Esztergom és Vidéke, 1880
1880 / 48. szám
mely oly visszatetsző, hajlékonyságra nem képes modort oly sokszor végig szemlélni kénytelen.... sokat, az eddigieknél is többet el fog idegeníteni magától, ha merev s hajthatatlan magatartását a sziupadon tovább is megtartja. E sorok Írója Somló urban mindent elismer, csak e modort jogosultságát nem a színpadon; mert egyrészt sértőnek, másrészt visszataszítónak találom. “ Ha a kritika ügyetlen felfogásban s járatlan összehasonlításban nyilatkozik, akkor kritika. Somló ur nem szorul senki apológiájára; a mint hogy senki piszkolódása sem rántja le pályájáról. Hanem Phi- lalet urnák az ő nagyszájú s kevés agyvelejű, úgynevezett kritikája mégis megérdemli a huszonöt sor vesszőt. Úgy látszik Philalet nem ismeri a fejlődő tehetség phasisait s a kezdet árnyait. Nézzen csak el a nemzeti színházba s figyelje meg a legtehetségesebb kezdő színészeket. Mindeuiken fog találni valami gáncsolni valót. Hiszen azért kezdők. De Philalet ügyetlen felfogása Somló ur színpadi modorát sértőnek találja. Úgy látszik nem volt abban a szerencsés helyzetben hogy eszme-és vélemény cserére léphetett volna valakivel. Mert Somlót mindenki tehetséges, igyekvő és folytonosan fejlődő színésznek tartja, a ki szemlátomást bontakozik ki hibáioól. Különben nem nyomatta volna ki a maga szerencsétlen eszméit és suta véleményeit Somló modoráról. A publicum t. Plrlalet ur szívesebben megbocsát a kezdő színésznek, mint a kontár kritikusnak. Kedden H a 1 é v y Zsidó n ő f e másodszor ugyancsak sikerrel, de roppant részvétlen házzal. Volt taps, virág, elismerés; csak népes közönség nem. Szerdán az egyik legkitűnőbb modernebi) német vígjátékban, Rose ukrán z és Gülden- s terű ben főleg Somló és Mészáros Ilka emelkedtek ki. Somló a világjáratlan ifjú hevével s Mészáros Ilka a kaezérkodó szellemes kis leány minden bájával. Maga a vígjáték, mely a nemzeti színpadon | állandóan állja a sorát, rendkívül tetszett s maguk | az előadók folytonos elismerésben részesültek. Csütörtökön Verdi nagyszerű operája, a Trónba- ! dour mely minálunk már annyit a ismeretes, hogy | nincs a művelt közönségnek tagja ki egészében a i bécsi "vagy a pesti operában ne hallotta vagy rész- ! leteiben valami hangszeren ne élvezte volna. Igye- ' kezelnél egyebet nem constatálhatnék. EUgedjenek , Beodiék azzal a kijelentésünkkel, hogy 'derekasan megállották ugyan a helyüket, de nem cserélték ki azt az ideálunkat, a mit a Troubádourról egv kicsit j más színpad vésett lelkűnkbe. Az egész hétről tehát ; csak kitüntetést vagy legalább is sikert tudok jelezni; habár nem is volt szerencsém gyönge toliamat a mások eszme- és véleménycseréjének kölcsön-ten- tájába mártani. Hírek. — A nők neveltetése érdekében a közoktatási miniszter a következő köriratot bocsátá ki a tanfelügyelőkhez: A nők neveltetése iránti közérzület évről évre általánosabbá válván, most már , minden jóra való, még szegény sorsú szüle is, igyek- szik leányát nemcsak kiválóan jól neveltetni, hanem irat ideája. Ki tehet róla, hogy olyan meddő agy- . veleje van. És hogy inkább a fiatal koponyákat j járja az életrevaló gondolat. Haragszik azután, hogy Bártfay Róza nevét beírattuk. Ugyan, hogy is lehet egv szép szellemű asszonyra haragudni, aki több fővárosi szépirodalmi lapban bizonyos tisztességet szerzett a nevének. De kérem a jelszók közé tartozik, hogy bizonyos embert, nevezzük meg : Bártfayt •— üldözni kell. Úgy esik a hivatalos olvasók iuvére, Nekünk ebbeu a kérdésben semmi közünk Bártfayhoz. Bártfay Rózát se mi qualificáltuk Írónőnek. Hanem eddig megjelent munkái. Mennyivel erősebb töltéssel lövetett volna rám Haan ur, ha az ő nevét kihagyom. Valóban megvallom, hogy én Haan urat Írónak tartom. De akkor honnan érdemeltem meg ezt a golyót: „úgy látszik, hogy a nevezett szerkesztőség az irói fogalommal még nincs tisztában.