Esztergom és Vidéke, 1879
1879 / 55. szám
„Általános magyar iparegylet.“ Múltkor megígértük*, hogy az „általános magyar iparegylet“ ismertetésére visszatérünk. Sem elég gyorsan, sem elég nyomatékkai nem ajánlhatnánk hasonló czélt, mintha közöljük az erre vonatkozó felhívás jelentősebb részeit. Az „általános magyar iparegylet“ törekvését nagyban és egészben a felhívás következő része vázolja: „Ma. midőn az ipari haladás — mint láttuk — határozó befolyással van a gazda és földül ives tevékenységére, mig viszont a n y e r s t e r- melés mikénti sikerülése visszahat számos iparnak még fennállhatására is; midőn az ország iparos viszonyainak mikénti fejlődése által legközvetlenebbül van érdekelve annak kereskedelme és forgalma; — midőn az ipar többé ki sem vonhatja magát a m fives zet nemesbitő hatása alól, ez pedig csakis az ipar segítsége mellett teheti alkotásai nagy részét közkincscsé is: —- ma többé nem lehet szó külön érdekek ápolásáról, avagy már-már eltemetett kaszt-szellem újra ébresztéséről. — Mindnyájunk egyesült erejére van szüksége az országnak, hogy haladhasson. Kell, hogy vállvetve álljanak együvé mindazok, kiknek a haza jólléte szivükön fekszik, hogy hárítsák el az országunkat fenyegető legnagyobb veszélyt, mely az egyre erősbülő külföldi versenynyel szemben akkor érne, ha tétlen nézői maradnánk a szomszéd államok szellemi s anyagi fejlődésének, elfelejtve, hogy megállapodás és visszaesés, gazdasági tekintetben, egyértelműek.“ „Az egylet, mint ilyen, első sorban a hazai ipart s az iparosok érdekeit törekednék előmozdítani, előkészítené az iparral rokon termelő ágak összhangzó működését, megismertetné a nagy közönséggel iparunk termőképességét és a hazai iparosok kiváló termékeit, ez által felkeltvén iránta a rokonszenvet és bizalmat, törekednék az iparos osztály értelmiségének emelésére l átni oktatás, az Ízlés nemesbítése s más haladottabb országok ipartermelésének megismertetése által; mindinkább felkelteni iparkodnék a munkás osztálynak buzgóságát és fokozott ügyesség utáni törekvését, mit nyilvános elismerés s ez osztályok különleges érdekeinek ápolása s előmozdítása utján érhetne el, szóval a rendelkezésre álló összes eszközökkel oda működnék, hogy terjedt, lehetőleg sokoldalú és tökéletes iparnak szükségér- zefe a nemzet valamenynyi rétegeiben fölkeltetvén, elméletileg és gyakorlatilag képzett férfiak önzetlen együvémfiküdése által a hazai ipar tökéletesbittessék, s hogy igy anyagi és közgazdasági helyzetünk javítása felé komoly és elhatározott léptekkel közeledhessünk.“ A programra ezen része a kidolgozandó alapszabályokban mindenesetre praecisirozva lesz: és felsorolandók még ugyanott azon eszközök, a melyek által a czélok jelentékenyebb]'ei megközelithetők és elérhetők lesznek. De a czélok ezen vázlatos fölsorolása már magában is biztos jele annak, hogy az u.j egyesület határozott irány felé törekszik s annak elérése érdekében öntudatos tevékenységet kifejteni képesítve lesz. Az általános iparegylet az iparfejlesztés gyakorlati terére kíván lépni, szükséges iparvállalatokat létesíteni, úgy ilyenek létesítését kezdeményezni; meglevő iparvállalatokat támogatni, megismertetni és fejlődésükben előmozdítani. S hogy erre az j anyagi erő nem fog hiányozni, aziránt némiképen j biztosítékot nyújtanak az alapítók, kik kivétel nélkül I a vagyonos osztályhoz tartoznak s az egyesület | kevésnek jut eszébe, hogy csekélységgel mennyi jót lehet tenni. Hisz ha a lég lakóit elpusztulni hagyjuk, a jövő nyárnak, a termést hozó nyárnak, szaporítjuk ellenségeit, a rovarokat! Pedig minden háznál akad kenyér mozsa, valami