Esztergom és Vidéke, 1879

1879 / 46. szám

sen menekülni. Ma kio ügyben, holnap nagy ügyben történhetik.

Ne beszéljünk arról, hogy mit tett a polgármester; ne kérdjük, váljon az adófel ügyelőt felvilagositotta-e tettéről, annak következményeiről ? ne kérdjük, váljon visszautasitá-e zaklatásait ?

De kérdezzük: Meddig fog tartani ez állapot ? Meddig leszünk kénytelenek tűrni azt, hogy mivel az adófelügyelóségetfelharagitá egyik városi tisztviselő az által, hogy az adófelügyelőség viselt dolgait a közönség előtt, a közönség érdekében leleplezte, a felmerült hírlapi polémia miatt folyton izgatottságban tartassák az egész város? Ez tisztán a közönség érdekeinek megóvlása szempontjából történt. — Meddig fogja még tűrni a város, hogy személyes bosszuállás kedvéért folyton lázas .harczban, idő és munkaemésztő izgatottsággal lesse és vigyázzon, hogy érdekei megóva legyenek? Meddig lesz még kedve a polgármesternek az ily nagy ügyek miatt jövő adőfelügyelőségi átiratokra felelgetni, ezzel maga és a városi tisztviselők idejét pusztítani? Váljon a város jelenlegi sok urai közt nem lehet-e egy még nagyobbat találni, kinek van hatalma az ily boszantásoknak elejét venni és kinek szavára a többi urak minden kétségen kivill rögtön elhallgatnak ?

Ha ugyanezen kérdések még nem merülnek fel a városházán, kötelességünknek tartjuk minden tudomásunkra jutott ügyet megbeszélni, talán ez meg fogja a kérdezési kedvet szülni.

y. yEsztergom emlékérmei.

Azon dicső és szép emlékű múltnak, mely Esztergom históriai osztályrészéül jutott s melyet Clio elévülhettem!! vésett be a történet lapjaira, vannak még más hirdetői, élő emlékei is, melyek ép oly értékűek mint a történelem maga, mert mig egyrészről mint múlt idők eseményeinek a jelenben is feulévő emlékei szerepelnek, addig másrészről azért is érdekesek előttünk, mert azokban a nagy tetteket és érdemeket tisztelő hálás utódok mutattak nekünk példát az érdem becsülésére. Ezek az emlékérmek.* 1)

Czélja a nevezetesebb események és személyek

*) Erein-ni oneta, Münze, Medaille, megkülönböztetésül a pénz-pccunia-Geld-szótól.

két oldalról orgonabokrokkal sűrűn szegélyezett ut- jáíi, s busán tépelődik első gyermeke szomorú sorsával. Olyan jóhiszemű, optimista volt egész életében, ki mindenütt csak az emberek jó tulajdonságait látta s nem igen kutatta valjou nem vert-e a burján gyökeret valaki lelkében. Az egész világot oly jóindulatúnak tekinté, mint ő maga volt s galambszive még a vitatkozó Páldy professor töviseire sem háborodott fel, pedig erről tudva van, bogy a collegium minden egyes tanárával, szolgájával, jogászával s minden rendű s rangú hozzátartozóival összeveszett már.

Mikor áldott nejét ki vitték a temetőbe s ő ott állott a sir szóién, melybe élte boldogítójának koporsóját eresztették le, s nézett utána néma fájdalommal, hosszan, hosszan, úgy hogy már a sírásók fel is hányták a sirdombbt, az éneklő diákok is el- halgattak bús áriájukkal s a népség hazafelé széledért. A professor megerősité szivét, visszatartó kö- nyiiit s szilárd léptekkel indult ki a temetőből, hol bizonyára üdvét, szivének legkedvesbjét hagyta. Otthon leült asztalához elővette nejóuek menyasszonyi arczképét s elmélázott. Elkezdett gondolkodni gyermekei sorsáról, szent kötelességének tartván erről elmélkedni legelőször. S elmélkedett . . . Megcsinálta szépen az egész nevelési programmot, valamint minden szülő megcsinálja, elkészíti, úgy szemléli mint kész valamit s szörnyen csodálkozik, ha szép reményei füstbe mennek. Az öreg ur is szép tlieo- retikusau elhatározta, hogy Gergely fia elvégzi a gynmasiumot, befejezi a theologiát s lesz belőle plébános, öspörös, prépost... s mért ne lehetne tán püspök ? Ki szabja meg a szülők álmainak határát? Hányán közülök álmodoznak, tépelődnek, ábrándoznak csillogó, ragyogó jövendőről, mely fiaikat elfogja árasztani a dicsőség s gazdagság fényével. A gyermek sejtelmes, ábrándos képzelete s a szülők fel- leugzo álmád ozás a azonosak egymással. Hány ifjú ke kint szomorú lemondó érzettel gyermek ábrándjai romjaira, melyek a reális élet szirtjein omlottak össze; hány .szülő a kin s bánat gyötrelmével meghiúsult reményeire, az élet csalódásai alatt megtört vagy eltántörodott gyermek beesett arczára ... Bol- dogok, kik nem homokin nyugvó fellegvár után közködnek, hanem szerény, de állhatatos, nyugodt

