Esztergom és Vidéke, 1879
1879 / 10. szám
s az az édes öntudat, hogy, egy szent ügyért fáradunk, s még is sok részről ;az elismerés helyett a rágalom éles fullánkját éreztették velünk, mind addig mig csak czélt nem értek. Haddja tehát édes kis borzasom ! a régi műkedvelő társulatot nyugodtan;, mert úgy vagyunk ezzel is, mint sok más szép nemes eszmével; született, meg halt! Aludja hát nyugodtan örök álmát; mert ha valaki csu'át követne el, s felkeltené örök álmaiból, biztositom, hogy újra megölné a rágalom, s a gőg; elölni pedig e két nagy ellenséget nem fog sikerülni egy hamar senkinek ; küzdtek ez ellen derék elnökeink is, nem kiméivé semmi fáradságot, de vajmi hamar fájó szivvel vonultak vissza; úgy tevénk mi is ; mert úgy jártunk mint Sisyphus, ki hiában tolta fel kövét a hegyre, mert az mind — meg annyiszor vissza hullott. Talán ép akkor, midőn azt bivé, hogy a czélhoz közel vau .... Sisyphus a hegy tetőre — üdvünk magaslatára hengergette kövét; mi a művelődés szent oltárához akartunk hordani apró kavicsokat, de fáidalom nem sikerült nekünk sem ! % Az első lépésnél láttuk a göröngyös utat, melyén haladnunk kellett; neki indultunk oátran, mert azt hivők nem fognak egyedül hagyni, kezet nyújtva egymásnak haladhatunk tovább tovább mig elérjük a kitűzött czélt! — Szép reményünkben csalódtunk, mert a részvét helyett óriási torlaszokat raktak élénkbe s tetejére tűzték a rágalom szennyes zászlaját; s igy lehetlenné tették a további haladást. S most fájó szívvel gondolunk vissza ama szép nemes eszme születésére, és zokogva borulunk le ravatalá . nál; nem bánt lelkiismeretünk, bűnhődjenek azok, kik megölték; mi megtettünk mindent, küzdtünk mig lehetett; de a legnagyobb, a legnemesebb eszmét is megöli a három ellenség, melyeknek nevei: -Irigység, gőg, rágalom! SZÉPIRODALOM, Rákóczy éneke. Isten! a ki által ősvezére Nemzetemnek, e szent földre éré: Nemzeteknek védő istene! Oh, tekints le a magyar hazára, Ködbe szállá rég dicső sugára; S honfi nincs, ki fényt derítene! Százak óta a Magyarhazának Édes üdvös évi nem valónak; A magyar nyög honfibú alatt. Mert az égi átok nyomva tartja, S a hazának, három tenger partja, Nem vet már dicső határfalat! . . . Isten! összehangzó érzelemnek Szent tüzét add árva nemzetemnek, Majd ha vészt bocsát rá végzete ! És a honfi, csak hazája é 1 j e n, Egyre küzdjön által száz veszélyen ; Értté bátran hunyjon élete. Adj tökélyt a hon lelkes fiának, Őseink a mit elmulatának, Helyre hozni szentül kész, legyen! Az ifjúnak adj szent gerjedelmet; Adj magasra vivő honszerelmet; Mig az égi ez él felé megyen! Add, hogy a vész, s fájdalom helyére, Melyet a sors nemzetünkre mére, Kedv, szabadság, jólét jöjjenek! Add, hogy egykor, a Magyarhazára, Mint valódi műveltség lakára, Megcsodálva hősök nézzenek! — Losonczy László. HÍREK. Julius 3-án. — Az „Esztergom“ czimű kottyvasztott lap falusias szenteskedése és vakandok politikája már i néhányszor provokálta bárgyú Ízetlenségeivel és csil- ! lagvizsgáló szemforgatásaival a tűrök és szenvedők békességes természetét, s mig lovagiatlansága hát- j m ö g ö 11 i gyanusitgatással directe személyünk 1 ellen volt irányozva, megbotránkozásunk nemes meg- | vetésével fordultunk el tőle, s a fekete betűk insi- I nuatióira megérdemlett ignorálással feleltünk. Vér- j tünk erős, mert a jellem vértje az; de mi- I után vakandok túrásaival lapunk ellen merényel; tehát dőre logikátlanságával legyen szabad ez egyszer nekünk is foglalkozni. Ama lap köteles szerkesztője: R é n y i Rezső, — mondjuk pedig kötelesinek