Esztergom és Vidéke, 1880
1880 / 46. szám
veletek örömeinket s szép emlékekkel cserél j ük ki megtisztelő látogatástokat. Lombos bérczeink, viszhangos völgyeink s szőke Dunánk rengő kalászos partjai harsogják vissza szívből fakadt üdvözletünket, hogy a jó Isten hozott miná1 u n k ! KőrÖ8y László. Hírek. — Emléklap van mellékelve az írók és Művészek kirándulása ünnepére lapunk mai számához. Emléklapunk Jókai legújabb arcz- képét s becses facsimiléket közöl a következő íróktól és művészektől: Jókai Mór, Blaháné Luiza, F elek i Miklós, Pulszky Ferencz, György Aladár, Gyulai Pál, Agai Adolf, Lanka Gusztáv, S z a n a Tamás, Eredi Béla, Horánszky Nándor, Herman Ottó, Csukássi József, Beöthy Zsolt, T ürr István, Szilágyi Dezső, Hi Ima Szinuyei, Dr. Szinuyei József, Csávolszky Lajos, Verhovay Gyula, Acsády Ignác z, Urváry L a j o's, Gáspár Imre, I f j. K ár a y A r a n y o s, Asbóth, Dr. Fejérpataki László. A hasonmások hol rövidebb, hol terjedelmesebb aphoris- mából, költeményből, gondolatból állanak. Ugyancsak az Emléklap még a következő Íróktól közöl majd költeményt majd czikket : Aradi József, Bártfay Róza, Be ő dy Gá bor, B ranko vies György, Dolinái Gyula, Földváry István, H e v e s i J ó z s e f, K om p o 1 th y T i v a d a r, K v assay Ede, Pósa Lajos, Rudnyánszky Gyula, So m ló S án do r, Ujházy Ede. — Rendes előfizetőink és munkatársaink az Emléklapot ünnepi melléklet gyanánt kapják. Mások részére, tekintetbe véve a költséges kiadást, ára tizenkettő, de magával a lappal húsz hrajezár. Kapható a rendes bizományos urak boltjában. — Gymnasium. A vallás és közoktatásügyi minisztériumtól 15.130. sz. alatt következő leirat érkezett Esztergom város közönségéhez : 0 cs. és apóst. kir. Felsége f. év május 20-án kelt legfelsőbb elhatározmányával az esztergomi katli. főgym- nasiura számára emelt uj épületnek végbefejezéséhez még szükségelt költségek fedezésére a tanulmányi alapból 8.000 forintnyi négyévi 2000 frtos részletekben lefizetendő segélyt kivételképen legkegyelmesebben engedélyezni méltóztatott. Miről a város közönségét vonatkozólag folyó évi april hó 12. 92. sz. alatt és f. é. márcz. hó 8-áu kelt jelentésére. további szives intézkedés végett azzal tudósítóm, miszerint az esztergomi adóhivatalt egyidejűleg utasítottam, hogy a fentebbi segélynek első részletét 2000 írttal Palkovics Károly Esztergom város polgármesterének kellő bélyegeit és a város pecsétjével megerősített nyugtájára most azonnal fizesse ki. A legközebbi végzés a második részlet 1 az 1881. évi márcz. 1-jén fog folyóvá tétetni a \ következő harmadik és negyedik részletek pedig az 1882 illetőleg 1883 évi márcz. 1-jén kiszolgáltatni. Budapesten 1880 május 29. T refort. — A jó kedvű adakozót szereti az isten. Híressé vált a ministerelnöknek ezen mondása : szeretnénk azonban, ha Tisza Kálmán ministerelnök ezt a mondását megmondaná Tisza Kálmán belügy- ministernek is, mert az nem szereti az adakozást a —- máséból sem. A vallás és közoktatásügyi minister előbbi utalványával egyidejűleg érkezett a városi hatósághoz egy belügyministeri intézmény is, melyben a város felhivatik, hogy a gymnásium építéséhez még szükségelt 8000 írtról, mielőtt annak fölvétele megengedhető lenne, terjeszszen fel részletes kimutatást, váljon mire szükségeltetik az összeg. Akár csak a 45 ezer forintos kölcsön ügy, csakhogy mire itt vége lesz a hosszú értekezleteknek, akkorra talán már az egész 8000 ft. nem csak elköltve, de visszafizetve is lesz. — Horánszky Nándor ur, kinek üdvözletét ma kézirati hasonmásában is van szerencsénk meghozni, megígérte, hogy lapunkat legközelebb vezér- czikkekkel fogja megtisztelni. A