Esztergom és Vidéke, 1880
1880 / 1. szám
egész évre fél évre . évnegyedre Egyes szám: 8 kr. Az előfizetési pénzek a kiadó hivatalhoz, Széchenyi téren intézendők. Megjelenik : hetenként kétszer vasárnap és csütörtökön. Hirdetések a legolcsóbb áron közöltéinek. A lap szellemi részét illető levelezések, a szerkesztőséghez, SZÉCHENYI TÉF^ 35-IK SZÁM ALATT, intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Uj ev napjan. Bezártuk az 1879-ki boldogtalan évet, hogy újra átadjuk magunkat a jövő gondjainak és küzdelmének, melynek szakadatlanságában a magyar nemzet élete annyira*hiven van kifejezve. ’^r|Boldogtalannak mondjuk, mert hiszen általános psjnyomor és panasz hangzik az ország minden készéből, minden zugából, mint kimaradhatlan ^következménye azon csapásoknak, melyeket a llefolyt évben e szegény országra az elemek, lés emberek egymással versenyezve mértek. \ Éhség. Árvizek. Dermesztő fagy. Folyton terjedő erkölcstelenedés. Bosnyák missió. Kérlelhetetlen adó executio. Millió és millió deficit. Uj kölcsön. Adóemelés. Boldog törvényhozás. Gondtalan delegatio. Mily tarka színezeté a köz és társadalmi élet néhány órával ezelőtt letűnt sylvesteri tájképének ! Szeged drága magyar népe ott didereg elpusztult városának romjai között, nem hallani panaszát az egykor büszke alföldi népnek. Megvan törve és halgatna ? Hogyne halgatna ? mikor azoktól kell várnia a segélyt, kik pusztiilni engedték. i Arad, Békés, Csongrád, Csanád szívós magyar népének fészke egy jeges tenger. Csüggedve tekint a jövő felé, ki tudja megmondani, hogy az olvadás nem juttatja-e Szeged sorsára? Maga az ország fővárosa Budapest felháborodással kiált a gyors és gyökeres segély után, hogy elejét vegye azon büuö.s könnyelműségnek, mély az évenkint megújuló küzdelem láttára is elég lelketlennek mutatkozott tétlenül nézni az ország szivének fenyegetett helyzetét, nem gondolván meg, hogy az ár, melyet egy nagy szerencsétlenség a főváros utczáin keresztül hajtana, Magyarországot futná meg. Mily sötét gondolat, egy rohamosan koldúsodó ország fővárosának pusztulása ? pedig nekünk Budapest több mint főváros, — az utolsó darab Magyarország. Felvidéki népünk csoportostól vándorol | délfelé ; nélkülözés- és hidegtől csigázva kere- | sik a munkát és kenyeret, hogy életüket a nyomornak, — kunyhóik ezen állandó vendégé- j nek megtartsák. Megyék, városok, és egyesek tömegesen 1 könyörögnek az adócsavar enyhítéséért. Nem j daczol mint egykor, midőn az adó nemfizetés ; fegyverét használta a szívós önérzetességgel küzdő nyakas nemzet alkotmányos szabadságának visz- sza szerzésére, hanem csak irgalomért könyörög, melyre a mindennapi kenyér szüksége kényszeríti. Kiszedjük az éhenhaló szájából a falatot és miért ? hogy elvigyük idegen földre, melynek ezer bajai azoknak elfoglalásával nyakunkba szakadtak, mert hát az önző bölcseség és ud- vnroncz tehetetlenség keletfelé cultur missiókat fedezett fel számunkra, holott idehaza fő a feje a birtokosnak, mert napról napra pusztái ; ösz- szetett kezekkel töprenkedik az iparos, mert nincs munkája, egymásután hull a kereskedő, mert a társadalmi jólét, hason fekszik. Nincs nap botrány nélkül. A köz és társadalmi élet romlottsága, a közerkölcsök sülye- dóse újabbnál úja % kiadást ér és rettenetesnek tünteti fel a valót, a gyökerekig ható el- férgesedést. — Valóságos Catilinai állapotok, valóságos praetoriáni vásár, melyben eladó minden, csak az a kérdés : ki ad többet érte ? Az erkölcsi világrend teljeseu megváltozott, a szószegés kiszorította helyéből a szótartást, az ingadozás a jellemet, a zsákmányolás a becsületes munkát. Ha nem akarsz bolondnak vagy legalább is együgyilnek tartatni, kerüld ahaza- fiság és közrendnek önzéstelen és tiszta kezű szolgálatát. ígérj azért, hogy legyen mit megszegni és ha a jámbor publikumot lefőzted, siess aratni, mert az együgyüek elnyerhetik ugyan a mennyországot, de ez a mai világban sovány koszt, ha vele hivatal, sáp és koncz nem jár. Rövid 12 év egy nemzet életében és menynyit változott. De mikor az erkölcsi világrend ép úgy alá van vetve az esés törvényeinek, mint a physikai. A világ folyása azt mutatja, hogy a népek és nemzetek életében is érvényesülnek a természet örök és változ- hatlan törvényei. Az emelkedés lassú, fáradságos és küzdelmes, mig ellenben a sors lemenő kereke sebesebben fordúl és rohamosan halad. Hol a kéz, mely e hanyatlást