szem-maradék, melyet csak az ablak párkányzatára kellene kirakni! A jó emberek szórnak élelmet a madaraknak! Esztergomban sok jó ember lakik. Talán fognak gondolni a madarakra is ? —• Városunknak e héten magas vendége is volt, az uralkodó család egyik tagja. Nagyon nehéz dolog lenne a látogatás katona ügyi oldalával foglalkoznunk, de annál hálásabb tér a társadalmi és itt is volt a magas látogatás kihatással. A spártai egyszerűséggel élő főherczeg megnyugtató példát ad nekünk, hogy a főbb és legfőbb körökben is mindinkább tért nyer a komoly munka, a tudomány és mindinkább erősödhetik bizalmunk azok iránt, kik épen a legveszélyesebb körülmények közt vannak hivatva a védelmünkre hivatott hadsereg vezényletére. fz oldalon kívül kit mint a legkedélyesebb egyént ismernek a szolgálaton kivül azok, kik vele érintkezésben lehetnek, pár igen kedélyes adomát hagyott hátra városunknak. Megvizsgálja a kiszállásolt katonák lakhelyeit. Két vitézlő bakát egy korcsmárosnál talál elhelyezve. — Hogy lehet ily helyre katonát szállásolni ? hisz a katonának okvetlen szüksége van az éjjeli nyugalomra, itt pedig a vendégek miatt nem alkatnak.- Kérem, nagyságos uram, felelt, az őt nem ismerő háziasszony, nálunk csak szegény emberek megteremtése és gyarapítása körül nem fognak áldozatokat, kim élni. Az uj egylet alapszabályai ki fognak terjedni az ipar minden ágára és általános iparegyletnek oly szervezetet kívánnak adui, hogy az necsak a fővárosban bírjon különféle a termelés minden ágát felölelő szakosztályokkal, hanem vidéki központokat is teremtsen. Ez az, a mit az uj egyletről tudunk, de reméljük, hogy nemsokára a részletekre nézve is többet közölhetünk. A legújabb iparos-mozgalmak között egy ily egyesület keletkezése kiváló fontossággal kilós élénken bizonyítja, hogy az iparos-törekvések mind szélesebb körben keltenek rokonszenvet és mind szélesebb, illetékes körök készek az iparfejlesztés érdemeibeu tevékeny és áldozatokkal föllépni. A romvárosból. Teendőim Szegedre, Magyarhon Murcziájába vezettek. Este érkeztem meg a vonattal. Az indó- házból kiérve korom setétség fogott körül, a gázgyár ugyanis most kezdvén meg a vész után működését, még csakis a város főbb utczái vannak némileg megvilágítva. Csak az omnibusok vezetőinek kiáltásai után tájékozhattam magamat. Ezek egymást túlkiabálva igyekeztek tudtomra adni, hogy Szegeden három szálloda létezik, úgymint a „Hotel Hungária,“ a hétválasztó- és feketesashoz cziinzett szállodák. Beültem a „Hotel Hungária“ oranibusába. Használhatnék magyar elnevezéseket is, de az igazságtól eltérni nem akarok, az pedig való, hogy Szegeden is nagyon szeretnek németül beszélni. A „Hungária“ szálloda csinos, két emeletes épület. Szobát kértem, de mind el volt foglalva, mely körülmény Szeged roppant forgalmáról tesz tanúságot. Igaz, hogy nem valami kellemetes meglepetés volt éjnek idején szoba nélkül lenni, de én vigasztaltam magamat a mala sors iránt, s bennültem a szálloda kávéházában reggelig, az éj sötétében nem akarván vándorútra kelni. Itt azon tapasztalatra jutottam, hogy e helyiség egészen nagyvárosias s hogy itt a pusztítás nyomai nem látszanak egyébben, mint legfellebb a világításban, mely a gázlámpák üres csöveibe ideiglenesen behelyezett petroleum lámpák által történik s mi a maga nemében valóban eredeti látványt nyújt. Végre hajnalodott s én siettem ki a szabadba. Hetivásár lévén, az utczákon nagy ember és kocsitömeggel találkoztam. Az emberek nem voltak oly szomorúak, mint véltem, mi annak tulajdonítható, bogy a munkaosztály a töltésmunkálatoknál talál elég foglalkozást a megélhetésre. De másrészt természete is a