emlékét megöatökiteni. Felosztásuk különböző, s j a szerint, amint az egyes fejedelmek, városok vagy személyek emlékére verettek, fejedelmi, városi vagy személyi emlékérmeknek neveztetnek.

Keletkezésűk s elterjedésük is különböző a szerint, amint egyik vagy másik nép története szegényebb vagy dűsabb volt nevezetes eseményekben, vagy pedig több-kevesebb érzékkel birt ezek iránt, miért is az emlékérmek sok tekintetben az egyes népek szelleméletének bizonyítékai.

Mig például Olaszországban ezek az első kér. századokra vihetők vissza, addig nálunk csak a XYI században kezdenek gyér számmal jelentkezni, mig aztán a törökökön vívott győzelmek erősebb lendületet adtak elterjedésüknek. I. Lipót, majd Mária Therézia *) korában s az utánok következett időben az emlékérmek veretése túlzásba fajult s nemcsak jelentéktelen eseményekre készültek, hanem gyakran azon nem épen nemes czélból, hogy a fejedelmet magasztalva, felkeltsék kegyét.

Az emlékérmek nagyobb elterjedése, illetve a törökök kiűzésére folytatott erősebb küzdelmek idejében nyerte Esztergom is első, s mondhatni legszebb s nagyszámú emlékérmeit.

Ezek elseje a városnak a török uralom alól való visszavétele emlékére veretett. — Esztergom még 1543-bau jutott török kézre, s marad 1595-ig, midőn Rudolf derék hadvezére, a magyarokkal annyira rokonszenvező Mansfeld 1595 nyarán megszólta Esztergomot s a vár segélyére jött budai pasát Haszánt aug. 4-én visszaverte. A török 14 ezer embert és 37 ágyút vesztett el. A jeles hadvezér e hőstette után azonban a kitört ragályos nyavalya (vérhas) áldozata lett aug. 14-én, s utánna a had- vezérséget Mátyás fhg vette át, kinek aztán sikerült is Esztergomot és Yisegrádot sept. 2-án visszevenni a töröktől; 1605-ben azonban újra törökkézre került s csak 78 év múlva 1683-ban szállott az sok más várossal magyar kézre.

Különben beszéljen az érem maga: Előlapja a város látképét tünteti elő az ostrom idejében a táborral, ágyú ütegekkel és vitorlás hajókkal, felül pedig egy sas látható, szájában olajágat, karmai közt kardot tartva. A hátlapon 10 soros felirat olvasható :

G r a ii A n n o 1543 Dure h U n í reu Y e r 1 o h- ren Anno 1595 Im Aug: Wieder Erobert. Anno 1605 Noch Mals Durch Untreu Verl obren Anno 1683 Im Octob. Wieder Glücklich Einbekommen. És körirata: Das ErzschtiftGran Ist Frey von Türken Tyranney Her Ungarland Erfreu. Súlya 15/ic lat.

Egy másik teljesen hasonló az előbbihez, csak a következő köriratban van az eltérés:

G r a n: Gott dich S t a r c k e Schutz Y. Heil, Den Türken nicht Mehr Werd zu Tb eil.2)

Egy harmadik ugyanez alkalomra vert érme Esztergomnak mind művészi kivitel, mind szépség tekintetében méltán az előbbiekhez sorozható.

Ennek előlapja szintén a várost tünteti elő e

1) Marának M. Thereziának emlékérmei: Schau u. Denkmünzen M. Theresias, egy nagy folio kötetben adattak ki.

