Esztergom és Vidéke, 1880
1880 / 40. szám
lap történeti irányú munkatársa is. Hosszú teret foglalnának kitűnő értekezéseinek válogatottal) bj ai is. Knauz Nándor nagy érdemei az egyház és irodalom terén, mindkét részről méltó kitüntetésekben részesültek. 1S71-ben esztergomi kanonokká nevezték. A tud. akadémia még 1858-ban választotta meg levelező s 1878-ban rendes tagjának. És most koronázza meg érdemeit az országos elismerés, mely őt a tiszteletbeli tudorok díszes rangjára emelte. Áldja Isten hosszú élettel; h a z á j á n a k, e g y h á z á n a késire d a 1- m u n k n a k m ég sokáig ne in c s a k büszkesége, de csflggedetlen m u n k á s a is legyen. A sertés piacz. A kir. városnak legutóbb május hó 10-én tartott közgyűlésén napirendre volt tűzve egy közel 200 vagy több polgár által aláirt kérvény a sertés piacznak jelenlegi helyéről régi helyére a hosszúsorra visszavitele tárgyában. Ismerjük a kérvény illetve indítvány tartalmát ; meggyőző érvekkel van támogatva s a mint az aláírók névsorát futólag áttekinthettük, több mint valószínűnek látszott bogy a kérelem vagy indítvány a közgyűlés által nemcsak támogathatni hanem elfogadtatni s határozattá emeltetni fog; annál nagyobb tehát meglepetésünk midőn értesülünk hogy biz az szépen leszavaztatott s a sertés piacz marad ott a hol van. Miután városunk anyagi gyarapodását ép úgy szivünkön viseljük mint szellemi emelkedését s miután a heti vásárok megtartási helyének tere a forgalom emelkedésére vagy csökkenésére s a jóllét előmozdítására nem megvetendő tényező és miután a heti vásár külörabon is társadalmunk napi kérdése, lehetetlen hogy a fentebbi helyes indítványra nézve véleményünket ne nyilvánítsuk s városunk inkább forgalmunk lehető emelésének jól felfogolt érdekéből azon nézetünknek ne adjunk kifejezést hogy ama kérvény alapján tett indítványnak a közgyűlés által történt leszavazása semmi esetre sem előnyünkre, hanem hátrányunkra van. Mert igaz hogy az a csillag utcza igen széles utcza és tekintve az eddigi forgalmat a czélra elég nagy területet ad, hanem aztán területen kivid nincs előnye a régi helyiség felett de van annál több és azt,teljesen ellensúlyozó hátránya. ________________ A városra, a testvér városokra, a vidékre nézve nem központ; az eladóra úgy mint a vevőre útból ki és félre esik, aztán ha tekintetbe vesszük hogy az évi 52 hetivásárból legalább 30 hetivásár a tavasziak ősziek és különösen a téliek nedves sáros időre esnek, ismerve a csillag utcza óriási sem gyalog sem lrocsin át nem hatolható sarát egész terjedelmében igen gyakran mindannak, ki a vásárnak valami fontosságot a forgalomra anyagi előmenetelre egy eszközt tulajdonit, be kell ismernie és vallani hogy bizony ilyen vásártérre sem eladó sem vevő nem megy s ha a czél elérve nincs, az eszköz meg nem tartandó. Azt sem szabad figyelmen kivid hagyni hogy az a csillag utcza a hegyekből lefutó viz vezetéke és kövezetlen s az ott árusítandó sertések természeteinek vagy azon ösztönének hogy kissebo nagyobb gödröket a viz folyásában ne ásson, parancsolni nem leiiet s harmincz év múlva a csillag utcza széles terét vagy legalább a földjét könnyen a kis dunába kell keresni, ezt mégakadályozzuk azért, kikövezésre úgy hisszük most még elegendő kincsük nincsen. Mig ellenben a hosszú sor azon része hol 30 évig volt a sertés piacz, elég hosszú és átlag 30 öl széles úgy hogy a közlekedés a piacz