Esztergom és Vidéke, 1879
1879 / 21. szám
javulásra. A polgári osztálynak nagy és magasztos hivatása van a modern államéletben, ele ennek csak úgy fog megfelelhetni, ha nem kívánkozik más viszonyok után és saját lényét meg nem tagadja. Magyarország polgári osztályának kötelessége nemcsak tőkét szerezni, szorgalmat tanúsítani, hanem intelligentiát is meghonosítani saját körében. Képezze fiait az iparos és kereskedő, de ne akarjanak ezek úgynevezett „urak“ lenni, hanem térjenek vissza az atyai tűzhelyhez, érvényesítsék ott megszerzett ismereteiket-, s lesz belőlük nagyobb ur, mint akárhány doctor, prókátor, alispány és mellette a haza fényre derül! Városi közgyűlés. Augusztus hetediki közgyűlés. — A barakk és ideiglenes kaszárnya ügye. — Pór Antal nyilatkozata az örültek házáról. — Folyó ügyek. — Választás — A városi képviselői kör. — Házszabályok. — Meghívó másnapra. I. A középszámmal megjelent képviselők augusztus 7-iki közgyűlésén első és főtárgyul az ideiglenes laktanya ügyét vitatták meg. Elnök Palkovics Károly polgármester elsőben is rövid tájékozót bocsát előre, azután azt véleményezi, hogy a barakk s ideiglenes kaszárnya legalkalmasabban a Rozália kápolna köré volna építendő. A polgárság úgyszólván nem is érezhető megterhelte- tés által egy nagyobb és súlyos tehertől szabadulna meg. A barakkot faanyagból rögtönzik s a költségvetés 4000 forintot igényelne. Ha a város házilag kívánja felépittetni, akkor tetszése szerint cselekszik, de ha vállalkozónak adja, akkor is területet kell átengednie. Ugyanez a kijelentés egyszersmind válaszul szolgált egy képviselő az iránt való aggódására, hogy ki viselné az építés terheit. Helcz Antal ügyész azt hiszi, hogy maga az építés aligha fog házilag eszközöltetni. De a vállalkozónak megfontolással kell kijelölni olyan hat holdat, mely más és más helyen más és más értékű. Beleszólal a részletezőbb vitába: Pór Antal orsrággyölési képviselő is, a ki a barakk felépítését nemcsak szükségesnek, de sürgetőnek is találja. Az építés helyére vonatkozólag kijelenti. hogy^ az nemcsak kedvező, de olcsó helyet is igényel. És kijetenté, hogy az őrültek házának szánt területet e kérdésben ne vegyék számításba, mert még mindig nem vesztettük el a reményt, hogy az országos intézetet mi kapjuk meg. Kijelenti, hogy a kormány még mindig nincsen elhatározva, hogy a kitűzött két vagy három hely között miként döntsön. A hírlapi közlések, melyek az ügyet eldöntöttnek hiresztelték, nem érdemlik meg a ! hitelt. Legközelebb lejön hozzánk a kormány kül- j dötte, hogy az ügyben végleges megállapodás történjék. (Általános hitetlenség.) Elnök nem fogadhatná el a doroghi vámház körül eső tért az ideiglenes laktanya felépítésére, mert az az Esztergom-budapesti pályára volna kikötve. Sokkal kedvezőbb volna talán a valamivel feljebb eső akáczásnak nevezett hely, a mely nem is járna nagy vesztességgel. Csakhogy a katonaság részéről ez iránt kedvezőtlen nyilatkozatok történtek; mert különösen a város belsejében lakó tiszteknek nagyon terhes lenne napközben többször a távolos helyre fáradni. De ha a katonai körök is beleegyeznének, akkor a Rozália kápolna körüli tér lesz legalkalmasabb. Schwarz József szerint az őrültek házának biztosan kijelölt területe még nincsen. Épen azért a dorogi utón elférne a barakk is. Takács Géza, főjegyző. A város harmincz hold terjedelmű területet Ígért az őrültekháza építésére. Az esetre, ha mégis lenne valami a dologból, ugyan hogy tűrhetné meg maga körűi a betegek intézete egy zajos