Esztergom és Vidéke, 1880
1880 / 33. szám
Esztergom, II. évfolyam. __ __ 33. szám. _________________Csütörtök, 1880. április 22 én í mítM és VIDÉKE Városi és megyei érdekeink közlönye. Előfizetési-ár : egész évre........................................6 fvt. — kr. f él évre.............................................3 „ — , évnegyedre........................................1 „ 50 * Egyes szám: 3 kr. Az előfizetési pénzek ;i kiadó liivatallioz, Széchenyi téren iutézendők. Megjelenik : hetenként kétszer vasárnap és csütörtökön. Hirdetések a legolcsóbb áron közöltetnek. A lap szellemi részét illető levelezések, a szerkesztőséghez, SZÉCHENYI TÉPV 35-IK SZÁM ALATT, iutézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Sziniigy. A győri szinpíírtolú-egylct ■—mint halljuk mindent elkövet, hogy az ő áldozatkészsége mellett létrejött kitűnő szilitársulat állandósi- tassék, s hogy a kerületnek szinügye ne szálljon vissza ismét kétes jellemű kóbor színigazgatók kezére, kik hangzatos szavakkal csak Ígérni és ámítani tudnak, de a szinügyet a mai műigényeknek megfelelőleg a kellő színvonalra felemelni nem képesek; tisztelet a kivételeknek. Városunk is a győri szinkerülethez tartozván, olvasóinkra nézve nem lesz érdektelen ha a szinpártoló egylet működéséről s a színtársulatról egyetmást elmondanunk. Midőn a szinpánoló-egylet 1878. évben megalakult, Győrött 250 drb 25 frtos részvény bocsátatott ki; a részvények nem várt gyorsasággal elkeltek. Azonban az egyletnek mindent újból kell vén előteremteni u. m. könyvtárt, és ruhatárt, & részvények utján nyert tőke csakhamar elfogyott, illetve a szerzett vagyonba fektettetett. Az 187%0-iki télen az egylet meggyőződött arról, hogy a társadalom érzi a mostoha idők súlyát, mert a legjobb előadások sem csináltak telő házat ; már pedig hogy a vállalat deficzittel ne végződjék a győri kis színháznak naponkint meg kellene telni. Hogy tehát a szinpártolóegylet érdeket keltsen, uj darabokról, különösen uj operettekről kellett gondoskodnia. Tudni kell azonban, „ESZTERGOM ÉS VIDÉKE11 TÁRGZÁJA. Gondoliero. Ragyogjatok, ti csillagok, Kék, gyöngyös Adriára ! Aliiig láng fényetek ragyog, Zeng mandolin danája. . Halkan suhan a gondola Kéj s szerelemnek éjén; Jövel, ég sápadt vándora Ragyogj a tenger mélyén ! Mily édes ez a néma csönd ; A légbe, balzsamillat ; Csak a mandolin húrja zöng, Ébred rá sok szemcsillag. Öli ébredj, nyisd ki ablakod, Velencze szép virága ! Szivem csak érted ver, dobog, Míg el nem huny világa! öli jer ki, csöndes éjszakán Oly édes elmerengni ! Ringó habon, lágy gondolán Szerelmi kéjbe rengni. Mi g gondolánk viszik habok S hallgat a húr danája — Ragyogjatok ti csillagok Kék, gyöngyös Adriára ! Aradi József. hogy az uj darabok megszerzéséhez pénz kell, j pénz pedig nem volt. akkor a választmánynak ' egyes derék tagjai előlegezték a pénzt, hogy csak az uj darabok gyorsan beszerezhetők legyenek; mind hiába! a bevétel nem volt arányban a nagy kiadással, úgy annyira, hogy a színi évad utolsó két hónapjában a színészek fizetésének egy részét gyűjtés utján lehetett csak előteremteni, a derék győri közönség nem zárkózott el a gyűjtés elől, mert a két havi gyűjtéssel több mint 2000 frt folyt be. De a választmány e viszás helyzetet fen- i tarthatónak nem látván, hogy a feltett szili- ügy meg ne bukjék — módokról és eszközök- kellett gondoskodnia ! Elhatároztatott tehát, hogy újabb részvények bocsátassanak ki, oly ! módon, hogy az elhelyezés ne csak Győrött történjék, melynek közönsége már úgy is elég áldozatot hozott — hanem hogy a színi kerületbeli társvárosok is, u. in. : Sopron, Komárom és Esztergom is megkerestessenek, miszerint figyelembe véve, hogy a szinpártolóegylet a jeles színtársulatot nemcsak Győr számára szervezte és tartja fen hanem a többi városok számára is — az ujabbi részvények elhelyezéséről gondoskodni kegyeskedjenek. Ezen megkeresésre Sopron tagadólag válaszolt, Komárom feleletre sem tartotta méltónak, csupán Esztergom város hatósága volt az, mely az ügyet magáévá tévén, a város 4 részvényt vásárolt, az átküldött gyüjtőiveket pedig a polgármester ur buzgó ügybarátoknak kiadta Egy álom a mely valósulni készül. (Wahrheit und Dichtuug.) Ugy-e kérem, mindnyájan hallották már hirét a „Kávéforrás“-nak, melynek egyik kis asztala mellett annyi nagy eszme született, mely eszmék azután Rákosi, Toldi, Dóezi, Csepreghi stb. müveiben láttak