megállítani kép es ? hol az akarat, mely tettre kél ? hol a közvélemény, mely hangosan kiáltson bele a sülyedés és romlás ezen ádáz munkájába ? A kéz nyugszik; az akarat el van zsibbadva, a közvélemény hallgat. Tehetetlen és elatélt ininpéldája, a hol már túl forrták a kezdetlegesség küzdelmeit; de bizonyítsa saját irodalmi múltúnk, midőn középpont hiáuyábau az irodalmi erők és vezérférfiak jó ideig a vidéken munkálkodtak. Talán mi is nemsokára túl leszünk a kezdetlegesség küzdelmein s már most iparkodnunk kell a magyar vidék szellemének is, méltóságát jogosan megillető tisztességes helyet biztosítani a magyar irodalomban. Egy ilyféle szerény és igénytelen, de jó törekvésű kísérlet akar lenni ez a tarka tartalmú kis könyvecske ............... * * * Simor János p h o t o g r aph iá j ábó 1. . . . Simor János azok közé tartozik, a kik inkább tenni, mint ragyogni szeretnek. A pompa és fény nála csak idejére és helyére hagyott disz, de sohase maga a tartalmi lényeg. Nagyon csalódnék az, a ki a legelső magyar mágnást, az ország prímását s biboniokát tündöklő aranyos hintóu, hatos fejedelmi fogaton, festői huszár sereggel, ragyogó kisérő személyzettel képzelné maga elé. Soha nemesebb egyszerűséget, soha kevesebb feltűnést, soha nagyobb takarékosságot. Imponáló bíborban, drága ékszerekben s ragyogó kísérettel csak akkor tündöklik, mikor az egyházi ünnep magasztosságát emelheti pompájával és fényével. Valamint szónoki stylusa tökéletesen tisztult a nehéz s szinte nehezen érthető phrásisoktól vagy az ünnepélyes közhelyektől, épen úgy nem barátja az ünnepélyes alkalmi phrásisoknak, melyek pl. az év első napján s névnap alkalmával olyan bámulatos mennyiségben s kóilelhetlen zaklatással szoktak napvilágot látni s kíméletlenül üldözik különösen a j rangosabb férfiakat. I Társadalmi üres ceremóniáknak • rideg formaZ@iy/ Városi és megyei érdekeink közlönye. Esztergom. II. évfolyam. dû ’’fk I- szám. Csütörtök 1880. január lén. „ESZTBBBOM ÉS YIBIKB“ TÁ5C2ÁJA, Ida betegségében. II. Teszel-e majd koporsómra Koszorút virágból ? — Teszek bizony nefelejcsből, Mirtusból, rózsából. Rámborulsz-e, megsiratsz-e Igaz szívből egyszer? — Rád borulok, megsiratlak, Galambom, ezerszer. Hát síromhoz ki-kijösz-e Nem leszel-e csalfa?-— Ki megyek, ki. .. mig majd egyszer Ott találnak halva. Pósa Lajos. Mutatványok a .Kisvárosi Képekből.* A Nyitánybél. . A fővárosi sajtó aristokratiája következetes elvből és kíméletlenül gúnyolja a vidék irodalmi nyomorúságát. Szomorú, hogy igazságosan gúnyolja. De mindig arczomba szökik a vér, mikor a tehetetlenség vádját általánosítják s ráolvassák a kíméletlen korholatot kivétel nélkül majd miuden vidéki városra. Jól Írni írónak nem érdem, hanem kötelesség. Vidéki íróink java része, még a legtősgyökeresebb magyar elemek között is, kétségbeejtő hanyagsággal ir s nem tartja bűnnek a nemzeti nyelv és irodalom szellemét legvakraerőbben compromittálui. Részben szentül igazsága van a fővárosi sajtó kritikájának. Csakhogy mégsem általánosítva. Czáfolatot az általánosítás ellenében ; de olyat, hogy az uralkodó középponti sajtó máskép formu- lázza vádjait. A vidéki «lendrián irodalom valóban obscu- rassá teszi a tehetségesebb vidéki író nevét is a fővárosi irodalmi körökben. A léha kontárokat irgalmatlan dorongozással elriasztani ne is fájjon felebaráti lelkiosmeretünknek, melynél járjon előbbre irodalmunk féltékeny reputatiója. Több budapesti iró, ki a magyar vidék irodalmi jövőjét is szivén viseli, már régebben, észrevette azt a hiányt, mely vidéki szellemi életünket sújtja. Észrevette, hogy a fővárost kivéve, alig van eg}-két város Magyarországon, a hol önnálló irodalmi élet megalapítása iránt valami csekély érzék mutatkozott volna. Vidéki íróink — oh, bocsánat a kifejezésért! — a vidék eredetiségéből, önálló szelleméből, jellern- zetes életéből árva keveset merítenek, sőt affektálják a fővárosiak modorát, mely nagyrészt csak Budapest szolleméuek szokott kifejezést adui. A fővárosi irók uem igen ismervén a vidéki magyar élet költészetét s annyi sok megragadó eredetiségét, a vidéki élet gazdag forrásaiból s a vidéki szellem majdnem ismeretlen kincsesbányáiból, alig jut valami nemzeti irodalmunkba. Kz az oka, hogy irodalmunkban kizárólag a főváros hatalmas szelleme uralkodik. Hogy a vidéknek is van szavazata a nemzeti irodalomban, azt bizonyítsa minden műveltebb állam
