Esztergom és Vidéke, 1880
1880 / 54. szám
felvirágzása tehát erős hitünk szerint egyértelmű a magyar haza felvirágzásával. Ha valahol. úgy bizonyára égető szükség az, hogy a kereskedők érdekeik megóvása czéljából csoportosuljanak, mert a magyar kereskedelem még azon fejlődést, melyre képes és melyet megérdemel, sem társadalmilag, sem anyagilag cl nem érte. Egyletünk czélja, Magyarország kereskedelmi ügye szellemi és anyagi érdekeit előmozdítani. Ezen hazafias czélok elérése érdekében gondosan megválasztottuk mindazon eszközöket, melyek a végczél eléréséhez vezetni képesek. A kereskedelmi kar társadalmi érdekei czéljából minden igénynek megfelelő alkalmas helyiségekről gondoskodtunk, s oda fogunk hatni, hogy keresk. tárgyakra vonatkozó felolvasások által az oktató szórakozásra alkalmat szolgáltassunk. A szellemi érdekek megvalósithatása végett kereskedelmi szakkönyvtárt alapítottunk, a jelesebb keresk. szaklapo kát járatjuk, árumintagyiijtöményeket rendeztünk, a keresk. érdekekre befolyó mozzanatokat és mozgalmakat figyelemmel kisérjük, és komoly törekvésünk az, hogy mint a hazai keresk. közvélemény erőteljes képviselői e közvéleménynek érvényt szerezzünk ott, hol a magyar kere'kedőre és kereskedelemre vonatkozó intézmények és reformok létesítése forog szóban. Mindezek elérésére végett egyletünk szervezete azon alapszik, hogy az egylet minden egyes tagja az üzletágak szerint rendszeresített szakosztályok egyikébe osztatik be. Eddig- elé a következő szakosztályokat alakítottuk meg : a norinbergi-, rövid-, diszmü-, kézmü-, posztó- és vászon áruk szakosztályát ; a fűszer-, olaj-, papír-, csemege-, vegyészeti- és vegyes áruk szakosztályát ; a szesz-, bor-, szeszes italok szakosztályát; az üveg, porczellán és kőedény- áruk szakosztályát; a vasáruk és gazdasági gépáruk szakosztályát ; a kereskedelmi képviseleti- szállítási- és ügynöki szakosztályt ; a nyerstermények- és malomipar szakosztályát; a nemzetgazdászati-, törvénykezési- és bank szakosztályt; a fa- és fa-áruk szakosztályát; a bőr-, szűcs-, kalap és bőr-áruk szakosztályát ; a con- sulatusi, regale, fogyasztásiadó- és vámügyi szakosztályt. Szakosztályaink hivatása, előkészíteni és feldolgozni az illető üzletágba vágó tárgyat, melyet az egylet kifelé képviselni és érvényesíteni egyik fők ötéi ességének ismeri. Ez által lehetővé van téve az, hogy minden egyes üzletág a kellő képviseletben és testületi segélyben részesüljön. Feleslegesnek tarjuk bővebben fejtegetni azon előnyöket, miket egy ily alapra fektetett egyesület az egyesnek nyújt És ezek mellett egyletünk az egyes tagoktól alig számbavehető anyagi áldozatot igényel, mert a B u d a p e s t e n lakó r e n- d e s tag évenként c s u p á n 20 ftot, a vidéken lakó kültag pedig éve n- k é n t csup á n 5 frtot fizet. Azt hiszszük, hogy ily körülmények között kedves kötelességet teljesítünk, midőn a figyelmet az egyletre felhívjuk. Aláírási ívvel e lapok szerkesztősége szívesen szolgál. A magyar kereskedelmi csarnok: Neuvelt Ármin elnök. Dr Schreyer Jakab titkár. Történelmi apróság. Hogy a mai Esztergom város hajdan az Isz- ter (Duna) folyótól vette nevét, kitűnik abból is. hogy a régi német-latin irók azt Istrogranum-nak nevezték. De ez elnevezés mellett divatozott (talán még a rómaiak idejéből) az Istriconinm nevezet is, mely magyar nyelven éppen annyi, mint az Iszter- gomb. A szláv elem a magyar papság közt a felvi- ■ déken kezdettől fogva túlnyomó volt; hisz maga a kereszténység is Csehországból szivárgott be hozzánk, innen van a sok szlávos szó a vallási kifejezésekben (malaszt, nyavala, szerda, csütörtök, péntek, szombat, kereszt, vecsernye stb.) E szláv papság különösen Esztergom táján az érsek mellett nyert nagy befolyást, és igy nem csak a magyar, hanem még a latin nyelvre is torzitólag hatott. így lőu, hogy a régi Istricouium-ból lassanként az Esztergom torzittatott. E magyar torzítás annális inkább elterjedt, mert a magyarok is elfeledték már a Duna régi Ester nevét, és az Eszter név jobban tetszett nekik még a bibliai hagyományból is ; de az már képtelenség, midőn némely irók még Eszter- gam nevezetet is használnak a régi Isztergomb