mennyire népszerű és ronkonszenves minálunk Horánszky, annyira örvendünk mi az ő Ígéretének s közönségünk a szellemi találkozásnak. — A dalárda a mai misén Kempfnernek gyönyörű miséjét fogja a budapesti vendégek tiszteletére énekelni. Egyidejűleg a bazilika karnagya, a megérdemelt hirű Seiler Károly gondoskodott, hogy a főszékesegyház remek orgonája teljes ragyogású I működésében bemutattassék vendégeinknek. — A Győri szinpártoló egylet felkéri mind j azon urakat, kiknél egyleti részvény aláírási ivvan, , hogy ezeket legkésőbb juuius hó tizedikéig Elder Antal egyleti pénztárnok úrhoz beküldeni szíveskedjenek, hogy a tartandó közgyűlésre a meghívások szétküldhetők legyenek, mert a választmány elhatározta a közgyűlés megtartását, de annak napja még ugyanaz okból, hogy a részvényesek száma tudva nincs, ki nem tűzethetett. — Meghívás. Az esztergomi katli. fogymná- sium segélyző egylete f. é. junius hó 14-én d. e. 10 órakor tartja Esztergom sz. kir. város tanácstermében évi rendes körgyülését, melyre az egylet tagjait tisztelettel meghívja : Majer István ez. püspök, elnök. — Bandi pap és az ö eklézsiája. Az egykori kuuágotai plébános e néven emelkedett szomorú országos hírre. Alig vau valaki, a ki ne emlékeznék arra, mily botrányokat követett el ez ember. Hogy az egyh. törvények szigorát elkerülje bűntényei miatt, elhagyta plébániáját, s azután majd Pesten, majd a vidéken is néhány városban mint színész szerepelt. Botrányos magaviseleté a színpadon kívül, frivoli- tása a szinpad deszkáin, s különösen pedig az, hogy szerepeiben hangsúlyozva szokta volt kiemelni az ő kath. papi állását: mindez a közönség józanabb részét utálattal töltötte el ez ember iránt. így azután mint szinész hamar lejátszotta szerepét és elment .... Debreczenbe, hol tárt karokkal fogadják, nemsokára ref. prédikátorságra képesítik, s elküldik Kunágotára prédikátornak: ugyanoda tehát, hol ő mint kath. pap működött azelőtt. Volt öröm. volt jubileum az uj tag felett : hanem „Bandi pap,“ az örömet úgy látszik megzavarta már, mert legújabban a Prot. E. és I. Lap 14. számában a békés • bánáti egyházmegye közgyűléséről szóló tudósításban ezeket olvassuk felőle : „Végül ritkaságánál fogva megemlítem a kunágotaiak sorsát is. Kun- ágota kincstári telepközség. Évekkel ezelőtt merőben katholicus volt. Történt azonban, hogy a plebá'nos. az országúim „Baidi pap,“ elöljáróinak megrovása elől menekülve egyházunkba áttér, s Debreczeuben csakhamar ref. lelkészi képesítettséget nyer. A kath. hívek egy része követi plébánosát, s szintén egyházunkba kebeleztetik be. Ez az egyház lelkészével együtt kezdet^ óta igen sok bajt okozott megyénk- nek, s nem kis dolgot adott az espereseknek. Már rég idő óta minden évben vizsgáló bizottságot kénytelen a tractus oda küldözgetni ; panaszok hangzottak majd a lelkész, majd a pénzkezelő gondnokok ellen. Az egyházmegye anyagilag is tetemesen érdekelve volt és van ; mert nem véve tekintetbe az évi segélyt, e küldöttségek, melyek ott hétszámra dolgoztak, sok kiadásba kerültek, a gyámoldánál továbbá az egyháznak 2—3 száz frtnyi adóssága van, s végre az egyházmegye a kuuágotai egyházért valami másféle 600 frtos kölcsönnél kezességet is vállalt. Most a kezességnél fogva az egyházmegye e kölcsönt megfizetni kénytelen, s annak kifizetését el is rendelte. Hanem, hogy a kuuágotai bajok végre-valahára gyökeressen orvosoltassanak, az egyházmegye ez alkalommal megint küldöttséget rendelt oda, egyszersmind pedig „az egyházra és lelkészére nézve, mivel egyházi vagyon feletti helyi önkormányzati jogokkal a többszörös leverő tapasztalatok szerint kellően élni nem tudtak, vagy épen visszaéltek, ezen jogok gyakorlását fel függesztő “, s az egyháztanácsot és lelkészét a vagyonkezelés tekintetében gyámság alá helyező.