Esztergom és Vidéke, 1879
1879 / 55. szám
Néhány szó Agglegény urnák, e lapok 47-ik számában megjelent „Vasárnapi level“-e .tévesztett kegyelet“ feliratú poutjához. Egyátalán nein érzem magamat hivatottnak más eszméinek, felfogásának megbirálására. Ezt kívántam előrebocsátani, mielőtt Agglegény urnák fennemlitett leveléhez hozzá szóllanék, illetve arra nézve szerény véleményemet nyilvánítanám. Agglegény ur Levele egyik pontjának .tévesztett kegyelet“ czimet ad, s abban az elhunyt fő- gymnasiámi tanárok sírjánál, halottak napján éven- kint tartatni szokott kegyeletes ünnepélyeket mellőzendőknek mondván, utal a honvédtemetőre, hol is az ifjúság legméltóbban róhatná le hálaadóját. Midőn e levelet átolvastam, és kár hogy elfoglaltságom miatt csak most olvastam, lehetetlen volt meg nem győződnöm annak nemes hangulatáról s magvas tartalmáról. Nemes agitátiót kezd ebben szerző az esztergomi közönség, de első sorban a fő- gyranasiumi tanárikar s ifjúság ama megbocsáthat- lan hidegsége ellen, melyben közkincsét, a szabadsági! arczban elhunyt dicső vértanuk sírját részesíti. Az ő levele az első hang, mely az annyi ideig elhanyagolt szent kötelességre int. Övé a kezdeményezés dicsősége. Adja isten, hogy szava ne legyen a pusztában elhangzó. Én tehát tisztelettel hajlok meg a nagy eszme előtt, de egyben még sem vagyok a Levél szerzőjével egy véleményen s ez az, hogy nem tartom kegyeletesnek az iljuságot a tanárai irányában, romlatlan szivök sugallatából önként keletkező hálaérzelmek nyilvánithatásától elvonni. De nem is vélem ezt szükségesnek, mert a két kegyeletes ünnepély egymásmellett igen szépen megférhet. Hiszen nem azon ifjúság lesz-e a legjobb, a legtöbb reményre jogosító, a mely lelkesülni tud a hősök példáján, mely megkoszorúzza nemzete nagyjait, de nem feledi el azokat sem, kik őt lelkesülni tanították a nagy eszmékért s kik szivébe önték a haza forró szerelmét ?! Több évig voltam az érdemekben gazdag esztergomi benczerend főgymnasiumáuak tanítványa s bátran elmondhatom, hogy a mi bennem nemes van, azt ha nem is ők oltották belém, de határozót- , tan fejlesztették s gyarapították. Nem akarok szó- | lani e rend hagyományos hazaszeretetéről, bölcs nevelési s tanítási módjáról, mert szavam arra igen j gyenge volna; de szivem mélyéből kívánom, bár e honban minden paedagogiával foglalkozó egyén hasonló lenne hozzájok. Már most hogyan róhatná le az ifjúság méltóbban az ily érdemes férfiak iránti háláját, mintha kegyelettel adózik testvéreiknek, azoknak, kik szintén egész életűket, minden erejüket áldozták az iíjuság nevelésére. Hiszen a kegyelet, a tisztelet, melyet az elhunyt pályatársak iránt tanúsít az ifjúság, a még élőkre is háramlik, a legjobb buzdító a tovább működésre s a legszebb jutalmat adja meg fáradságukért, mert tudják, hogy holtuk után ők sem lesznek elfeledve, hanem a hála szövétneket gyújt sirjok felett. Azt pedig soha sem hell hinni, hogy ezen kegyelet nyilvánulása erőltetett. Egy romlatlan szívű ifjú mindig tisztában leend önmagávai, s tudni fogja, hogy az ily dicsőén működött tanárok sírja közelében éppen oly szent helyen áll, mint ott, a hol a haza vértanúi alusszák csendes álmukat. Esztergom, nem kiméivé költséget, díszes emléket állított a halhatatlan hősöknek, idén is uj jelét adta kegyeletének azzal, hogy az emléket kijavíttatta, legyen a város közönsége a kezdeményező, legyen Mindenszentek napjának délutánján összeségében, ne Az iparos küldöttség tagjai nem győzik eléggé dicsérni a szives fogadtatást, melyben Budapesten részesültek. Hát hiszen az természetes. Azon csodálkoznánk, ha nem igy volna. Az országgyűlési képviselők csak tövényhozói kötelességüknek