kaszárnyát? Épen azért nem is helyeselheti a szomszédságot. Dóczy Ferencz nem osztozik azon véleményben, hogy a barakk az úgynevezett akáczás környékére kerüljön, még pedig azért nem, mert akkor a szomszéd helységbe szivárogna a jövedelem. Részletes vita után újra felszólal: Schwarz József és kijelenti, hogy ha az őrültek házának kérdése csakugyan kedvezőtlenül dőlne el, akkor a neki szánt területből kell a barakk számára kihasogatni. Polemizál Schwarz Pór Antal ellen is, fölvetvén, hogy az ideiglenes katonai helyiséget mint különben valóságos tűztelepet, a városba hozni semmi esetre sem észszerű. Elhatározzák erre, hogy a kitűzött területet meg fogják vizsgálni. Következik a pótkaszárnya ügye. A polgár- mesteri hivatalban e kérdésben két vállalkozó jelentkezett, Schwarz József és ifjú Brutsi János. A szerződést Schwarzczal kötötték meg. A pót kaszárnya 170 emberre még ez évi november elsejére elfoglalható. A szerződés három évre van megkötve. Schwarz 1500 forint évi bérletösszeget kap negyedévi részletekben, a mi részben azon 25 krajczárból kerül ki, melyet minden házszám negyedévenkint fizet, részben a hálókrajczárokból. Dóczy Antal véleménye szerint a pótkaszárnya ügyének megoldása nem kedvez a városi gazdálkodásnak. Szerinte elvész a beléfektetett összeg s a város tulajdonává mi sem válik. Számítása szerint ha maga a város kezelné az ügyet, akkor évenkint több mint 600 forint volna törleszthető s ez épület is a város tulajdonába menne által. Kijelentik azonban, hogy a szerződés már jogérvényre lépett s igy Dóczy megnyugszik a javithatlan helyzetben. Felolvassák a szerződést, mely háromévre s a pót szerződést, mely szükség esetén ugyan annyira szól. Erre Dóczy Antal újra kijelenti sajnálkozását s kinyilvánítja, hogy azt a hasznot, melyet a magánválaí- kozó húz, húzhatta volna maga a város is. Kovács Albert helyesli Dóczi Antal nézetét, mert a város csakugyan magán vállalkozó zsebébe teszi, a mit maga is megtakaríthatott volna. Nagyon kételkedik abban, hogy állandó kaszárnyánk legyen rövid idő múlva s igy hasznosnak Ítéli, ha a város gondoskodott volna a tulajdont illetőleg. Frey Ferencz azt hiszi hogy még mindig meglehet kérdezni a vállalkozót, váljon átengedi-e az épületet 9.000 forintért? az ott élvezett fizetés gyakran felét sem üti meg annak, amit az apa a műhelyében dolgozó segédnek — hajdan legény — fizet. Tehát az nrhatnáinság elérte czélját, mert hát a fiú ur! De hogy a kezdő orvos vagy ügyvéd valóban úrhoz méltó existentiát tud-e kivívni, az már más dolog. Tessék körül tekinteni a városokban és falvakban, és az ily elhibázott existentiák egész légiójával találkozunk. A polgári osztály fiainak tudományos pályára való özönlése tehát valódi betegsége a társadalomnak. melynek hatásai annál is inkább megrontók, mivel egyrészt elégedetlen, igazi ca- tilinai existentiákat teremt, másrészt tönkre teszi az egészséges középosztályt és az állam és társadalom ezen legfontosabb tényezőjét megfosztja jelentőségétől a modern elhaladásban. Mert valamely állam magas miveltsége épen egy erőteljes öntudatos polgárságban rejlik, mely megmarad saját korlátái közt és nem terjeszkedik túl hivatása körén. A félig-meddig polgár elveszt minden támaszt lábai alól, sehol sem lel körre, mely őt megilletné, helyesebben, hova ő illenék, s igy lesz belőle önkinzó philister avagy államellenes proletár. A rövidlátó szülők pedig tetemesen szaporítják az emberek ezen fajtáját. Hanem jól különböztessünk ! Nem tanulás rontja el a polgárt; ezt állítani