Esztergom és Vidéke, 1880

1880 / 41. szám

A bankett. Egy két óra múlva az emlékirat átadása után a fürdő vendéglő termében igen diszes közönség ke­rült egybe. Az orvosok és gyógyszerészek testületé az ünnepelt férfiú tiszteletére fényes társasebédre gyűltek össze. A Fürdő vendéglő kis termében rendezett ban­ketten Kruplauicz Kálmán alispán mondott felkö­szöntőt. Utána Mátray doctor több Ízben emelkedett föl. Majd Andrássy János főjegyző, Lipthay János orvos és Hübschl Alajos emelték ki a jubilált férfin érdemeit. Dr. Leitner ezred orvos és Dr. Ka del- mâcher katona főorvos lelkes beszédeikkel, melyekre Kruplauicz németül válaszolt, szintén hozzájárultak az ünnepély fényéhez. * * * Küldöttségek. Kedden az orvosok és gyógyszerészek testüle­tének szónoka Dr. Lipthay János voit. A főgymnasiumi tanári kar részéről Fehér Ipoly, Mami Honór és Fekete Tivadar jelentek meg. Az üdvözlő beszédet Fehér Ipoly tartotta. A takarékpénztár összes tisztviselőivel s több választmányi tagjával volt képviselve a küldöttségben melyet Kensz József titkár vezetett. Az izraelita beteg segélyző egyesület részéről Wallfisch Henrik fejezte ki tiszteletét. Kruplauicz Kálmán alispán és királyi tanácsos szintén fölkereste az ünnepeltet. Szerdán az Iparbank tisztviselői és koriphaeu- sai tisztelegtek. Majd a reáliskola tanári testület jelent meg. Majer István püspök, Kruesz Krizosztom fő­apát, Schwinner Ignácz őrnagy és W»ldkirch őr­nagy üdvözlő sorokkal fejezték ki tiszteletüket. Bu­dapestről Alkér Ernő miniszteri osztály tanácsos és Boros Frigyes kir. tanácsos küldtek üdvözlő távi­ratokat. * * * A fáklyásmenet. Este kilenczkor hatalmas néptöraeg gyüleke­zett volt össze a Széchenyi-téren. A városház udva­rán már föllobbantak a fáklyák fényei s megzendült a zenekar ünnepélyes indulója. A diszes fáklyásmenet megindult. Elől az if­júság néhány képviselője, azután a derék dalkör, két-két részről a fáklyavivők s végül a térzsufoló közönség. Sok előkelő tekintélyünk kezében láttunk fáklyát. Azután megérkeztünk az ünnepelt férfiú lakása elé. A Lőrincz-utcza ablakai nagyrészt ki voltak vi­lágítva. Harsány éljen viharzott föl, midőn az ünne­pelt férfiú dolgozó szobája ablakán kitekintett. Ekkor a dalkör néhány dalt énekelt. Valóban jól esett szivünknek, hogy e derék testület életrevaló­ságának oly fényes bizonyítékát adta s úgy találtuk, mintha régi hírneve újulna meg. Közbe a zenekar hymnusa zendült föl s ekkor előlépett Helcz Antal, a közönség szónoka.. Szívből fakadt néhány őszinte szóval emléke­zett meg az igazi érdemek elismeréséről, melyeket az ünnepelt nemcsak mint orvos, hanem mint köz­oktatásunk ügyének lelkes bajnoka s mint városi kormányzatunk egyik tevékeny előharczosa szerzett. Lelkes éljenek követték a szónokot. Erre megszólalt az ünnepelt férfiú, meghatott és szerény hangon mondotta el, hogy csak köteles­ségeit teljesítette, de azokra nyugodt önérzettel te­kinthet vissza. Szavait többször félbeszakította a közönség lelkes éljenzése. Beszéde ez: _______________________________ t álja. S midőn a közönség ezt teszi, saját igazság­szeretet érői is tanúságot tesz. És most gondolhatja kedves ismerősöm az esztergomi közönség, hogy egykori tapsai mily be­cses emlékeit képezik az én lelkemnek. * * * Szeretetreméltó pályatársaim közt napjaim vígan váltogatják agymást. Öszetett erővel működünk, hogy Budapestről a gerrnauisraust teljesen kiirtsuk. E czélunk sikeréért önfeláldozó munkákra válkozunk. Vau egy „népszínház" nevet