Esztergom és Vidéke, 1879

1879 / 10. szám

továbbra kifogást nem tesz. A kormány részéről eddig támasztott nehézségek megszűnvén, a város képviselő testületé most arra összpontositá törekvését, hogy? Esztergom szán ára a lyceumot' biztosítsa, s ez 0fetaoJU-‘elsőbeu is a pannonhalmi főapáthoz fordult kérelmével. „Esztergom városa — igy szól a képviselő testületnek a pannonhalmi főapáthoz intézett irata, — több évi tapasztalásból meggyőződvén, miszeri: t a kebelében lévő, mintegy 100 óv előtt épített, s időközben meg is bővített gyrnuá- siumi epület a jelen fejlődöttebb kor kívánta és kormányszékileg megrendelt tantárgyak előadására elégtelen, ezen hiányon segítendő egy uj — s minden körülmény között megfelélő lyceumi épület építését elhatározta, a tervet a m. kir. minisztérium hozzájárulása után elkészitteté, és az építéshez szükséges pénzerőről valamint ennek időnkénti törlesztéséről is gondoskodott,“ kéri tehát a pannonhalmi főapátot, tegyen kötelező nyilatkozatot az iránt, hogy a lyceumot minden időre elfogja látni a szükséges tanerőkkel.

A pannonhalmi főapát 1868. év dec. 17-éu adott válaszában akkéut nyilatkozott, hogy most, — midőn a közokt. miniszter a lyceumi tanrendszert és a hozzá szükséges tanerők számát véglegesen még meg nem állapította, — most még ő sem tehet ez irányban kötelező nyilatkozatot; azonban előre is igén, hogy „ha a gondjaira bízott gyrnuá- siumok közt szabadon választhat, akkor Esztergom városának ád elsőbbséget.“

Ekkor a város képviselő testületé ismét a közoktatási minisztériumhoz fordult azou kérelemmel, hogy a lyceumi tanrendszer minden követeim uyével együtt véglegesen megállapittassék.

Az uj tanszervezet ügye azonban csak lassau haladt, mig végre bold, emlékű Eötvös József báró közoktatási miniszterrel az 1871 -ik év elején a ly- ceumok eszméje is sírba szállt. A hosszas vajudo- zások alatt megszakadt főgymnásiumi uj épületünk ügyének fonala is. A városi közgyűlések jegyzőkönyveiben szó sem tétetik többé róla. A mély csend fátyola alatt nyugszik a sok szép eszme, ott hamvad a nemes lelkesedés.

Főgymuásiumuuk hosszasan elmélkedhetett a fölött, mint tépte szét legszebb reményeit a tanrendszer ujja szervezésének késedelmes experimen- tatiója. — Évek múltak, s a lyceuuiok eszméje teljesen feledésbe ment. Maradt a 8 osztályú főgym- násium.

Közel tíz éven át tartott a főgymnásiumi építkezés álma, és az 1878-ik év ébresztette fel ismét Esztergom város közönségének az ügy iránt való lelkesedését.

1877 ik év őszén Pnlkovics Károly Esztergom város polgármesterévé választatván, nemes ügybuz- gósággal fogott hozzá a város mindennemű ügyeinek rendezéséhez, érdekeinek emeléséhez. Figyelmét azon nagy foutosság sem kerülte ki, mely a város tanügyéhez fűződik. Az ö kezdeményezésére történt, hogy az 1878. év febr. 18-án tartott városi közgyűlés képviselőknél es külön e czélra meghívott szakférfiakból alakított bizottságot küldőt: ki azon megbízással, hogy ez a város összes — u. m. elemi és középiskolai — tanügyének rendezése tárgyában javaslatot készítsen.

