Esztergom és Vidéke, 1880
1880 / 43. szám
lelkesedése, hazaszeretet, önzetlenség, a világi rabságban nyögő emberismeret, látkörén kivül esik, hallja a szót, de az értelmét nem fogja fel. — És e szomorú állapot okvetlen kell, hogy bekövétkezzék ott, hol nincs szünet, nincs a mindennapiságból kiemelkedés, hol ember és barom napról-napra hordja a terhet, huzza az igát, ott e vázolt állapot bekövetkezik. Hogy mennyire káros hatású az egész társadalomra, nemzetre, ezen material isti eus irány, első látszatra is előtűnik, s oly nagy horderejű, hogy az államot alapjában rengeti meg. Mikor Rómában a trón került árverezésre, akkor lett kimondva az óriás nagy állam halálos ítélete, ezt átvihetjük a mostani állapotokra is, hogy midőn valamely államban egyedül a testi örömök az irányadók, — sa szellemi, erkölcsi kívánalmak figyelmen kivül hagyatnak, ott a nap már nem felfelé, a délpont felé tart, de alkonyatra készül. Már pedig, ha folytonos testi munkálkodással foglaljuk el időnket, úgy erkölcsi képzésre, szellemi művelődésre nem lesz alkalom. így tehát sem észszerüleg, sem czélsze- rüségi szempontból nem helyeselhető a vasárnap megrontása, sőt erkölcsi kötelesség annak meggátlására törekedni, hogy a visszaéléseknek eleje vétessék. V. B. L. Bécsi levél. (Ethaograpliiai stúdium) II. Minden lutri barát fogja tudni, hogy nem mindegy akármilyen numeruson veszíteni el a keserves krajezárokat. Ép úgy, nem mindegy azonban akármilyen pénzdarabot potyautaui Fortuna asszony imádott pörzsölyóbe. Ez tény. A találó beköti hát „a tiszta szerencsét* kendője csücskibe, rápörjeszt, azután oly nyugodtan szivja ki a lelkét a sörös fiaskóknak — miutlia semmit sem talált volna. A fűtött gyomrot öntözgetni, mint mindenki meg fogja engedni nemes cselekedet, s rendkívül jól esik a fogékony kebelnek s létét egy nehány megeresztett anekdota úgy látszik tisztán ennek köszöni. Természetesen mi sem maradtunk, ki a programúiból. — Tetszik-e tudni, mért vau a magyarnak olyan vékony lába? — Mért?., mért?., kapnak rajta sokan. — Hát bizony csak azért, hogy bele menjen a nadrágjába. A szónok bordái eközben csak úgy ropognak — Csak holnap ér ide; mert a távolság megmérhetetlen. Látod igy vagyunk mi. Van ugyan Széchenyi térünk ; van elegáns casinónk, a hol Széchenyinek szobrot is állítottak; van több képviselőnk csak azért, hogy ne képviseljen. Valóban meg zavarodik ünnepélyes hangulatom, mikor arra a három diszmagvarra tekintek. Hát deputatió az ? Hát jól van ez igy? Hát igy rója le tiszteletét városunk és megyénk a legnagyobb magyar iránt? — Égenis ezzek azz ő érdemei! — Szavalta Pulszki Fereucz, a kinek kéziratát kezdte olvashat- lanná áztatni a permeteg. A szeszélyes futó eső azonban csakhamar abban hagyta. Mintha a magyarok istene lenézett volna az égből s köny csordult volna a szeméből. Fogjuk rá hogy az öröm könnye. Megéljeneztük azután a nagyszerű dalkört, mely katonai zenekar kíséretében hatalmasan énekelte a szózatot. Csupa áhitat volt az imposáns kart végig balgatni. Imádkozott, a ki halhatta. Azután megéljeneztük a szobrot, mely kétségkívül nagyszerű monumentum. Majd egy agg zsidót, a ki a szobrokat teremté, Eugeluek hívják a dicsőségét. Majd ismét a távozó főherczeget, a ki a királyt képviselte. A Királyt képviselte, de