtt valaki menekülhetne, rendszerint már meg is ázott istenesen. Mit tegyen azután ilyen esős időben a magam- féle garszon ember mikor az ebédutáui „fekete“ és csibukszó mellett végig futva az újságán siestát tart? A hangulat kedélyes, a kis szobát kék füst- felhők töltik be, az eső egyhangúan csorog, a díván oly ruganyosán lágy. . . . Még egy pohárkával hát abból, a liqiieurbŐl, azután álmodozunk kissé! Hej! Ha most kettecskén tettél, mely már országszerte fényessé tette Esztergom nevét. Igyekezzünk szives barátságunk által a főváros főelemeit gyakrabban is körünkbe vonni. A kölcsönös érintkezés barátsággal s a barátság anyagi és szellemi haszonnal fog járni. Üdvözöljük tehát a fővárosi kereskedő ifjak társaságát nemcsak városunkban, de szivünkben is. Kőrösy László. Felhívás a kereskedelmi csarnokba való belépés iránt. A fővárosi kereskedőinek jelentékeny része, annak felismerése mellett, hogy Magyar- országon eddigelé egy a szabad egyesülésre alapított és ez alapon létrejött oly kereskedelmi testület, melynek hivatása lenne az ország kereskedelmi érdekeit képviselni, és ez által a kereskedelmi közvélemény nyilványitására egy erőteljes közeget létesíteni: „magyar kereskedelmi csarnok" ezim alatt egy egyletet alapított, mely már eddigelé is, fennállásának rövid ideje óta több száz fővárosi és részben vidéki kereskedőt számit tagjai között, ügy vagyunk meggyőződve, és azt hisszük, hogy ebbeli meggyőződésünket a magyar haza minden kereskedője osztja, hogy hazánkban egy erőteljes kereskedelmi központ létesítésére égető szükség volt. Elég a világ történetre hivatkoznunk annak igazolásául, hogy minden nemzetet kereskedelme tette nagygyá:. A hazai kereskedelem lehetnénk, s beszélgetve elcsevegnénk az elmúlt időkről, a múltak emléke fűszerezné a jelen boldogságát ! Pedig egykor én is hittem hogy nem csupán csibukom fogja megosztani velem az életet. Csakhogy a mi egyszer elmúlt, vissza nem tér. Pedig : Ach, wer bringt die schöneu Tagé, Jeue Tagé dér ersten Liebe, Ach, wer bringt nur eine Standé Jener holdén Zeit zurűck ! Mikor a szép illusiokat még nem rontotta szét a tapasztalás, az ifjú kedélyen meg volt még az ártatlanság himpora, a szerelemmel még bit s remény is párosultak, s a fellobogó érzelem világánál mindent rózsaszínben látva meg voltunk győződve arról hogy a szerelem csupán a legtisztább, legma- gasztosabb érzelem, mig azután az élet megtanított arra hogy e bitünk mint a legtöbb ifjú korú bit csak egy nagy tévedés .................... E gyütt jártuuk a táncziskolába, s eunek az intézetnek naponként felöntözött padlóján a táncz- raester (pardon! illemtauár,) egy szál hegedűjének hangjai mellett, fejlődöttt ki bennem, magam sem tudom hogyan, az az érzelem, melyet akkor magamnak is alig mertem bevallani! Némán csodáltam őt, kinél szebb és tökéletesebb nem volt előttem, boldognak éreztem magamat ha elfogadta naponként buzgón hordott virágaimat, s a nagy öröm miatt bárom napig feléje sem néztem a leczkének, midőn egyizben egy az ő kebelén elhervadt rózsával megajándékozott. Még most is megvan ez a rózsa. Pedig ez nem egyedüli jele volt a benne szintén felébredt gyöngéd érzelemnek. Női választáskor mindig először jött hozzám, ki félig meddig elbújva, de félve és reményivé lestem közeledését, s eltűrte ha a táncz közben kissé jobban magamhoz öleltem, mint ez okvetlenül szükséges lett volna. Ilyenkor azután — már csak megvallom és kikérek Mai szám 11 nkhoz egy Is fel i v melleidet van csatolva.
