Esztergom és Vidéke, 1880

1880 / 33. szám

a város mint hatóság- tett, egyes buzgó ügyba- rátoknak is meg kell hozni az áldozatot. Felkérjük tehát az ivtartókat, hogy a részvények elhelyezése iránt kellő erélyt és buzgalmat fejtsenek ki ; a tehetős polgárság pedig mutassa meg, hogy a nemzeti szinügyért tud is, akar is áldozatot hozni.

Szerkesztőségünkben is van egy ily aláírási iv, szívesen látjuk a jelentkezőket, megjegyezvén, hogy egy részvény ára csak 25 írt s ez is 5 frtos havi részletekben fizetendő le.

Előre tehát lelkes hazafiak és honleányok! ne csak szóval, hanem tettel is szeressük a nemzeti színészetet !

A levegő nyomása.

II.

S ime mily pompásan esett az ivás a szalmaszálon át! csak egy kissé le kellett hajolnia s a víz elég szaporán bugyogott fel szájába. Lajos a vezetőhöz fordult s erősen tudakolta, hogy miképen kerül fel a viz a szalmaszálon át az ember szájába.

— Hát csak föl kell neki jönni, ha az ember szíja ! — Felelt mosolyogva s a kérdés gyermekes egyszerűségén megütődve a vezető.

— De miért kell neki feljönni ? folytatá a kérdezgetést Lajosunk.

— Mindig feljön az, ha az ember szíja; a topóval is csak úgy húzzuk föl a bort a hordóból.— Volt a megnyugtató válasz.

Lajosnak csak most ötlött fel, hogy nem is oly ismeretlen előtte a dolog, a mint első elhamar- kodásában hitte. Gondolkodni kezdett ; de mindig csak meg-megakadt annál a kérdésnél, hogy hát a bor is miért megy föl a lopóba, ha szíják.

Már megszokta, hogy ilyen szorult helyzetekben, mikor a maga eszétől nem birt eligazodni, 1 bácsijához forduljon. Most is szép szerényen oda ment hozzá és ismételte a kérdést.

Kampó ur is hallotta és egészen elcsudálko- zott a fiú kérdésén. Mert Ő is csak szitt már bort a topóval uem egyszer, értett is hozzá, hogy senki különben ; de arra nem volt érkezése ilyen alkalmakkor, hogy ezt a kérdést fölvesse.

A társaság derekasat pihenvén útnak indult s a kérdésről menetközben érdekes beszélgetésbe elegyedett.

— Kedves öcsém, az a te kérdésed nem is oly egyszerű mint hinnéd. Sok okos ember törte már rajta a fejét, mig végre sikerült annak igazi okát megtalálniok. A dolog a körül fordul meg, hogy bennünket mindenütt és mindenhol egy láthatatlan test vesz körül, a melyre ép ezért nem figyelünk eléggé. Ez a test a levegő. Azt mindenki tudja, hogy az ember levegő nélkül meg nem élhet. De ez a körülmény, hogy ez a levegő roppant súly- lyal nehezedik a földön levő testekre, évezredeken át kikerülte az emberek figyelmét.

— Hát aztán — vágott közbe Kampó ur, a kit a dolog szinte érdekelni kezdett, — igazán nehéz az a levegő ? Van súlya mint más testeknek ?

— Van bizony; még pedig nem is olyan csekély, a milyennek az ember hinné. A mióta módját ! ejthették a tudósok, hogy a levegőt valamely edényből ki bírták szivatni, azóta a levegő súlyát is meg •tudják mérni. Fogjuk csak rendre a dolgot. Ha van súlya a levegőnek, akkor úgy-e bár ránehez- kedik a testekre ?

________________________________

szer, megengedem hogy kivételesen, de más volt az ok. Óriási falragaszok hirdették hogy a „magyar csalogány" ma megérkezik és holnap fel fog lépni, még pedig műkedvelői előadásban. Nagy tömeg tolongott az ünnepélyesen fellobogózott hajóállomás felé. Mozsárlövések tudatták a hajó megérkezését, s a kiszállónál épült diadaliv alatt az alispán és a polgármester üdvözölték a megye és a város nevében a művésznőt, kinek útja szállásáig a lelkesült közönség között valóságos diadalmenet volt.

— Hiszed laktárs ?

— Nem én!