tesznek eleget, midőn minden mozgalmat, minden ügyet figyelemmel kísérnek és örülnek neki, ha ezen működésükben1- őket az ország közhangulatával, a közvéleménynyel megismertetik, és segítenek adatokat gyűjteni. Hanem azért tanulságos volt az érintkezés. Nemcsak azt látták szemmel, a mit a hírlapokban is olvashatnak, az egyszerű országos ülést, hanem bele pillanthattak a magán élet módozataiba is. Nem fogják, tudom, elfeledni, hogy Szilágyi Dezső milyen szépen megdicsérte Pór Antalt, kivel ugyan az országgyűlési teremben farkasszemet néz, hanem a magán életben nem hogy kifogása volna 1 ellene, hanem inkább szívesen látott collega. Es ebből tanulhatnak az esztergomiak is, kik nagyon malitiózus természetű emberek. Még arra is találtak észrevételt, hogy képviselőjük miért lesz a tengerészeti albizottság tagja? És nagyon igaza volt egyik ismerősünknek, ki bár nem volt választója, mégis pártfogásába vette őt. — Felsőbb politikai nézetek és indokok lehetnek mk befolyással a delegationális tárgyalásoknál és a szakismeret jó, ha megvan, de ha nincs, azért az nem oly baj. Láttunk már delegátusokat, kik még kevesebb szakismerettel mentek fel a tárgyalásokhoz, de a politika, a politikai tudomány meg volt. Különben Pór Antal a tengerészeinél nem teljesen laicus, hisz megmutatta a nyáron az uszodában, hogy tud úszni. csak egy kettő személyében a honvédtemetőben s látni fogja, hogy az ifjúság testületileg megje- leuend tanárai vezetése mellett s lerovandja kegyelet adóját. De azután hadjuk az ifjúságot szive sugallatát követni, hogy imádkozzék azok sírja felett is, kiknek jutalma csak nagy ritkán elismerés, de kiknek pályája nem kevésbé volt tövises amazokénál.*) Klauzál Gábor. H i r e k. — Lapunk előfizetési ára 1880. évre: Egész évre 6 frt. fél évre 3 frt, negyed évre I frt ö w ......... 5 0 kr. Néptanítóknak és az ipartársulatok által ajánlott iparosoknak az előfizetési ár leszállitatik egy évre 3 frt, fél évre 1 frt 50 kr., negyed évre 80 kr. — Az iskoláztató egylet védnökségét a bibor- nok Herczegpriraás elfogadta és ennek czéljaira 100 forintot küldött a polgármesternek, mint az egylet elnökének kezeihez. — Alezredesünk kiváló figyelemmel kiséri az itt szolgáló öukénvtesek szakművelődését és ennek előmozdítására anyagi áldozatoktól sem riad vissza. Saját erszényéből adott pénzt az önkénytesek iskolájának irodai szerekkel leendő felszerelésére és téli fát a helyiség fűtésére. Nagylelkű adománya nem szorul dicséretre. — Iskolai takarékpénztár. Nem emlékeztünk volna meg róla, hogy ha a fővárosi lapok el nem árulták volna Weisz B. F. kir. tanácsos értesítése folytán, hogy nálunk is életbe lépett ez intézmény. Az iskolai takarékpénztárak intézménye még nem áll tisztában a közönség itélőszéke előtt és ugyanannyi pártolója van. mint ellenese. A tapasztalás lesz hivatva beigazolni, váljon csakugyan üdvös intézmény-e? Major János tanárunk, bár ő maga nem volt apostola az ügynek, Weisz B. F. kir. tanácsos folytonos sürgetése folytán reászánta fejét, bogy kísérletet tesz az eszmével. A kísérletet, mint hiva, tott és lelkiismeretes tanférfiú kötelességének tar- I tóttá megtenni és mert csak kísérlet akart lenni ez évi működése, nem akart vele zajt ütni és ez az oka, hogy köztudomásra csak is a fővárosi sajtó utján jutott. Az eddigi eredmény az, hogy a két első hóban 22 tanuló mint betevő 20 ftnyi összeget takarított meg krajczáronként. Most már a további eredményt is figyelemmel kisérjük. — A csütörtöki havazás és hófuvatagok a közlekedést minden irányban megakasztották, sót nagy nehézségeket okozott magában a városban is. Az idő szigorúságára a legnagyobb bizonyítvány, hogy a madarak