Esztergom és Vidéke, 1879

1879 / 52. szám

oldalról ig.y gazdálkodnak, akkor nagyon hiába panaszkodunk a kormány gazdálkodása ellen is.

Vagy a megyének privilégiuma van erre ? És e szabadalomhoz hozzá járulnak a bizott- i sági tagok is?

Meglássuk.

Ezeken kivíil a közgyűlés tárgyai között kiváló helyet foglal a megye költségvetése is.

A pénzügyi oldalra vonatkozó fenti megjegyzésünk a költségvetésre különösen áll. A közönség teljesen bele látszik nyugodni a körülménybe, hogy nincs pótadó, az állam pedig fizethet.

És itt is újabb állomások szervezése van előirányozva.

Először egy szolgabirói segéd a központban, másodszor egy könyvelői állás.

Azok után, a hogy a központi szolgaid- róság teendőit, evvel szemben annak munkaerejét, ismerjük, lehetetlenség a szolgabirósági személyzet minden szorgalma mellett is ez állomás szervezése ellen szót emelni.

Sokkal jobban el van halmozva a szol- gabiróság teendőkkel, mintsem kívánalmát szükségnek ne kellene elismernünk.

Ugyanezt állítják az árvatári könyvelői állomásra vonatkozólag.

Ezekkel szemben azonban nagyon ismeretes a minisztérium szűkmarkúsága, mintsem, hogy a municipium költségeinek fedezésére az előbbi évi szükségletnél nagyobb összeget hajlandónak lehetne hinni engedélyezni.

Nem akarunk a költségvetés részletes tárgyalásába bocsátkozni! nem akarjuk a megyei főszámvevőt az abban előforduló, — lehet hogy csak toll—hibákért megróni.

Mulasztanunk sem szabad azonban semmit, nevezetesen nem szabad elmulasztanunk felhívni a bizottsági tagok figyelmét az átalános politikai áramlatra, a helyi viszonyokra, ezek folytán a lehetőségre, hogy a törvényhatóság és a minisztérium között minden összeütközés elkerül tessék.

Mindenek fölött pedig a legelső figyelem oda fordítandó, hogy az átalános érdekek, a közhelyzet ne arra legyen kizsákmányolva, hogy a kedélyek elkeseritessenek.

Számolunk a bizottsági tagok nyugodt, minden izgatottságtól ment, minden befolyástól megőrzött, tárgyilagos közreműködésére.*)

*) Szükségtelen olvasóink figyelmét a czikkre felhívni. Talán ha itt ott túlságosan erős is, de a legjobb szándékot, a legnagyobb tárgyilagosságot árulja el, és épen azért, bár némely állítása ellen határozottan állást lehetne foglalni, tartózkodtunk úgy a törléstől, mint az igazításoktól a czikkben.

„Csak maga szab törvényt s lelkesedése határt* azt sokan a művészet egyéb ágaira is alkalmazták, s a teremtő genius szárnyalását korlátok közé nem szorithatónak hirdeték.

De a szabályoktól való függés tudata több költőnél is, ki van fejezve. Így pl. Horatius a művészi szabadságot kiemelő s a Pisókhoz irt levélben foglalt azon mondása után:

*— — — — — — — — — — Akármi mcrényre Festészek s költők szabadalmat bírtak örökké.“

azonnal oda teszi a megszorítást:

„Még sem kell vadakat szelídekhez csatlani; nem kell Tigrissel bárányt, kígyót ikcrítni madárral“

s a művésznek is szólnak példabeszéddé vált eme szavai: „Est modus in rebus, sunt certi denique fines.“ Shakespeare „Hamlet“-jének azon gyönyörű helye, hol Hamlet intelmeket ád a színészeknek, eléggé bizonyltja, hogy az ezen szilaj lángész által olyannyira istenitett költői szabadság is mindig műszabályok között mozgott. Schiller, a művészi szabadság lánglelkű apostola, ép úgy ellensége volt az egyéni önkénynek, mint az akadémiai szabály-kényszernek. Világosan kifejezi ezt egyik Xéniája:

„Warum will sich Geschmack und Genie so selten vereinen : Jener fürchtet die Kraft, dieses verachtet den Zaum.“

De leginkább hangsúlyozza a műszabályok fölvételének szükségét (rőtbe, midőn azt mondja :

„Vergebens werden ungebundene Geister Nach der Vollendung wahrer Höhe streben.