esztelenség volna. Hanem e tanuláshoz kötött szándék az, ami korholandó, evvel szemben válik szükségessé az erélyes fellépés. Polgári ifjaink nem azért tanulnak, hogy saját osztályuk intelligentiáját szaporítsák, hanem azért hogy minél előbb kilépjenek az általuk reájuk nézve megalázónak vélt körből. Hogy egy volt egyetemi hallgató ismét polgári foglalkozásra térjen, ez hallatlan volna. Pedig Németországban annyi kereskedővel, gyárossal találkozhatni, kik bölcseleti vagy jogi doctori méltóságot nyertek, s épen nem szégyenük foglalkozásukat. Nálunk a polgárok maguk törekszenek arra, hogy az intelligentiát távol tartsák az ipartól és kereskedelemtől. Sőt, ha valamely képzeltebb iparosunk előkelőbb állásra tett szert, többnyire nincs sietősebb dolga, mint megválni azon hivatásától, melynek épen emelkedését köszönheti. Fiai pedig már épen semmit sem akarnak tudni róla, hogy papájuk azelőtt gombkötő, szabó, kalapos, fogadós vagy ilyesmi volt. Ha ily módon elvonatik a tőke, munkaerő és képzettség az ipartól, lehetséges-e Magyar- országon az ipart és kereskedelmet virágzóvá tenni ? Látjuk tehát, hogy a társadalom hibában sinlődik. De a hiba megismerése első lépés a — Nagyon sajnáljuk, de sem a kiadóhivatal, sem a szerkesztőség nem részesült azon kétséges. . . — Megtiszteltetésben sat. sat. hagyja el, úgy is tudom a többit. És elment nagy mérgesen, hogy nem kapott olyat, ami nem volt — de azért csendesen maradt. Hanem a közönségnél az ez által okozott izgatottság már lázba ment át. Pedig nem is érdemes róla beszélni. Sokkal értelmesebb dolgot cselekesznek a mi fiataljaink. A műkedvelői társulat a sok keltegetésre felébredt, elpanaszkodott, hogy nincs rendben a szénája ily és ily okokért, a panaszkodást követé egy nagy ásitás; és ez ásításról máig nem tudjuk, az alvás folytatásának jele-e ez, vagy hogy kezd ébren lenni, és fel fog öltözni, megkezdi működését és csak a vizet várja, melyben megmosakodik. Fiatalaink pedig ezalatt egy eszmén felmelegednek, és ha az aluszik, ki hivatva volna vezetni, ők maguk neki indulnak a már ismert útnak, szervezkednek, tanácskoznak, tanulnak, és — kész a műkedvelői előadás. És én nagyon kérem Esztergom hölgyeit, jól nézzék meg azokat a fiatal embereket a színpadon, mert nagyon megérdemlik. Nem az nekik a fő érdemük, hogy fiatalok, hanem hogy serények, szorgalmasak és — lelkesültek, és csak a lelkes fiatalság van hivatva nem csak a haza, de a — hölgyek bol- dogitásán is fáradozni. Külömben ez megint pleonazmus volt tőlem. Hogy lehet a fiatalságra figyelmeztetni a hölgyeket ? Hanem okát adom neki. Tudom én azt nagyon jól, hogy lesz azoknak a fiataloknak, egyenként mindeniknek, ott a páholy vagy zártszék soraiban két ragyogó mágnesük, és azt is tudom, hogy az a mágnes, mely a nézőtérről a színpadig folytonosan fen tartja az összeköttetést, a legszebb jutalmát fogja képezni a működőknek, szebbet mint a taps, de mégis — talán ha figyelmeztetem a hölgyeket előre, — akkor az elismerés nemcsak azokat a bizonyosokat éri, hanem részesítik a többieket is vigasztaló pillanataikban. Hej, ha nekem is volna elég tehetségem és elég — bátorságom, kiállni a lámpák elé a közönség szemeinek kereszttüzébe, és ha ekkor én is kitudnám választani a kereszttűzben azt a két sugarat, mely legjobban megérint és felvillanyoz! Csakhogy nekem ez nem adatott. Mégjegysze- dőnek, még jegyárusítónak sem vagyok jó. És menynyit kell érte szenvednem! Ott fog ülni az a bizonyos 0 is, és előre látom, hogy az egész előadás alatt mindig