elveszték egészen az emberektől! félelmüket és nem nézték kávéház-e, műhely-e, sa- lon-e, de bújtak, hova csak bújhattak. — A helyi posta mester a múlt csütörtökön beállott hófúvás és esés folytán a Dunán a pósta közlekedést lehetetlennek látván, távirati utón azonnal megkereste a póstaigazgatóságot, hogy intézkedjék, miszerint az Észtergomba szóló póstaküldemé- nyek a kocsipóstával Doroghön keresztül küldessenek el. Bár az időjárás folytán e vonalon is először helyre kell állítani a közlekedés lehetőségét, lehetetlen elismeréssel nem adóznunk a póstamester helyes és gyors intézkedése iránt, melylyel a helyi *) Közöljük Klauzál ur levelet egész terjedelmében s aláiijuk azt, a mit a „tévesztet kegyelet“ passusára megválaszol. Agglegény ur válaszjogát azonban mindenesetre fenn- tartjuk. _____________________________________A szerk. H anem azért komolyan megharagudtam a védelmezőre, hogy a két utolsó szó közt még beszéd közben is használt gondolatjelet. Az iparos küldöttség tagjainak azonban szivükre szeretném kötni, hogy ne sokat beszéljenek Esztergomban arról, hogyan volt Pór Antal meglepetve akkor, midőn a küldöttség előadá küldetése ez élj át. Magyarország sokkal gazdagabb iparú, iparosaink sorsa sokkal fényesebb, mintsem érdemes volna egy országos képviselőnek törődni azzal, hogy e téren mily mozgalmak merülnek fel. Még gúnynak is fájdalmas! De meg kellett érnünk. Hol vannak azok az idők, mikor a programúi beszédek ideje volt! Hol vannak azok az emberek, kik most már ezzel is törődnek ! Ha nekünk is volnának ángliusaink, kik ha va- i lamiben kétkednek, nem kiméinek időt, munkát, hogy gondolat menetük helyes voltát a statisztikából begyőzzék, bebizonyítsák, egy ilyen angliusnak nem volna hálátlan munkája, ha a programmbeszédek tartalmát és az azután következő tényeket ellenőrizné, azokat összehasonlítaná és közzétenné. Jaj de sok képviselő nem merne oda menni, ahol ily ánglius találkoznék ! A karácsony pedig veti előre árnyékát. Nem emlékezem reá, melyik lapban, de valahol igen életrevaló gondolatot olvastam, mit keresztül vinni nagyon helyes lenne. A karácsonyi ajándékok tárgyában. Igen szép összeg az, mit ez alkalommal országszerte kiadnak ily ajándékokra, hisz alig van ember, ki, hacsak teheti, ne igyekeznék megörvendez- ] tetni gyermekeit. 1 A szegény csak az olcsó dolgokat keresi, mert viszonyok követelményeinek kiváló tapintattal eleget tenni igyekezik. — Kapitányi rendelet hirdettetett ki pénteken a hó elhordatását illetőleg, hogy ez a táthi vámnál levő úgynevezett vályogvetőbe hordandó. Úgy látszik a kapitány ur elfeledő, hogy a múlt évben is bocsátott ki hasontárgyu rendeletet és a múlt évben is csak az engedelmeskedett neki, kinek kedVe volt, vagy kényelmes volt az engedelineíkedés. ELkS- kintve attól, hogy az egész kisduna medre, az egé« árok erre való, miért és mi jogon akarja a házak tulajdonosait oly költséggel terhelni, melynek be n e m tartása által senkinek bajt, vagy kellemetlenséget nem okoznak ? Már a múlt évben erős visszatetszést és visszahatást szült e reudelete. Úgy látszik akkor ez nem jött tudomására. Tudomására hozzuk most, azzal, hogy a kapitányi tekintélynek épen nem használ, midőn még e rendelet kihirdetése alatt is épen ellenkezőjét teszik, mert azért csak odahordatja, ha eihordatja, a havát mindenki, hol arra alkalmas és legközelebbi helyet talál. —A szerdai gyakorlatoknál katouáiuk közt több szerencsétlenség történt, amennyiben az erős és folytonos hideg következtében több láb és fül fagyási eset fordult elő. Ezeknek orvoslása iránt azonnal történt intézkedés, valamint az iránt is, bogy hasonló időben a legénység ne legyen kénytelen