Esztergom és Vidéke, 1880
1880 / 27. szám
et é rt|kpapirokban helyezték cl, továbbá lelkesülten emlékszik meg Pongrácz Zsigmond a bank jogtanácsosa és dr. Murinyi Endre igazgatósági tag működéséről az alapszabályok módosítása körül felmerült munkálatoknál. Előadja továbbá, hogy a betétek kamatlábát az igazgatóság 5%-ra szállította le, azonban ez csak az uj betétekre vonatkozik, a végiek kamatoztatása ezentúl is 6%-os maradván. A hivatalnoki karban történt változások vonatkozólag beigazolja egy irnoki állomás szervezésének szükségét és ezen állásnak Kaan Károly úrral lett betöltését, valamint Oltosy Lajos urnák a pénztárnoki állásáróli lemondása folytán Mattyasovszky Ödön urnák megválasztását. A napi biztosok díjazásának 1 írtról 2 írtra leendő főim emelését melegen ajánlja a közgyűlés ügyeimébe. Rátér ezután azon indítványra, mely házvétellel kívánja megbízni az igazgatóságot, minek az üzlet kiterjedése, ezenfelül a módosított alapszabályok értelmében egy uj üzletág- fölvétele a működésbe ezt okvetlen megkívánja. Végre kiemeli az ügyészi jelentést, mely szerint 430 drb ügyből 315 teljesen elintézve és befejezve lett. Az üzletévi főbb mozzanatok elsorolása után megemlékezik még egyszer a lemondott pénztárnok Oltosy Lajos ur érdemeiről, azokat valamint az elhunyt igazgatósági tag Haubentaller János emlékét jegyzőkönyvbe vétetni kéri. A közgyűlés ez utóbbi megemlékezéshez szívesen hozzácsatlakozva, felolvastatik a vezérigazgatói jelentést, mely a részvények közt kiosztott mérleg- részleteit mustrálja és magyarázza. Ezt követi a felügyelő bizottság jelentése. Elnök a jelentéseket határozathozatal alá bocsátva, Bors Mihály részvényes lelkes szavakkal emlékezik meg az elnökség, igazgatóság és a többi működők buzgó működéséről, nekik jegyzőkönyvileg köszönetét szavazni indítványozza, mi egyhangúlag határozattá emeltetik. A vezérigazgató és felügyelő bizottság jelentései elfogadtatnak és fölmentvény megadatik. Az elnöki előterjesztés részletes vita alá vétetik, pontról pontra elfogadtatik, a házvételre vonatkozó, az igazgatóságnak adandó meghatalmazás hosszabb vitát kelt, melyben részt vesznek Hübscbl Alajos, Dóczy Antal, Andrássy János, Brenner József, Marosy József Mattyasovszky Kálmán és Mu- rinyi Endre. Ez utóbbi indítványa, illetve módosításával, hogy a részvényesek közül az igazgatóság mellé egy háromtagú ad l.oc bizottság adassék, az elnök, Hübscbl Alajos és Reviczky Gábor kiküldetnek, elfogadtatik. Napirenden van az elnökválasztás. Az addigi elnök nagy lelkesedéssel újra megválasztatik. A módosított alapszabályok felolvastatuak s rövid vita után Mattyarovszky Kálmáu az igazgatósági tagok kisorsolására vonatkozólag módosítást javasol, melyszerint évenként, és pedig az első évben 10 tag, a második évben a megmaradt régi komolyságra átkozott sanyarú arczán a tudomány tekintélyes szelleme ül, s hogy szemüvege profesz- szori méltósággal tündöklik apró, szürke és fénytelen szemein. Szvatopluk miudik tükör előtt öltözködött, mert szentül azt hitte, hogy szép. Ha az állam iránt való kötelességét lerótta s az esti órákban adijnoki mandátumtól megszabadult, legelső' dolga volt Hargitákhoz menni, a hol is a mamának udvarolt, Margitért rajongott s a papának mondotta el szerelmi vallomásait, ilyenkor ünnepélyesen felöltözködött, föltette czilinderét, savószinű, gyanús szőke haját finom olajjal kenegette, alacsony homlokát néhány sivár hajarabeszkkel igyekezett érdekessé tenni s néhány szál