Esztergom és Vidéke, 1880
1880 / 48. szám
kereskedés országos tekintélyeit, hogy kirándulásuknak országos jelentősége is legyen. Mi tárt karokkal várnánk ilyen irányzatú mozgalmat. Kőrösy László. r Bécsi levél. — A kolozsváriakról. — — junius 7. Kétségeu kívül nem a legutolsó helyet foglalja el a szép annyiféle neme között az, ha egy csendes csonogással közeledő esemény hatalmas hullámú háborgással tör a vég felé, föltéve, hogy a jó hírnevet s a kedves emlékezést magába nem temeti. Ingó csónakok ezek az események tengerén s mint ilyenek könnyen el is merülhetnek. Ne tessék félre érteni. Még nem sülyedt el ugyan az elfajult lelkesülés becsapott habjaitól, még lebeg, még van egy darabka szilárd alap, a min talán nyugodt lélekkel összetakácsolbatunk valami szépet az ábránd rózsa fonalával. Már elmentek ! csak sokáig élő hiröket a kínos ébredés fájdalmait hagyták itt nekünk, kik úgy szerettük őket. Ugyan mért keltettek fel oly hamar, mért nem hagytatok álmodni még ? Egy tündéri álomból vertetek fel, melybe kedves dalaitok szen- deritóuek esténkint, magatokkal vittétek örömünket, ( magatokkal az igazán drága koszorúkat, miket a 1 virág, s a lelkesülés szent hevében tenyésző ezüst koszorúk mellett a szeretet hervadhatatlan virágaiból kötöttünk nektek: a hódító daliásoknak, a jeles művészeknek, a bátor hazafiaknak. Nem rettentett vissza benneteket a fóváiosi uémeteinkeu elkövetett „loyaltalanság" idézte fergeteg, nem a kétes anyagi siker. Eljöttetek, hogy szózatos nyelvünk édes sza- { vaival a „Xamt-monarchie" túlsó felébeu hódítsatok. Itt voltak teljes egy hónapig (tovább már nem bírták ki a sok tapsot.) Bíztak a német topo- geo- grapfiai tudományában, mely megsúgja nekik, hogy a hajdan (vagy talán még most is) büszke Kolozsvár nem holmi külvárosa Budapestnek. Építettek a német hálóra akarom mondani kíváncsiságára, mert majd a piros csizmás, kurta szoknyás s epesztően hullámzó kacabejkás Thalia oltára elé térdepelheti őket s számitotak még az itteni csángó magyarok ki nem veszett hon hazafiúi érzelmére, mely a gyolcsgatya meg a gyújtó nóta összbenyomása alatt megbokrosodandó volna s látván a sok szép népszínművet s a „Piros bugyellárist/ talán csak megnyitják a piros bugyellárist. Ebben ugyan csalódtak mert a piros bugyelláris üres maradt a szó mindkét lesújtó értelmében. No de annál nagyobb volt az erkölcsi siker. Az ékesen pingált színház mindig tele volt — dörgő éljenekkel és „hogy voltokkal/ kaptak virágot, még pedig sokat, kaptak galambot, még pedig fehéret, a lapok dicsérték, magasztalták, tiszteletükre rendeztek és rendeztünk banquetokat, sőt még a királyné is sejtette, hogy meglátogatja őket s el is — maradt. _____De ez még mind nem elég a — konyhára, És a kedves ősznek arcza felderült, mint tiszta ég, ha a nap első arany sugarai beragyogják. Reméltem e kedves szerencsét ! szólott élőnkbe sietve — Isten hozta szeréuy lakomban! S oly forrón ölelték meg egymást, mint két testvér, kik évek hosszú sora választott el egymástól. — Testvérekké tette őket a munka, melyet együtt kezdtek egykor a „Vasárnapi Ujság“-nál. Majer akkor pesti iskola igazgató volt s lelkes munkása a hazai irodalomnak. Annyit tudtak csevegni együtt a rég letűnt napokról s látszott, hogy boldog mind a kettő, kiknek már kedvesebb a mult, mint a jövendő. Hja kedves barátom ! meg öregedtünk, szólt Jókai — s most már egyedül a munka ád örömet. Igen! nekem mint püspöknek, még 16 féle hivatalom van. Az semmi édesem de én megtanultam