* Ezeket Írja a „Magyar Sion.“ — Könyvtár vétel. B. Baldácsi Autal könyvtárát, mely a bélai birtokkal együtt 330 ezer forint vételárban a vevő kezében maradt, az uj birtokos által elárvereztetvén, a bibornok herczegprimás 475 forintért megvette. A könyvtár körül belöl hétezer kötetből áll, melyek szépen be vaunak kötve, anélkül, hogy a használat nyomai látszanának. Gyűjteni a múlt század végén a Szerdahelyi család kezdette s legnagyobb részben diplomatikus könyvekből áll, és classicusokból, de van benne néhány theologiai mű is, mint például Cornelius a lapide. A bibornok magán könyvtárához csatolta az uj szerzeményt, mely most körülbelül 30 ezer kötetből áll, s melynek rendezését Sujáuszky Antal kanonok ismert egyházirodalmi írónk és költőnk eszközli. — A kereskedelmi ifjak egyletének elnöke, múlt számunkban érintett, a budapesti kereskedelmi ifjaknak Esztergomba tervezett kirándulása ügyében kapott levél folytán a julius negyediki kirándulásra nézve irt a budapesti egylet rendező bizottságához, melyben a tervezett programm egyes pontjaira nézve a választmány észrevételeit közié, továbbá értesítő, hogy Esztergomban külön rendező bizottságot nem alakítanak, hanem teljes készséggel és örömmel renVasárnapi levél. (Rendes heti tárcza.) Megeoküdtünk volna, hogy legfölebb egy éves menyecske, ki alig látott többet húsz tavasznál. Pedig ő maga bevallá, természetesen mintegy dicsekedve, hogy már hetedik éve járja. Bocsánat, elfeledóm megmondani szerkesztő ur hogy én nem térek el szokásomtól, hanem csak a lefolyt hét eseményeivel foglalkozom. A menyecske, mint ez tudni való dolog, nem Esztergomé, hanem csak látogatásra jött hozzánk ; hisz ha mienk volna, akkor nem esküdöztünk volna semmi körülményre, hanem tudott dolog volna minden. Első föllépése hódított. Hódított ellen állha- tatlanul, kikerülhetlenül : mosolygó rózsa teljes pompájában, mellette feslő sokat ígérő bimbó. Még azok is, kik nem lepkék, hanem talán darázsoknak nevezhetők, — körülrajongták a két virágot. Közöttük kettő volt, kiknek leginkább sikerült azon vágyuk, hogy folyton közelében maradhassanak, udvarolhassanak a csábos jelenségnek. — A ki mer, az nyer! lett a jelszó. — Nyereménye válogatja, volt a szúrós megjegyzés. Az idő repült és az udvarlók közül boldog volt, ki szolgálatát ajánlhatá & kinek szolgálata elfogadtatott. A válás órájában a viszontláthatás reményéért, mind annyian esengtek és a meuyecske — elég kegyetlen volt senkinek sem adni reményt, csupán barátnőjének, szinte élénk, szellemes menyecskének súgott valamit fülébe. Hogy a barátnő is ostromnak lett kitéve, mondani sem kell. Birt azonban ő is annyi kegyetlenséggel, hogy nem árult el semmit, mi azonban nem akadályozá a rajongókat, hogy a barátnő férjét ne kérdezzék és ne kérdjék: — Hozzád el fog jönni látogatóba, kérlek, értesíts engem erről. — Szívesen, válaszolá a sarokba szorított férj. Fölvirradt azután egy kedvező nap, midőn a férj az egyiknek azt súghatta meg: Ma kis bugával a kioszkba megy, a vízi- város felé. A másik részesült az örömhírben, do azon változtatással, hogy a kis bidon. A harmadikat pedig délután öt órára házához hívta a Mephistofeles. Miután a menyecske az időszerint csakugyan barátnője látogatására sietett, csak az utóbbi volt boldog, a másik kettő pedig szeretett volna káromkodni, csak azt nem tudták, kit szidjanak, mig j végre a káromkodás! vágy átváltozott csendes mé- | lasággá, melynek szürke ködén keresztül világított mégis a reménység csalfa