— Várjátok csak a többit. Mikor beesteledett, fáklyászene vonult végig a városon az ünnepelt ablakai alá, a hol megzendiilt a dalárda kardala. Sokan arról is beszéltek miszerint kár hogy nincsen kivilágítás.

— Csakugyan el akarnád velünk hitetni azt a képtelenséget, hogy mindez otthon megtörtént?

— Hiszen mondom, hogy csak álmodtam az egészet ! Másnap, daczára a felemelt helyáraknak a színház tömve volt, s félni lehetett hogy összeomlik a tapsvihar okozta rázkódtatástól. A veudégmüvésznőnek a közönség egy ezüst koszorút nyújtott át emlékül. Az előadás után szintén fényes sikerű társasvacsora és tánczmulatság következett. Hanem itt — képzeljétek ezt a malheuret — a táncz közben valaki oly nyomatékosau talált a lábamra lépni hogy felkiáltva — felébredtem. Nos mit szóltok az álmomhoz ?

— Bizony barátom, ennél csak a bibliai hét kövér és sovány tehenekről szóló álom lehetett furcsább !

— De bácsikám — vágott közbe Lajos — én ezt csak úgy nem érzem, akár a pelyhet !

— De ha sok-sok pelyhet raknánk egymás fölibe, teszem föl oly magasra an int a Dobogó hegy, akkor mégis csak megérezuéd ? Agyon is nyomna.

Lajos nagyot nézett bácsijára. Hitte is a mit mondott, de meg sehogy se fért a fejébe, hogy az egymásra rakott pelyhek őt agyon is nyomhatnák.

— Ügyelj csak ide, Lajos öcsém ! — folytatá Zentai úr, — azt tudod már, hogy körülbelül menynyit nyom egy kilogramm. Mit gondolsz hát, mennyi pelyhet kellene összerakni, hogy egy kilogrammot kitegyen ?

Lajos gondolkodott — go idolkodott, de nem jutott eredményre.

— Tegyük fel, hogy annyi pehely, a mennyi otthon az asztalunk alá fér, csak nyomna egy kilogrammot. A vastag dunát úgy-e hogy jól raegérzed, ha beléje burkolózol és mégis — ha a benne levő pelyhet szétbocsátod a szobában és bevárod mig leverődik, bizony csak nem lesz valami vastag pe- helyréteg belőle.

Lajos nem válaszolt.

— Hát ha az egész szobát sűrűn megtöltenők pehelylyel, elbirnád-e te, a ki a dunna súlya ellen is panaszkodol néha ?

Lajos egymásra tetézte gondolatában a dunnák tartalmát, méregette a saját dunnája súlyát s szinte megijedt az eredménytől, midőn azt fenszó- val kimondta : Bizony a szobánkban száz kilogrammnál több pehely is elférne s azt már nem bírnám el. Ahoz erős nagy ember kellene.

— Házunkban akkor elférne ezer kilogramm is, — folytatá fejtegetéseit Zentai úr, — és már most állítsd a mi kis házunkat a Dobogó hegy mellé. Mennyi pehely kellene ahhoz, hogy ily magasra tornyositsuk ; azután képzeld el, hogy ez az óriási dunna föléd terül — —

— Jaj, bácsikám, hisz az úgy összesajtolna mint a szőlőszemet !

— Össze bizony, de mennyire! Hát ha még százszor, ezerszer magasabb pehely-hegyet képzelünk, nemde óriási nyomást gyakorolna az az előbb kicsinyeit laza, könnyű pelyhecske ?

— Szó a mi szó, mondasz valamit, —- dör- mögött Kampó ur, — az ember nem is hinné, ha el nem kellene hinnie.

— No lásd, épen igy áll a dolog a levegővel is. Könnyű, az igaz ; nagyon könnyű test. De ha az ember csak egy parányi részecskéjét meg birja mérni s a megmért részeket gondolatban tetszés szerinti számban adogatja-rakogatja egymáshoz, mégis óriási súlyt ád az eredmény fejében ! Azt már kiszámították, hogy egy köbdecziméter, vagyis egy liter levegőnek a súlya valamivel több egy grammnál. No egy gramm az nem épen sok ; ha az era- bera tenyerére teszi alig veszi észre, hogy vau rajta valami.

