Esztergom és Vidéke, 1880
1880 / 46. szám
Az esztergomi irök és művészek tiszteletükkel járulnak fővárosi Íróink és művészeink elé! Fogadjátok örömünk nyilvánítását, liogy díszes testületetek fölkereste kicsiny otthonunk szerény falait. Fogadjátok hálás köszönetün- ket, hogy Esztergomot országszerte kitüntető méltánylatban részesítettétek. A szellemi diadalok legfölségesebbikét ünnepli ma városunk, melyben titeket ünnepiünk. Az örömek legncmesebbike uralkodik ma a mi lelkűnkön, hogy el jövetek hozzánk s szellemi kapocscsal fűztetek össze magatokkal. Tartsatok meg leghűségesebb emlékezetetekben s gondoljatok szüntelen a mi lelkes barátságunkra, melyet ma kötünk meg. Őrizzetek meg ezt a barátságöt, mely városunknak is, magunknak is legdrágább kincsünk leszen. És most Isten hozott minálunk! Ma a miénk vagytok. Ma veletek vigadunk és ünnepelünk. S ha távozásra készt a holnap, ne legyen az a megfeledkezés első napja. Hanem legyen az kezdete egy olyan szellemi frigynek, melynek állhatatossága csak növekedik az idő növekedésével. Ezt nyilatkoztatjuk ma teljes szívből s a szellemi rokonság legőszintébb szeretőiével. Esztergom 1880 junius 6. BÁRTFAY RÓZA. BELLOVITS FERENCZ. BEŐDV GÁBOR. BESZÉDES SÁNDOR. BLAHA KÁROLY. DANKÓ. FEHÉR IPOLY FERENCZY ZS. JAKAB. FÖLDVÁRY ISTVÁN. GYŐRFFY IVÁN. KAÁN JÁNOS. KNAUZ NÁNDOR. MAJER ISTVÁN. MASZLAGHY FERENCZ. MOLNÁR JÁNOS. RÉNYI REZSŐ. SEYLER KÁROLY. SOMLÓ SÁNDOR. SUJÁNSZRY ANTAL TAKÁCS IMRE. Az „Uj Magyar Sion“ szerkesztősége: DR, ZÁDORI JÁNOS. Az „Esztergomi Közlöny" szerkesztősége: HAAN REZSŐ. Az „Esztergom és Vidéke" szerkesztősége : KŐRÖSY LÁSZLÓ. LATKY KÁROLY. Fauszt. Hát mi vagyok, ha az emberiségnek Koronáját kivívnom nem lehet, Amely vágy tárgya annyinak ? Mefiszto. világot látott és világot ismerő ember figyelmét leköté? — Az első, hogy azok, kiknek módjuk és szép előjoguk lett volna e városért oly sokat tenni, oly keveset tettek — a második : hölgyeinek bája és keltenie, melyhez hasonlót nagy darab földön keresni kell — harmadszor: férfiúinak művelt, szívélyes, barátságos modora, mely két utóbbi szinte kárpótol az élőbbemért és a negyedik . . . A gőzhajó kéménye jajgatva fütyül, és a harangverő hajós teljes erejét kifejtve csenget. A két idegen odább megy és én nem hallhatóm, mi annyira érdekelt volna a negyedik esztergomi bámulni való ritkaságot. — Mi lehet az? — fordulok esztergomi ismerősömhöz. — Tán végig ment a Lőrincz utcza kövezetén, melyen át a közönség naponként színházba jár, vagy az is meglehet, hogy éppen Hutli i ur színkörében az úgynevezett támlásszéken j iparkodott ülni pár óráig. — Nem tudom, — bizony nem tudom, j de ha jó sorsom még egyszer összehoz amaz idegennel, érzem, hogy a kíváncsiság ördöge I erőt vesz tartózkodásomon és megkérdem tőle. És ha ő elmondja, önnek meg kedves szerkesztőm megfogja súgni tisztelő hive: BEŐDY GÁBOR. * * * A mulató nép nem zúgolódik. Holnap az ellenzéki lapok is hallgatnak. Ha Tisza Kálmán bölcs politikus volna, a hírlapírókat folyton mulattatná. BRANKOVICS GYÖRGY, * * * Mi szép, nemes kifejlődhetik az emberben, az mind a gyermekévekben nyer gyökeret. Szerencsés, ki tervszerű családi nevelésben részesülhetett. A fiú- és leány gyermek nevelése különböző. Fiúnál az erélyt, jellemet képezni legfőbb feladat. Megvesztegethettem jellem az ember legfőbb ékessége. Leányt szivjóságra s valláserkölcsre neveljük. A vallás legfőbb védbástya nőnél szenvedés és sorscsapás ellen. Fiút leányt egyaránt hazaszeretetre, a gyakorlati élet szükséges ismereteire vezessük s mindkettőnél szakadatlanul melengessük a vallásos érzelmeket, tápláljuk az irodalom szeretetét s ébresszük fel a közügyek iránti érdeklődést. DOLINAY GYULA. A szív. Csak egy kicsiny kis husdarab S mint a kígyó sziszeg, harap, Kínoz, gyötör, mar szüntelen . . . De boldog is a szívtelen! PÓSA LAJOS. * * Dal. Oly kedves és oly egyszerű vagy! Elnézlek, mint egy ibolyát; Aztán búcsúzom s könnyedén, Vidáman indulok tovább. Ha visszatérek, jól tudom, hogy Zokogva hullok majd eléd. . . Mert sorsom megsiratni