viselő intézetünk, mely Rákosi ur szakértő vezetése mellett már a rnűiu- tézet szivonaláig küzdötte fel magát, s e mellett mtívészetileg lehetetlenné tette a német múzsának otthonunkban kárörömmel vigyorgó kendőzött „szép­ségeit." Sok keserűséggel járt e győzelmes hadjárat. Legjobb barátaink, pártfogóink, jóakaróink is gyak­ran félreértettek és pálczát törtek felettünk. S lehet-e ennél nagyobb keserűség ? ! Egy intézet, mely a fővárosi igényelt szín­vonalán kell hogy álljon; mely semmi subventiót i e;n kap, hanem még neki kell fizetnie tízezer forint házbért, jövedelmi adót, házbér krajezárt, vízveze­téki illetéket, nyolczezer forint tűzbiztositási által lányt, szinházjavitási költséget, fűtést, világítást; egy színház mely egy öszetanulatlan társasággal mindennap játszik és hivatva van élhomályositni azon német művészetet, mely raffinirozott külföldi művészi fogásoknak egész halmazaival rendelkezik, elhomályositui azon genre-ban, mely a magyarnak nem is igen természete s igy általa nem is igen méltányolható. Nagy feladat ; nehéz és dicsőség­teljes. Tisztelt polgártársaim ! 40 év es orvosi pálya futásom családi ünnepélyének alkalmából hoz­zám intézett szerencse kiváuataik irántam mai na­pon tanúsított meleg részvétük, szives barátságuk és rokonszenvük eme nyilvános jele, a mily várat­lan és meglepő, ép oly megható és megtisztelő rám nézve. Meglepő, mert fényes polgári kitüntetésre s rendkívüli megtiszteltetésre elég érdemesnek nem érzem magamat ; azért nem is érdemeimnek — me­lyekkel nem bírok — hanem polgártársaimnak irán- tami szívélyességének, jóindulatának és nagylelkű­ségének tulajdonítom. E kitüntetés legédesebb öröme lelkemnek! E mai nap, — melyen polgártársaim 40 éves munkásságom iránti szives elismerése oly félreis- merhetlenül előnyösen és kegyesen nyilatkozik — legszebb napja küzdelemteljes életemnek; és ha a mennyi gondviselés és a jó Isten aggott életemnek még kedvezne, hosszú évek sora sem lenne elégsé­ges önök iránti tartozásomnak méltó lerovására, fo­gadják mindnyájan szivem legmélyebb hálája kife­jezését; különösen az esztergomi városi képviselet, kedves tiszt- és kartártaim, az esztergomi dal. rda az intézetek és egyletek, a jelenlévő nagytekiutetü közönség és a tisztelt szónok ur, ki üdvözlő szóza­tában felemlíteni szives volt, miszerint a városi mozgalmakban élénk részt vettem ; igen, — ha eb­beli polgári kötelességemnek csak némileg is meg­feleltem, úgy ez reáin nézve igen könnyű volt, mert ott, hol a városi lakosság, az én tisztelt polgártár­saim minden szépért és jóért lelkesülni, tenni ál­dozni készek, ott a magasztos példa által minden egyes tettekre ragad ta tik, ott a nemzet legutolsó napszámosában is a közjó iránti érdeklődés felkel­tetik és szüuet nélkül ébresztetik. — Ismételve há­lás köszönetemet, magamat szives barátságukba és szeretetűkbe ajánlom ! — (Lelkes éljenzés.) Azután a fáklyásmenet a lehető legszebb rend­ben a városház térre vonult, hol elaludtak ugyan a fáklyák fényei, de nem azok a szép emlékek, me­lyeket e napon minden müveit esztergomi polgár szivébe zárt. * * * Isteni tisztelet. Tegnap délelőtt az egész család a Ferencze- sek templomában gyűlt össze a Feichtinger-oltár előtt hálaadó isteni-tiszteletre. A nagyszámú rokon­ságon kívül több tisztelőt is láttunk a padok között. Feichtinger János, az ünnepelt testvére, az esperes és könyvtárőr mutatta be a miseáldozatot. Ezzel végződtek be az ünnepélyes actusok, melyei városunk történetében a legszebb lapokon lesznek megörökítve. k.