Esztergom és Vidéke, 1879
1879 / 52. szám
a tervrajzok és költségszámításokkal (mellékvonallal Esztergomba a dunapartig,) az államvaspálya társulat pedig Esztergomnak tervezi a pályát, itt összeköttetést szándékozván létesíteni az államvaspályával a Dunán keresztül. — Szép és megérdemelt figyelem. A közoktatásügyi minister f. é. 1301 számú rendeletével megkereste Esztergommegye alispánját, hogy R é n y i Rezsőnek a lapunk által már jelzett, a „Szépirodalmi Figyelőben“ közlött „Petrarca és Kisfaludy Sándor“ czimű művét a ministeriumhoz küldesse fel. Az alispán tudva, hogy még egészen nem jelent meg a mű, felkérte a szerzőt, hogy a megjelenés után legyen szives egy díszpéldányt az alispánhoz beküldeni. A figyelem és az elismerés már igy is igen hízelgő a szerzőre, ezt fokozza azonban a körülmény, melyet az eljárás módja elárul, ugyanis a mű nem a ministerium számára kéretik, miután annak külön könyvtára nincs, az országos könyvtár a múzeumban úgy is kap köteles példányt, hanem egyenesen a legmagasabb körök számára, és pedig, ha nem csalódunk a mód megítélésében, egyesen a Királyné Ő felsége magán könyvtára részére. Gratulálunk a szerzőnek. — Kaszinónk szinte rendezett múlt szombaton társas vacsorát, melyben negyvenen felül vettek részt. A kedélyesség és jó kedv mennyire ütötték fel ez estélyen tanyájukat, legnagyobb bizonyítéka az, hogy a társaság nagy része a szombatestét benyújtotta mélyen a vasárnapba. Mint értesülünk, a Kaszinó újra fel akarja eleveníteni a múlt évben megkezdett tánczestélyeket és hogy a múlt évben előfordult félreértések ne ismétlődjenek, ezek végleges rendezése iránt a deczember hóban megtartandó közgyűlésen fog indítvány tétetni. Az eszme szép és hasznos, kiviteléhez csak szerencsét kívánhatunk. — Katalin bál. Csakhogy ez is volt. Bár nagyon rosszul volt, mert tánczmulatságot hölgyek nélkül képzelni igen erős dolog és csak a rendezőségen múlt, hogy e tekintetben is nem sikerült a mulatság. Talán ha erősebb kinyomatot nyert volna a zártkörűség, akkor nem lettek volna oly sokan, majdnem mind, kik visszahúzódtak. Hanem azért még is jól volt, mert akik ott voltak, nagy nehezen melegedtek fel, de azután annál kitartóbb volt a buzgalom. Tovább egy óránál készültek neki a négyesnek, mire azután együtt volt a hat pár, alig akart vége szakadni a táncznak. Dicsérettel kell felemlíteni a kocsmáros azon buzgalmát, hogy a kápolnától egész a borcsarnokig ez alkalomra világ- tásról is gondoskodott. — Hosszú történelem 81. krról. Hogyan jutott hozzá, azt maga sem tudja, a szegény ember de volt neki 81 kr. illeték hátrálékja. A fizetési meghagyás folytán eljön és sírva panaszkodik, hogy nincs neki 81 krja. Az illető hivatalnok kemény szivet mutat és követeli a 81 krt. Midőn azonban eltávozott, a többi hivatalnok részéről intézkedés tétetett, hogy az illető egyén mégis kapjon egy szegénységi bizonyítványt, hogy a rá nézve terhes fizetés alól menekülhessen. Mire a szegénységi bizonyítvány készen volt és már megkezdé a tekervényes utat, melynek vége a 81 kr. leírása lett volna, jön a szegény ember és hozza a pénzt. A hivatalos egyének visszaadatták a pénzt, most már várjon mig eredménye lesz a szegénységi bizonyítványnak, inkább vegyen rajta kenyeret. A rábeszélő urak egyike azonbárha sokszor egy oldalulag — leszánnaztatni, abból magyarázza meg a szépnek fogalmát, s ahhoz képest és tetszése szerint bánik el a szabadsággal és törvénynyel is. Műszabály és művészi szabadság az aesthetikában csakis összhangzatosan egyesítve bírhatnak jogosultságga 1; mert mit ér a lángelmének legfényesebb adománya is, ha birtokosa a szabadsággal rútul visszaél? És viszont nem válik-e a szabály pusztán üres képletté a lelkesedés szabad röptének lehetősége nélkül ? A művészetben ezek szerint elfogadjuk ugyan a törvények korlátoló hatalmát, de beismerjük azt is, hogy a genius szabad szárnyalása nem bilincselhető le örök időre megállapított fékek által; e műszabályokat — s magát a művészetet — pedig csak úgy fejthetjük tovább, ha a múlt nagy mestereinek tekintélyét tiszteletben tartva, az újabb kutatás szabadságát is biztosítjuk. De úgy látom, hogy már nagyon is mélyen bocsátkoztál a fejtegetésekbe. Tovább nem leszek unalmára professori fecsegésemmel s erősen hiszem, hogy ezen, akaratom ellenére is ellapult levél tökéletesen elég lesz arra, hogy kegyed — már csak önjaváért is — fölmentsen a" ehhez hasonló „aes- thetikai levelek“ Írásától s ne kívánja, hogy ezek kegyedet még többször is ilyetén mulattatásra (?) kényszerítsék. Egy „száraz professor.