Esztergom és Vidéke, 1880
1880 / 40. szám
Esztergom, 11^ évtolyam.______ ____ _________ ____40. ____ Vasárnap 1880. május 16-án. f E SZTER6IM és TIME Városi és megyei érdekeink közlönye. Elöfizetési-ár : egész évre............................................6 frt. — kr. f él évre..................................................3 „ — * évnegyedre............................................1 „ 50 „ E gyes szám: 8 kr. Az előfizetési pénzek a kiadó hivatalhoz, Széchenyi téren intézendők. Megjelenik : hetenként ké t sz e r vasárnap és csütörtökön. Hirdetések a legolcsóbb áron közöltetnek. A lap szellemi részét illető levelezések, a szerkesztőséghez, SZÉCHENYI TÉR^ SZÁM ALATT, intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Knauz Nándor. Hazai történetbuvárlásunk nagy érdemű bajnokát, Knauz Nándort a saeculáris egyetemi ünnep a tiszteletbeli tudorok díszes sorába választotta. Ez a kir járta be sajtót néhány nap előtt s mindenki örvendve fogadta. Mert Knauz a kitüntetést valóban megérdemli s valóban olyan ünnep emléke gyanánt, milyet épen most ült egyetemünk. Ez ünnepi alkalommal kedves kötelességünk a fényes szellemi kitüntetésben részesített tudós érdemeit összevonva röviden bemutatni. Knauz Nándor Budán született 1831-ben s gymnasiumi tanulmányait Esztergomban végezte. A bölcseletet és tkeologiát Nagy Szombatban hallgatta, hol fölszenteltetése után azonnal tanári széket kapott. Nagyszombatból sorsa nemsokára Pozonyba vezérlé, hol az Emericaniun felügyelőségét bízták reá. Később a társas káptalannál segéd lelkésznek választották. Knauz Nándor még papnövendék korában lépett föl kisebb irodalmi munkálataival s jellemző, hogy a legelső művei novellák voltak, melyek bol a Katkolikus Néplapban, hol a Keresztény Naptárban, hol a Divatcsarnokban hol a Családi Lapokban jelentek meg Zumbur név alatt. Szépirodalmi munkálkodását azonban nem„ESZTERGOM ÉS VIDÉKE" TÁRCSÁJA. U t o n. I. Rohan, dübörgve tombol A százai érczlova, El ! kisded otthonomból, Én is megyek tova ! Hegyoldalon befordul A mozdony, más a táj ; Érzem, könyem kicsordul Szivem sajogva fáj. A melynek ereszébe Fészket a föcske rak, A messzeség ködébe Tűnt a kicsinyke lak. És könyem foly özönnel, Szivem csak visszavágy, De félre már a könynyel, Enyim a szép világ ! II. Mégis szivem vissza-vissza fáj, Ah, oly drága nékem az a táj ! Kisér még az ismerős folyó, Vén hegyek közt, rónákon folyó sokára megszakasztja, mert Ipolyi Arnold buzdítására a történelmi térre lép s egész lélekkel az uj, az igazi irodalmi pályának szenteli erejét és tehetségét. Fáradhatatlan szorgalommal kezdte meg forrástanulmányait s okirat buváiiatait. Rövid idő múlva tudományos világunk nagy örömére fölfedezte az eddig elveszettnek hiresztelt hires „Chronic on Hiingarorum P o- s o n i e n s eu kéziratát, melyről alapos tanulmánya az Uj Magyar Múzeum 1856- iki évfolyamában jelent meg. Nemcsak ezért, de egyéb érdemeiért is, a pozsonyi kánptalan könyvtárnokul választotta s becses kéziratai és régi nyomtatványai rendezésével bízta meg. Mint főegyházi könyvtárnok s érseki levéltárnak 1860-ban jött Esztergomba, hogy azontúl állandóul minálunk maradjon s érdemei fényét városunkra sugároztassa. Irodalmi munkálkodása Esztergomban még inkább fokozódik, működése tere pedig tágul, így indítja meg 1862-ben Nagy Ivánnal a Magyar Tudományos Értekezőt. Majd a következő évben a M agyar S i o n t mely egyházi irodalomtörténetünkben valóságos esemény. A Magyar Sión hat évi folyama, mely Knauz Nándor gondosságával s czikkei- vel olyan nevezetes álláspontot foglalt el tőrjénél mi folyóirataink között, jmindenkor becses forrásgyűjtemény s adaléktár leszen s kidolMegszáll édes-fájó hangulat, Lelkem régi képekkel mulat, Cseng a fülembe szünös-szüntelen : „Maros vize folyik csöndesen...