Esztergom és Vidéke, 1880
1880 / 6. szám
Esztergom, II. évfolyam. ________________6. szám. ^________________ Vasárnap 1880. január 18-árp V árosi és megyei érdekeink közlönye. Elöfizetési-ár : egész évre............................................6 frt. — kr. f él évre..................................................3 „ — * évnegyedre............................................1 » 50 „ Egyes szám: 3 kr. Az előfizetési pénzek a kiadó hivatalhoz, Széchenyi téren intézendők. Megjelenik : hetenként kétszer vasárnap és csütörtökön. Hirdetések a legolcsóbb áron közöltéinek. A lap szellemi részét illető levelezések, a szerkesztőséghez, SZÉCHENYI TÉPV ^-IK SZÁM ALATT, intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. A budapesti dolgok. Lehetetlenség, hogy ne foglalkozzunk velük. Vidéki sajtó vagyunk és a vidék érdekeinek megbeszélése, megvitatása és képviselete a kötelességünk. Hogy tettük-e kötelességünket eddig, az öntudat megnyugtat. De a fővárosi események oly hullámokat vétitek, oly izgatottságot keltenek mindenütt, nálunk is, hogy lehetetlen figyelem nélkül hagyni azt az ingerültséget, mely nyilatkozik nálunk is. És ezért kötelességünk a fővárosi dolgok megbeszélése is. A legmérsékeltebb elemek elismerik a fővárosi sajtóban azt, bogy a történtek elmentek a véghatárig, addig a határig, hol farkasszemet néz egymással a mágnás és a polgár, hol már az osztálvelőitélettel az osztálygyülölség kezd bírókra kelni. Borzadalmas dolgokról tanúskodnak a napi lapok ; rettegve vesszük kézbe a tudósításokat, inert nem tudjuk, hogy mit találunk bennük. Vér már folyt elég. És mindenütt kifejezésre talál azon gondolat, hogy mindezek nem történnek, ha az elkeseredés nem készíttetik elő a kedélyekben oly fokú átalános elégületlenség által, mely meghalad minden eddig tapasztaltat, melyről tudja mindenki, hogy nemcsak a rósz viszonyok hanem a nagy társadalmi betegség, az általános romlás, a felülről jövő corruptió eredménye. Mi pedig szemközt nézünk a dolgokkal, do félve, de reszketve, hogy a hullámot ki találnak törni medrükből és elöntenek minket is. Vannak azonban olyanok is, kik hozzászokva a népet, a sanyargatott, a vérig kinzott népet semminek sem tekinteni és kicsinylő megvetéssel, nagy urat affektáló pblegmával szólnak az egész botrányról. A közönség elkeseredése pedig ezen ta- pasztalokkal szemben mindinkább fenyegetőbbé válik. Rémülettel kell rá gondolnunk, bogi mutatkoznak városunkban is jelenségek, melyek a társadalmi harezot a legközelebbi kilátásba helyezik. Ezt pedig nem szabad megengedni, ezt meg kell akadályozni minden áron, minden utón, egyedül a hatalom, a rendőrség utjának elkerülésével. A társadalmi harezot felidézni nem szabad, azt el kell csirájában fojtani. A társadalmi liarcz tetszhetik azoknak, kiknek veszteni valójuk nincs. És ha nekünk nincsen anyagi veszteni valónk, van mégis más mi becsesebb ennél, a munkálkodás, a becsületes munka lehetőségének elvesztése, továbbá az az erkölcsi reputatió. A valódi hazafi nem akar utczai harezot, •nem akar forradalmat, mig más utai vannak I igényei érvényesítésére. De ha ezt nem akarjuk, nem szabad a fegyvereket, a körülményeket sem akként megragadni, hogy másokat kényszentsünk erre. A politikai eszély parancsolja, hogy béke legyen, hogy rend legyen, hogy nyugalom uralkodjék. Nem vagyunk barátai az ottani események előidézőinek, de nem vagyunk a mellett sem, hogy a vészterhes események az utezán in teltessenek cl. Nem lehet pártolnunk a nagy urakat, de nem szabad ügyünket az utcza sarába tiportatni engedni. De ha az itthoni eddigi hangulatok az eddigi arányban hozzájárulnak a budapesti eseményekhez, ha viszont a látni nem akarók nem szűnnek meg a dolgokról kicsinvlőlog beszélni és ezzel az izgatottságot nevelni, akkor nem tudjuk, hova jut a vidék is. Azt pedig hisszük, hogy nem fog találkozni ember, ki a budapesti eseményeket ismételve óhajtaná látni, ki azt kívánná, hogy az izgatottság, az ingerültség, az elkeseredés hozzánk is úgy befészkelje magát, hogy csak vérrel és vassal lehessen kiirtani. Kérjük azért polgártársainkat, a budapesti dolgok meg Ítélésében, megbeszélésében ne adjunk okot polgártársainknak még csak az élesebb nyilatkozatokra sem. Mert: proximus aícíet Ucalegon. Veritas. „ESZTERGOM ÉS VÎBÉII" TARCZÁJA. Megálmodám . . . Megálmodám, hogy elveszítelek A szenvedések éjjelén, Az alvilágnak gúnykaczaja Zúgott, süvöltött éli felém. A rémek árja vett körül Irtóztam, fáztam s izzadék . . . „Szived !u kiáltá mindenik S én kértem őket „óh ne még !