öregségemre, hogy hogyan kell egy nap 36 órát dolgozni. Valóban bámulatos ragyogó tollad termékenysége. írok barátom mindenütt, az országgyűlésre elviszem rendesen regényemet s mig előttem, mögöttem erősen perorálnak ; én csak irok, irok ! . . Oh adja Isten hogy irj még soká soká ! szólt áldó hangon István bácsi — s kívánjuk hogy hallgassa meg hő fohászát a mindenható. Epén most olvastam az „Esztergom és Vidékébe" irt jeles mondatod — s gondolkoztam mi lehet az. a mit meg nem tanultál s mégis legtöbb haszúát vetted ? Nos mi? Én azt gondoltam hogy a szeretet ! Erre aztán Jókai nem felelt semmit, csak a püspök nyakába fonta kezét s föl sóhajtott — „Lelkembe láttál!" Megmutogatta István bácsi festményeit, melyek közt sok szép eredeti magyar mű van s mint a gyermek, kinek öröme kicsapongó — sietve vitte nagy vendégét rózsái közé. Jókai nagy botanikus. Szenvedélyesen vizsgálta a díszes virágokat. István bácsi gyönyörű rózsáiból szakított hármat, a legszebbet s mintegy kérőleg fordult a szi- ! vés házi gazdához. I | ha már egyszer a dicsőségből nem lehet megélni. Ha rossz színészek lettek volna, kik annyink valódi keservére rontják az annélkül is rossz levegőt, hát nem csudálkoznám, de mikor úgy a lelkűkből énekeltek, mint a Blaháné fog nálunk, oly jól játszottak s egyik másik oly igazi „neveletlen kedvencze" volt a sokat magasztalt Grácziáknak . ; . . És mégis! Egyetlen hibájuk az volt, hogy elhibázták a saisont a miért semmi esetre sem érdemeltek oly büntetést, mely tízezer frt. deficit titulus alatt ejtsen kétségbe valamennyiünket. — Mit csináljak ott, hisz egy árva szót sem értek belőle? Csináltak neki német fordítást, de ha ő olvasni akar, akkor kávéházba megyen. — Hisz oda egy fiatal ártatlan leánykát be sem lehet vezetni — vélekedik egy másik — gondolja csak Herr von Ungarfresser r-atyában futkosnak Thalia szent deszkáin s egész a hona aláig látni be mindegyiknek. Szilire hozták a „Tolonczot." Ebben ugyan — megkövetem —- a gatya helyett már a manchette fehérít, de hát azt az undorító korcsmái jelenetet ki nézhetné végig annélkül, hogy azt ne mondja: soli’ se megyek többé színházba. A „Huszár csínyben" meg az volt a baj, hogy az az egy gatyás paraszt egészen elvész a sok piros nadrág között. Végre a „peleskei nótárius" bezárta a változatos műsort s vele együtt a magyar színházat mindnyájunk mély fájdalmára annál is inkább, mert a szépen neki lendült vendégszereplést épen a kikötőben juttatta a tüntetés zátonyára a féltékenység hóbortos viharja. Összepöröltek már mint a két primadonna, mely körülmény a valódi tamlásszé- keket kétségkívül oly kemény fapaddá változtatta, mint a mily puhára tapaczirozza esténket Beődy ur az otthoni „úgynevezett támlásszékeket," mi egyébként dicséretére legyen mondva a derék igazgatónak. Itt ott egy egy igénytelen soroeska súgta csak meg, hogy jönnek, hogy már itt vannak, s hasábok kürtölik, hogy már útra keltek. A hol egyszer a magyar felütötte sátorfáját, ott a demonstrate már elkerülhetleu, mint elkerülhetetlen a fokos, a . sarkantyú meg a bajusz. De hát mért is kellett az I irigység szuunyadó parazsának épen az utolsó darab | legutolsó felvonásában lángra lobbaui, s mért épen egy páholyban coram publico? „Tisztelt publikum! Balogh ur nem eresztett a színpadra" és zokog és keservesen zokog a kedves soubrette, s minden könnye egy nagy döfés az ifjú keblekben. El sem bucsúzhatik a n. é. közönségtől. Az utolsó darabban nem engedték játszani, s most, a közkívánatnak