harsogóbb éljent, rokonszenvesebb szeretetet, mint József főherczeg, még a királyok sem kapnak. Azután a két Széchenyit magasztaltuk s végül megint a legnagvobb magyar emlékét. Ünnepélyes sorokban vonultak el a küldöttségek. Csak az esztergomit nem láttam imponálni. Szerényen jöttek, szerényen mentek. Visszamenet Kerkápolyival találkozunk. Levetette díszét s mindennapi prózába öltözött volt. Ha a Kerkápolyit diszoen látom, mindig országos esemény van. Ha frakkban szemlélem, mindig kormány- válságtól tartok. Ha egyszerű utczai öltözetben találkozom vele, akkor mindig a mindennapi philisz- teri philosopbia jut az eszembe. — Tudod hová megy Kerkápolyi? — Bankettkerülőre. — Szegény ember okosan teszi, ha takarékos. S ha odahaza megtakarít egy ebédet azzal a kijelentéssel, hogy bankettezni megyen. a gyöngéd figyelmeztetéstől, mit Ő nagy bölcsen arra magyarázott, hogy kedves szomszédjai bizonyosan nevettökbén nem tudnak hová lenni. Ráereszti hát önnek kontójára a „Tschikossen, Kauaszen und Jogászén* durva népére „pattogó élezeiuek* örvényes árját, mely hivatva volna lemosni róla miuden nemest, jót, szépet, igazat, hogy igy a szent dua- lismusnak eleget téve, oly színben tüntesse fel bízón kevés szépet, nemest láthatott szemeknek a mag55art, hogy nevettökben még a könyei is kicsorduljanak. Ajkaira szedett mennyei páthossal folytatja tehát, hogy egyszer, meg egy magyar szakácsáé reggel vett lábvizet. — Te Kató!., rival rá az elámult nagyságos asszony, az eszed ment el, vagy a bolod órád jött meg. Ki a fene látta délelőtt venni lábvizet : egy szakácsiénak ? — ügy ám ! de én délután photographiroz- tatni akarom ám magamat. . . Végre háziasszonyom mutatott be neki. Kissé zabarba jött a sógor, bocsánatot kért, mentségül hozván fel a 70 és 30% közötti különbség szülte elkeseredés átkos terményeit. — Ugyan hagyja kérem, sose mentegesse magát, hisz az nem titok, hogy a magyar czivilizálatlan de hát mondja kérem, hogy is lehetnénk czivilizál- tak, honnan merítsük a bölcsességet mikor már századok óta Austria vesz körül bennünket. Élénk derültséget keltő adomázás közben a braceletos „beamter* zsebéről egyetértője mindnyájunk szemeláttára kihúzta a „ható sós* zsebkendőt, mit ő persze a megállapított terv szerint nem vett észre.-— Ugyan játszunk már egy társasjátékot is, igy olyan unalmas . . . türelmetlenkedik egy fiatal leányka, érezvén valószínűleg elhanyagoltatását. — Igeu igen ! társasjátékot játszunk ! zugá a ' chorus. No jó, hát legyen. Mindenik kap egy állat nevet s ha az ő állatkájának nevét hallja emliteni, annak hangját kell azonnal produkálnia. Dictum factum. (Eközben a braceletos kimegy, mert unja a társasjátékokat.) — Pszt! pszt! Én kihúztam előbb a zsebkendőjét — ha ha ha . . . tegyünk a hatos helyett . . . ha ha . . . egy krajezárt bele, egy „murdhecz* lesz nézni azt a dühösködést, ha megtudja hogy felültettük ... ha ha ha! . . Pompás, kitűnő! A csomót gyorsan fel is bontja, azonban újra csak azt a bizonyos hatost köti be, mit az öreg ur észre nem vévén örül mint a boloud —a garasnak. — így ni! Most pedig folytassuk a játékot. Tehát vigyázzunk ! — Égyszer egy fiatal ember elment vadászni. De csak hadd játszanak ők, ránk nézve talán érdekesebb lesz kutatni, hogy hát mi is az a „jour