“*) *) Van szerencsénk olvasóink szép felének figyelmét kiválóan fölkérni ez érdekes cyklusra, mely hat A esth etikai Levelet fog tartalmazni. Az első Levél a művészi szabadság és korlátozottság harmóniáját, tárgyalja; a második a művészet és mesterség közötti külömbséget s a plátói eszméket (a szépet, jót és igazat) fejtegeti; a harmadik az egyes művészetekről s az eszményítve utánzás elvéről szól; a negyedik a szép és rút egymáshoz való viszonyát s a szépnek fajait részletezi; az ötödik a fenségest és tragicu- mot illustrálja példákban; a hatodik pedig ugyanily módon a komikumot és humort tárgyalja. Hat közleményben fogjuk hozni ez ép oly tanulmányos. mint szellemes Leveleket; azonban azt hisszük, hogy már az első Levél is megczáfolta a szerény professor — „száraz“ vezetéknevét. A szerk. ban jónak találta nagyon illetékes helyen elbeszélni a dolgot, hogy a 81 kr. ime már megvolt és visz- szaadták. Következett reá mérges dorgatorium, keverve fegyelmi veszedelmek ijesztő rémeivel és egyidejűleg a leghatározottabb utasítás a végrehajtásra. A szegény ember a végrehajtásnál még sem találtatott oly szegénynek, mint a minőnek hireszteltetett, mert találtatott végrehajtási alap: egy asztal, mely egy kis megerőtetésével a képzelő tehetségnek, felbecsű ltetett 2 azaz kettő forintra. Az árverés is ki- tüzetvén, a szegény ember felesége ment be a hivatalba és vitt adóssága törlesztésére 30 azaz 30 kraj- czárt. Mire a dolgok azonban megtörténtek, már bekövetkezett a tél, ugyanakkor épen a tanárok erős buzgólkodása folytán a szegény emberek gyermeke lett az első, kinek egy kis ruha a legszükségesebb volt, a szegény asszony továbbá sírva fakadt, hogy ez a harmincz krajczár a mai kenyér ára, mit azok a pénzzel bánó, tehát keményszívű hivatalnokok kénytelenek voltak elhinni, már csak azért is, mert a hivatalnokok nagyon a kályha mellé voltak kénytelenek húzódni, az a szegény asszony pedig alig bírta magát betakarni kis nyári kendőcskéjébe. Szerencsére jelentés tétetett és ennek folytán akadt nemes szív, ki egy ezüst forintost kivett tárczájából és lefizette a 81 krt, a hozolt 30 kr. pedig megmaradhatott a szegény ember, felesége és gyermekei élelmére. A jótékonyság nem szereti a lármát, ezért szükségtelen az adományozó megnevezése. Alig hisz- szük azonban hogy, ha e 81 kr. leíratott volna, az állampénztár tönkre jutott volna, valamint azt sem hiszszük, hogy ezáltal az érdemek szaporodtak volna — holmi 200 ft. jutalomra, boszantás és izgatottság lett belőle elég. Örülünk neki azonban, hogy akadt arra is ember, ki a szegény iparosnak nevét a helybeli mindkét jótékony nőegyletnek tudomására hozta, mint szemérmes szegényt. Talán azután nem fagynak meg éhen a kicsinyek. — Statárium az adóvégrehajtók ellen. A „Váczi Közlöny“ szerkesztősége a múlt vasárnapi számban a pénziigyministert interpellálja meg az adóvégrehajtók szakképzetlensége és brutális eljárása miatt. Hogy a bunkót jól megadja a végén, csak ennyit m ond: „A b.-gyarmati adófelügyelőség már vizsgálatot tart ez ügyben s csak az a szavunk excellentiádhoz, hogy a felügyelőségnek ép oly rendkívüli szigort parancsoljon, mint a minő nagy rablások idején a rögtönitélő bíróságot illeti meg. Mert, mikor a mi népünk azon fárad, hogy Ínséges népkonyhát hozzon létre éhezőink számára, akkor a törvény nevében rabló népséget méltán illeti meg — az akasztófa!