2) Welzl : Münzen u. Medaillen I /II. k. 372 1. 7244 sz.

pálya után. Ha elérik: czélukat érték; ha csalatkoztak: nem csalódtak annyira __

D

e messzire mentünk tárgyunktól. A professor ábrándozott s csalódott. Gergelyt beadta a collegi- umba — s előtte az ut: boldoguljon! 0 maga elbújt vastag könyvei közé, forgatta tudósait. Hisz ő maga mindig jó tanuló volt, mért ne lenne az Gergely ?

Vala pedig Gergely uram egy óriási süheder, ki legfeljebb csak akkor gondolt könyveire, ha a feleresztendő sárkányhoz papirosra volt szüksége. A gombozásban, öklelésben, lapdázásban nagy képzettsége volt s midőn valahogy felvergodött a felsőbb osztályokba, soha oly képzett cimborára nem akadtak a vén diákok mint ő volt. Eddig csak megvolt az öregnek azon elégtétele, ha a collégák panaszkodtak a fiú hanyagsága felett, maga elé czitálta s I órákat elmagyarázott a legkitűnőbb paedagogusok legszentebb elveiből s nagyon meg volt győződve hogy a fiú ennyi érvnek már csak raeghódolt. Hogy Gergely urfi ezalatt legyeket fogdosott s avval szó- rakoztatá a paedagogikus elvek iránt nem valami nagyon érdeklődő Mkiiletét, hogy a fogoly légynek szárnyait letépvén, tintába mártva az öreg Írásain eresztette végig. — Ezt persze a professor ur fel- hevülésében meg sem látta, sőt azt sem, hogy Gergely néha még a végszó sőt középrész előtt is észrevétlenül elpárolgott a szobából. Hej mennyivel egészségesebb szülői „argumentum“ lett volna itt most egy jó somfa páleza! Mennyivel mélyebben hatott volna a gyermek még csak rossza tért, de nem egétzen romlott lelkére.

Mire megkamaszodott Gergely uram, akkorra az öreg hetekben is alig látta egyszer s ha meg is kapta valahogy a paedagogia számára, a fiú mérgesen csapta a könyvet a földhöz s ott hagyta az öreget a faképnél.

Napokat éjeket töltött a kártyaasztalnál a dor- bézolók közt s ámbátor az apa szent pályára szánta az Istonre csak akkor gondolt, ha bárom disznóra „czupasz“-ban a szomszédnak „duná“-ja jött; node akkor aztán túlságosan sokat gondolt rá. Verekedésnél Ő volt rendesen a fővezér, mert oly öklökkel Ion a természet által felruházva, hogyha megharagudott, nem maradott a társaságban betöretlen fő s

I fölirattal: D. 21. OCTOB. TVRGTS EXORTVM. A hátlapon a csatajelvények közt ülő Pallas látható, egyik kezébe babérkoszorút, másikban pálmaágat tartva, és fölötte: SERVIAT QVI SAEV1T.1) Ez érem az előbbiekkel a ritkábbak közül való s bármely érem gyűjtemény díszére válik.

Esztergom felszabadításának ezen dicsősége I. Lipótot, Szobieski János lengyel királyt és lotharingi Károlyt illette, kik miután Bécs alatt 1583 szept. 12-én a törökön egy elhatározó győzelmet arattak, Magyarországba vezették hadaikat, s a töröknek Párkánynál hagyott hadát megvervén sept. 21-én már Esztergomot is bevevék s a törököktől 50 ágyút vettek el. — E szövetségesek ezen szép győzelmét, illetve Esztergom felszabadítását több érem készítésével örökiték meg.2)

Lipót uralma általában kedvező volt a magyar fegyvereknek. A török kézen levő várak lassan lassan magyar kézre jutottak. — Általában gazdag volt e kor nevezetes eseményekben, s a társadalom minden rétegében hatalmas reaktio keletkezett a török járom lerázására, melynek súlyos nyomását majd másfél századon át mindenki érezé. A nemzet vas akarata sikert aratott, 16 évi nehéz küzdelem és fáradság után, városaink egyenkint visszavétettek, és „nemzeti nagylétünk temetőjénéP fényesen megtorolták 1687 aug. 12-én a 161 év előtti gyászos veszteséget s most már a törökre „gyász emlékű vidéket* fedő 20 ezer halott méltó engesztelő áldozat volt, a hazájáért elvérzett 22 ezer magyarért.

