Esztergom és Vidéke, 1880
1880 / 46. szám
Esztergom, II. èvtolyam. _46. szám.______________________Vasárnap 1880. junius 6-án. ¥ V árosi és megyei érdekeink közlönye. Előfizetési-ár : egész évre............................................6 frt. — kr. f él évre..................................................3 , — » évnegyedre........................................................1 * 50 „ E gyes szám: 8 kr. Az előfizetési pénzek a kiadó hivatalhoz, Széchenyi téren intézendők. Megjelenik : hetenként kétszer vasárnap és csütörtökön. Nyilttér petit soronként 30 kr. ^ Hirdetések a legolcsóbb áron közöltéinek. A lap szellemi részét illető levelezések, a szerkesztőséghez, SZÉCHENYI TÉPV <j>nj-IK SZÁM ALATT, intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Vendégeinkhez. Esztergom 1880. június 6-án. Ha ki lehetne fejezni a legédesebb ürömét, mely nőst lelkünket elfoglalja, ha szavakba lehetne foglalni azt a érzést, melyet most a ti látogatástok támaszt bennünk: akkor máskép ékesítve mondanánk el azt a szívből fakadt egyszerű üdvözletét, hogy : az Isten li o z o 11 ! Emlékezetes napunk leszen ez a ti megjelenésiek napja. Belevéssük városunk annáli- saiba s beleírjuk az ércznél is maradandóbb megörüld tőbe : szivünkbe. Köszönet érte, hogy első vidéki kirándulás tokát nekünk szántátok. A kitüntetés büszkeségével s az öröm örök emlékeivel fogunk mindenkoron rájautalni. De ti sem csalódtatok bennünk. Megtiszteltetésre régi jó vendégszeretettel válaszoltunk. Van a ti látogatástoknak jelontőséges eszmei tartalma is. Mikor a magyar szellemi élet ily nevezetes factora, mint a ti Társulatotok Esztergomba vonul, nem maradhat el a mi szellemi életünk, művészeti emlékeink s tudományos mozgalmaink megismerése. Ha pedig mindezekkel megismerkedtetek nem maradhat el a ti méltánylástok és rokonszenvetek. El fogjátok ismerni, hogy eredeti magyar társadalmunk, finom műveltségű közönségünk s nemes lelkesedésünk megérdemli a ti állandó rokonszenveteket. Szivetekbe fogjátok tehát foglalni váro„ESZTEESOM ÉS vidékb^tábczája. Csöndes boldogság, Oh ne bántson, ne bántson az, édes, Hogy oly ritkán hangzik most dalom, .A boldogság, hidd, nem oly beszédes Mint a bánat, mint a fájdalom. A madár csak addig dalol, kescrg, Míg párjára végre ráakad, De azután véget ér keserv S kebléből dal csak ritkán fakad. A boldogság csöndes mint a csermely Mely a pázsit alatt tova fut, Halkan csacsog, hullámokat nem ver És a völgybe zajtalan lejut. Hej nem pihent addig lantom búrja Mig keblemben bubámat honolt, Dalban ömlött akkor lelkem buja, Dalban, mely oly fájó, édes volt. De most, hogy csak boldogságot érzek Elfeledve a bánatos múlt, És hogy lelkem szerelmedtől részeg, Csoda-e hogy lantom elnémult. Hisz üdvömet, mely elzengni méltó, Nincs lantomon, nincsen oly ideg Nem tudva azt kifejezni hang, szó Es a dűl is erőtlen, hideg. sulikat s az a szellemi összeköttetés, a melybe csak az imént léptünk veletek, sok nemes cselekedetnek fog forrást fakasztani. Üdvözlünk benneteket a vendégszeretet nyájas tanyáján, hol az ősi társadalmi erények mindig megújulnak. Rövid időre jöttetek hozzánk. De ez a rövid idő elég arra, hogy városunk rajongó tiszteletéről irodalmunk és művészetünk iránt, meggyőződjetek. Rövid időre látunk benneteket. De ez a rövid idő elég arra, hogy emléketeket örökre lelkűnkbe foglaljuk. Nem tagadjuk meg, hogy bánataink is vannak s hogy gyakran kínos szenvedések gyötrik lelkünket. Hogy barczot, örökös bar- czot kell barczolnunk létünkért s drága küzdelmek árán váltjuk meg életünket. Hiszen mindenütt úgy van az, hogy a nagyobb számarány hadilábon él a kisebbel s hogy az elkeseredett küzdelem után azé a diadal, a kié az utolsó siker. Ezen a napon megfeledkezünk minden bajról s derült homlokkal hirdetjük nektek, hogy nekünk is kijutott ugyan a mi végzetünk ; de erős lélekkel viseljük azt, mert a szerencse kedvezései is a mi pártunkra szegődtek. Ezen a napon örömtől ragyogó szemmel nyilatkoztatjuk ki nektek, hogy mi a világ legboldogabb emberei vagyunk. Nincs