“ — Uj lap. Nem tudjuk, mennyiben adhatunk hitelt a hírnek, de terjesztve lett e napokban a városban, hogy Haan Rezső ur egy uj lapot akar a jövő év elejével megindítani, melynek mutatvány száma decz. hó 10-én látna napvilágot. Az eddigi előjelekből Ítélve, nekünk nemcsak konkurensünk lesz, hanem ellenkező irányban kíván haladni. Legalább lesz számba vehető tisztességes ellenfelünk. — A zálogház felállítása az eddigiek szerint csak idő kérdése lévén az ezen üzletág megnyitásával szükségessé vált munkaerők és tisztviselői állások betöltésére szerkesztőségünkben már többen jelentkeztek. Miután a szerkesztőség egyátalán távol áll az ügytől és az iparbank ügyeiben semmi néven nevezhető beleszólás vagy befolyással nem bírhat, kérjük az illetőket, hogy lépéseiket ne nálunk hanem az illetékes helyen, az iparbank igazgatóságánál tegyék, hol a legszívesebben adatik felvilágosítás. — Az aranylakodalom, melyről múlt számunkban emlékeztünk meg, családi ünnepélyességekkel hétfőn ért véget. Az életrajz kiegészítéséül megemlítjük hogy a jubiláns párnak négy gyermeke van, nem mint irtuk, három. Leánya Lujza férj. Greifen- steiner Jánosné — Süttőn. — Az esztergomi munkás-segédek beteg és temetkezési egyletének alapszabályai elkészülvén, leírás alá adattak, mely pár nap alatt kész lesz és ekkor a ministeriumhoz jóváhagyás végett fel fognak terjesztetni. — Köszönet nyilvánítás. Egy nemesszivü emberbarát két képezdész számára két utalványt küldött a képezdei igazgatósághoz, egyik utalvány egy téli felöltőre, a másik egy téli nadrág és mellényre szóllott Wilheira P. szabó üzletében. A két képezdész, kik e nemes emberbaráti tett által nagy kellemetlenségtől szabadultak meg, hálás köszönetét nyilvánítja az ismeretlen jótevőnek, jutalmazza meg őt az, ki mindent lát és igy az Ő szivét is ismeri. Gyászhir. Szilva Ignácz; járásbirónkatgyász érte: leánya Mária, Rónay Béla primási uradalmi intéző' neje folyó hó 22-én tüdőszélhüdés folytán meghalt. Temetése Drégely Palánkon 25-én ment véghez. Vigasztalódjék többi gyermekeiben és unokáiban. — Borpanasz. Kisebb bortermelőink panaszra találtak okot, hogy látják a mindennapi borszállításokat, melyek legnagyobb részt a borászati egylet pinczéibeu rakatnak le. Az ő boraik mellőztetését hangoztatják. Lehet, hogy úgy van, nyugodjanak azonban meg, ez nem mellőztetés, hanem egyszerűen annak következése, hogy semmiféle borkereskedő nem használhatja az úgynevezett schiller-borokat, tiszta fehér bort pedig vajmi elvétve lehet találni kisebb boros gazdáink pinczéiben; ők fognak róla tehetni a jövő évben, ha tiszta fehér bort fognak j szűrni. — Távozandó katonáink, alig két hónapos katonák, igen szeretik mutogatni vitézségüket. Múlt vasárnap is akadt köztük, ki a szuronyt kihúzta és hősködni kezdett egyik szenttamási kocsmában. Elismerés illeti a katonai parancsnokságot, hogy ily ügyekben nemcsak a legerélyesebben, hanem a leggyorsabban is intézkedik. — Boszúállás. Kurzbacher Antal sz.-györgy- mezei molnár hétfőn délután Kesztölczről hazajövet a kesztölczi malom előtt már elhaladt, midőn észrevette őt Behol Jósef esztergomi ácslegény, kivel már régóta feszült viszonyban élt, mi ellenségeskedéssé fajult. Behol utána sietett és midőn beérte, megtámadta, nagyobb erejénél fogva vak szenvedélytől dühösen oly nagyon elverte, hogy életveszélyes sérüléseket okozott. Kurzbacher azóta betegen fekszik itthon. Behol József pedig kedden reggel Kesztöl- czön elfogatott és a megyeházra vitetett. — Öngyilkosság. Két napig tartózkodott már egy idegen úri ember városunkban, midőn végre felvezetteté magát a várba, óimét a honvéd temetőbe akart menni, de messzinek mondván az utat, a a szentgyörgymezei temetőbe ment be és ott égy pisztolylövéssel véget vetett életének. Kettős csövű pisztolynak egyik csövét szájába süté és azonnal meghalt. Neve eddig nem tudatik. Hátrahagyott egy levelet, mely aláírás nélkül van s a következőleg szól: Uraim, polgártársaim! Bocsássanak meg önök, hogy itt az önök városában halok meg, mint öngyilkos, ezt