E bizottság tüzetesen megvizsgálván a város összes tanintézeteinek állapotát, véleményes jelentést, illetőleg javaslatot terjesztett a városi képviselő testület elé, mely jelentésében előre bocsátván azon körülményt, hogy az elemi iskolák jóllehet egy részük bérelt helyiségben van, okvetlenül még több uj helyiséget igényelnek, — hogy a törvény értelmében berendezendő leányiskola elodázhatlan szükséget képez, — hogy a reáliskola jelenlegi helyisége az igényeknek alig felel meg, — mindezek előre bocsátása után igy folytatja a bizottság jelentését: „a tőgymnásium mostani helyiségei az előirt szabályoknak meg nem felelnek, sőt több tantárgyat — milyen a rajz és tornászat — ezen épületben előadni épen nem lehet, a természettani kísérletekre alkalmas hely stb. — nincs ; minthogy pedig ily iőgymnásium kitűzött magas hivatásának a legtekintélyesebb tanférfiak fáradozása mellett is csak akkor felelhet meg, ha mindazon eszközökkel és szerekkel, helyiségekkel és gyűjteményekkel bir, melyek a kor és tudomány követelményeinek legalább is kielégítő módon megfelelnek, s minthogy Esztergom városa ezen tanintézetének felvirágoztatására czélzó semmi áldozattól vissza nem rettenhet, ezen, de főleg azon fontos indokból, hogy a főgymnásiumnak innét való áthelyezésével a városi reáliskola terjedelmes helyiséget nyerne a főgymnásiumi épületben, s hogy az elhagyandó reáliskola helyiségeiben a városi belső elemi iskola, sőt a leányiskola is kényelmes helyiséget nyerne egy központban, és a város megmenekülne a köb séges házbér fizetéstől, a bizottság egy a kor kívánalmainak megfelelő módon felépítendő főgymnásiumnak újból felállítását javasolja, helyiségül pedig az esetben, ha a sz. Ferencz-renddel méltányos egyezség köthető, ennek tulajdonát képező kolostor udvarhelyiségéuek a sz. Beuedek-rendüek lakása felől eső részét ajánlja, a költségek viselésére pedig a város tulajdonát képező és névértékűén 39 ezer Írtét képviselő államkötvényekből nyerendő belértéket jeleli ki.u

A bizottságunk ezen javaslatát a városi képviselő testület 1878. évi marc. 7-éu tartott közgyűlésében egész terjedelmében egyhangúlag elfogadta, a 39 ezer írt névértékű államkötvényeknek az úgynevezett „kapuiskola“ kiépítése, eshetőleg elcseré- lóse után fennmaradt részét a főgymnásium építésére megszavazta, s ugyanekkor megajánlotta a főgymnásium építéséhez szükséges termés kőnek,

mészuek és homoknak előállítására saját bányáit.

A képviselő testület ezen nemes elhatározásáéval megtette az első lépést. De mindez csakis szép kezdeményezésnek volt elég. A rendelkezésre álló államkötvények tényleges értékben nem képviseltek többet 26 ezer frtnál, melyből a „kapuiskola szükségleteinek födözése utáu 19—20 ezer frtnál alig lehetett többre számítani.

A város tebát a maga részéről hozott szép áldozat megajánlása után bizalomteljesen fordult egyes nagylelkű jótevők áldozatkészségéhez. A polgármester vezetése mellett küldottségileg kérte ki első sorban a bibornok Herczeg-Primás ő eminen- tiájának, a pannonhalmi főapátuak és az esztergomi főszékeskáptalaunak kegyes támogatását.

És kérése nemes szivekre talált. Simor János biboruok Herczeg-Primás ő emiuentiája 5000, a fő- székeskáptalan pedig 2400 frtuyi nagylelkű adománynyal nyitotta meg a jótékony adakozások sorát. Kruesz Krizosztom pannonhalmi főapát ő méltósága pedig 20 ezer frt fejedelmi ajándékkal járult a magasztos czél megvalósításához, kikötvén ez alkalommal azt, hogy az épiteudő főgymuásium katholikus és beuezés jellege a város részéről minden időre biztosíttassák.

F nagylelkű adományokról a polgármester a jun. 24-én tartott közgyűlésben tett jelentést a képviselőtestületnek, mely *is mély há ájának nyilvánítására elhatározta, miszerint azonnal még a közgyűlés tartama alatt fejezze ki egy tisztelgő küldöttség a bibornok Herczég-Primás ő emja előtt a város hála-érzelmeit, a főszékeskáptalan iránt pedig írásba foglalva ád a képviselőtestület kifejezést mély hálájának. ó

Ugyanekkor „a városi képviselőtestület meghatva a pannonhalmi főapát ő mlgának a város iránt: tanúsított nagylelkű adománya által, a hozzá kötött feltételt egyhangúlag magáévá teszi, el sem képzelhetvén azt, hogy valamikor még a legkésőbb jövőben is a főgymuásium a város közreműködésével kath. jellegét elveszthetné, avagy pedig főgymuásiumának nevelési ügye a benezés-rend kezéből kivétethetnék. Ha miudazonáltal ezen nem remélhető eset a város közreműködésével elő állana, ez esetre most és jövőben kötelezi magát a város az adományozott 20 ezer írtnak készpénzben való visszafizetésére. Ebbéli szilárd elhatározását, valamint a tanügy és a város szellemi érdekei iráut tanúsított magasztos ténykedés megható elismerésének és hálájának kifejezését a képviselőtestület, jegyzőkönyvileg kiváuja megörökíteni, és e hála-érzelmet főapát ur ő mlgával külön levélben is kiváuja közölni.“

De az említett nemes keblek fényes példáját Esztergom város derék polgársága sem nézte tétlenül, hanem versenyző lelkesedéssel hozta meg áldozatát a magasztos ügy oltárára.