Wer Grosses will, muss sich zusammen raffen,

In der Beschränkung zeigt sich erst der Meister,

Und das G e s e tz n ur ka nn d i c Frcih eit gehen.“

A műbirálók nyilatkozataiban nem egyszer még nagyobb véleménykülömbségekre akadunk. Megjegyzem e helyütt, hogy „műbiró“ nevezet a hitt én korún sem azon hirlapszerkesztő kritikusokat értem, kik a lapjukba dolgozó süldő poéták mindegyikét genialis, kitűnő, elismert stb. Írónak hirdetik, mig a más újság híveit — sokszor igaztalamíl ócsárol- hanem értem az alapos készültségi! műértőket,

Jótékony egyletünk közgyűlése.’1

Folyó hó 19-rén mint védszentje magyar szt. Erzsébet napján tartotta a városunkban 12 év óta áldásosán működő J ó t é k o n y-e g y 1 e t rendes közgyűlését. Máj er István praelatus mint egyleti elnök termében számos tag jelent meg, fő kép a lelkes nőnem volt jelesen képviselve ; minden jó honfinak földobogott a kebele midőn a szenvedő emberiség ügyét melegen látta folkaroltatni.

Elsőben az elnöki évijelentés olvastatott fel, mely kimeri® képét adta a jótékony eljárásnak. Ebben első évi mozzanatként fölemlitetett, hogy koronás királyunk nemcsak tudomást vett jótékony egyletünk azon hazafiul érzetétől, melytől vezéreltetve a múlt évben mozgósított harezosaink számára tépe- tett, sebkötőket s egyéb fehérneműeket gyűjteni és szép mennyiségben szállítani, azon fölül itthon maradt szegény családjaikat segedelmezni buzgólkodott, hanem az egylettel ily nemes hazafiságáért legfelsőbb elismerésre méltatott. Ezen örvendetes kitüntetés az egylet tagjai által hódoló tisztelettel fogadtatván, kétségkívül ösztönül szolgáland hazafiuságának tovább gyiimölcsöztetésére.

Erre Bíbora ok Ő eminentiája mint az egylet védnökének azon átiratáról tétetett jelentés, mely szerint a sz. karácson alkalmára házi szegényeink közt kiosztandó 300 ft. segélyt kegyeskedett az elnökséghez atyailag juttatni; mi hálával fogadtatott.

A szokásos újévi üdvözletektŐli megváltásróli jelentésből értesültünk, hogy ez 127 frt 58 kr. jövedelmezett. Ama szép szokást az újévi köszöntésektől magát megváltani igen ajánljuk, mert e czélra a legkisebb összeg elégséges, anélkül hogy bárkinek neve pelengérre tétetnék, s minden aláírónak jutalmul megmarad azon nemes öntudat, hogy áldozatával a legszebb humanitást gyakorlá.

A pénztárnok Perényi Béla ur előadása után köztudomúsra jött, hogy az egyletnek tőkéje, s jövedelme 1753 írtra rúgott, mely összegben a tagok évi járuléka 210 frt. is benfoglaltatik, nem különben a helybeli takarékpénztárnak 25 és iparbanknak 20 frt adománya. Minden jótevőnek forró hála szavaztatott.

A segedelmezések legkivált elöregedett, beteg, szóval munkaképtelen vagy csapás sújtotta családoknak nyujtattak következő arányban:

1. A kir. városi óvodának

2. Királyi városi háziszegényeknek

3. Szt.-tamási „ „

4. Vízivárosi „ „

5. Szt-györgymezei „ „

6. Megyei külsőknek „ „

7. Szegény betegeknek gyógyszerekre

40 frt. 336 frt. 104 frt. 93 frt. 75 frt. 13 frt. 26 frt. 79

összesen 687 frt. 79.

Tárgyaltatott a kir. város tanácsának az egylethez f. hó 11-én menesztett fölhívása melyben ínséggel fenyegetett mintegy 300 polgártársunk sorsának enyhítésére népkonyha nyitásra kéretett fel. Egyrészt az egyletnek szerény anyagi vagyona, másrészt a helyi körülmények, jelesen tekintetbe véve, hogy egyletünk hatásköréhez sz.-tamás, Víziváros és sz.-györgymező is tartozik, s múlt tapasztalok ujmutatása nyomán a közgyűlés azt határozta, hogy egész készséggel fog a városi tanácsnak olykép se*) Múlt számunkból kimaradt.

a kik azonban — miután tévedni emberi dolog — sokszor még valódi lángelmékkel szemben sem mentek az elfogultságtól.