napvilágot? Természetesen, hallottak felőle. Hanem már most kérdem, hogy ismerik-e a Schodl kávéházat, mely a muzeum-körut és a Sándor utcza sarkán ékeskedik? Erre a kérdésre valószínűleg csak kevesen fognak igennel felelni. Pedig hát én tudnék több nevet említeni, a mely neveknek fiatal tulajdonosai készek esküt tenni arra, bogy a Schodl kávéház egykor legalább is oly nagy betűkkel fog feljegyeztetni Cfio könyvébe, mint a milyenekkel ott diszeleg már is a kávéforrás, mert a Schodl lesz azon archimedesi pout, a hounét . . . Jelenleg is már több nevezetessége vau ennek a kávéháznak. Először is tisztességes kávét lehet benne kapui, a mi bizony Budapesten elég ritkaság. Itt láthatók továbbá a nemzet „pókászá“-nak oroszlán sörényhez hasonló rengeteg hajfürtéi, minden este. No meg az is nyilt titok, talán még a rendőrségnek is vau tudomása róla, hogy a ki nasivasin akarja elverni a pénzét az legrövidebb utón elérheti czélját ha . . . Az az hogy, ne szólj szám ! Hanem hát a Schodluak az a nevezetessége a melynek alapján igényt formálhat majdan a történelemben való megörökittetésre, manapság még csak felkelő nap, melynek egyes sugarait a kerek asztal lovagjai alkotják, kik mindnyájan erősen készülnek arra, hogy egykoron a két magyar haza visszhangozza nevüket épen úgy mint a Kávéforrás asztal- körének tagjaiét. 1 s ezen eljárásról, illetve eredményről a győri szinpártolóegylet hálás elismerésül fogadta ezen értesítést s az egylet ügyészét küldötte ki Esztergomba oly utasítással, hogy a város képviseletében a polgármester urnák fejezze ki az egylet köszönetét hazafias közreműködéséért, s szia ügynek felkarolásáért. Csepy Pál egyleti ügyész ur a napokban csakugyan körünkben volt, s eljárt kiküldetésében. Tőle tudtuk meg, hogy a szinpártoló egylet belátván, hogy az operett előbb - utóbb megbuktatja az üdvös vállalatot — mert az uj operett viszi el a jövedelem kétharmadát — jövőre lemondott az operettekről ; s igy a színház illetve szín ügy, ismét visszaada- tik eredeti rendeltetésének : a gyönyörködve oktatásnak. Lesz tehát jövőre jó dráma s népszintársulatunk s igy lánykáinkat is minden tartózkodás nélkül vihetjük a színházba ; mert nem kell tartanunk a kétértelműségtől és fri- volitástól. Ezen intézkedésért a szinpártolóegy- letet méltó dicséret illeti meg. Félreértések kikerülése végett kijelentjük azonban, hogy Beödy Gábor művezető ur igazgatása alatt legközelebb ide érkező társulat még régi szervezetében van, tehát a nyár folyamán még operettek is adatnak ; az uj intézkedés csakis f. ó. októberben kezdődő színi évadra értendő. Most tehát rajtunk esztergomiakon van a sor. Nem elég az, a mit a szinügy érdekében Akad itt több miniszter aspiráns, mások ismét az alakitó művészetek terén szándékoznak babérokat aratni, és ismét másoknak a nyomdafesték vm hivatva megalkotni a „monumentum aere perennius“-t. Hanem minden még a jövő dolga. Ma csak annyit constatálhatuuk miszerint ez a kis kör esténként úgy 9—12 óra között a Schodl egyik kis asztalánál szokott összegyűlni, a hol is azután a Ganymedeskéut szereplő Ignácz ur kávéja és cigaret- tejei mellett elolvastatuak a lapok, s alaposan megvitattalak a haza ügyei, sőt még a szőkébb értelemben vett haza, egy dunamelléki kis város állapotai is bírálat alá vétetnek, meg pedig oly hévvel hogy pl. — kérem borzadjanak — a múltkor is recon- struálták az egész megyei és városi tisztikart, s bizony ha rajtuk állana a dolog, furcsa világ volna ma otthon. A viták között vagy után, pihentetőül előkerülnek a személyes ügyek is. Jelen állapotok és jövő remények, s bizony szerep jut néha illatos lovelkék, és ópenséggel nem illatos zálogczédulák- nak is. Ezek között a magánügyek között a társaság egyik tagja, ki mellesleg megjegyezve azon rögeszmében szenved hogy neki bajusza is van, nem régiben szőnyegre hozza hogy milyen furcsa dolgot álmodott ő a múlt éjjel. — Képzeljétek csak, azt álmodtam, hogy otthona vagyok egy szép májusi napon, s legnagyobb csodálatomra az egész városban bizonyos izgatottság uralkodik. Kíváncsian néztem körül hogy mi lehet ennek a ritka tüneménynek az oka. — Hát, vágott közbe a jövő egyik művésze, bizonyosan plébánost választottak. Nem képzelhető' hogy az árvizén és a választásokon kívül, valami érdekeltséget tudjon kelteni az édes otthon közönsége között. Minthogy pedig májusban nincs árvíz, bizonyos hogy ............ — Ho hó barátom, csalatkozol ! Most az egy-