fix* tulajdonképeu, hol született, hol nevelkedett s végre hogy mi lett belőle? Miut mondják Norvégiából szivárgott ide, hol bizonyos estéken a „fogadó háziasszony* emelt neki irgalmas oltárt, s jó harapnivalók és pompás italok mollett, élénk beszélgetéssel, szavalással, bájos énekekkel és különböző hangszerek uyomorú kínzásával áldoztak neki, körülbelül Becsben is ily alakban exis- tál még, azon legkisebb kfllömbséggel, hogy már —• Szegény Kerkápolyi . . . * * * — Ugyan kérem hogy hijják ezt az utczát? — Sugárútnak. — A, ez az . . . Köszönöm. így szólit meg valami jómódú vidéki ur, a ki feleségestül s lányostul indul ki a városligetbe. — Ez deputátió! — mondja gúnyos utitársam. Jön egy jámbor lelki atya, összezsugorodik s mindkét kezével tartja zsebeit. Fél és sétál. — Messze van még kérem a városliget, uram? — kérdi alázatos mimikával. — Hiszen benue vagyunk. — Benne vagyunk ? A köszönöm, — Ez is deputátió ! — jegyzi meg malitio- sus utitársam. Megállít megint egy zsiros Borbócs-féle s rekedt hangon jónapot kiváu, — Justálom alássau hol is lehet azokat a tigriseket látui ? | — Ide menj eu be bátyámurara. Ez az állatkert. — Alássau köszönöm. — Ez is deputatió ! — vetette rá refrainező czimborám. Blondin utolsó fölléptét tekintettük meg. Délután hatra reudezték a városligetben jo háromeme- emeletesháznyi magasságba. Alig hogy beléptünk a kertbe, találkozunk egy kissé elhízott frakkos úrral, igeu csoda formájú majdnem ismeretlen érdemjelekkel a mellén. Angolul szpicselt valakivel s igeu érdekes bácsi volt a maga nemében. Sokau követték s ő igeu élénken szavalt. — Ez is deputatió ? — kérdém nőtársamtól. — Ez Blondin. — Á, Bloudiu ? Köszönöm. Most emlékeztem meg vonásaira. Hiszen valamennyi olcsó német képeslap capitálist préselt ki arczképéből. Persze hogy az ! Telislen teli volt az állatkert. Csupa deputatió és vasárnap mindenfelé. Csak néhány aristokrata hintó robogott a profán fiakkerek és klapaneziás társaskocsik között. Blondin végig járt a kötélen. | lekopott róla az arany. Ugyanis neun mindenki lehet Rothschild, uem mindenkinek áll tömve kredencze, a „fogadó* tehát legkevésbé sem érzi magát sértve, ha kedves meghívottjai jó sültekkel, kitűnő süteményekkel s egyé' ’ fűtésre alkalmas jeles matériákkal megtiszteli.; ^areséuelc nem mindig füstölgő — sparherdjét. (Ez különben otthon is igy van) Szivükben a jól mnlatás biztató reményét hordva, a küldemény útnak indítása után, maguk is utána erednek. A vacsora előtti időt kártyázással társasjátékokkal s különböző művészetek színre hozásával (a tricst-fracsot is beleszámítva) ütik agyon, mig végre általános öröm moraj között azt zengik, hogy hát a „soupéhez.* Kiki az ő saját küldeményére tartogatja derekasan megnőtt étvágyát. Egyik a kap- panyra, másik a pulykára, a harmadik ezerféle „Auf- sebuittenesrs* egy másik megint valami csodalébe posvadó halaira (melyekben anuyi szálka sincs, mint a nemrég felfedezett „balatoni czigányhalban*). De ezek láthatatlanok szoktak maradni, mint nem sokára az orruk alá is gőzölög a soupét bere- kesztő thea vagy valami más „fekete leves.