bánatunk, csak örömünk van és dicsőségünk van. Obi ne bántson, ne bántson hát, édes, Hogy oly ritkán hangzik most dalom, A boldogság, hidd, nem oly beszédes Mint a bánat, mint a fájdalom. Hevesi József. A kirándulás. — Budapest, jun. 3-án. — T. szerkesztő úr ! Felszólított arra, hogy a kirándulásokról írjak . . gyorsan, röviden, s ha ezt rólam feltehetné, j 6 1 ! Liudau tanácsával kell élnem, ki a tárczairó- nak azt tanácsolta, hogy először is . . . ne gondolkozzék tárgya felett! írjon arról, hogy Írni fog, hogy nem tud Írni, hogy szép idő vagy borult idő van . . . de írjon azonnal! A többi magától jön. Én is irok hát arról, hogy írni akarok. Akarnék Írni allegóriát. Ha az erkölcsös régi irók lapidaris styljében akarnék Írni, elmondhatnám : Az ember élete is egy kirándulás. Vagy — németes színezetet használva — így: Az élet hajóján utazunk, mig végre czélt érünk a csöndes kikötőben ! Hanem hát ezt az allegóriámat nagyon megzavarta az esztergomi rendező bizottság, mely a „c s ö nde s kikötőben" azokat, a kik máskor a hold, s a csillagok magasabb régióiba szoktak hivatásszerűen kirándulni, valószínűleg dallal, zenével, és — ha udvariasságból is — éljenek kel fogja üdvözölni, vagy esetleg üdvözöltetni. Már ha az élet ilyen kirándulás . . . akkor én szeretem az allegóriákat! * * * Eszembe jut nekem valami. Az, hogy a kirándulók között épen a verselek azok, a kikről a vidék hölgyei néha-néha gondolkozni is szoktak. Esetleg . . . ábrándozni is. Ezt pedig nektek köszönjük. Hiszen ezt ti hoztátok ide hozzánk. Jut ma nekünk is néhány sugár abból a dicsőségből, a mi hírnevetek koronázza. Jut ma nekünk is néhány virág abból a koszorúból, a mit a nemzet elismerése tett homlokotokra. Boldogok vagyunk körötökben s olyan nagyoknak érezzük magunkat, a milyenek csak ti közöttetek lehetnek. Őszinte szívvel s kendőzetlen szóval üdvözöljük koronátokat, a nemzet büszkeségét, Jókai Mórt, kinek szelleme messze világon annyi dicsőséget árasztott a magyar irodalomra. Őszinte szóval üdvözlünk benneteket, mint a nemzeti szellem köztársaságát. Nektek köszönjük amink van; ti őrzitek meg azt, a mink volt s a ti kezetekben van az, a mi még lesz. Őrizzétek meg szivetekben Esztergom emlékezetét, mely méltó les zen a ti rokon- szenvetekre. Ne törjétek szét sohasem azt a szellemi kapcsot, melyet e nap emléke gyanánt tisztelünk s mely minden időre egyesit veletek. Tartsátok meg szives vendégszeretetünket legszebb emlékeitek között s tiszteljétek meg városunkat nemes rokonszenvetekkel. És most jérték közénk. Tárt karok, forró kezek és őszinte szivek várnak. Megosztjuk Már most be boldog közülünk az, a ki e kedves ábrándozók előtt Byron-arczczal jelenthetik meg! a kinek fürtjei olyanok, mint egy üstökös ! a ki nem csupán szép-iró, de egyszersmind szép iró is ! a ki nem szögletes a tánczban, és kerek a társalgásban! a ki cinkkel köti a uvakravalóját, és a kinek jól áll a frakk, meg a fehér nyakravaló ! Ezek a kirándulók aztán olyanok, mint a róluk szólt álmok. És a ki nem tánczos, nem ideális alak, nem nyalka gavallér? Annak az esztergomi kirándulás nem lesz hóditó hadjárat. Az esetleg belejegyezhette volna az autografált lapba, hogy az irót a hölgyek akkor látják legjobban, a mikor nem látják! * * * Azonban beszéljünk komolyan, tőlünk telhető- leg komolyam Esztergom városában a magyar ember oly érzelmekkel jár-kel, mint Rómában. Egy magyar Róma ez. Az esztergomi basilika nekünk a mi Szentpé- ter templomunk. Emlékek, nagy eszmék fogadják kis társaságunkat. Meghatnak azok mindenkit. Idealistát és materialistát, katholikust és izraelitát egyaránt. Ez a magyarok védasszonyának, a szent szűznek, igazi városa. S ha hódoltunk egy madonnának imádatukkal, mi marad szivünkben Esztergom szépei számára, kik valaha — lásd legnagyobb regényírónk művét — százszorszépek voltak, most százszor, ezerszer, és milliószor szépek? E kérdésre feleljenek a főváros szépirodalmi lapjai, melyek e kirándulás után — fogadom — teli lesznek . . . szerelmesverssel ! Gáspár Imre.