miatt csak annyira sem volt meg akadva mint a komáromi kofáktól a szt. Lőrinc/, utczán minden szombaton, hát még a baromfiaktól? Nem tudjuk megérteni tehát mi vezérelte a képviselő testületet az indítványt elvetette ? vájjon az-e hogy csak 40-en voltak jelen 101. helyet? Mi kik a forgalmat figyelemmel kisérjük, eddig is azon tapasztalatra jutottunk, hogy a sertés vásár mióta a csillag utezában vau, tetemesen hanyatlott. Piacz vagy vásár rendezésnél fődolog hogy a holy a czélra jó, vevőre, eladóra, egyiránt kényelmes és könynyen hozzá férhető legyen. Az indítvány leszavazása feleletti sajnálatunk közepett némileg vigasztalásunkra szolgál azon biztos értesülésünk hogy a határozat megfellebezte- tett, s remélni lehet megváltoztatásába. Curiozumkép megemlítjük még, hogy akadtak városi képviselők, kik a kérvényezők által választva, tehát választóik kérelme ellen szavaztak fenhangou. Régészeti emlékek Esztergomban és vidékén. II. (Befejező közlemény.) Ez őskori népeken kívül egyéb népfajok is hagytak magok után a megyében nyomokat. Bizonyára ismeretesek a Kéménd-Új-Barti út 1 vonal, és a Bényi avar gyűrűk (ringek). — A régi irók közül ezekről Eccardus tesz említést ; újabban j Bél Mátyás; tudósaink közül pedig Róner és mások is foglalkoztak ezekkel. 1876 a nemzetközi őstörténelmi és embertani congressus Vili, közgyűlése is rendezett ide tudományos kirándulást s kiadványában Rómer azt részletesen le is irta. Azelőtt fényes római, majd török- sánezoknak tartották némelyek ezeket, de most már kétségtelen, hogy e sáuczokat és erőditvéuyeket a Garam mellett tanyázó avar népségek építették s köralakba tanyáik mellé, az ellenségei megtámadásai ellen. Sokkal fontossabbak azonban a római maradványok. — Mig az előbbi népek létezésén kétségbevonható maradványok bizonyítják, addig a római imperium uralmát bizonyítani sem kell. És még is ebben rejlik a bizonyíték. — A hol a római ember egyszer megvetette a lábát, ott létének örök időkre nyoma maradt, nem a nyers erő, hanem a szellem hatalmával. Első dolga volt a földet biztosítani, aztán a többi mintegy önmagától keletkezett. — Midőn a rómaiak hazánk Dunán túli részének germán, kelta s részben sarmata eredetű lakóit meghódítók, s e részt Pannóniának nevezve alsó és felsőre (inferior et superior) osztva, elkezdték ezt római- sitani. A meghódoltakkal való emberséges bánás, hasznos intézményük s mindenre kiható gondoskodásuk, nem úgy tünteti fel őket mint ellenséget, s Pannónia mely a 2-ik században lett római pro- vinczia, már a 3-ilc században jutott a római műveltség teljes birtokába. — Meglátszott ez a köz és magánéletben, az erkölcsökben és ismeretek világában ; — sa csak kevéssel előbb jelentéktelen helyeken a római városok egész koszorúja keletkezett. És ők úgy építettek mint ha örökké valóságnak akarnának építeni. Épületek ép oly erősek voltak, mint a milyen solid volt az anyag, melyből azokat emelték. Nem szükséges erre a bizonyítás, csak a ki egyszer látott római téglát s öSbzehasoulitá a mienkkel, még a laikus is látni fogja a szembe szökő kiilömbséget, s a ki Esztergomból Pestre jő a Dunán, tekintse a partokon Iáható római castrumok maradványait, melyeket Esztergom, Szobb, Vácz és Bogdány mellett az idő vas foga oly sok század múltával sem tudott leromboltatni, meggyőződhetik állításom valóságáról. Ily római emlékekben sem szegény a megye. — Nem említve a