a Virágot, melyet más letép. RUDNYÁNSZÍCY GYULA. * * Dal. Poklok felett, örvényeken, Bolyongok érted szüntelen ; Hol lesben állnak vészes árnyak S epedve áldozatra várnak, Ahol ezernyi csáb terem És bűnre vál a szerelem; Szívről beszélni ott merény, S az elbukás, az üdv erény ! Oh látod érdemes vagyok A halk imára angyalom, Göröngyös ám az ut nagyon Szerelmedig, bírásodig, És lelkem hő imád nélkül Elkárkozik! SOMLÓ SÁNDOR. * * * Ha valakinek annyi szives látója van, mint nekem Esztergomban, akkor nemcsak jól érezheti magát, mint vendég, de büszke is lehet reá. újházi. * ^ * Reliquiák. — Vörösmarty és Virág kiadatlan levele Rumyhoz. — I. Te végre is csak az vagy — ami vagy. Ingyen milljó fürtből paróka fejeden Es lábadon a sark bár rőfmagas legyen, Csak az maradsz te, ami vagy. Goethe. Faust I, rész. ARADI JÓZSEF. * * * Kedves szerkesztőm ! A legjobbat keresve, mit önnek Írhatnék, legjobbnak találtam — nem a saját eszméimet, hanem egy párbeszédet tenni papírra, melynek a véletlen tőn hallgatójává. A gőzhajó felfelé igyekeztébeu zakatolva, dübörögve törtetett az erős hullámokkal szembe, óriás melléből szakgatott lélekzetct fújván, mint egy öntudattal működő szörny tőré csillogó gyöngyszemekké a habokat. A födélzeten, hihetőleg a csipős szél miatt kevesen voltak, két idegen utazó, egy esztergomi ismerősöm és csekély személyem. A hegység mögül kibontakozik és előtűnik hatalmas szép alakjával az esztergomi bazilika. — Mi ez ? nagyszerű ! pompás ! — kiált fel az egyik idegen és szemei reá tapadnak a gyönyörű műre, melyet a legfőbb lénynek emelt a sajátjából adott és hozzá vissza törekvő szellem. — Ez az esztergomi főtemplom, — felelt a másik nyugodt szép arczu idegen, mögötte Esztergom városa, Magyarország herczeg prímásának székhelye, hol egy kis területen négy város igyekszik nem egyesülni. — Volt ön ott már, hogy ily részleteket ismer ? Igen, többször, és négy dolog volt, a mi valóban csodálat és bámulattal töltöttel. — Szabad kérdenem mi volt az, mi ily Akkor vagyok . . Akkor vagyok legboldogabb, Hahó váltadra hajthatom fejem, És jól kisírhatom magam . Öröm könnyűvel édes kedvesem. Én nem tudom hogyan, ügy rá szokott szemem, Még az örömtől is Csak sírni kell nekem ! . . FÖLDVÁRY ISTVÁN. * * * A boldogság. Boldoggá ki másokat tud tenni Az maga is boldog lesz sokat, Mert nincs nagyobb boldogság e földön Mint boldoggá tenni másokat. HEVESI JÓZSEF. * * * A tengerészből uj ságiró S viszont — megtörtént énvelem ! Nagy esemény : s bizony megérem : Feljegyzi a történelem (?) ......... P edig csak nagyon egyszerű E hivatásos minta: Tudvalevőleg keserű A tenger és — a tinta! KOMPOLTHY TIVADAR. * * * Templomban. Merengve álltái te, én kőszobor valék, Ajkam imára kelt, midőn imádkozó!, Könyűt ejtett szemed: könnyezve néztelek, mosolyogni láttalak és — szivein vérezett! KV ASSAY EDE. Tekintetes ur ! Itt küldöm Fáy András ur meséinek első kötetét, melyet a szerző oly végből adott által, hogyha még nem késő aBowringnak Londonba szánt magyar könyvgyűjtemény között j elküldessék. Fogadja tisztelt uraságod oly szívesen, a milyen dicséretes részvétellel munkálkodik elhagyatott nemzetünknek a külfölddel meg- ösmertetésében. Én különösen örülök, hogy ezen megszólítás által alkalmam adatott kijelentenem azon tiszteletet, melylyel nemes törekvései iránt viseltetem. Pest, 20. jun, 1828. alázatos szolgája Vörösmarty Mihál. Nagy érdemű s tiszteletű Professor Ur ! Az a rettenetes tűz, a mely esztendő j előtt Budának nagy részét megégette s ron- - tóttá, az könyveimet és Írásaimat is mind I megemésztette. A Századokat folytatom ; kölcsönzött köny- í vekből segítem magamat. Magyar nyelven ira- í tott documentum okát a régi időkről hiába ikeresünk; az újabbakról vannak, de nálam egy ! sincsen. Én, ha valaki, szivem szerint óhajtom, j hogy az Úr szerencsés legyen szándékának vég- j rehajfásában. E kis könyvet fogadja el tőlem barátsá- j gosan. Vagyok a nagyérdemű Professor úrnak Budán Szept. 7. 1811. j igaz tisztelője Virág Benedek. közli : KŐRÖSY LÁSZLÓ.