enged, most meg nem engedik a színpadra, nem akarják, hogy egy olyan ezüst babérkoszorúval gyarapithassa diadalának el nem évülő emlékeit, milyent csalogány torkú rivaleja kapott nem régiben. No de se baj! Ne sirj kedves Diva, vigasztalódjál szegény Pálmay Ilka: páholyodba vitték az ezüst koszorút s kaptál két szerelmes fehér galambocskát is, melyek talán megturbékolják szerelmes szivednek, hogy „kár az ördögöt a falra festeni." Halmay. Elviszem ezt a három rózsát, egyiket az én kedves öregemnek, — a másikat a lányomnak a te nevedben, és ezt a harmadikat meg annak a szép angyalnak, ki oly ékes koszorút nyújtott nekem, hanem annak majd a magam nevében! Kimondhatatlan örömet fog szerezni Nagyságod, vágtam közbe. Gondolja? — No akkor a virág nagyon hervadó lévén, majd küldünk neki egy arczképet. Elképzeltem azt a leírhatatlan örömet melyet ez a kegyes megemlékezés Rudolf Etelka k. a. nemes szivében ébreszteni fog és este siettem is elmondani néki, de akkor már rózsás ujjai közt tartá a hervadhatatlan rózsát, melyet tudom örök emlékül fog megtartani. Még nehány perczet tölténk együtt s a két nagy férfiú érzékeny bucsuzás közt vált el egymástól — s elmentünk Knauzhoz, a nagy történet tudóshoz, Jókai magával hozván Majer kitünően sikerült, saját aláirásu arczképét. * * * Kuauz valódi kertész ! Virágai közt bolyongott s kerti szobájában maradtunk, hol a legszebb rószák s a legsárgább pergamentek igen barátságosan férnek meg egymás mellett. Jókainak, úgy Ballaginak is kiváló örömet szereztek a gyönyörű kamélia bokrok és exotikus virágok, melyek nagy bőségben nyílnak a tudós pap kertjében. S kellemes szivar füst mellett, mi, — a koszorús regény Írót, — daczára hogy maga soha sem dohányzik —• épen nem zavarta, elbeszélgettünk a történelem nagy alakjairól s az esztergomi nagy könyvtárról. Néhány perez múlva vissza robogtunk a hadi szállásra, Bittérhez, hol már éléuken folyt a hangverseny s a kiváncsi szemek régen keresték az ünnepély hősét. Földváry István. Vasárnapi levél. — Egy jó van benne ; hogy rövid. — Múltkori levelemért először megszidtak ; másodszor kaptam egy „csütörtöki levelet pénteki hangulattal Agglegényhez/ ezt szeretném és Írója is Színházi tárcza. A Proletárok második előadása került szinre a múlt szombat. Újházi jutalom játéka volt hirdetve s olyan közönség került egybe, milyenhez csak nagy elvétve lehet szerencsénk. Van az Esztergomi Közlönynek valami színház kritikusa, a k i ez alkalommal elragadtatva kiáltja fel: „hogy mi se hiányozzék (Újházi ur) még szokott jelmezét is magával hozatta." Úgy látszik Piiilalet ur csalt a Mosolygó Menyhért uram kabátját tartja leglényegesebbnek, mert magáról az előadásról roppant gyarló Ítélettel nyilatkozik, ügy találtuk, hogy Újházi Mosolygója a legutolérhetetlenebb alkotás. Annyi szin, annyi élet, annyi jellemzés csak a legnagyobb művészek ajándéka. És annyi művészettel még a nemzeti színház deszkáin se igen mutatta be Csiky ezt az egyik legéletrevalóbb jellemet. Beődiné annyi elegantiával s annyi értelomm il fogta filStei- vári Kamillát, hogy a legelegánsabb igenyeltnek is tökéletesen helyt állhatott. Előnyösen nyilatkozhatunk a többiekről is és túlzás nélkül constatálhat- juk, hogy alig is láttunk Beődieknél kitünőbb előadást a Proletárok második előadásánál. * * * Dr. Klausz tagadhatatlanul életrevaló egy vígjáték s nemcsak Beődiéknek, de a közönségnek is még sokáig kedvencz darabja marad. Eleven élet, jellemzetes alakok, eredeti jelenések