(Folytatjuk.)

Székesfehérvárról itthon.

ni.

Ezen mulhatlanul szükséges kerülő után, melyet hogy miért tettünk, azt hisszük mindenki belátta, t. i. azért, hogy a mélyen tisztelt küldőink valami óriási hivatalos jelentést tőlünk ne várjanak, mert annak tárgyát agyülést és az együttes értekezést elsodorta egy felsőbb sugallat; magunkra hagyatva, beléptünk mi is a kiállítási kerti helyiségbe.

A kiállítási csarnokokhoz, — ha a látogató a városból jő, — a székesfehérvári lövész-egylet kertjét érintve juthat el; mi is innét indulva érkezőnk ahhoz, és innét kezdve jelentésünket, az ott olvasható számok szerint teszszük meg szerény észrevételeinket.

I- ső számú épület földszint jobb oldali folyosón, a magyar honi agyag iparnak minden ága, a fazekas művek és pipáktól, a mayolica-fayence nemesebb válfajáu át, a porczellánig lelhetők fel; nem czélunk sem feladatunk értekezletet Írni, de talán az sem kötelességünk küldőink irányában, hogy az általunk látottak felől bírálatot mondjunk, de a mayolica-fayence ipar-ágánál megkell állapodnunk okvetlenül; először azért, mert ezen egészen olasz eredetű agya g-i par mind két nemét a „mezza mayolicát,“ valamint a „mayolica fiuát“ kizárólag hazai iparosaink által láttuk képviselve még pedig nagyszerűen; másodszor meg kell állápodnunk azért is, giert szó nélkül nem hagyhatjuk, hogy habár a mayolica művek palisy féle utánzással nagyszerűvé emelt B. Bántyféle tálak és egy a hét vezérek történelméből dombormüveket magánhordozó szószék, — mások szerint Kandalló — a nemes főur ízlésére és magasabb passiójára kétségtelen féuyt dérit; — mondjuk szó nélkül nem hagyhatjuk azon különczködést, hogy ezen tisztán a mayolica mű-ághoz tartozó tárgyak, a jury pavillonba, még pedig porczellán tálak és vázák közé helyeztettek, holott hason tárgyak, az I-ső számú épületben elég kényelemmel foglalják el helyeiket.

II- ik. Üvegipar. Ha figyelembe vesszük ezen iparágnál azt, hogy a velenczei, angol és cseh üvegek bevégzett tökélyü fényükkel és csillogásukkal a magyar üveggyárosok versenyzését nagyon megnehezítették, úgy csak örömmel lehet megállapítanunk azt, hogy Peterka János bécsi üveggyáros finom és változatos készítményeit, Kossuch János budapesti ezég kiváló üveg műtárgyai, Görög István színes és fehér üvegei, Koth Zsigmond valóban művészi üveg mozaikjai és betűi, de Geldner Reinbold pesti poharai, billikomai, úgy tisztaságban mint a metszés

és köszörülés kiválóságában a versenyző szomszédot felülmúlták.

III-ik. Háziipnr, földszint balra. Több oldalról támadtatott meg ezen iparág és az ellenében felhozott okuk közül legliatbatósabbunk azt jelezték un- talan, hogy ennek fejlesztése, emelkedése a hazai beteges, gyönge gyáripar rovására történik; ám de legyén az bár mikép. azt tőle el vitázni nem lehet, hegy nemzetgazdászatilag fió u t p ssága nagy.

A háziipar, az elemeknek az idő járás szeszélyeinek ellensúlya, ezen iparág az, melyet folytathat mindenki minden időben, és épen akkor értékesítheti vele idejét, midőn az idő egyéb foglalkozástól elzárta a termelőt, megvan vele nyerve a közmondásszerü pénz : a z' i d ő, minden alkalommal!

Hazáukbau daczára annak, hogy a házipar csak néhány év óta fejlesztetik, mégis hogy az mily nagyszerűen haladott előre, azt Székesfehérvárott a Kiállítás lélekemelőleg tűnteti ki.

Házi vásznak, fehérnemüek, hímzések; a Zay ugróczi műmetszési, a pozsonyi nő ipar czikkek; a sepsi-szentgyörgyi szövészeti tanműhely, a váczi kosárfonó és a többi, miudannyi; — finomságban, Ízlésben, — kiváló tárgyakat mutatuak fel.