* Midőn a kendő már a szokott zsebben örült boldog rejtek ének, a hölgyek piquant megjegyzésekkel véget vetettek a vitának, igazat adván az öreg urnák. — No látja ! — Játszunk most valami mást, tudja olyant a mibe zálogot is kell adni, — r imankodik egy leányka ki bizonyosan csókolódzni szedetett volna. — Úgy van, olyat játszunk ! S ki az kit először fognak meg?... a braceletos. Zsebkendőjét akarja oda adni, mit egy tiltott édes csókon remél, visszaszerezhetni, midőn a csomó. .. • — Ja igaz! Majd elfelejtettem, hisz ebben van a szerencse hatos. — Micsoda! hatos... hisz nem igaz... kraj- czár vau abba hé — vág közbe az öreg nagy örömmel. — Hahalia! ebbe?... krajezár?... mit mond! — És én mégis fogadok magával akar mibe, hogy krajezár van benne. — No nem bánom! Ha már csak azért is veszíteni akar, hát fogadjunk 6 bouteille gumpolds- kirchenibe% * * — All a fogadás. Mind ketten örömtől ragyogó arczczal szorítanak kezet, hogy egy kedves teremtés a következő perezben ketté vágja. — Most pedig oldja fel azt a csomót. — Aber soust habn’s kané Scbmerzeu ! . .1 . előbb nem mutatom ám meg, mig fel nem hozatja a palaezkokat. — Gondolja talán, hogy iszik belőle — incselkedik az öreg ? — Gondolom, talán iszom belőle! — Miczi! mond meg hát a leánynak, hogy mondja meg a legénynek, hogy kérje el a szakácsnőtől a kulcsot s hogy kaparjon ki 6 üveg gum- poldskirchenit, mégpedig a leguagyobbakból. Azért is! Átszellemülve kezdi piszkálni oda rakott bűvös eszközeit. — Töltöget és hadar és morog és zörög és türődzködik és még. a jó isten tudja mi mindent csinál, midőn egyszerre mintegy feléd- redve, mintegy varázs ütésre felugrik, megkopogTöbb tiszaháti libácska s duuaparti piczike szörnyen sápitozva sziszegte hogy — Jessus! Megszólal azután egy ezüstgomb.os vidéki atyafi: — Ez ám az a hirös Boloudin, a ki a Nyi- agaráu végig sétát. Vannak is ám jó aczél ezomb- jai. Nézze csak szomszéd mijeu grácziával csinyá- ja. Eszem a talián lelkit. — Ez is deputátió ! — szólal meg kegyetlen utitársam s jóizüt nevet a lelkes műélvezőn. Szegény, ügyefogyott provinczia! Még a jólelkü ember csak elmosolyog rajtad. Hauem a rosszlelkü? No az kiveszi a vesédet. Odafurakodik melléd, kalauzul s elvezet a legkitűnőbb s legolcsóbb sorházba. És veled iszik s te fizeted. Azután házassági ajánlatot rebeg piruló hajadon leányodnak s kivezet a városligetbe — fiakkereu! Azután pompásan megvendégel a magad pénzére.s mikor végig mutatta a | főváros nevezetességeit s te megakarod köszönni szives jóindulatát s megakarod hivui a búcsúra, azon találod magad, hogy az az ur nincsen melletted s épen az a két zsebed vau kivágva, a. melyikben öregapád óráját s édesapád bugyillárisábau a magad pénzét viselted. Ha káromkodol, jön a konstabler s nevedet kérdi. Ha nem káromkodol, hozzád szegődik egy újabb kalauz. Oh szerencsétlen provinczia ! És mégis mi lenne nélküled a főváros? Ki hozza bele a legtisztább becsületet s a legőszintébb szivet ? Ki tud itt köztünk igazán boldogul élvezni s repeső szívvel szenvedni a haza szemefényéről ? Ki hoz ide piros arezot, s corruptiomentes tiszta magyar levegőt? Istenem, hát csak a provinczia. Ettől él s ebből táplálkozik a főváros s erről nyilatkozik mégis a legfurcsábban. De én azt hiszem, hogy az a legboldogabb magyar ember, a ki a provinczia ősi erényei s romlatlan erkölcseit fővárosi műveltséggel s finom élvezetekkel tudja párosítani. Ilyen provincziális fővárosiak legyünk! Körös\ László.