jelölésére. A szlávok saját nyelvükön ismét más nevet szereztek e város jelölésére: a régiebbek a latin Strigoniumot torziták tovább Sztrihon-ra, az ujab- nak a magyar Esztergomból alakiták az Osztrihom nevezetet. A szlávok mégis hazafias tévedésből jutottak e torzításaikhoz; de a németek mindig a magyarok megvetésével, saját önhittségükből teremték először az Istrogranum-ot az ő koronázó vávosuk (Aquisgranum—Aachen) mintájára; később megelégedtek a Gran nevezettel a győri Raab mintájára, minthogy a római korból Győrnél a Rabona (Rába) Esztergomnál a Granua (Garan) foly a Dunába. H. Újra tisztességes eljárás. Sokat olvastam annak idején a „tisztességes eljárásról." Kénytelen vagyok hozzá én is egy adatot adui, mely talán valamennyit fölülmúlja. 1853 július 17-én kötöttem a priinacziával egy szerződést a szárítási kőszénbánya kiaknázása tárgyában 22 évre. 1853 Julius 20-án a szerződés után a bélyeg illetéket megfizettem, melynek megfizetése a szerződésen nyugtatva vau. 1868 évi November 1-őn e szerződést a pesti kőszén és téglatársulatra ruháztam, melynek a prímás ezen szerződést további busz évre is meghosz- szabbitá, tehát ezen hosszabbítással a régi szerződés tényleg megszűnt. Tavai ilyenkor kapok egy fizetési meghagyást a székesfehérvári illeték hivatalból, hogy ezen szerződés után ezen és ezen §§. érteimében 506 fr 25 kr. illetéket fizessek. Tehát egy szerződés után, melyről a „scala- mássiges Gebühr-“t 1853-ban megfizettem, 26, szóval huszonhat évre a fizetés után, 12, szóval tizenkét évre az illető szerződés lejárta után követelnek tőlem oly összeget, mely a törvényesen megfizetett illetményt 15-ször felülmúlja. Én természetesen tavai mindjárt felobbeztem és azóta mitsem hallván ezen tárgyról, biztos voltam, hogy az egész tárgynak vége van, míg pár napja a szolgabirói hivatalból újra egy uj hitványt kapok, hogy ezen összeget fizessem meg mivel különben végrehajtanak. Ha ezen eljárás nem égre kiáltó, úgy nem tudom mi az; és akárki jöjjön ezen összegért végrehajtani, azi illő módon fogadaudom. Brzorád Rezső. Hírek. — Jótékonyság. Dr. Melicher Ferencz balassagyarmati kir. ügyész e hét elején a hálássá gyarmati iskolaszék küldöttségével a Bibornoknál tiszminden gúnyos mosolyt — igyekeztem egy-egy eltévedt hajszálat — leharapni, melyeket azután egybegyűjtve szent ereklyeként Őriztem szivein felett. Arra azonban soha sem volt elég bátorságom, hogy vallomást tegyek. Hanem egyszer csak megjött a diákmajális, a mi valóságos eseményt képezett az iskola évi történetében. A meghívót természetesen én vittem el hozzájuk, s mily öröm volt az, mikor a mama megígérte az eljövetelt, ő pedig, a második négyest. Második négyes ! „Herzensquadrille" ! MeinHerzchenwas willst du nocli mehr? Oly boldog valék, hogy uzsonna alatt, a mama nagy gyönyörűségére, magam elfogyasztottam egy egész tányér lekváros süteményt, melyről az- mondaték vala, hogy ő saját kezeivel készítette légyen azokat. Végre megjött a sóvárogva várt nap ! Nem is képzelik, mily büszkeséget és önbizalmat önt a diákemberbe, mikor fesztelenül kocz- cziuthat a tanárjai előtt vagy épen velük, s eresz- getheti a máskor oly szigorúan eltiltott dohány füstöt! — Magam is erősen éltem a szabadalommal és igy a négyest követő csárdás alatt magamhoz ölelve a gyöngéden vonakodót, fülébe súgtam e vallomást. Mindketten elpirultunk bele, de azért a választ megnyertem egy kézszoritásban. Akkor még csak sejtettem, mit jelent egy ily kézszoritás, de azért a gát meg volt törve, szünóra alatt a rég táplált de visszafojtott érzelmek, kivált részemről bőséges szóárban találtak kifolyást. Százszor elmondtam neki, hogy szeretem, s százszor kérdem tőle, hogy szeret-e. Megfogadtam, Hogy nem nyugszom addig, mig hirt nevet nem szerzek magamnak, hogy büszkén nevezhessem magaménak, ő viszont biztosított, hogy szerelmem a legdiágább kincs lesz előtte, hogy hü marad hozzám, s várni fog reám . . . Nyolcz-tiz év folyt le azóta. Manapság az én iraádottam, egy tisztességes kereskedő neje, reggeltől estig veszekedik a cselédekkel, s úgy látszik hogy a folytonos harag éppen nem gátolja őt kö- rületének gyarapításában. Az