De ha egy liter egy gramm, akkor egy köbméter levegő már egy kilogrammot nyom. Folytassuk még csak még egy kicsit ; de jól ide ügyelj, Lajos öcsém. Egy középnagyságú száz köbmétert; tehát van benne, — — mennyi is van benne, Lajos öcsém ? — ugy-e bár, van benne száz kilogramm levegő. Yégy most már példát arról, a mit az imént a pehelyre vonatkozólag mondtunk s tisztában lehetsz a dologgal. A fölöttünk levő óriási magasságú levegőnek óriási a súlya is. S ez a súly mindenesetre ránehezedik. De miért nem érezzük azért ezt a ránk nehezedő nagy zulyt ? — fogod kérdeni Lajos öcsém. Elmondhatnám azt is ; mivel azonban hosszas magyarázattal járna, majd megbeszéljük egy más alkalommal otthon. Most csak azt jegyzem meg, hogy ép úgy, a mint a vízben úszó ember a fölötte levő viz tömege le nem szorítja a fenekre, a levegőben járó-kelőket som nyomja agyon a levegő súlya. A viz is, a levegő is a bennük levő

— Jó, elfogadom. Legyen hogy József álma furcsánb volt mint az enyém. Nos, és mint az irás mondja mégis beteljesült. Hát miért ne teljesülhetne az enyém is? Nem érzünk mi elég erőt arra hogy összetartva a szép czél tudatában s a lelkesültség fegyverével, megtörjük azt a közönyt mely egyedül áll utunkban arra nézve hogy az ige testté váljék?

*

* *

A napokban tudatta a közönséggel az Esztergom és Vidéke, miszerint Blaháné az Esztergomji Kör nála járt küldöttségének szives volt megígérni, hogy május hó vége felé hajlaudó Esztergomban egy műkedvelői előadáson fellépni. Hasonló Ígéretet bir a kör Sólymost úrtól is.

Íme a kerek asztál lovagjai ugyancsak hozzáláttak ahhoz hogy az esztergomi közönségnek oly szellemi élvezetet szerezzenek, a minőre csak ritkán nyílik alkalma egy vidéki városnak.

A kezdet sikerült, s a Kör el van határozva mindent megtenni, s minden áldozatot meghozni a siker biztosítására, s igy most minden csak az esztergomi közönség részvététől függ.

Magyarország többi városai megadták a példát arra nézve hogy mily fogadtatást érdemel Blaháné, a művésznő, s a magyar nyelv terjesztésének buzgó apostola.

És a Kör? meg van győződve, miszerint a vendégművészek fogadtatása méltó lesz ezekhez, s méltó a hírnévhez, melynek Esztergom közönsége műveltség és müpártolás tekintetében élve.

Kis káplár.

testeket minden oldalról nyomják s igy összoszo- ritják.

— De, édes bácsikám, mi azt nem érezzük, hogy -valami összeszoritauá a testünket, —-szóllott közbe Lajos.

— Nem érezzük, mert nem tudjuk, el se képzelhetjük, hogy milyen lehet az az állapot, a mikor a levegő nem szorítaná össze testünket. Testünk és egyáltalában minden földi teremtmény már e nyomás alatt keletkeztek, fejlődnek ; tehát ez természetes állapotuk.

— Hát mekkora az a nyomás, tudós profesz- szor barátom, — kérdé Kampó ur — a mely, teszem fel, ebben a pillanatban arczomra nehezedik? líemélem nem valami nagy —

— Azonnal meg fogod tudni, lia visszatérünk a szülmaszálhoz, a honnan kiindultunk. Ha egy csővet a vizbe merítünk, a levegő ép úgy nyomja a vizet ben a csőben, mint azon kívül. Már most, ha a csőből kiszívjuk a levegőt, itt megszűnik a nyomás is. Mi következik ebből? az, hogy a külső nyomás a csőben felszoi itja a vizet. Most már láthatod, és jól jegyezd meg, Lajos öcsém, hogy ha a viz a szalmaszálban a te szívásod után feljön, akkor tulajdonképen a külső levegő súlya hajtja szádba a vizet.

— Szép, szép,. — ümmögött Kampó ur, — helyesnek is látszik a mit mondtál professzor barátom; csak azt nem tudom, hogy el is higyjem-e az egészet. Azt hinnem kell, hogv a levegőnek súlya van; hiszen megmérték! De hogyan győződhetem meg arról, hogy igazán ez a súly, és ez általa gyakorolt nyomás hajtja-e föl a vizet?