—ó. Sarkady Istvánnak. Innen onnan esztendeje lesz, hogy ön ide ve­tődött hozzánk s teremtett olyan irodalmi botrányo­kat, melyek örök szégyenére lesznek Esztergom iro­dalomtörténetének. Iránya annyira kapkodó, föllépése olyan parlagi, elvei annyira olcsóak, vérmérséklete olyan szerencsétlen s tolla annyira sáros, hogy min­den művelt esztergomi olvasó bizonyos undorral lökte félre gyászos emlékezetű agyrémeit. Végig szolgált minden pártot, végig alakult minden irányzaton s nem elvekért lelkesedett, ha- i nem a megélhetés módjait kereste meglepő méta- morphosisaibau. Kapaszkodott a felső régiókon, be- !, lefogózott az alsó népség zsiros pártfogásába: ül- | Mondom gyakran félreértettünk, s a keserű- i ség, melyet nekünk ez okozott, csak a sikerben ta­lálta egyetlen vigaszát. Egy ilyen intézet nem szerződtethetett minden szakmára egy egy specialitást, mert nincs is hon­nan s igy bizony megtörtént, hogy a kedélyes apát drámai apákra is ráutalta a szereposztó irónja ; a nurleszk komikust meg egy romantikus szerelmesre. Egyik sem lett volna köteles vele, de miiulenik fel­áldozta magát szívesen e fontos nemzeti ügy érde­kében. Miudenik felismerte a helyzetet, s mindeni- Mink tudta, hogy a magyar színészet fejlődése ed- digelé nem volt olyan, hogy ily szerepkörökre, me­lyek amazoknak ellenlábasai akarnak lenni — az erőket kifejlesztette volna. Legjobb barátaink részint szándékosan, részint mélyebb megfontolás nélkül törtek pálczát ilyen al­kalmakkor a magát jóakaróing feláldozott felett. Nem gondolták meg, hogy a viszonyok egy külön­álló mértéket igényelnek. Ilyen esetben az ember már aztán igazán csak önérzetére s legfeljebb igazgatójának rokonszenvére van utalva. Az előbbeni is elég volt mindanynyiszor mindnyájunknál. Tanultunk, buzgolkodtuuk s játsztuuk tehát folytonosan a jó ügy érdekében. Összeszoktunk, egy­mást megismertük, s a küzdelemben már nem is bajtársakká, hanem testvérekké lettünk. Nálunk nincs intrigua, kenyéririgység, mint a legtöbb színháznál. Épen azért nincs, mert nálunk senki sem dolgozik kenyérkereseti ösztönből, hanem mindenki hazafias lelkesül tségből. Hogy ez igy van, eléggé bizonyítja a színé­szeknek zilált anyagi helyzete. Miudenikünknek a , fővárosban támadó igények szerint kell élnünk, da- 1 dözte azt, a mit másutt dicsért s magasztalta azt. a mit máslmlyen lerántott. Lapjai azonban csak halomra buktak s a nagy közönség pártfogása sohasem volt éltetője. Végre odajutott, a honnan csak iszaposai) lehet visszatérni. Lesüllyedt az ingoványba s oda akarja rántani azo­kat, a kiket történeti múltjok vagy érdemük min­den becsületes ember által tisztelt magaslatra emelt. Mostani botrány telepével nekiront olyan tek’n- télyeknek, kiket ezelőtt istenitett. És a mi leghábo- rifóbb, czudarul megrohanja azokat, a kik egy esz­tendeig kenyeret adtak önnek. Tanulmányt lehetne Írni az ön szomorú vég­leteiről s különös átalakulásairól, itt az ideje azonban, hogy fölemeljük a tilta­kozó szót s odavessük önnek, hogy ne tovább! •Prófán szájjal lehurrogni érdemekbeu megőszült te­kintélyeinket s tovább is raételyezni népünk erköl­cseit s közönségünk Ízlését nem szabad ! Szembe vallom önnek, hogy legújabb iránya veszedelmes, legújabb modora szentségtelen s leg- utólsó kapkodása betetőzése minden botrányának. Az esztergomi közönség nem csapszéki Ízlésű olvasókból áll ; az esztergomi közönség undorral veti meg az ön léha irányzatát. Nem közvéleményt, nem pártok