magyarnak, hogy a veszélyben nem csügged el. hanem újra emel, épít s könnyíti sorsát a mint lehet. Maga a belváros, az urak városa, mely 5—6 utczából áll, nem sokat szenvedett. De annál borzasztóbb a pusztulás a külvárosokban. Az osztrák államvaspályától kezdve befelé a Dugonics térig egy romhalmaz fekszik előttünk. Házak a tetőig leomolva ülnek a földön. A szegény nép dorongokkal emeli fel a tetőket s alá vályogból épit ideiglenesen, hogy legyen menhelye a tél hidege ellen. A kormány öt évre adott engedélyt ideiglenesen építkezésekre. A Széchenyi téren áll a lapokban már említett két vasház, az „Erzsébet“ és a „Mátyás király,“ melyek azonban, miután igen nehezen fűthetők, czél- szerűtleneknek bizonyultak. Hasonló pusztulás szemlélhető a többi külvárosokban is, de különösen az alföldi vasút indóháza felé eső részén a városnak, , hol egész ntezákat sepert el az ár. Itt történt egy "szolriak betérni, azoknak pedig nincs annyi pénzük, hogy éjjel is fent lehetnénk. Mosolyogva nyilvánító megelégedését a „nagyságos ur.“ A másik helyen a kisérő tisztek közül figyel- mezteté az egyik, hogy ime ily házban is vannak elszállásolva katonák, hol papnők laknak, nem ugyan Vesta papnői, hanem Venus vulgivaga vállalkozó szellemű tisztelői és áldozói, ezek közt leghamarabb lehetne félteni a hadfiakat, hogy nem lenne elég idejök a nyugalomra. Az „iuspectiónak“ minden körülményre ki kell terjedni és igy kénytelen munkát végzett, midőn a bécsi rongy legnagyobb fogyasztóin végig tekintett. — Ily csábítóktól még nem féltem az esztergomi hadfiakat. Midőn a riadó folytán az ezred a Széchenyi téren oszlopba állott, az irodákban alkalmazott altisztek a legkevésbé számítottak reá, hogy ők is ott fogják a többivel a havat tiporni és egynémely hadfi ugyancsak emelgette az „extra“-czi- poben a fázó lábakat. Közönség volt elég, hozzá nagyon természetesen, a legnagyobb részt a hölgyek siettek megtekinteni a „parádét.“ És hölgyeink közül nem egy sajnálta meg a fázó fiúkat. — Jaj de jó volna melegítőnek egy jó pohár pálinka! sóhajt fel egyik vitéz. Természetes, hogy a körülállók meghallották és alig telt bele pár perez, a kívánságnak elég lett téve. — Vitéz bácsi, csak hamar, hogy meg ne lássák ! A vitéz bácsinak azonban, ki köztünk legyen mondva, az idevaló „fescher Kerl“ volt, a szeme, daczára a fagynak és hónak, nem a pálinkán akadt meg először, hanem az azt. nyújtó piczi keztyűs kézen. Felhajtó hamar az üveget, de még eközben is kémszemlén jártak a nyugtalan szemek, bár az irigy [ ismerősömmel, hogy miután a viz leapadott volt, ő J e helyre vetődvén csaknem eltévedett, mert egy ! azelőtt virágzó utczát sehol sem birt többé feltalálni. Mintha a föld nyelte volna el, úgy eltűnt. A város nagy temetőjében is megfordultam. A kripták tele vannak vízzel. Ide különben most csak szántóföldeken át és csaknem egy órai kerüléssel lehet eljutni. Utamban a temető felé, igen szépen szemlélhettem a töltésmunkálatokat. Ezer és ezer ember dolgozik itten; az alföldi vasút indó- házától vágányok nyúlnak be messzire a réteken, honnan a töltéshez szükséges földet szállítják. A város e töltéssel egészen el lesz sánczolva. A nagyobb építkezések, melyeket leginkább olasz munkások fognak végezni, a tavaszszal kezdetnek csak meg, a mikorra a tervezett 10 millió kölcsön is talán megszavaztatik, mire a károsultaknak nagy szüksége lenne, mert a károsodások nemcsak hogy igen kevésre becsültettek, de sőt segélyben is csak azok részesülhetnek, kik a szó szoros. Ifcrtelmében tönkre jutottak. Különben én azt hiszem." hogy Szeged tökéletes restaurálásához évtizedek kellenek. Néhány jobbraódú