A lángelmék legkiválóbb tulajdona a« eredetiség, melynél fogva azok — a helyett, hogy szabályokat követnének — szabályt és előképet teremtenek mások számára és a mi által leginkább külömböznek az úgynevezett tehetségektől, kik figyelemre méltó ügyességgel csakis a meglevőt fejtik tovább. A művészetek történelmében az ily geniek mindenkor úttörőknek és e mellett olyanoknak bizonyultak, kik maguk-at az elődeik által fölállított szabályok korlátain s a. megszokott tekintélyeken túl téve, művészi megváltókként addig nem is sejtett szépségi formákat szabadítanak fel és teremtenek meg. így mellőzte Phidias a görög szobrászat hagyományos, ódon styljét: igy emelkedtek a képfaragásban önálló felfogásra Polykletos, Skopas és Praxiteles; igy tűnt fel a ó-kori festés terén Apelles ; igy kapcsolta össze és elevenité föl Raphael az antik képírás formai szigorát a kereszténység szelíd szellemével! Dante-t nem helytelenül nevezték el „a mohok és füvek közűi bámulatos gyorsasággal magasra emelkedett óriás növénynek, mert alig van, a ki előzőjének volna mondható; Shakespeare elveti drámairó elődeinek mesterkéltségét és üres elménezségét, hogy a természetes igazság- és lélektani indokolásnak előtte senki által megnera közelitett magaslatára emelkedjék! Gluck az operai zenét szabadítja meg az addig dívott édeskés lágyság és tartalmatlanságtól; Gőthe az ő „Götz von Berlichingeu“-jével, Schiller pedig „Räuber“-jévei kortársaik viharos tetszése közt rázák le a pedantéria szokott szabályait; nálunk Petőfi és Arany a költészet több fajában uj versalakokat teremtnek s ezek mind kiváló lángelmék valának, kiket épen eredetiségük teszen nagygvú !

A komoly kritika feladatát első sorban is az ily epochalis szereplési! egyének műalkotásainak méltatása és hasznossá tétele képezi; mely ténykedés közben azután nem egyszer megesik, hogy a bíráló

gédkezet nyújtani, hogy jan. 1-től két hónapon át naponkint 50 czipót, azután egy hónapon át 25 czi- pót, vagyis összesen 3000 kenyeret szolgáltat a városi tanács inségügyi bizottságának rendelkezésére.

A közgyűlés legnagyobb örömmel vette tudomásul a városi tanács azon tapintatos intézkedését, melyszerint a városi kórházat és szegényekházát az irgalmas nénék gondozására bízta; s hogy a jó né- nék ügy buzgalmát rokonszenvével támogassa, elhatározta, hogy készletéből a városi kórház számára 20 kilogram tépetet, 69 sebkötőt és 30 félkeudőt szolgáltat be.

A jövő karácsony alkalmával szokásként a kisdedovodaban emelendő karácsonyfa és szegény gyermekeknek ruhácskákkali vigasztalására 40 frt. határoztatott, felkéretvén az ünnepély és ajándék rendezésével t. Mészáros Károlyné, Rudolf Mihályné, Zubcsek Mihályné, Kaán Teréz, Franki Borbála és Reviczky Háborúé úrnők.

Hogy az egylet üdvös munkáját főleg ily ínséges időben nagyobb mérvben teljesíthesse, jövedelmi forrásról kellett gondoskodni. Hosszabb és élénk eszmecsere kerekedett, főleg a nőtagok részéről, s történt a megállapodás, hogy január elején a fürdő vendéglő termében egy tombolával egyesítendő és tánczzenével fűszerezendő társvacsora rendeztessék, s ennek rendezésére fölkérettek elnök őmlga, úgy Zubcsek Mihályné, Frey-Mayer Bertha, Rudolf Mihályné, Reviczky Gáborné, Kovács-Hoffman Gizella urhölgyek, úgy Reviczky Géza s néhány fiatal ur.