Ezen a városok felszabadulására vert emlékérmek nagyobb része hasonló jelleggel birnak, mint az előbbiek. Az előlapon ugyanis rendesen a király babérkoszorús mellképe látható e körirattal : LEO- POLDVS TYRC. VICTOR A hátlapnak pedig legszokásosabb formája ez: Középen a fölirat VERMEHRER DES REICHS s az évszám, melyet az elfoglalt városok miniatűr látképe körit.3)

Az érmek külkarimáin pedig sokszor elmés v. tartalomdús mondatok olvashatók.

így a most emlitett érmen: DEM DER DIE STADT HAT WIEDERBRACHT FOLGT NYN DIE GANZE WELT MIT MACHT. Egv másikon pedig: GLEICH WIE DIE KRÖN NICHT OHNE STEIN SO IST DIE STADT NICHT ALLEIN4) mit aztán ez érem hátlapján fejt meg, melyen Pest, Hat- wan, Szegedin, Fünfkircben, Simon- tornya, Kaposvár, Colotza, Siklós sEsze- ker Brückeu láthatók, melyek Buda elfoglalása után szintén magyar kézre kerültek.

Némelykor pedig az érem fölirata maga mondja el az eseményt egész terjedelmében.5)

1) Appel: IY. k. 323 1. 1232. sz.

2) Maga Welzl, i. müvében 13-mat ir le, melyek majd tisztán Esztergom felszabadulására, majd Esztergom és a többi városokért verettek.

3) így pl. a Széchenyi Catalog. Numarum 1 k. 204 1. 34 sz. alatt leirt érem hátlapján is e városok vannak: Gr an (első helyen s legfelül s azután jő) Sarravas (sic) Z o 1- nok, Ungvár, C a s c h a u, T a k a y, Eperjes, N o v i g- rkd, Neuheusel és Verovitiza (Verőcze).

4) Schönviesner: Notitia Hungáriáé 399 1.

5) így péld. a Schönvésner i. müve 399 1. 9 sz. a. leirt érem : Ob trinam victoriam a Deo triuno mense augusto augustissimo Leopoldo et unitis imperii viribus concessam. Neuheuselio expugnato. Hoste ab obsidione Strigonii prokidobatlan tulajdonosa azon tisztelt bevert fejeknek.

Végre az öreg megsokalotta Gergely urfi ez istentelenségeit s komolyan szólott hozzá. Ez egyszer félre tett minden paedagógiát, philosóphiát etc. és szólott hozzá Őszintén, a reményeiben csalódott apa fájdalmával, keserűségével és szenvedélyével, miközben sem nem igen válogatta, sem nem igen kerülgette mindazon kifejezéseket s helyzeteket, melyekre a szerelmetes fiú bőven rászolgált.

Néhány év előtt tán használt volna e fellépés, de most csak annyit eredményezett, hogy a fiú szó- talanul állott előtte s fásultan mélyedt bele egyikébe azon sötét kifejezéseknek, mely bűnben makacs emberek tulajdona. Midőn elhagyta a felindulásában s fájdalmában könnyező apa szobáját, darabig szinte elvadultan állott meg az udvarban, s szörnyű gondolatokkal küzködött, azután megpillantó az udvaron játszó kis testvérét, ki oly bizalomteljesen enyelgés- sel s kaczajjal futa hozzá. .. Arczán megtörék a vad kifejezés, kis bugát karjaiba kapta s szenvedélyesen megölelé, összecsókolá s elrohant.

Azóta nem látták.

Az öreget majdnem megtörte a csapás. Szerette ő a fiút, minden kihágása daczára is sirt, zokogott mint a kis gyermek. Ő jut eszébe midőn az árnyas orgona bokrok és susogó szomorú füzek közt jár s az ő emlékét nem bírja elűzni sem a tudomány szórakoztatása, sem az idő balzsamozó keze, sem egy kedves gyermek örök sürgő vidámsága s gyengéd szeretete.

S mi történt a szülői háztól elvetődött gyermekkel ? Talán megtörve feje fölé hivott sorsa csapásai alatt, a legelső folyamba temeté éltét, gyalázatát, fájdalmát . . . Vagy tán makacs szenvedély- lyel rohant vétekből vétekbe a bűn lejtőjén .... Vagy zokogva borult le a szülőföld utolsó göröngyére, hol egy Ősz atya szivét törte meg s ogy kedves kis testvért hagyott, kit tán soha sem lát többé — s könnyes szemmel, sajgó kebellel s megtért szívvel esküvék mindenre a mi szent még előtte, hogy vagy tiszta, becsületes névvel feg visszatérni a szülőföld kedves terére, oda atyja elé, vagy soha! . Majd meglássuk. Sz.

(Vége következik.)