bajszát kéjjel pöndöri- tette két kihivó tüskébe. Azután felöltötte ünneplő nyakkendőjét, felhúzta keztyüjét és sokáig gyönyörködvén magában, megkezdte az arezjáték tanulmányt. Ilyenkor érezte Szvatopluk leghatalmasabban, hogy minő nagy színészi tehetséget nélkülöz benne a világ. Előre kicsinálta, hogy igy köszön a mamának : nemes komolysággal emelte meg a cilinderét ; igy a papának: és ünnepélyes páthosszal hajolt meg; végre igy üdvözli Margitott : bárgyú mosoly, szánalmas pillantás, a csodálatos száj egyik vége föl, a másik lefelé fut. Eső meg van magával elégedve, mert mosolyog. Elmegy Margitékhoz. Unalmasan fogadják, mint a régi közönséges vendégeket. A mama nagyon keveset tartott róla, a papa nem nézte le, de nem is valami nagy szerencsének tartotta megjelenését. Margit sehogysem fogadta, semmit sem érzett iránta s még csak gúnyolni sem tudta. Megjelenése épen nem zavarta a társaságot. Együtt volt a család, s Margitnak egy szörnyű lelkes fiatal ember udvarolt. A mama csöndes kötögetésbe merült, a papa nagy nyugalommal csibukozott és Margit édes mosoly- lyal hallgatta az udvarló szótárból szedett frázisait. A fiatal ember mindig azt vitatta, milyen fölséges Julia lenne, lia ugyan előadhatná Shakespearet. Szvatopluk betoppan s félszeg hajlongások után a mama mellé fii. Elégikus hangon suttogja el, hogy mennyire beborul az ég ; holnap bizonyosan egy kis eső lesz. A mama családias ásításban fejezi ki ugyanazt a véleményt. — Olvasta-e Balog ur azt a szomorú hirt ? — kérdi a türelmes papától. — Budapesten annyi a hó, hogy kétheti olvadás után sem bir elolvadni. Az idén megint kiönt a Duna vagy Tisza. A papa pompás füstgyűröket rögtönöz s azt gondolja, hogy inkább ezek közül húz e gyet Margit az ő picziny ujjara. 20-ból újra 10 tag sorsoltassék ki, azután pedig a ! harmadik évben és utána mindig a legrégibb 10 tag egyszerűen kilépjen, a kisorolt, esetleg kilépett tagok mindig újra választhatók lévén. Hosszabb vita keletkezik, mig végre az egész közgyűlés hozzájárul és határozattá emeltetik Mattyasovszky módosit- ványa, Az irnoki állomás rendszeresittetik 400 fit fizetéssel és Kaáu Károly megválasztása megerő- sittetik. A felügyelő bizottság egyhangúlag ujabbi 3 évre megválasztatik. Elnök előre bejelentvén, hogy a napirendben fölemlített netáni indítványok már letárgyaltatváu, ! a közgyűlési napirend utolsó tárgya hat igazgató- sági tag kisorsolása, ezek helyébe, úgy az elhunyt Haubentaller János helyébe tehát összesen hétnek választása. A sors utján kiléptek Oltosy Pál, Oltosy Fe- rencz, Kovács Ferencz. Kohn Gábor, Schalkház Ferencz, Eggenhofer József. A megejtett választás eredménye : újra raeg- választattak Oltosy Pál, Oltosy Ferencz, Kovács Ferencz, Scbalkház Ignácz, Eggenhoífer József, ujo- nan választattak Bors Mihály és Frey Ferencz. Ezzel a szépen látogatott közgyűlés két órakor d. u. véget ért. Vigalmas napok. — Megírandó memoirjaimból. — I. Az aranyos húsvéti ünnepekre, a jó kis Henriette meghívására sietve siettem a főváros kénköves levegőjéből Esztergomba. Régi jó emberekkel és régi rossz állapotokkal találkoztam. A jő embereket azonban most nem dicsérem s a rossz állapotokat nem korholom ; mert nekem egész más hivatásom van. Két nap történetét kell megírnom. Mert mandátumot kaptam rá lapunk szerkesztőjétől s mert mind a két napon csak magam is csináltam a dá- ridót. Hanem elhatároztam, hogy más tintával irok. Azok a Fővárosi Levelek sok szép ajak kritikáját hívták ki. Azzal