azért, mert subventióból tengeti lapja élhetetlenségét, s a piaczi természetek gyarlósága szerint tele dobolta utczát és útfelet, hogy ő visz- 8 z a 1 é p a kérdéses lap szerkesztésétől, holott pe*) Tisztelt Nagysád ékes tollának nem szabad pihenni, a ki ennyi bájjal és annyi ssikrázó hevélylyel tud egy szép eszméért lelkesülni: annak mindig örömmel áll kegyes rendelkezésére lapunk. S z e r k. dig ez egy ártatlan cselfogás volt, hogy leleményességével pártfogóit újabb áldozatok tételére serkentse. Minket megpróbált kisérteni élő szóval és levéllel, kígyó módjára be akarta magát lopni szivünkbe. Mi ebbeli igyekezetét gunyo§ kaczajjal vettük tudomásul, mert egy kiszeavedett,, családi .csapások által megtört és s£ámoS szemtelen tövis által megvérzett szív nem könnyen fogékony az erőszakolt bizalom iránt! sőt a psychologia törvényei nyomán, — ál- arezos támadásaival szemben — fel kellett ismernünk benne a ezégéres jezsuitát. „Nincsen benne, de se fölötte, se alatta sincs,“ — mondá Luther, de nem Rezső, hanem a Mártó n. Ez az ember aztán beszél irodalmi idegességről, s árulkodik a közönségnek, hogy ő az „olvasókat és a társadalmat idegessé nem teszi.“ Bizony, hallja lelkem! igaza van, mindig szép az — önismeret. Hanem ahhoz már mégis sok furtang és hebe- hurgyaság kell, hogy vidéki lapban Európán nyargal végig, s a „speciálisán nemzeti fejlemények“ felé emeli a kankánismust, a krinolint és a barát táuczot; no már az ilyen ember nem érdemli, meg, hogy többé irodalmi téren szóba álljunk vele. — Az országos székesfehérvári kiállításon, a Herczeg-Primás négy díszoklevéllel lett kitüntetve. Aranyérmet pedig az esztergomiak közül csak az egyetlen Beszédes Sándor nyert. Kiállító volt* összesen:*2916 ; ezek közül 2164 részesült kitüntetésben, a többiek emlékokmányt kaptak. — A székesfehérvári kiállítási jury ellen sok a panasz; a szegediek egy pamphletszerü iratban nyilatkoznak ellene; a budapesti kiállítók szintén hangosan duzzognak; nekünk Esztergomnak is van panaszunk ; már magában B r u t s y János ur esete jellemzi a botrányos hanyagságot, ki hét üveget küldött, s midőn a kiállításon megjelent, csak hármat talált ott, a többire nézve azt mondották, hogy elemezni van. Végre azután sok utánjárásra ép oly felbontatlanul kerültek elő mint a miként beküldettek. — A fogy Dl n asi u in értesítője „az esztergomi uj főgymnasium építése“ czimű értekezéssel kezdődik, melyet lapunk terjedelmesen közöl; azután a tanévi folyam nevezetesebb mozzanatait adja elő, s mind a nyolez osztály tanulóinak éidemsorozatát hozza. Feltűnő, hogy a főgymnasium ifjak származási hely szerint huszonkét megyebői valók; ausztriát pedig öt tanoncz képviselte. A jövő évi tanfolyam September 1-én veszi kezdetét. — A budapesti kereskedő ifjak társulatának nagyérdemű elnöke, Dr. Herich Károly, arról értesíti az itteni kereskedő ifjak társulatának lelkes elnökét, Oltóssy Lajost, hogy az Esztergomba tervezett kirándulás September elejére lett elnapolva és pedig egy fővárosi dalárda, s egy szép hölgykoszoru fog a kirándulókhoz csatlakozni, valamint aváczi egylet is velük együttesen fog hozzánk jönni. Mindenesetre az érdekes és élvezetes ünnepélyességnek örömmel nézünk elébe. A megálapitandó programmot annak idejében fogjuk hozni. — A Reáltanoda beküldött értesítőjét Dr. Szmatanay József tanár „Octavianus Augustus“ czimű jeles történeti értekezése nyitja meg; azután „a tanév eseményeit“ hozza köztudomásra. A tanári személyzet hat tagból áll, igazgató tanár : Bellovits Ferencz, ki egyszersmind