“ * * * Ha megbízhatom Haan ur állításában, akkor Szabó Endre ur igy nyilatkozott felőlem: „Nálam kétszer lábatlankodott, de bár mindannyiszor megtagadtam tőle, (az autogrammot) ha harmadszor jön, szentül kioldalbolitom.“ És azt Írja, hogy monogrammját sohase kértem. Agaira mondom, nem is kértem. Hanem az már hazugság, hogy én magam kértem tőle anyagot. Először György ur, az után Rudnyánszky ur kérte meg őt, nevemben. Hogy nem adott, nem fájlalom. Különben ha az a kéz piszkit, — mely Agait érintette, büszke vagyok rá. „Csattanósabb“ dördületet nem is rögtönözhetett volna Haan ur, mint mikor a Szabó Endre ur revolverét süttcti rám. Mert Haan ur golyói csakugyan [ olyanok, hogy „Esztergomban semmit sem tartanak | róluk. “ * * * Haan ur megtámad egy nőt, a kinek nincsen lapja, hol védekezni. Megtámadja kérlelhetetlen gúuynyal s kiveti a közönség kaczajának. De mondja csak Haan ur, van-e önben valami abból az érzésből, a mit a megtámadott nejű férj érez. Nem i volna-e szentségtelen az a toll, mely az ön nejét ez úton annyi ismerethez juttatni, melyek segitsé- ségével önállóan is megélhessen. De minthogy a szülék ezen törekvésének megfelelő elegendő leánynevelő intézet nincs, az utóbbi időben, a nevelés megszerezhetésére az állami tanitónőképezdék sze- meltettek ki, s a tanitóuőképezdei növendékek felvétele idején, — tekintet nélkül arra, hogy a leányok tanítónőkké kívánnának lenni,- oly tömegesen jönnek a tanitónőképezdébe, hogy a felvételi vizsgálatokkal az igazgatótanácsok szertelenül raegter- heltetuek, másfelől, a szülék leányaik elutasítása miatt kedvetlenül érintetnek és szükségtelen költségekkel terheltetnek. Ezen bajok kikerülésére felhívom Nagyságodat, hogy tankerületében, azonnal juttassa köztudomásra, hogy mostantól fogva az állami tanitóképezdébe az eddigi számokhoz képest még kevesebb számú s csak oly növendékek vétetnek fel, kik a kitűnő előképzettség mellett biztosítékot gyújtanak arra, hogy tanitóuőképezdei pályájuk bevégeztével egyedül csak tanítónők kívánnak lenni, s azon a pályán maradni. Az ilyenek kötelesek még oly megyében is, hol állami tanitónőképezdék nincsenek a megyei tanfelügyelőhöz nyújtani be folyamodványaikat, melyeket Nagyságod első sorban megvizsgál, s ha a fennebbi feltételtől eltérőnek találja egyszerűen elutasít aunélkül, hogy azt az illető rauitónoképezde igazgató tanácsánál be is nyújtaná. A folyamodó köteles folyamodványát ezentúl Nagyságodhoz július 1-ig benyújtani. Nagyságod az ezután értekezetteket egyszerűen elutasítja, az elfogadhatókat pedig július 25-kéig az illető tanító képezde igazgató tanácsának beterjeszti. Budapesten, 1880 évi május 29-én Trefort. —- Jókai Mór a herczegprimásnál is kívánt tisztelegni, de hon nem létében csak névjegyét hagyhatta hátra. Ezzel egészítjük ki Földváry István ur érdekes följegyzéseit. — Á fögymnasiumi ifjúság majálisára fölkérés folytán néhány meghívó rendelkezésre bocsá- tatván, a múlt vasárnap tett Ígérethez képest ezek elküldettek Budapestre báró Mednyánszky Árpádnak, ki tizennegyedikén beszámoló beszédet fog tartani választó kerületében Léván s onnan tizenhatodikén fog visszatérni a fővárosba de a meghívó folytán úgy Ő, mint a vele menő képviselők is újra áldozni fognak egv napot Esztergomnak, honnan oly jó emlékeket vittek magukkal. Az Ígéret úgy hangzik, hogy nagyon szívesen fognak jönni, ha csak valami rendkivüliség közbe nem jő. Mi pedig örülünk, ha az Ígéret beteljesedik. — Serenade fáklyászenével. A trónörökös jövő Május hóban tartandó menyegzőjére Bécsben azon tervet érlelik, hogy a birodalom mindkét felének dalárdái egy német, egy magyar és egy tót serenade-ot adjanak. A kezdeményezést az alsó aus- triai dalárszövetség vette kezébe, és megkereste szerkesztőségünket, hogy az erre vonatkozó tervet az esztergomi dalárdának is mutassuk be azon kéréssel, váljon hajlandó volua-e a tervhez csatlakozni ? Az úgy is közel álló közgyűlésen a tervet szerkesztőségünk be fogja mutatni.