s finom comi- cum váltakoznak benne, Az irók és művészek tiszteletére, díszelőadás gyanánt került szinre. Valamint soha szebb közönség előtt nem remekeltek Beő- diék, ép annyira kitünőbb előadást sem lehetne várni vidéki színpadom Az irók és művészek egész az utolsó mozzanatig figyelemmel kisérték az előadás s többször hatalmas tapsviharral ismerték el Beő- diék művészetét. Habár a német vígjátékot nem is lehet a Proletárokhoz közelittetni, maga az előadást ugyanolyan uiveauu állott, miut a Proletárok feledhetetlen második előadása. Nem méltatunk egyeseket. Az egész társulatot elismerés illeti s maguk az irók és művészek méltatása a leghervadatlanabb koszorú. Hanem nemcsak a Dr. Klausz előadása volt mulatságos. Sokkal mulatságosabb volt ennél Philalet urnák az a rendkívül nyilatkozó gyámoltalansága, melyen bírálata sarkal. „Oly szerencsés helyzetben voltam, hogy drága vendégeinkkel esztne- és vélemény cserére léphettem — ezek szerint bátorkodom észrevételeimet megtenni." Én sokkal szerencsétlenebb helyzetben voltam. Nem bátorkodtam drága vendégeinkkel eszme- és véleménycserére lépui, de jólmulatásuk hangos kifejezése s a tapsban s élvezetük szemmel látható nyilatkozatában : a folytonos derültségben olyan elemeket találtam, melyek után a magam saját észrevételeimet a lehető legegyszerűbb módon közzé tehetem. Azt hiszem, hogy az egész közönség is ilyen „szerencsétlen" helyzetben volt. * * * De legmulatságosabb Philalet lessiugi esze- járásában a következő részlet: „Somló urnák saját érdekében szólalunk föl ez alkalommal erősebben: ha ugyan még érdekli, mint vélekedik róla az a közönség, melyet vasárnap üdvözölt, azután az, szeretné, ha közölném, de — harmadszor más oldalról is úgy rám pörköltek, hogy lia még egyszer szó lesz a kinyílt rózsáról és a feslő bimbóról, akkor zárva lesz előttem mindig minden ajtó; negyedszer félek, hogy miután minden vasárnap be- rukkolok, utóbb is megérem én is, mint szegény Latky, hogy „valami" előnevet kapok, pedig én nem vagyok oly szerény, mint ő, hogy nevemet soha ki nem imám. *) Ily körülmények közt bocsássanak meg, ha el vagyok keseredve e hétre és nem irok semmiről, hanem elfogadom lovag Biberaclinak az ajánlatát: — Gyere kóczos, hogy ki ne irj rólam is valamit a vasárnapi levélbe, — leitatlak. Jobb is a boros cziliuderek közt, mint a szemek és szemrehányások kereszttüzében. Agglegény. Apróságok. Ha nincsenek szürke hajszálaid, ha nincsenek elveidben Pálfordulásaid, ha nincsenek bizonyos nemes szárazságaid, ha nincsenek hivatalos olvasóid, ha nincsenek egyesületeid s ha nem értesz a kataszterhez : ne szerkeszsz lapot, mert különben összes közkatonáim inai sortüzet lövetek vakmerő fejedre. Bocsásson meg Haati ur, hogy nem voltam negyvennyolezas s nem lettem lcormányhive : bocsásson meg, hogy nincsenek mértföldes novelláim ; bocsásson meg, hogy lapom a közönségé s nem a hivatalos fontartóké ; bocsásson meg, hogy fogalmam sincs a kataszteri felsőbb tudományról : de éli azért csak tovább szerkesztem a lapot. És különösen bocsássa meg, hogy még nem volt alkalmam szürke fürtökre szert teuui. De én azt hiszem, hogy maga a kor sohasem szégyenit. Habár vaunak emberek, a kik a maguk tisztes korukat meg szokták szégyeniteni * ' * * Szörnyen neheztel Haau ur, hogy uem az ő érdemekben megőszült fejéből pattant ki az emlék*) Ha Latky urat a s c ni m i v a I a m i n e k tartja az olyan elismerés, melynél csattanósabban semmiféle apológiát sem lehetne megírni. A Szerk