“ Aradi József. Fővárosi levél. XII. Mindenki ünnepélyes hangulatban van. Disz- magyarok, lobogók, fehérkeztyűs koustablerek, ékes mágnás kocsik mindenfelé. Az akadémia előtt óriási néptömegek gyülekeznek. Ma a Széchényi elpalástolt i szobrát nézik, holnap az egyetemi ünnepély imponáló menetét szemlélik, holnapután a bét magasztos eseményeit szavalják. Szerdáig majd minden fővárosi ember láthatta a királyt sziliről színre s a királynét és trónörökösünket szintén. Csak ki kellett sétálni a koronázó térre. Bizonyosan keresztül robogott rajta egyik másik királyi kocsi. Ma az egyetemi ünnepélyek kezdődtek aranyos jókedvű menyország alatt. Csupa disz és ragyogvány. Holnap óriási fáklyászene magas páthoszú szónoklatokkal és holnapután. . . a jó isten tudja még mi nem lesz. Csupa esemény, nagyszabású esemény. Az ünnepi hangulat hatása alatt mindenki ünnepélyesen gondolkodik, teszen és élvez. Még a hírlapok is ünnepélyesen ollóznak vagy üreskednek. Nekem is ünnepélyes hangulatom volt, mikor a következő kis névjegyet kaptam. Aucu n u r. A fővárosi irók és művészek hozzánk rándulását fogjuk nemsokára ünnepelni. En nagy eseménynek veszem s azon gondolkodom, hogy milyen emgozott közleményei történet Írásunk legújabb korának értékes gyöngyeinek vehetők. Itt ismertette a pozsonyi káptalan árpádkori okmányait bárom éven keresztül. A régi egyházi ékszerekről, a régi misekönyvekről, a régi magyar egyház szokásairól, a ma g y a r n y e1v t ö r t é n e t i jogáról az egyházban, a régi n y o m t a t v à- n y o k r ó 1, t ö b b plébánia történetéről irt alapos és világos tanulmányai mind derék vállalatában jelentek meg. Ötvennól többre lehet vennünk nagyobb szabású értekezéseinek számát, melyek a M a g y a r S i- o n b a n megjelentek s m e 1 y e k ö s z- szegyüjtésót és uj kiadását gazdag ajándéknak v e n n ó az i r o- d a 1 o m. 1874-ben indította meg az ^ochalis Monument a Ecclesiae Strigonien- s i s czimű vállalatát, mely mint okmánytár történeti becsénél és gondos szerkesztésénél fogva egymagában is hivatva lenne Knauz Nándor nevét megörökíteni az irodalomban. Lányi Károly Magyar Egyháztörténetét is az ő szakavatott átdolgozásában bírjuk s Magyar Kortan czimü pályamunkáját 1872-ben a magyar akadémia jutalmával koszorüzták. De nem csak szerkesztései, önálló müvei és kiadásai által vívta ki neve tiszteletét irodalmunkban, hanem mint több tudományos szaklékkel lehetne őket megtisztelni. Az alkalmi laptól nem várok sokat, mert az irók ugyaucsak nagy igényűek kisvárosi irodalmi productumainkkal szemben. Hanem azt találnám helyesnek, ha az egyesület elnökének egy olyan albumot adnánk át, melyben városunk szebb pontjai s vidékünk festőibb képei és néhány nevezetességünk s szépségünk arczképei foglaltatnának hű és tisztességes photographiákban. Ez az album az Egyesületé lenne, melynek tagjai mindig szép emlékekkel tekintenék a lapozott képeket. Ez idea keresztülvitelére még jócskán jut időnk s ezzel olyan ajándékot adunk, mely nem ephemer és talán fényesebb is holmi alkalmi Paris Murciádnál. Esztergom 1880 május 13. Egy az ötven közül. Hát mi végből Írja ezt hozzám Egy Ur az ötven közül? — Hogy véleményét provocáljam. — És mit akar vele? — A magamé mellé házasítani. Ilyen szellemi discursusba bocsátkoztam azzal az úrral, ki az ötvenes bizottságban nem térj észté be ideáját. Tehát vegye hivatalos válaszul azt, hogy ez a levél egészen az én tentámmal van Írva. Minden ágában helyeslem és pártolom. Sejtem, hogy miért nem terjesztette be a negyvenkilencz urnák. Talán tartott tőle, hogy ott negyvennyolczau csak szavazni szoktak s hogy a szavaztató koriphaeus nincs az ön terve pártjára. Olyan kedves a mi kis városunk, olyan regényes a mi vidékünk, olyan szeretetreméltóak a mi valód’ notabilitásaink (mert talmink is vannak) és olyan igézők a mi szépségeink, hogy ha ezeket más is ösmerné kívülünk, akkor valóságos járvány lenne a hozzánk rándulás. JP$" Mai számunkhoz melléklet van csatolva.