vádoltak, hogy gyakorta túlságosan színező tintával festem a pikáns fővárosi viszonyokat. No hát most olyan szelíd tintával irok, akár csak a tej. Husvét vasárnapon meghívót kaptam a Bit- ter-féle kávéház helyiségében tartandó zártkörű „házias" tánczestélyre. Egy kis sajtóhibával családostul meghívtak. Hamar feleséget fogadtam Terpsychoré- ban s leányzót a jókedvben. így tehát elvoltam látra a családdal. Úgy hallottam, hogy a farsang végén rendezett kávéházi bál valami felségesen sikerült. Csak — Halottá már Szvatopluk ur, hogy Margit nagysága, a jövő héten újra föllép ? — kérdé a szörnyű lelkes fiatal ember. Szvatopluk elpirult, Margitra tekintett s még jobban elpirult, azután azt hebegte : — Nem hallottam, de sejtettem . . . És ettől a percztől mindig pirult. Valami nagy gondolat bolygatta és pirította a szegényt. Egyszerre aztán felsóhajtott : — Istenem, csak legalább egyszer szerepelhetnék én is, mikor a kisasszony föllép . . . Szvatopluk szemé rmetesen lesütötte szemeit s a vér egészen elbontotta agyát. Nem látta és nem hallotta a pillanatnyi megűtödést s a hangos gúny- kaczajt. Mikor fölvetette a szemeit, más csoportban, másról folyt a beszéd. A mama már nem ült mellette, a papa föl s alá járt, Margit a hódoló fiatal emberrel csevegett. A szegény Szvatopluk kezdte roszul érezni magát, fogta czilinderét s zavarában a mama helyett a papának csókol kezet. Margit előtt meghajol és gyorsan elmenekül. Margit hangosan főlkaczag. — Szegény Szvatopluk ! Szvatopluk pedig az egész utón mindig szaval, majd hangosan, majd halkan, sőt meg-megállva hamleti monológokat is rögtönöz. A ki látja, az mosolyogva halad el mellette s ezt mondja : | — Szegény Szvatopluk ! . . , Mikor azután hazatér, elővesz egy régi Kotze- ! bue-féle rikatő drámát, s egy szörnyű érzelgős szerelmes monológját olvassa fel, mindinkább növekedő szenvedéllyel, Végül majdnem tombolva deklamál, úgy hogy a Háziasszony megrémülve fut be s azt kiáltja : —• Kivel pöröl olyan haragosan ifiur ? Szvatopluk szent őrjöngéssel siet háziasszonyához s lelkes páthoszszal kérdi : — Ugy-e van bennem tehetség ? Ugy-e meg fogom állni a helyemet. Maga pedig mama ugy-e eljön a jövő héten színházba ? — Jézus Mária, csak nem akar komédiás lenni az ifiur? — Profán kifejezés. Nem, oh nem komédiás, hanem művész ! ! Ezzel folytatja szerepét s a háziasszony bámulva távozik, végső szava azonban még az öregasszonynak is csak annyi : — Szegény Szvatopluk !... — Isteni Margit ! Oh csak veled, csak veled tudnám bemutatni a világnak, hogy mi vagyok ! — egy hirneves bohózatirónk producált egy nagyon sikerületlen jelenetet. A mostani „házias" bál nem volt valami zsúfolt. Kevés gyönyörködő mama, nem sok tánezos leány. De jobb is, ha Dux Adolf hires mondása nem teljesült, hogy „viele Persouen, aber sehr well ig Haudlung!" Mert akik ott voltak, azok azután sok helyett is kénytelenek voltak kitenni magukért. A „házias" kávéházi bált úgy találtam, hogy meglehetősen sikerült. Kevesen voltak, de jól mulattak. Minthogy minden referens önző, nekem, a ki a fővárosból idecsöppeutem, meg leszen engedve, ha szintén önző leszek s ha csak az én táuczosnő- imet sorolom fel. A sima terem legkedvesebb alakjai voltak: Bitter Jetti, Gogola Malcsi, Patti Anna, Miedler Fanny, Bruckner Juliska, Bruckner Etelka, Bártfay Gézáué, Prokopp Józsa, Szerencsés Linka, Niedermaun Jánosné, Popp Alajosué, Fraukner Marianna, Deszáth Mariska satöbbi, satöbbi. A rendezők nagyon jól csinálták ; Lajos kivéve a tourokat, nagyon ügyesen cselekedte; a konyha kitűnő volt; csak a pinezérek nem igen izzadtak. Reggeli öt órakor tartottuk kivonulásunkat a vidám teremből. II. Másnapra a derék Esztergomi Kör meghívását élveztem. Zártkörű „családias jellegű" köz vacsorát rendeztek. Figyelmeztetem az „Esztergom és Vidéke" ve- zérczikkiróit, hogy a „házias" és „családias jellegű" kifejezések gyakori használatának üdvösségét mentői ékesebben kifejtsék. Tehát el a „családias jellegű" közvacsorára ! Azt hittem, hogy valami nagyon szerény kis vacsoráié kompániát fogok találni. Pedig bej be nagyszerűen csalódtam ! Bizony ott találtam városunk szép világának legszebb részét ; dlegantiánk színét javát ; közéletünk több tekintélyét, Esztergom százszorszép leányait, és legigézőbb hölgyeit. Valóságosan a redout kis termében éreztem magam. És megéreztem a haditervtikát. Hiszen azok a tánzérok csak ürügvek s azok az asztalok csak mesterfogások. Mert úgy olvastam ki azokból a ragyogó szemekből, hogy Zeiisz minden nektárénál és ambróziájánál sokkal édesebb Terpsychoré művészete. A fürdő vendéglő konyhája azonban igensikerült munkákat producált. A hosszú patkóalaku asztal tömöslen tömve volt a legremekebb vendégekkel. Vidám csevegés fűszerezte a zamatos pecsenyét, az üde tésztát s a könnyű asztali bort. Azután megeredt két tosszt is. Az elsőt Kőrös y László dz Esztergomi Kör pártfogóira s áta- lában mindazokra mondotta, a kik a Kör törekvéseit figyelemben részesítik. A másikat Szabó Mihály, epigrammái rövidséggel a jelenlevő hölgyekre alkalmazta. sóhajtja Szvatopluk. — És be fogom mutatni ! Tisztelni fognak ! Elismernek ! És Margit imádni fogja művészetemet. Szvatopluk szörnyen izgatott éjszakát virrasztóit. Mindig koszorú, taps és elismerés gyötörte. Másnap halvány arczczal indult leróni kötelességét a haza iránt s dijnok társa a dúlt arczú, sápadt és kimerült kollegát jó reggel helyett ily szavakkal fogadta: — Szegény Szvatopluk !... Még aznap a műkedvelők elnökénél kopogott. Ünnepélyes komolysággal jelentette ki elhatározását. — Szerepet kérek, elnök ur, még pedig nagy szerepet. Az elnök bámulva tekintett az önmagából kikelt fiatal emberre. — Igenis elnök ur engem megfog ismerni a világ . . . Eddig nem tudták, ki vagyok. Én követelem a szerepet. Követelem a szent művészet nevében. A szegény fiatal ember sápadt arczára egy kis pir vonult. Szemeiben több volt a fűzből, mint egyébkor : de haját már nem rendezte olyan gondosan, mint azelőtt. Dúlt arczához, a kuszáit hajviselet tökéletesen illett. A műkedvelők elnöke a kisváros egyik legtekintélyesebb férfia volt. Nagy tudósnak tartották. — Minden szerep le van foglalva, fiatal barátom, — mondja végre higgadtan és sajnálkozva tekint a rajongóra. — Még a legutolsó is ? — Minden, minden. — Elnök ur, nekem föl kell lépnem. — Nem lehet barátom. — Akkor ön lesz felelős mindenért .. . — Miért nem szólt előbb ? — Megmondom. Eddig félreismertek. De én érzem magamban az isteni szikrát. Érzem, hogy hires ember leszek. Érzem, hogy nyomorult voltam eddig. Margit is föllép. Oh, hogy bámul majd eu- gemet Margit, Elnök ur, szerepet, különben szörnyű lépésre határozom el magamat. — Jöjjön holnap barátom, addig talán szerzek valamit. — Nekem most kell. Épen ekkor egy fiatal ember lép be, hóna alatt egy iv papirossal. — Visszalépek, mert nem készülhetek el. Szvatopluk elkapja a szerepet. — Lássa elnök ur, még a sors is úgy akarja, hogy én követelem. — .De gondolja meg.