Ez előre láthatólag igen kedélyes mulatság leend, s nagy részvétnek foghat örvendni, mert a családok kiadásainak kímélete mellett, a nemes czél által is fog ajánltatni.

Fábián János Víziváros lelkes lelkésze által könyöradományokból 2 helybeli szegény süketnéma a váczi orszégos siketnéma intézetben neveltetvén, a derék lelkész kérelme következtében e nemes czélra 20 frt utalványoztatott.

Végre több folyamodvány olvastatván, s a tagok ajánlata Ion a tanácskozmány tárgya, s egyelőre mintegy negyedfélszáz forint utalványoztatott szegényeink felsegélyezésére, melynek mintegy 2/3 része a királyi városiak és Y3 része a többi városok javára esik.

E vázolatból nagy megelégedéssel értheti a nagy közönség, hogy jótékony egyletünk liazafiui és emberbaráti érzülete minden tiszteletre méltó és ügyefogyottaink részéről legnagyobb hálára érdemes; egyszersmind a leghumánusabb és legnemesb czélu egyletünket a t. közönség hathatós pártfogásába és támogatásába ajánlani kazafiui kötelességünknek ismerjük.

Hírek.

— Értekezlet. Azon városi képviselők, kik | egyúttal megyei bizottsági tagok is, a polgármester

kezdeményezésére és meghívása folytán ma, délután 3 órakor a városháznál értekezletet tartanak, mely értekezlet tárgyai különösen azon ügyek, melyek a város külön érdekeivel összeköttetésben állanak, s melyeket fontosságuknál fogva különös figyelemmel kell kísérni, és mint ilyenek a szombati megyei közgyűlés által fognak tárgyaltatni.

— A budapest-györi vasút engedélyezéseért, mint értesülünk, az osztrák államvaspálya is versenyez. A nyugoti vasút deczember közepére lesz kész

a művészet e félisteneire is teljes szigorral alkalmazza a kritika rendes mértékét. Ki merik mondani a költők amaz ős-apjáról, Homerosról, kinek nagyságát és költői szépségeit talán még senkisem haladta meg, hogy helyenként unalmas; Shakespeare leginkább csodált darabjaiban is hibákat födözuek fel; Michel Angelonak nagyszerű alkotásain rosszalják a merész rövidítéseket; Greguss Ágost a németek elismert két legnagyobb költőjéről azt Írja. hogy „Schiller törpe szabad, Göthe óriás philister;“ sőt Winckelmann még Raphaelről is azt bátorkodik mondani, hogy az „az újabb művészekhez hasonlítva angyal, a régiekhez képest pedig szamár.“

Hogy a műbirói bölcsesség néha félszegségbe csap át és hogy a kritika a különben helyes elvek erőszakolt alkalmazása által egy oldalúvá is válha- tik, eléggé bizonyítja Voltaire-nek Shakespeare „ Hamlet “-jérői mondott Ítélete, avagy a kolozsvári bírálóké Katona „Bánk bán “-ja, Kölcseyé Berzsenyi s Gregussé Petőfi és Vörösmarty felett. Akadnak azonban elismert művészek, sőt valódi lángelmék is, kiket nem egyszer joggal vádolhatni a szabadsággal való visszaélésről. Olvassa el csak kegyed jeles kritikusunknak, Gyulai Pálnak bírálatát, Jókai Mór újabb regényeiről, s habozás nélkül be fogja ismerni, hogy „az ut, melyen Jókai annyi öntetszéssel s a nagy tömeg tapsai közt halad, nem az igazi művészeté.“

De hagyjuk a kritikusokat, és nézzük végül a bölcselőket. Ezeknél is akadunk ellenmondásokra, — ámbár más alakba öntve s más-más nevek alatt. Ezek nem a szabadság és törvény ellentétein vitatkoznak, hanem a forma és materia, subjectum és objectum, idea és reale stb. fölött. Ne mosolyogjon Kegyed e furcsa neveket elolvasva; lássa kérem, ezek ép oly műszók a bölcseletben, mint a női világban a másli, krézli, stuczli stb. Különben egy bölcselő sem vonja kétségbe a subjeotiv törvények uralmát, avagy a szabadság léteiét s fő hibájokat nagy részt az képezi, hogy mindegyik a maga bölcseleti rendszeréből igyekszik a műszubúlyokat —