-- A budapesti kereskedő ifjak társulata, mint már lapunkban említők julius hó 4-én felrán- dnl városunkba. A mint értesülünk e kirándulás állítaná pelengérre. Kérem gondolkozzék csak Haan ur a lovagiasság legelső betűiről!... * * * Az a tónus, a melyen Haan ur nyíltan megüzente a hadat lapunknak, igen-igen hasonlít egy megbukott szerkesztő kenyeréhez. Személyeskedés, piszkolódás, irigység minden sora, Egy derék olvasója lapunknak megírta névjegyén helyettünk a következő sorokat: — „Haan ur olyan ostorral dolgozik, mely ugyan másra csattan, de magára csap. Ha tovább is folytatja, megyek futok, rohanok és visszahívom Sarkadat- Most nem buknék el iránya, mert ha Haan ur munkatársának szegődik, föntartják a hivatalos források.“ — Haan ur egészen Sarkady útjára lépett. * * * Higyje meg Haan ur, hogy nekem nem okoznak fájdalmat a maga revolverei. Szerkesztem én a lapot tovább is azzal a tudattal, hogy Esztergom közönsége önzetlen munkámat s független szolgálatomat méltatni fogja elismerésével. Arról nem tehetek, hogy nem tudom elhallgattatni nézeteimet s kimondom véleményemet a maga őszinteségével. Akár mit is mond személyemről, az nem tartozik a lényegre. Bizonyítsa be, hogy lapom nem életrevaló s én visszavonulok. Bizonyítsa be, hogy a lap szerkesztőnek Esztergomban csúszómászó udvaroncznak kell leunie s akkor is visszavonulok. Csak azt ne bizonyítsa be, hogy rendes körülmények közt mennyire élénk és tartalmas lapja van, mert akkor megszököm. Én nem keresem a poleniiát, de ha alkalmat ád reá : mindig résen talál. Én ítélhetek kipróbált középszerűségéről, de ön még nem ítélheti el irányomat, mert még esztendeje sincs, hogy a lapot szerkesztem. Gyűjtse tehát össze minden vádját, de hagyja areopagnak a közönséget. A közönség nem a munkást, hanem a munkát Ítéli meg s nem azt az elvet veszi, mint ön kenyéririgy kritikája hasisául, hogy figulus figulum odit. Különben Haan ur, engem mindig Philippiuél találhat. Kőrösy László. iránt máris meleg érdeklődés mutatkozik, a főváe rosi kereskedő — körökben, miben nem kis részvan, azon szives fogadtatásnak, melyben városunk, az Írókat és művészeket részesité. Ha az irók és művészekben hazánk szellemi és cultural fejeit tisztelhettük, örömmel fogadjuk, annak anyagi jóléte képviselőit is ; ha lelkesedünk tudomány iránt, nem tagadhatjuk meg, meleg rokonszenvünket a kereskedelemtől sem, melyre oly nagy szerep vár hazánkban, s melynek sorsa első sorban a fővárosi fiatal kereskedő — geueratio kezében fekszik. — Kohn Izidor lapunk munkatársa, mint a hivatalos lapban olvassuk, vezetéknevét Kelen-re változtatta. — Györffy Iván kitűnő toasztját. habár még keddeste kéziratban bírtuk, rendkívüli terjedelme miatt nem hozhatjuk. Ha rövidítenénk, kár esnék benne ; igy hát le teszünk a közlésről, mert a napirendről érkezett sürgős czikkek is úgy parancsolják. Le genre borzasztó. Köbölkúthon a legközelebb múlt csütörtökön Szakállas József gazda éjfél előtt tizenegy órakor megbőszülve rontott mostoha leányának és feleségének, hogy a kezében forgó pisztolylyal mind kettejüket megölje. Mostoha leánya nem bírt menekülni s igy áldozatul esett ; neje azonban kikerülte a halált. Áz őrjöngő azután önmagára emelte pisztolyát s néhány pillanat múlva leánya holtteste mellett roskadt össze. A borzasztó gyilkosság oka mindeddig még nem ismeretes. — Tűzvész. Csúzon a múlt Szombaton tűzvész dühöngött s tizenkét házat