polgár már is készítteti a tervet emelendő palotáihoz s az állam maga is pár díszes épületet emelend a városban. Csak az baj, hogy a munkabérek felette magasak, mely körülmény alkalmasint csökkenteni fogja az építési kedvet. Az uriosztályban legjobban szemlélhető a levertség, a hölgyek gondosan kerülnek minden feltűnést; a nép pedig, az áldott szegedi nép tűr, fázik, sokszor éhezik is nyugodtan, türelemmel, de mindezt egy szebb jövő reményében, a mi, hogy minél előbb bekövetkezzék — engedje a Mindenható! — Klauzál Qábor. Honfiúi fölhívás az újévi üdvözletektöli megváltás iránt. Az újévi üdvözletek szokása ugyan a tisztelet és kegyeletek kifolyása lévén, közbecsülésre méltó ősi maradványnak tekintendő; mégis Budapest és egyéb városokban létező kegyes egyletek példájára a helybeli Jótékony-egylet alapszabályai közé fogadni jónak látta, hogy az újévi üdvözletek- tŐli megváltás egyik jövedelmi forrása legyen. E szerént alólirt a közgyűlés megbízta folytán hazafiúi bizalommal fölkéri a t. Közönséget, hogy a Jótékony-egylet részére s így szegény polgártársaink vigasztalására szentelendő áldozataikkal magokat az újévi üdvözletektől megváltani szíveskedjenek. Bár mily adomány elégséges és köszönettel fogadtatik. Minden, folyó hó 28-ig magát bejegyző honfi és honleánynak neve egy saját megváltási lajstromban ki fog nyomatni, mely névsor újévre az aláírók közt ki fog osztatni. A megváltási adományok elfogadtatnak s így az aláírások eszközöltetnek: alólirt elnöknél, az alispán és polgármester urnái, a vízivárosi és szt.- tamási jegyző urnái, a szt.-györgymezei biró úrnál, a vízivárosi Irgalmasnénéknél, a Buzárovics — Horák- féle könyvkereskedésben, Franki József úr kereskedésében, és Perényi Béla egyleti pénztárnok úrnál. Ha Istenben, szeretetlen egyesülünk, anyagi és szellemi boldogságban erősödünk! Esztergomban, decz. 4. 1879. A közgyűlés megbiztából Majer István apát-kanonok mint a Jótékony-egylet elnöke. fátyol és a beállott sötétség meghiusiták ennek eredményét. A vitéz bácsinak még most is szájában az ize a nyújtott üdítőnek, de majd baj lett belőle. A nyugtalan főherczeg majd itt, majd amott volt és véletlenül látta az egész jelenetet. Az pedig regula ellen való vétek, hogy egy sorban álló baka, ha még oly altiszt is, beszéljen a szomszéddal, ha az még oly kicsi kezű is. Hanem azért a főherczeg is fiatal ember és daczára a reglement-ellenes ténynek, ő sem ezt látta meg, hanem a piczi kezeket és e piczi kezek, amint egyrészről üditést nyújtottak, másrészről elháriták a szegény vitéz bácsi fejéről a veszedelmet, Tanuk hallották, amint még később is azt a megjegyzést ej te el: — Megenni való piczi kezek voltak. Ennek a hódításnak kedvéért meglehetett volna engedni, hogy az az irigy fátyol otthon maradjon. Sokat azonban a foherczegi látogatás részleteiről ne beszéljünk, mert nem tudjuk, hol ütközünk valami hibába és azt nem a rendes olvasók kedvéért kell csak kerülnünk, hanem magáért a főherczegért is. Tudja meg ugyanis a szerkesztő és ha akar logyen reá büszke is, hogy csütörtökön a főherczeg kiváncsi volt arra, hogyan vélekedik róla, illetve megérkezéséről az esztergomi közönség és épen az „Esztergom és Vidékét“ kívánta látni. Szeretné a főherczeg véleményét is tudni ? Határozott megelégedését nyilvánította, hogy a hir, melyet a lap hozott, teljesen ment volt mindenféle émelygős dicsériádáktól, hanem egyszerűen, komolyan regisztrálta az eseményt. Az átalános részét a megjegyzésnek nem mondom el, mert hátra reclamot csinálna belőle, vagy eszébe jutna valakinek, hogy ez, csak ennek a kedvéért vau kitalálva, ezért inkább beszédünk másról.