a tanári könyvtár őre; a tanulók száma: 110 volt; a jövő tanév September hó 1-éu fog beállani. A derék tanárok működése dicséretes elismerést érdemel, s méltó a szülők őszinte hálájára. — Lovászy Fáni urhölgy nevelőintézetében julius 1-éű tartattak "meg a befejező nyilvános vizsgálatok Bartal Rezső tanfelügyelő szives je lenlétében; ft Dr. Kapossi Luczián és ft. Bors tanár urak, — amaz a magyar irodalmat, ez a történelmet adta elő, s kérdéseikre a kedves leánykák igen szabatosan feleltek. Az intézet derék és finom miveltségü tűlajdonosnője szép eredményt mutatott fel. Palásthy Erzsiké kisasszony gyönyörű munkákra tanította a növendékeket, s méltó háláját érdemelte ki a szülőknek. Ajánljuk e jelesen vezetett és kitűnő tanári erőkkel rendelkező nevelőintézetet az érdekeltek figyelmébe. f- Dr. Toldy László „A föld és népei“ czimű jeles munkájának nagy diszszel kiállított két füzetét vettük, melyek Mehner Vilmos kiadónak becsületére válnak. A sok tiszta és szép rajzzal ellátott füzet egyenként 30 kr. Az egész munka 3 kötetből fog állani, s havonként 2-3 négy-öt ives, számos képpel ellátott füzetben fog megjelenni. Mig tüzetesebben szóllanánk a munkáról, addig is ajánljuk olvasóink pártfogásába, megérdemli, hogy minden háznál meglegyen. — Ugyancsak Mehner Vilmos adja ki a „Képes családi lapok“ czimű vállalatot is, melynek 18-ik füzete fekszik előttünk. Vannak benne jól sikerült képek és gazdag szöveget tartalmaz, különösen ajánlhatjuk a női közönségnek. Egyes fűzet ára: 30 kr. Megszerezhető : Budapest, kalap- utcza 4. szám alatt. * A fekete sereg. Hétfőn délelőtt a vízivárosi uriutezát millió és millió csúszó hernyó lepte el, s e kártékony férgek Szentgyörgymezőről jöttek. Arról azonban nem hallottunk semmit, hogy akár a szent- györgymezei, akár a vízivárosi elöljáróság valamely intézkedést tett volna eme kellemetlen vendégek megsemmisítésére nézve ! — A budautezaiak panaszkodnak, hogy éjjelenként álmaikban rengeteg kurjongatások által zavartatnak. Ez bizony nem szép dolog, ha valakinek tetszett Bachusnak áldozni, menjen végig az utczákon — csöndesen, mert különben beviszik a — rendőrök. — A napokban kilencz darab ritka szépségű kost hajtottak végig városunk utczáin rendeltetésük helyére Metternich herczeg bajnai uradalmába és pedig az ottani birka létszám nemesítése végett, minthogy ama kosok kitűnő nagyságuk által mindenkinek a figyelmét felköltötték. — Mint halljuk ft. Hunfalvi Bónis tanár ur szünidejét Zala- és Vasvármegyék regényes vidékén fogja tölteni, honnét bizonnyára érdekes tudósításaival koronként felfogja keresni lapunkat, hogy maga szórakozván, olvasóinkat is szórakoztassa.- A molnár haluska ; Junius hó 30-án délután egy vidám társaság meglepte a vendégszerető Fla r da János molnár mester malmát, hol a szívesen látott vendégek hatalmas étvágygyal pusztították el a pompás hallevest és a nemes nemzetes túrós haluskát. Bor és savanyu viz folyt bőven, s a toroknak nem volt ideje kiszáradni. Este a holdvilág méla sugárainál csolnakokba szálltunk, s búcsút véve derék házigazdánktól, az ezüst fényben úszó duna játszi hullámain a városba visszaeveztünk. Az eredeti malombeli mulatság emlékét nem fogjuk hamar elfeledni. * Köszönet. Alólirt saját, valamint fiaim nevében, mindazoknak, kik felejthetetlen kedves leányom temetése alkalmával figyelmükkel és vigasztaló részvétükkel fájdalmas szivemet enyhíteni siettek, őszinte hála érzetem mellett, e helyen is forró kö- szönetemet nyilványitom. Esztergom, 1879 junius hó 27-én. Özv. Földváry Imréné. — Tekintetes