sugara. Időközöket alig lehet számitanunk huszonnégy - óránként, de hát elég néha ennyi is a fejlődésre. i Kedden a színpadon az állott : Boccaccio, másodszor. Ezt megnézzük újra. Három menyecske, a j feslő rózsabimbó és egy férj képeztek egy társas á- 1 got és nem volna Esztergom kis város, hogy ha ezt az imádók is meg nem tudták volna. Tehát ott voltak Ők is. Van azonban egy őszbe vegyült fiatal emberünk, kinek feje ugyan kezd a tisztesség felé haladni, de kedélye nem csak ép, hauem ruganyosabb, mint bárkié, ő is ott volt az első fellépésnél, ő is hódolt, de csak elvben, mert a túlságosan elfoglalt terrénumra nem akarta odavinni szörnyen fejlődő embon- poiut-jét. A színházig, ő is elkiséré a társaságot, de dolgai az estére áthivták Párkányba. Sietett azonban vissza és Boccaccionak az udvari jeleneteiből még ő is élvezhetett. , Miután azonban még mindig nem látott lehetőséget arra, hogy sikerrel léphessen föl, csak azért is hazakisért egy másik hölgyet. Sorsát nem kerülheti el senki. Ezen igazság itt újra beteljesedett. Alig válik el hölgyétől, szemközt találkozik a szinte hazatérő társasággal és kénytelen a kísérethez csatlakozni. Sietett elhódítani a — feslő bimbót. Társalgása azonban úgy folyt, hogy legtöbb- | nyíre az idegen menyecske volt kénytelen reá figyelni és sikerült is neki odáig vinni a dolgot, hogy szépen — megnehezteltek reá. Ő pedig örült neki, mert a neheztelés már világosan bizonyitá, hogy — foglalkoznak vele is. A három menyecske között az egyik alig nyolez | napja menyecske. Bár megtartotta már a jubilae- I úrnőt. Ugyanis saját esküvőjének uyolezadára újra lakodalomba volt hivatalos és férjére Hibáztatván a | nászuagyok által az uj pár felköszöntéséuek kötelessége, ez kiemelte, hogy e nyolez nap alatt még nejével nem tűzött össze, neje még önálló akaratot nem nyilvánított és ennek az örömére jubilea- mot tart. Az uj menyecske tehát megígérte a hóditó menyecskének, hogy lerója látogatását. A mint ezt megtudta a neheztelés súlya alatt görnyedő ur, az uj menyecske kíséretéül szegődött, számítván arra, hogy udvarlása elé ekkor, egyedül lévén udvarlásképes, nem fognak akadályok gördít - tetui. Erősen bízott, sőt ki is mondá, hogy ő a neheztelőt kibékíti, hogy kegyét megnyeri. A látogatás napját és óráját kérte csak, mi kegytoljesen tudtára is adatott. De még az nap délután sikerült a szikrázó elmésségű hölgyet rajtakapni, hogy hugocskájával sétálni és a fényképészhez ment. Nem telt bele negyed óra, a társaság hét tagból állott, kiket nem nevezek meg. És csodálatos dolog, az egész társalgás szellemét Fiametta szavai uralták : az igaz szerelem nem törődik a hűséggel. A menyecske kegyes volt a variátiókat e tétel fölött uem csak meghallgatni, de azokat még megjegyzésekkel is kisérni, mig végre haza érve, ott az árnyas fák alatt még inkább fölhevülve, az elvnek a helyi viszonyokra leendő alkalmazása fölött kezdtek ábrándozni, mire a hölgy egész szelideu mog- hajtá magát: — Uraim, a ki mer, az nyer, csakhogy a nyereményt előre nem lehet ismerni. Az írók és Művészek estélyéig isten önökkel, nehogy együttesen mondjam meg mindegyiküknek, mit nyerhetnek —; tőlem. Általános panique. Annyit már tudok, hogy a fiatalok közül egyik sem mert eddig csak egy fordulót is kérni. Az uj menyecske látogatása azonban még is meg lett tártva, de — már a neheztelést viselő ur nélkül. A jó ég a megmondhatója, lesz-e bátorsága vállalkozni a hiba helyrehozására, kivált ha megtudta, — pedig hogy ne tudná meg a mi titoktartó városunkban ! — hogy föltűnt még egy nem remé- lett imádó is, ki a közöny leple alatt arczképet is ÏÏ0T Szöveg folytatása a mellékleten.