gyakorlatot tartani. — Az iparos küldöttség küldetése teljesítésében Hazay Ernő képviselővel nem találkozhatván, az ügy pártolására levélben fogják felkérni. Múltkori idevágó hírünket ezzel kiegészíteni kötelességünknek ismerjük. — Interpelláló a korcsolya egylet ügyében. A korcsolya egylet egyik tagja kéri az egylet elnökét, hogy miután a második közgyűlésről sem hoztak a helyi lapok semmi tudósítást és igy aligha volt megtartva, de egyátalán semminemű intézkedés tételéről tudomással nem bir, az egyletnek minden jel nélküli elalvását pedig nagyon fájlalná, lenne szives értesítést adni, váljon „meghalt-e a leányzó, vagy csak alszik?“ Azt hisszük, az egylet elnöke megfogja nyugtatni a kérdezősködőt. — A házalás ügyében mint értesülünk, a ministen határozat a városi fölebbezés folytán leérkezett. A ministéri határozat megerősítő az előbbi rendeletet. Ugyanily értelemben megérkezett már a kereskedelmi testület elnökéhez is egy miniszteri leirat, mely a budapesti ipar és kereskedelmi kamara közbenjárását utasítja vissza. Az indokolás oly különös, hogy erre legközelebb visszatérünk, annál inkább, mivel a helybeli kereskedelmi testület újabb actióra készül. — Gyászhir. Molnár szül. Lendvay Judith meghalt. Sokkal jobban ismert alakja volt város8 unknak. mintsem bővebben kellene megemlékeznünk róla. Molnár János a kir. városi segédlelkész és nővére Erzsébet a legjobb anyát, Lendvay Miksa és Floris a gyöngéden szerető nővért vesztették el benne. A holt test beszentelése szombaton délután itt történt meg, temetése pedig ma lesz Táthon. Vigasztalja a gyászoló családot a közrészvét. — Névnap-ünneplés. Múltkori számunkból térhiány miatt kimaradt, pedig már csak a kedélyesség folytán is megérdemli, hogy megemlékezzünk a Ferencz-nap előestéjéről. A három szerecsen vendéglőse maga is Ferencz, vendégei közt is sok Ferencz akadt, és igy hirtelenében oly kedélyes társalgás fejlődött ki. hogy még toaszt is akadt, melvi nek jókívánságait nemcsak a Ferenczek egymás közt, Folytatása a mellékleten. nem teíik többre, de azért tudja, hogy az a kedves apró sereg nem az értéket, hanem a szeretet jelét keresi a meglepetésben. A gazdag azonban nem keresi az árt, hanem ! minél szellemesebb tanulraányosabb ajándékkal akarja ! gyermeke szivét megörvendeztetni és épen e körülmény teszi nevezetessé a karácsonyt a nerazetgaz- dászat tekintetében is. A karácsonyi forgalom igen sokszor kihat a kereskedelem és ipar feívirágozása körül. Midőn az iparosok foglalkoztatásáról, a hazai ipar emeléséről a lapok statisztikai adatok alapján szemlét tartanak az adatok körül, talán az Őszi szükségletek idejét leszámítva, a legnagyobb munka időnek a karácsonyt megelőző időt veszik. Ennek kapcsán kiszámitották már, hogy a karácsonyi erős kereslet az összes iparosok egy negyed részének biztosítja léteiét tovább mint három hónapra részint a nagyobb kereslet, részint az ezután is következő munka által. Életre való gondolatnak kell tehát mondanunk az eszmét, hogy mindenki, ki a karácsonyi ünnepek alkalmával ajándéknak szánt tárgyat vesz, ezt tisztán a hazai iparczikkek köréből válassza. Hogy mennyire lesz kivihető ez, az más kérdés. Óhajtandó, hogy az eszme felkaroltassék és a lehetőleg érvényesüljön. Óhajtandó volna, mert ez által nemcsak a kereskedés közvetítése által nyert haszon, hanem a munka, az anyag feldolgozása körül maradó haszon is nálunk maradna. Pedig csak a közönség jó akaratán és talán hazafiságán függ, hogy nevezetes hasznot hajtsunk iparunknak, koreskedelmiinknek és utolsó részletezésben az összes hazának. Az eszme meg van, segítsünk ez által is hazai iparunkon és ennek is lesz örvendetes karácsonya. Agglegény.