szerkesztő ur ! Becses lapjának eddigi irányából azon meggyőződésre jutottam, hogy a mint teljesen pártatlan állást foglal el, és a visszaéléseket mindenütt kérlelhetlenül ostorozza, ép úgy az igaztalan megtámadáson elleni védelemre mindenkor készséggel nyit tért. Ismerve ebbeli készségét, és irói lovagias érzületét, tisztelettel felkérem, miszerint a becses lapjában 1879 junius 22-ről megjeleni 7-jk számában Nelhibel Antal aláírással ellátott „Esztergomi Curi- osum“ feliratú, személyiségemet megtámadás czél- pontjául tűző czikkre szeréuy észrevételemet közölni szíveskedjék. Az irány, melyet a tekintetes szerkesztő úr maga elé tűzött, midőn a visszaéléseket pártatlanul a társadalom minden rétegében ostorozni kívánja: nemes, ezt magam is elismerem. De bocsásson meg, hogy őszintén kimondom, miszerint e magasztos törekvést némely ember önérdekből kizsákmányolja. Magára a czikkre kevés a megjegyzésem ; hogy uzsorás nem vagyok azt ország világ tudja, ez ellen mentegetőznöm sem kell. Hogy igaztalanságot soha sem követtem el, annak bizonyítéka előéletem, és ha nem haladnék becsületes utón, bizonyára hitsorsaim bizalma nem emelt volna ama díszes állásra, melyet a közelmúltban is, mint áz izraelita hitközség elnöke négy éven át elfoglaltam. Ha Nelhibel adós volt és elmarasztaltatott, természetes, hogy ellene végrehajtás is eszközöltetett; és hogy birói zár alá vont tárgyakat elidegenített, azt önmaga is beismerni látszik; ha ellene azért fenyitő eljárás tétetett foganatba annak ő az oka. Egyébiránt, ki ez ügy iratait megszemléli, meggyőződhetik róla, hogy az akkori birói kiküldött Dóczy Károly tett jelentést a sikkasztásról Beszélhetnék Nelhibel viselt dolgairól, de az ilyenek nem hírlapba, bíróság elé valók. Azt tudom, hogy a végrehajtást Nelhibel ellen jogerejü Ítélet alapján eszközöltettem, tudom hogy peremet ellene már többizben jogerejüleg megnyertem; bizony becsmérlő ur kedvéért nem fog a bíróság az ön kárára, s az én kedvemért az én hasznomra, hanem igenis fog, és pedig még akkor is, ha ön feje tetejére áll, és országot világot tele kiabál, mondom még akkor is igazságosan fog ítélni, az ön által Isten tudja hányadszor újra folyamatba tett perünkben. Ez az én meggyőződésem, és ezért nem folyamodtam és nem folyamodom semmiféle nagy hangú reclamhoz. A czikkiró rágalmaz a bíróságok előtt, rágalmaz most már a közéletben; ám teljék benne kedve, igaztalan megtámadásával czélt érni nem fog, én vele polemizálni nem fogok; a nagy közönség pedig, mely mindkettőnket ismer, megtudja bírálni, kinek van igaza, s ítéletével a rágalmazót sujtandja. Megkülönböztetett tiszteletem kijelentése mellett vagyok a tekintetes szerkesztő úrnak, Esztergom 1879. junius 25-én, alázatos szolgája Paul Sándor. HETI VÁSÁR. A jó aratás reményében a gazdák készleteiket piaczra hozták, s a tetemesebb kínálat folytán az áru- czikkek szállottak értékben. Az iparos czikkek most sem örvendeztek kellendőségnek ; a földmivelési szerszámok számos vevőt találtak és megjutalmazták a munkát. Időnk rendkívüli hőségü, s az aratás minden tekintetben kielégítőnek ígérkezik ; a krumpli és a kukoricza árban szállott, nagy termés remélhető. A viz nagyobb mérvű hőfokot mutat, s a fürdésre igen alkalmas egészségi szempontból. NYÍLT TÉR. Nyilvános köszönet. Főmag. B i b o r n o k-H e r c z e g-P r i m á s ő emja, a szálkái épülő iskola részére 300 ftot nagylel- küleg adományozni kegyeskedett, miért is községünk nevében hálás köszönetét nyilvánítok. Szalka, junius 30-án, 1879. Yarga Joákim, biró.