álláspontját s erkölcsi biró szerepét látunk mi az ön orgánumá­ban, hanem egy meghasoulott lélek szánálomra- méltó káromkodásait s egy beteg agyvelő izgalmas nyilatkozásait. Ne tovább. Érdemesebb literátorok is vannak Esztergom­ban. Azok illetékesebben is tiltakozhattak volna. De féltik konczra vetni nevöket s átalják magukra vonni egy dühöngő kifakadásait. De én nem tartok az ön szennyezésétől. Még csak pályakezdő közharezosa vagyok a helyi sajtó­nak, de azon elhatározással léptem e térre, hogy elveimet nem adom bérbe, függetlenségemet nem áldozom fel s kimondom bátran és egyenesen azt, a mi a szivemen fekszik. Ne tovább Sarkady ur, mert már csordul­tig vau a pohár. Vegye ki útlevelét s hagyja el ezt a mi jószivü városunkat, mely egy álló eszten­deig tűrte az ön léhaságait. Mi szives örömest meg­bocsátunk önnek s elfeledjük emlékezetét, ha véget vet gyászos emlékezetű irodalmi kufárkodásainak. Esztergom nem érdemelte meg azt, hogy or- szágvilágszerte compromitálja erkölcseit, Ízlését és becsületét. De ön megérdemelte, hogy a közvéle- mé íy korbácsot emeljen szentségteleu modorára, mint hajdan Jézus a templom megfertőztetőire. Ne tovább! Kórösy László Szinházi szemle. Szombaton „A kis herczeg" egészen telt szín­ház mellett adatott elő, s úgy látszik, hogy ha az időjárás kedvező, a színészek nem panaszkodhatnak részvéthiányról, a mi tanúskodik egyrészt arról, hogy a közönség elismerés el pártolja a tisztességes társaságot, másrészt pedig tanúskodik arról, hogy Beődy és társasága törekvése az elismerés és párto­lás kiérdemlésére irányul. Kissné Arpássi K. mint Pnrthéne herezeg csiuos és diszes külsővel, kedves játékával és különösen dalainak kellemével leginkább hatott oda, hogy a közönségnek kellemes estét sze­rezzen. Moudlandri szerepében Kiss Ferkó im, oníló alakjával, s a katonai jellem hű viszszaadásával keltett figyelmet, s a jelenetek alakszerű összhang­jának jelentékeny tényezője volt. Follinus, mint Fri- mus, komikuma szintén kielégítette a közönséget, alakja úgy mint beszédje, gesztikulációja úgy mint czára. hogy miudenikünket csak úgy fizethetnek, a mint azt egy fővárosban küzdő subventió nélküli színház teheti. Szóval egy két fizetésletiltás, árverés kitűzés bizony mindénikünknél csak akad. No de hát ez meg a sors keze, mely válluukra nehezül, s melyei mi humorunkkal parírozunk. Régen ismeretes dolog, hogy a hol bárminemű elnyomatás nyilatkozik, ott a humor utitársul sze­gődik mint a bógáncs. De nincs is ám humorosabb népség mint a mi népszínházi kollegáink. Legtöbb adóssaga ven Tihanyinak, bizony ő mondja a legjobb viczczeket is. Ha nem mond viczczet, mindig oly kedélyes, hogy ki nem ismeri helyzetét azt hinné, liogy ma nyerte meg a nagy lutrit. Listát vezet róla hogy ismerősei közül kiknek nem tartozik ; és ezzel nagyon hamar készen vau. Tartozik a Breuer uzsorásnak, Rivsicsnéuek, min­den suszternak, boltosunk, mészárosnak, arany­művesnek, szabónak, házi urnák, tejes asszonynak, házmesternek, súroló asszonynak, sőt még — ne­kem is tartozik két hatosommal. Nem adtam ugyan neki soha kölcsön, mert ha ő tőlem lmszkrajczárt kölcsön kért, én mindjárt negyvenet kértem tőle, s igy egymásnak soha sem kölcsönöztünk. De ő mégis tartozik húsz krajczárommal. Fogadtuuk húsz kraj - czárba, s a fogadást én nyertem meg. Hogy a húsz krajezárt tényleg mikor nyerem meg, azt még most meg nem határozhatom, mert nem szeretek magam­nak álom képeket alkotni. (Vége köv.j

Next

/
Oldalképek
Tartalom