Fájdalom itt is elvagyunk esztergomiak teljesen maradva, pedig anyagban elég gazdagok vagyunk arra, hogy egész téleu át, a disznótorozás, és egyéb időrabló szokások, helyett jövedelmet hozó háziipar-ág valamelylyi kével foglalkozhatnánk, és nem fogyasztanék a hosszú unalmas téli estéken el nyári keresményünket.

■ Esztergomi levél.

Bojtorján bácsi, s a kedves kis borzas, a műkedvelő társulatot akarják felkelkelteni álmaiból; pedig szerintem az már nem alszik, de — meghalt. Hogy mért kelletett neki ily kora halállal kimúlnia ? meg súgom a kis borzasnak már csak azért is, mert nemes leikéről tesz tanúságot érdekeltsége, a minden szép iránt. S meggyőződésem, hogy ha közreműködésre felkérték volna, működését nem tagadja meg. Ne vegye tehát magára, a mit írok, és azok se, a kik nem érzik magukat vétkesnek.

Bojtorján bácsi azt állítja, hogy azért nincs semmi mulatság, mert pénz nincs; meglehet, hogy bál és kirándulásoknál ez eset forog fenn, de a színi előadások látogatása nem kerül auuyiba, hogy szívesen ne áldoznánk Tháliának minden hónapban egyszer, a mit közönségünk ténynyel bizonyított, mert még minden előadásnál nagy számmal jelent meg, a miért is fogadják a volt műkedvelők köszönetét.

A baj tehát máshol keresendő; nem akarom, hogy a kis borzas sokáig találgassa, elmondom röviden.

Az egyedüli ok az, hogy nincsenek működő tagok, a régieket elűzte az irigység, a gőg, a rangkórság, uj működők pedig nem találtatnak!

Voltunk mi egynehányan, a kik nem törődve semmivel, küzdtünk a nemes eszmeért; tudni fogja Bojtorján bácsi, hogy mennyi meude mondának tettük ki magunkat, de minket az nem riasztott vissza. Egy édes reményt tápláltunk, hogy majd idővel le- küzdjük azt a sok akadályt, belátva nemes törekvésünket, tömegesen fognak jönui zászlónk alá, s így egyesült erővel más irányt adhatunk társas életünknek. Ekkor lettünk figyelmeztetve a sajtó utján, hogy ne mindig egy, s ugyan azok mü- ködjeuek közre,*) mert vonzerővel csakis a névsor bir.

Ezt beismertük mi is; magunk mentünk felkérni több hölgyet, kik nem átallották azt mondani, hogy ezzel, vagy azzal a szereplővel nem léphetnek a színpadra. Váljon miért? Azért talán, mert egyszerű hivatalnok gyermekei vannak a játszók között; vagy egy oly nemesen gondolkozó nő, ki a varrótűt is kénytelen kezébe venni, csak hogy becsületesen megélhessen? az ő rózsás ujjú keze, mely csak a zongora billentyűjét érinti, hogy foghatna meg egy munkás, de becsületes kezet? Az megalázná őt! —- ü csak körökbelijével játszhat, azokkal, a kik vele egy rangbau állnak, de igy nem teheti!!

Kérdem, ugyan miért? Melyik áll íönnebb, ki lelkileg ás szellemileg gazdag, vagy a ki anyagilag az ? Melyik nemesebb, ki szép, nemes eszmékért lelkesül, s lelke csupán uemes tettére büszke, s szive sugallatát követte; mert van egy igazságos bírája, az öntudat; a ki felmenti a gonosz nyelvek rágalmazásaitól.

Ezekből láthatja a kis borzas, hogy kénytelenek voltunk visszavonuld, áteugedve a tért az imigy, nyilatkozóknak. Minket nem a játszási szenvedély vitt a színpadra, de valósítani akartunk egy szép álmát; ha nem tehettük mi, tegyék mások; majd nézni megyünk, igy gondolkozván, vártuuk. Azt hiszi, hogy most már hozzá fogtak a nagy munkához ?

Öli koráutsem ; minket visszariasztottak, nekik pedig nem volt — bátorságuk !

Mert hidje meg kis borzasom, nem olyan könnyű ám azon a sziupadou megállani mint lentről kritizálni; meg igen igen sok fáradsággal jár ám az a műkedvelői előadás; kérdezze meg csak kis borzas valamelyik műkedvelőtől. De mit törődtünk mi a fáradsággal, hisz azt dusau jutalmazta a siker,

*) Furcsa hőbörtje lehetett annak e sajtónak; aszerint a világ színpadok kitűnő és kipróbált erőit csak azért kellene elküldeni, hogy uj és tapasztalatlan személyekkel helyettesítsék 1 ? Súgja meg szép Nagysád 1 hol vau az a sajtó ezégéres észjárásával ? S z o r k.