egykori szerelmet ő is, én is az emlékek közé soroltuk. Azóta sok nőt szerettem, és sok nő szeretett. A második vallomás már könnyebben ment, tudtam, hogy az ilyenkor — ki mondott „ örökké" t nem szokás egyik részről sem betűszerinti értelemben venni. Egyik másik „flammé“-ról magam mondtam le, egyik másik meg engem et hagyott oda, nem búsultam, vagy legalább nem sokáig, utánuk, tudtam hogy „gombház ha leszakad, lesz más" Hanem az első vallomás emléke, az csak velem együtt fog megszűnni. Szememre fogják vetni, hogy hisz ebben a fővárosi levélben eddig semmi fővárosi nincs. Nos hát szolgálok ilyesmivel is. Kétségkívül még nem tudják, hogy mi is a főváros legeslegujabn újdonsága. Annyira uj, hogy még csak tervben létezik. Hát bizony a phyllok- széra. Nem mint ha már itt is érezhető volna pusztítása, mert hisz a fővárosi lapok legtöbbjét néma tőkéről szüretelik, hanem a napokban egyik ismerősöm az aranyművesnél rendelt meg egyet, természetesen több ezerszeresen nagyított kiadásban, és most ezt fogja óralánczán hordani, szerencse disznócska vagy krajezár helyett. 1 A gondolat korszerű és hiszem hogy divatkörökben csakhamar fel fogják kapni. Legalább a phylloxéra is hoz igy valami hasznot ha másnak nem, az aranyműveseknek. Mikes. Vasárnapi levél. (Elegáns szőke. — Igazi mágnás. — Előzékeny férj. — Hossz I agglegény jelölt. Savanyu zúza. — Tanács fiatal férjeknek. | — Égesd el a kéziratot.) Tudod-e, kedves olvasóm, mi az az elegáns szőke szili ? Tehát ilyen elegáns szőke hajú, sza - kálin idegen úri ember sétálgat a budautezáu és nézegeti az uj gymnásiumot. Midőn már kezdé megelégelni a nézést, csatlakozik hozzá egy úri ember, ki bemutatva magát, mintegy követeli, hogy az idegen is mondja meg a nevét. — Én Zichy Jenő gróf vagyok. Majdnem elkiáltja magát a csatlakozó ur, hogy éljen ! de hirtelen eszébe jut, hogy ha illik is a tolakodás egy reportorhez, de az nem illik, hogy érzelmeit elárulja s igy tartózkodik minden nyilatkozattól, hanem kezdi magyarázni a gymnásium nevezetességét. Jó szerencse, hogy a grófnak egyéb dolga is volt, mint ömlengéseket hallgatni és igy hamarosan kórdé: — Hol lehetne az iparos testületek képviselőivel találkozni? Ezzel meg volt adva a tírsalgási irány és ennek folytán lett is szerencséje Frey Ferencz urnák nemcsak a grófhoz, hanem egyszerre a kirándulási bizottsághoz is, kereskedőhöz is és vagy hét iparoshoz. A „kis Reitter" már régi ismerős volt, a többi ur pedig most lett ismerős a gróffal, ki daczára hét ágú koronájának, nagyon szívesen szoritgatott kezet a becsületes munkában edzett férfiakkal. No azután meglátszotta grófon azért is, ogy igazi mágnás, — mert nagyon szívesen adott felvilágosítást és szives készséggel beszélgetett mindenről, mit csak kérdeztek. A legnagyobb dicséretet azonban a házi urnák mondá. — Látszik, hogy udvarias, előzékeny férj, mert akkor javíttatja háza belsejét, midőn felesége nincsen otthon. Meg is dicsérték érte a grófot, ezáltal bebizonyítva, hogy nagyon jó volt, miszerint Agglegény nem volt ott, mert hátin ez, veszekedő természeténél fogva, elrontotta volna valami pikáns megjegyzéssel a dicséretet. Hanem igy cliaçun à son goût. Hanem azért követtetett el a gróf jelenléte alkalmából káromkodás is. Frey úrtól a gróf e lapok hű napszámosával kocsin elhajtatva, még egy látogatást akart leróni. Kérem, magánosán, nem a napszámossal. Enuek jelenléte azonban épen elégséges volt arra, hogy este soregestől intéztessélc hozzá a kérdés : — Hova ment a gróf látogatásba ? Természetesen, megmondatott. Meg is eredtek a megjegyzések, Egyik fiatal ur, ki már úgy látszik valóságos rendes tagja lesz az agglegénynek társulatának, talán azért, hogy engem részére hódítson és megkönnyítse magának a fölvételt, irántam való tekintetből azon megjegyzésre vetemedett, hogy a meglátogatott család házi asszonya még most is, serdülő lánya daczára, kedvesebb, mint szépségük folytán oly ünnepelt nővérei. Hiszen én elhiszem neki. Annyi azonban bizonyos, hogy megjegyzésével hibát követett el ; már pedig, ki agglegény akar lenni, az lehet pikáns, az lehet szúrós elmésségű, de hajadon hölgyek rováFolytatás a mellékleten.