szemrehányó duzzogást mutat; nem fog reám se nézni — csak lopva — és lesz nekem kínom, mig megint megengesztelhetem; és ez mind azért, mert — ügyetlen vagyok. Pedig nagyobb igazság kedvéért nekem volna okom duzzogni! Mikor azok a fiatalok ott a színpadon a lámpafény varázsa mellett, mintha a dicsőség közepett állanának, kik a közönséget nem egy tulajdonnal kötik le, azután az a féltett két szemnek nyíltan megvan engedve, hogy foglalkozzék velük, és én meg ne legyek féltékeny! Itt pedig az sem vigasztal, hogy nem magamat fog érni ilyen sors. Nem használ semmi. Mikor meghallottam, hogy a hölgyek különösen készülnek a következő műkedvelői előadás meglátogatására, az még nem csendesít le; mikor hallottam, hogy sietni kell a jegyek váltásával, mert bizony nem fogok kapni sem a magam, sem a más számára, hát eszembe jutott: minő jó volna, ha otthon maradhatnék. Csak hogy nem lehet; ott kell lenni, ha akármi történik is, a kis borzasnak már van jegye, én pedig nem szeretek a karzaton ácsorogni, amint már ez megtörtént velem, nem azért, hogy nagyon fent vagyok, hanem azért mert — vigyázni is kell. Az izgalomra uj ok volt egy kedves vendég, Márkus Emilia látogatása is. Igaz, hogy csak rokonai és a legközelebbi ismerősök oly szerencsések, hogy körünkben tisztelhetik, de azért ki akadályozhatja meg többi tisztelőit, hogy örömüknek kifejezést no adjanak? Nagyon regényes volt ugyan körülményei miatt az éji zene ; a rendezőnek volt elég baja azzal az istentelen, útban levő kerítéssel is, továbbá a zenészeti hajlamokkal bíró szomszéd házi őrrel is, de hát a regényesség ezen oldalai, — mig az előbbi csak a rendező érdemeit emelte, addig az utóbbi a a hatást zavarta, — azért ne vonjanak le semmit a tisztelet nyilvánításából a megtisztelt hölgy előtt, inkább megígérjük, hogy ha még egyszer lehet művészetén gyönyörködnünk és lelkesednünk, akkor majd igyekszünk a benyomás árnyoldalát elfeledtetni egészen. Ami izgatottságunk azért nem kevésbé volt örömteli. Azután azt mondják, hogy ne legyünk izgatottak ! Hiszen még a városi atyái is izgatottak lettek, pedig őket csak értekezletre szólították fel, hanem mivel a helyiség egy kocsmával volt összekötve, tehát — felbuzdult bennük a vér, és méltóságon alólinak tartották a kereskedelmi ifjak helyiségeit megnézni. Eéltek talán, hogy meglátják azt a kicsiségében is csinos könyvtárt, és még utóbb segítenének gyarapítani! Mikor azonban nagyon izgatottak vagyunk, akkor legjobb ha csendesen viseljük magukat s nagyon keveset csevegünk róla. Bojtorján. Tárcza üzenetek. Vasárnapi level fog jönni ezentúl az „Esztergomi level“ helyett nagyreszt Bojtorjántól. Maga a czim- változás jelezze közönségünkkel a rendes levél vasárnapi megjelenését. Aradi József. Budapest. A mint látod a viszonyok tősgyökeres átalakuláson mentek által. A te toliadra ezentúl tehát biztosan számítok. Hevesi József. Budapest, Szerencséltess néhány kis dallal. A régibb ügyet — Pór Antal fotográfiáját — tedd ad acta a viszontlátásig. H alma y A r p á d. Költeményeiből átvettem a mai ódát, mert az alkalomszerüleg megújuló kegyelet fölül áll a válogatós kritikának. Többi dalára talán később kerítünk üzenetet. V. A. Sacher Masoch említett rövid rajzai a Bester Lloyd májusi számaiban jelentek meg. Mind a kettőt bizvást lefordíthatja s ha fordítása arányban lesz az eredeti becsével, akkor örömmel közöljük. N é h á ny p r ó z á r a s több költeményre egy kis mogolvasási idő folytán nemsokára megüzenünk. A szépirodalmi rovat vezetője: Körösy László.