muszáj tennem, hogy úgy halhassak meg, mint becsületes ember, mert ha tovább élnék, gazembernek kellene lennem; becsületes magyar származású vagyok nem a legrosszabb családokból, de szerencsétlen, azért kérem önöket, kérjék a mindenhatót, hogy önök csalódjábul ne legyen oly szerencsétlen mint én, és arra nagyon kérem az elöljáróságot, hogy emlékezetbe tartassa legalább a sírásóval azt, hogy hol alszom az örök álmot, mert lehet még valaki, aki majd keres. Nyugodt szívvel halok meg, mert becsületes ember voltam egész életemben, mégis nagyon nehéz az elhatározás. Isten önökkel, legyenek önök és családjaik boldogabbak mint én, hogy senkit közülök ilyen szerencsétlenség ne érjen. — A zúgó sor. Van a zúgósoron, a zugó felett egy hid, melynek állapota igen igen óhajtja már a gondozó kezeket. E hídon a legközelebbi napokban is történt már szerencsétlenség, amennyiben egy vidéki ember leesett és erősen megsérült. Rendőrségünk ugyan nem akar tudni e dolog felől, hanem a sérültet gyógykezelés alá vett orvos bizonyítéka a balesetnek. Különben, ha nincs is erről a rendőrségnek tudomása, azért a hid és egyátalán a zugó sor állapotára figyelmet fordíthat. Kérjük, tekintse meg a viszonyokat. — A bélyegek, melyek most vannak forgalomben, ha el nem használtatnának, február végéig lesznek beválthatók. — Szállítás. A cs. k. déli vasút társaság 127000 db. kereszt-talp 173000 közönséges és 61000 méter puha talpfa szállítására pályázatot nyitván, mint értesülüiink a Popper czégnek van reménye a szállítást elnyerni, mely esetben a főraktár és szállító hely a Garam torkolata lenne. — A primási kép és metszettar s annak műirodalma culturtörténelmi szempontból a czime egy igen érdekes és nagybecsű munkának, melyet most a Magyar Korona tárczája közöl Rényi Rezső tollából. A mű önállóan is meg fog jelenni és beható méltatását a helyi érdek megkövetelvén, gondoskodtunk ennek eszközölhetéséről. Addig is örömünknek adunk kifejezést, hogy Esztergom nemcsak képtárral bir, hanem annak szakszerű és tudományos ismertetése is városunk fiának tollából ered. — A korcsolya egylet múlt szombatra hivott közgyűlése nem volt megtartható, mivel az összegyűlt tagok nem voltak határozatképes számmal. Akár előre meg lehetett volna jövendölni, mert a korcsolyázó egylet eddigi fenállása ótá tartott közgyűlések, talán az alakulást kivéve, mind a második összehívás folytán lehettek csak megtartva, hol már ketten is határozat képesek. Az alapszabályok értelmében nyolczad napra újra összehivatott a közgyűlés. Szerkesztői posta. Anonym levélre, álarczos embernek, kivált ha hozzá meglehetős nyers is, semmiféle józan lapnál még válaszolni nem szoktak. Ezt vegye tudomásul valami K barátja, a ki Budapestről „küldetett“ nekünk egy levelet. Le az álarczczal, különösen akkor, ha valakiről apológiát szeretnénk íratni ! St. Zs. urnák Budapest. A kegyed közvetítése alatt hozzánk érkezett V. S. költeményei közül az egyik mindenesetre beválik. Tagadhatatlanul van az ő költeményeiben valami melegség, csakhogy mégis némi forratlanság is. Ha szives akar lenni hozzánk, kérje meg V. urat, hogy- keressen föl levelével. A kegyed czikkét szívesen közlendő czikkeink közé soroltuk. Nem dolgozná át kérem azt a mi városunkra vonatkozó kis közleményét a Nyelvőrből lapunk számára? Hiszen minden művelt esztergomit érdekelni fogna az. Aradi József urnák. Valahol. Fogalmam sincs róla merre vagy. De erősen reményiem, hogy nem élsz a köntös-évad melancholikus napjaiban. És legerősebbén reményiem, hogy legközelebbi találkozhatásunkig adsz hírt magadról s valamit verseidből. ... r ... do. Budapest. Köszönjük nagyon becses tanácsát, csakhogy nem élhetünk vele. Ne találja megtejt- hetetlennek, hogy a rendszeres hadjáratokra nem válaszolunk. Lapunk elve s közönségünk ízlésének tisztelete az. Azután kutassa csak kérem, hogy kicsoda is az a minduntalan cvicz- kélő ur? Akkor más irányban fog jó akaratú tanácsával gyámolítani. Felelős szerkesztő : Kőrösy László.