sokszor elő forduló római pénzeket, a római téglákat, melyek felirata tanúsítja, hogy e táj a Légió II adjutrix a második légió segély csapatának, volt katonai garnisonja, érdekessel)!) ama sir emlék, mely 1854-ben Rám János szőlőjében, Esztergomban, találtatott, s melyet ez esztergomi főkáptalan a múzeumnak beküldött, mely L. Caesernius Sabinusnak, Caeseruius Paulinus, Stra- tor Consularis (legatusi lovász mester) által emeltetett; vagy ama Valentia bélyegű tégla, melyet az esztergomi takarékpénztár épület aljában leltek mely hely (Valentia) Mommsen szerint Új Pest Transaquincum táján feküdt. Mint tehát látni való Esztergom talaja a régéin Szöveg folytatása a mellékleten. Ha azok az irók és művészek, a kik most nem jönnek, beletekintenek az albumba, jövő esztendőre, meg azutánra bizonyosan megint, eljönnének hozzánk. Mert van még valami sajátságunk, a mi igazán vonzó s amit lephotographirozui nem, hanem csak élvezni lehet és ez a mi vendégszeretetünk. A ki egyszer kapott belőle, az máskor is vágyódik utána. Tehát tisztelt levélíróm „az ötven közül" én kezet fogok önnel és ideája mellett kiélesitettem fegyvereimet. Dióst már adja be az „egy urnák" is a „negyveukileucz közül." Lássuk, hogy milyen szél lengedez. Mutatom egy fiatal poétának a „Gomi Misit." Ez szörnyű idegessé lesz s Gyulai Pál haragjával fakad ki. Én szörnyű nyugodt vagyok, a mi a helyzetet még izgatottabbá teszi. — Ez uram, valóságos merénylet az irodalmi tisztesség ellen s a Grober Michelnek provincziális kiadása. Szellem,- humor, eszme, tartalom egészen terra incognita előtte. Hiszen nagyon is lehet a kisvárosi félszegségeken mulattatni, hanem oda egy kis Börnei él vagy Heinéi ajak való ; külömben lapos és ízléstelen léhaság sül ki belőle. Meglássák az esztergomiak, hogy ebből valóságos rém-orga- num leszen. — Vörösmarty-ra kérem caak ne tartsa valami Robespierrenek a jámbor Misit. — Máskép értem. Lássa kérem van itt Budapesten két Stix, egy Cyaukali s még két teuton viczlap. Tudja, hogy ezeknek csak a sángereiekben vau közönsége. Mert aljasak, üresek és szemtelenek. A bojtorjánok azonban évről évre eltengődnek. Hát < mi ennok a nyitja? Van publicum? Nincs. Van ! életre valóság ? Nincs. Tehát erőstöltést! Revolvertelepekké lettek s a ki nem fizet, azt lerántják s a ki fizet, azt halhatatlanitják. A rendőrség hályogos szeme persze nem látja az özeimet. Ez a pesti rém- sajtó s ennek lesz egy kiadása a maguk Grober Misijük. Nekem más az elvem. Higyje cl uram, hogy az értelmes esztergomi közönség fogja tudni mitcsináljon. Ha lomot ád : almot kap; ha megállja, helyét, megbecsülik. Lőnie azonban nem szabad különben tolonezra kerül. Boldogok a hívők . . . Nekem ez is esemény volt a bét folyamán. Mert az Ítéletet egy olyan fiatal ur hozta, a kinek az irodalomban igen tisztességes neve s szavának rendesen súlya van. De hát ilyenek a helyzet kényszerei. Ráviszik az embert olyan nyilatkozatokra, melyeket azután sárral ostromolnak. De mit is mond csak Molière ? . Tu P a voulu George Daudin ! Nem a „Gomi Misi" szerkesztőjének mondta. Hanem azért ráillik. Tehát csak tisztességes lián got, szeplőtelen irányt, pezsgő szellemet, nemes módot és irodalmi színvonalat, 1 őporfüst és kocsmaszag nélkül s akkor a „Gomi Misi" munkatársául azonnal fölcsap Aucun. Vasárnapi levél. (Piros pünkösd, — Képviselő választás. — Drága a voks. — Megverek valakit. — Apropos ! — Pór veszedelme. — Mégis emberbaráti működés.) Piros püskösd napja. Hagyományos tapasztalat szerint a legszebb, legkellemesebb ünnep, mert a természet már egészen kifejtett pompájában kínálkozik az embernek élvezetre, a legteljesebb reményekre biztatja a mindig aggódó, soha meg nem elégedő emberiséget. Az élvezetek keiyhét csak kiüríti mindenki, azzal siet valamennyi, de a biztatást a nagy reményekre mégis kétkedve fogadja, mert hisz annyiszor csalódtunk már ! Azt azonban azért nem tudom, hogy ez időszerűit az élvezetekből mennyi jut nekünk. Nem érünk reá élvezni sem. A vaskapu, a kirándulások mind mellékes kérdéssé törpülnek a hét eseménye előtt, mely csak hétfőn fogja végét érni, akkor is hánynak fog hozni csalódást ! Huszonkét városi képviselő megválasztása háttérbe nyomta minden egyéb érdekeinket, mert tisztesség annak elnyerése és a választó polgárok újólag érzik, nem azt, hogy saját ügyeik közvetlen elintézésére kell bizalmi férfiakat választani, hanem azt, hogy ime hízelegnek a voksért, újra keresett, dédelgetett egyénné vált mindegyikük. Humoros jelenetekben sincs hiány. Ezekhez azonban két okból ne nyúljunk; először ne kontár- kodjunk bele Gomi Misi hivatásába, másodszor pedig ne bántsuk az érzékenységet, mert e hét folyamán már többször hallottuk énekelni azt a nótát : Megverek valakit, vagy engem valaki. . . Ez pedig „nem lenne valami nagy, úgynevezett élvezet." Apropos, „úgynevezett élvezet." Szándéka-e a szerkesztő urnák színészeinket megdicsérni ? Szándékozik-e kiemelni a műsorozat változatos és érdekes minőségét? Minő állást akar elfoglalni az összevágó, nem vontatott előadásokkal szemben? Kilogja-e mondani, hogy még oly jól előadott vígjátékokat mint volt Dr. Klausz és a Proletárok (színmű az, nem vígjáték ! Szerk.) nem volt alkalmunk látni Esztergomban ? Kiváncsi vagyok a Színházi Szemlére és akkorra tartom fel véleményem nyilvánítását a szerkesztő eljárására, annálinkább mert úgy látszik, a közönség is kezd melegülni, ennek a jóakaratát pedig ébren kell tartani. Eddigelé azonban constatálom azt, hogy az ez évi színházlátogató közönség közt nagyon sokat lehet látni, kik eddig nem voltak valami nagy buzgó Sággal sziníigvüuk iránt. Tartsa mog az isteu ezen szokásukban őket. Pór Antal urat pedig e héten majd életvesze- delem érte. Azt hiszem, hogy értesülve lesznek e lapok azon hajóütközésről, mely szerdán este történt Piszke és Karva közt a duiián. Pór ur ugyancsak e hajóra Nyerges-ujfalun beszállott és Pozsonyba volt utazandó. A képviselő ur találkozott a hajón még két képviselő társával, a hajó kapitánya szinte jó ismerős volt és igy a kapitányi emelvény tövében szépen leült a társaság egy kis eszmecserére. Egyszerre megtörtént az ütközés. A legelső okozat természetesen nagy lökés volt, mely lökés Pór urat épen úgy, mint a másik két képviselőt, — mindegyik Gyula volt, — meglepetve érvén, nem épen kellemes érintkezésbe hozta a padlózattal. A lélekjelenlét azonbau sokat ér. Midőn látta azt Pór ur, hogy a lökésre mindenki ijedten fut ide s tova s a futkozásban tünedeznek elő mindenféle pongyolaságban álmaikban megzavart hölgyek, liir- ! télen összeszedő magát és ő volt az első, ki az | ijedteket bátoritá, vigasztaló és egyátalán imudanütt segédkezet nyújtott, mely dicséretes emberbaráti működése bálával fogadtatott mindenütt és a legjobb hatást szülte. Csakhogy baj nem érte! Agglegény.