— Meggyőződhetni arról is. Különösen három tünemény helyezi minden kétség fölé ezt a magyarázatot. — Az első az : hogy a viz csak egy bizonyos határig, körülbelül 10 méternyire emelkedik fel e nyomás alatt; azontúl nem, bármeddig szíjuk is. Továbbá : a nehezebb folyadékok csekélyebb, —- a könnyebbek nagyobb magasságra emelkednek ; úgy hogy ugyanabban a csőben felemelt folyadék súlya mindig ugyanaz marad. A higany például, mivel tizennégyszer nehezebb a víznél, tizennégyszer kisebb magasságra emelkedik, tehát körülbelül ;,/4 méternyire. Ezekből a tényekből ugyan nem világlik még ki, hogy a levegő súlya az, a mi a folyadékokat fölhajtja, de annyi bizonyos, hogy itt állandó nyomásnak kell szerepelnie.

Valamennyien figyelmesen hallgattak Zentai ur szavaira, és midőn emitt egy pillanatra megállt, egy hang sem szakította meg a csendet.

— Egy lépéssel közelebb juthatunk a dolog nyitjához — folytatá ismét Zentai ur — ha megnézzük, hogy a nyomás ugyanakkora-e fent a nagy magasságban, mint a földsziuén. Ha a levegő épen nagy magassága által tesz szert súlyára, akkor magas nagy hegyeken nem nyomhatja fel a csőbe helyezett higanyt oly magasra, mint a földsziuén, mert az alantabo levő légrétegek a magasban nem hatnak már a Higanyra. A levegő magassága csökkenvén, súlya is csekélyebbé válik. Azt pedig meg lehet mérni, meg is mérték már százan meg százan, ezerféle körülmények között, hogy a légmentes csőbe zárt higany csakugyan nem emelkedik oly magasra, mikor nagy hegyen vagyunk, mint len a völgyben.

Lajos szótlanul hallgatta végig e magyarázatokat s Zentai ur már-már kételkedni kezdett benue, hogy érdeklődéssel kiséri-e a hosszúra nyúlt magyarázatot, midőn a fiú szép csöndesen, nyájas, kérő arczczal fordult hozzá : hogy nem próbáihatnák-e meg ezt ők is a higanynyal ?

— Megpróbálhatjuk tiara, meg, ha érdekel, — felelt Zentai ur biztatólag, — figyelmeztessél csak rá egy másik kirándulásunk alkalmával, hogy előkészülhessünk rá. Most nincs mivel megtennünk a kísérletet.

— Oh, de szeretném azt látni !

— De meg magam is szeretném ám látni, — vágott közbe Kampó ur, a kiben szinte ágaskodni kezdett már a tudomány, — ne is halaszszuk valami sokára, hanem tegyük meg addig, míg én is a vendégetek leszek.

— Igen szívesen, válaszolt Zentai és szótlanul engedte át magát gondolatainak, melyeknek egész raját verte föl agyában a megbeszélt kérdés.

— Az igaz ; csak most jut eszembe. Te előbb három bizonyító tüneményt említettél a levegő nyomására nézve ; de csak kettőt mondtál el. Hát, igazság igy megrövidíteni az embert?

— Ha kívánod, elmondom azt is. Ez a harmadik tünueméuy valóban kézzel foghatókig bizo- nyitja be a levegő roppant nyomását. Lajos öcsém, hallgass ide te is. Ha ugyanis kiszivattyúzzuk a levegőt valamely edényből, akkor az edényen belül megszűnik a levegő nyomása s a külső nyomása azonnal észrevehetővé válik. így pl. ha valamely e czélra alkalmas hengert üveglappal befödünk s a levegőt kiszivattyúzzuk alóla, akkor a külső nyomás nagy csattanással hirtelen bezúzza az üveglapot.

— Ezt látnom kell, akármibe kerüljön is ! —• fakadt ki Kampó ur egészen neki tüzesed ve.

— Ezt az élvezetet igen olcsó szerrel megszerezhetem számodra, felelt Zendai ur, ha nem rös- t élsz fizikai dolgozó szobámba elfáradni.

A vezető meg hozta az örömhírt, hogy egykét lépéssel odább kiérnek az erdőből,

Zentai ur körültekintett. — Nini ! hol is vagyunk ! No mit gondoltok, hol jutunk ki ? — — Úrainfia, Maróthuál, egy óra járásnyira Dömös fölött, a honnan kiindultunk.

A vezető csakugyan eltévedt s a helyett, hogy