“ Szerelmem olyan ifjú még, Az első tiszta szerelem ; Vegyetek el tőlem mindent Oh csak hagyjátok meg szivem ! E kép van benne angyali, Ez az, mit kérek tőletek Hagyjátok épen ez egyet, E nélkül úgysem élhetek. Csend Hőn köröttem, síri csend S zokogva térdre borúiék, A rémkaczaj még élesebb------S ón újra esdem : „óh ne még!“ Megálmodám hogy elveszítelek A szenvedések éjjelé ", Felébredek a zord valóra S- ah ! te kaczagtál én felém ! Lányi L. Vasárnapi levél. (A nap hőse. — Pista kerülői. — Üvegdarabok. — Jogász tempó. — Anatole és az ő bűne, — Bál, — Hölgyek panasza. — Agglegény fenyegetése.) Szerencsés ember, ki a héten Pesten volt. 0 a nap hőse. Pedig tudtommal csak Pista volt odalenn, az is az ő szokásos phlegmájával tekintve a dolgot, a legtöbbet, a legjavát elranlasztá. Mikor eszébe jutott neki, hogy nini már este van, jó lenne elnézni a hatvani utcza felé, és mig ő ezt meg is tette, akkorra szépen el lett zárva az úri utcza felől az egész barátok tere. — Nem tesz semmit, teszünk kerülőt, gondolá. Az ám, csakhogy mikor a gránátos utezán akart a hatvani utczára kerülni, már akkor a gránátos utcza sem volt szabad. Nem marad más hátra, mint az országidra kimenni. Hanem azután el is találta az igazit ! Ott volt még csak elzárva minden ! Még a szegény színházi publikum sem mehetett sem a Szikszayhoz, sem haza. Miután azonban sikerült Pistának mégis egy pár darabot elhozni a kaszinó összetört ablaküvegeiből ; miután van neki egy ütött kopott négykraj- czáros darabja, mely állítólag segített a kaszinó ablakok körül egy pár üvegesnek munkát adatni, tehát mégis tud valamit a dolog felől mondani saját tapasztalatából és igy ő is „közvetlen forrás" lett. Remélem, nem szükséges elmondani nyájas olvasómnak, hogy a budapesti kaszinói tüntetésekről szólok, hiszen sokkal inkább izgatottságban tartották ezek városunkat is, mintsem elkerülhették volna akár a legkisebb részletek is figyelmüket. Ennek folytán lett nap hőse mináluuk az én Pista barátom is, ki mégis látott valamit a dologból, ha nem is sokat. De tahin nem is illik nekem erről az egész, ügyről fecsegni. Sokkal komolyabb az ügy, sokkal nagyobb jelentőséget nyert a körülmények által, mintsem ezt táreza keretén belül lehetne tárgyalni. Az izgatottság azonban Magyarország minden vidékén elterjedt és nálunk is magas foltra hágott. Nincs az a kör, az a nyivános helyiség, az a család,, hol beszéd tárgya ne lett volna ez és igy beleszövődött a hét történetébe is, úgy, hogy róla meg nem emlékezni lehetetlenség. Hanem azért lett belőle tréfás situatió is. Emlékszem egy jó barátomra, jogász volt. —- Megmondom azonban félreértések kikerülése végett, hogy a hatvanas évek elején volt. — E jogász barátom szinte azon helyzetbe jutott, hogy midőn vizsgázni kellett volna neki, nem volt elkészülve és igy a vizsga halasztva lett a jövő félév végére. A félévi szünidők alatt hazamegy és midőn otthon a vizsga felől kérdezősködnek, határidőt mond, midőn Pesten kell lennie. A határnap eljön. A jó szülők gondoskodnak róla, hogy fiuk vizsgázása anyagi akadályokba ne ütközzék, ki számítják az úti költséget oda vissza, a vizsga költségeit, a napi szükségleteket és kezébe adják a szeretett gyermeknek. A szeretett gyermek azonban a vizsgára sehogy sincs elkészülve és igy elfogadja ugyan a pénzt, el is indul az útra, de csak legközelebbi barátjáig megy, ott letelepedik és azt mondja : itt lakom nálad addig, mig a négy nap elmúlik', aztán hazamegyek. A vizsgámra ráfogom hogy nem sikerült. Es úgy tett.