emésztett föl. Az elpusztult lakok csak részben voltak biztosítva s igy a szegény községnek tetemes kára esett. — Komócsy József büvészeti matatváuyai. A kedélyes bácsi s a derék költő az esztergomi kirándulásból visszatérő közönségnek kellemes meglepetést szerzett az éjjeli vizi utón. Egy és két óra közt ugyanis, midőn a hajón már az összes alvókabinok be voltak töltve, Balázs Kálmán pedig a második helyre vonult mulatók fülébe húzta a nótát, az első helyi étteremben szunyókálók földerítésére Komócsy bácsi büvészeti előadást rendezett. Keztyüvel kezdte ; jobb kezére felhúzván, jobb karján és vállain keresztül vezette s a balkezéről húzta le. De ekkor már szörnyen tág volt a hosszú ván- doruton járt keztyü s tulajdonosa megfogadta, hogy a télen minden ujját kamáslinak fogja használni. A kézmutatványok még nagyobb hatást keltettek. A legnagyobb evőkést kiválasztván iszonyú kínok közt lenyelte s néhány másodpercz múlva, szomszédja: Spányi gyomrából vette ki. A derék bűvész még a „gazdagodás útja* czimü productiót adta volna elő, (hogy lehet kikölcsönzött hatost rézkraj- czárral fizetni vissza) de a jelenet közben előkerült egy ujdonat uj pakli kártya, mire a bűvész szerényen visszavonult a magasabb művészet elől. Ilyen érdekes episodok fűszerezték a visszavezető utat. — Meghívás. A győri szinpártoló egylet rendes közgyűlését 1880. évi junius hó 20-án d. e. 9 órakor Győrmegye kis tanács termében fogja megtartani, melyre a részvényesek tisztelettel meghivatnak. Tárgy: a) Elnöki jelentés, b) A Szám- vizsgáló bizottság jelentése az évi számadás megvizsgálásáról. c) A tiszti kar leköszönése- és újak választása — d) Indítványok. — Az alapszabályok értelmében a közgyűlésen csak oly indítványok tár- gyalhatók — melyek az ülést megelőzőleg legalább 8 nappal az elnökségnél Írásba beadatnak. Győrött 1880 május hó 31-én tartott Szinpártoló Egylet vé- lasztmányi üléséből. Kis Jenő alelnök. Viszontagságos kirándulás. Péntek este történt. Szentgyörgymezei derék nábobuuk majálist rendezett a kovácsipataknál s ide hívta Beődyék sziutársulatát. Voltak vendégek is s ezekkel egyetemben több mint armincz részvevő élénkítette meg a szomszéd Houtmegye legregényesebb pontját, Mint pótexpeditió érkezett meg szerkesztőségünk. Útilapu ugyan nem volt, de azért a jókedv, zamatos halászlé, magasztalt molnárcsusza, lengő hinta, pergő csárdás, zengő vidámság, viszhangzó uóta, vidám koccintás, harsogó toaszt, és átalános jóked- vüség, volt a programra. Visszament azonban mámoros révészek, ügyetlen komp, hüledező czigányok, aggódó hölgyek s megszeppent urak, elmerülő csónak, veszedelmes zátonyok, lóhalálos vontatás, és kalandos viszontagságok. Mindent összeadva : remek vigalom, s mindent kivonva: viszontagságos kirándulás. — Hirlapjegyzék. Haseustein és Vogler Budapesten, Dorottya-utcza 12. sz. (czégtulajdonos Jau- lus Gyula) jó hírneves hirdetésfelrételi irodája most küldi szét a 19-ik kiadásban megjelent hirdetési díjtáblázatát és liirlapjegyzékét, — mely minden a világon létező hírlap hirdetési dijait és egyéb!) tudnivalót az illető hírlapok által nyújtott adatok nyomán tartalmazza, és mely minden üzletemberre néze — a ki a nagyközönséggel forgalomba lépni hiván — megbiható útmutató. — A Hasenstein és Vogler czég, Németország, Ausztria-Magyarország és Svaicz nevezetesebb városaiban feuáll. — Látható ebből is, hogy s hirdetés-felvételi iroda, mily nagy mérvben fogja fel feladatát, és hogy semmi költséget nem sajnál programmjának, hogy t. i, a közönség és üzletvilág közt közvetítő legyen, minden tekintetben megfeleljen. A hírlapok jegyzékének pontosságára, ezen 19-dik kiadásban nagy figyelem fordittatott, _____________________________________ F elelős szerkesztő : Körösy László.
