Esztergom és Vidéke, 1879
1879 / 42. szám
Sziklay tanácsos a rögtöni szavazás rnegejtése ellen tesz észrevételt a törvényes forma szempontjából. Takács kimutatja, hogy a szavazást azonnal meglehet ejteni. Pór Antal Brenner eszméje folytán indítványozza, hogy az alapítványi adósság kötelezvénynyel fedeztessék, mert ha készpénz, illetve takaréki betétkönyv lesz a pénztárban, egy újabb közgyűlés ezt újra elköltheti. Hosszabb vita után elfogadtatik a rögtöni szavazás foganatosítása, melynek foljtán két kérdés szövegeztetik. Az első kérdés; kivánja-e a közgyűlés a 45000 frt kölcsönt felvenni? Felelet: igen vagy nem. Igen-nel szavaztak: Sziklay József. Pap János, Takács Géza, Sarlay Ede. Helcz Antal, Niedermann Endre, Cserno József, Grossmann Lipót, Horn Mór, Pál József, Niedermann Pál, Burány János, Schwarcz József, Platz Mátyás, Meszéna Ferencz, Marosi József, Tiefenthal József, Horváth Mihály, Nagy Ferencz ügyvéd, Király Sándor, Dóczy Antal, Brenner József, Ferenczy Jákó, Dudás János, Kuapik János, Muráti József, Magyary László, Nagy János, Schöubeck Mihály, Pór Antal, Dóczy Ferencz, Yiszolai János, Niedermann Ferencz, Mann Honór, Yalk Mátyás, Scheiber József. Nem-mel szavaztak: Kis Tóth János, Nagy Ferencz földműves, Holop János. Elnök ez értelemben kimondja a határozatot. A második kérdés szövegezésénél, váljon a helybeli takarékpénztárnál annak feltételei szerint, vagy az osztrák-magyar banknál ennek feltételei szerint akarja-e a közgyűlés a kölcsönt megkötni, felszólal Pór Antal és 20000 frtal a saját alapítványoknak akar adós maradni, kifejti indítványa támogatására, hogy ha készpénz, vagy takaréki betéti könyv lesz a pénztárban, későbbi közgyűlés ezt újra kiutalványozza. Burány János ügyvéd kéri a perczent megemlítését is a kérdésben. Schwarcz József ellene van, hogy az eredeti 45000 frtos tervtől eltérés történjék, mert ez a ministeriumnál zavarra adhatna okot, a módosítást a kölcsön felvételének helybenhagyása után akarja esetleg eszközöltetni. Sziklay még ehhez megemlíti, hogy ha saját kötelezvényünk az alapítványt fogja födözni, miután a város kezeli az alapítványokat is, fél, hogy nem fognak a kamatok rendesen fizettetni, utalván e tekintetben negyven éves tapasztalataira. Megvilágittatván még a takaréki 7 % % kölcsön azon előnye a 7% bank kölcsön felett, hogy a banknál még 68000 irtot kellene 7%-re felvenni, mely összeg után a város most 63/8% fizet és az egyéb ezzel egybekötött nagyobb kiadásokat, feltétetik a kérdés : Váljon a takarékpénztári feltételek alatt Esztergomban a takarékpénztárnál akarja-e a város a kölcsönt megkötni? Az elobbeni kérdésre igennel szavazók újra igennel szavaznak, hozzájuk járul még az időközben érkezett Kovács Albert képviselő. Az elobbeni kérdésre nem-mel szavazók a szavazástól visszatartották magukat. Elnök ez értelemben kimondja a határozatot. Brenner József interpellál, mi történik a várossal kötött csereszerződésekkel? miért nem fogana- tosittatik az átiratás ? Helcz Antal ügyész felel azonnal és felvilágosit, hogy az átiratás nem foganatosítható addig, mig az elcserélt birtokrészletek'’ újra nem helyszinel- tetuek telekkönyviig, ezen helyszínelés folytán a szerződések kijavitandók, illetve pótlandók lesznek és ezután megtörténhetik az átiratás. Ez iránt ő munkálataival tisztában van, azonban idő kérdése még az egész és türelmet kér. A válasz tudomásul vétetik. Következik a költségvetés. Mindenekelőtt Burány János a múlt közgyűlés alkalmával kiküldött bizottság részéről terjeszt elő élő szóval jelentést annak működéséről; jelenti, hogy 5211 frtnyi törlés eszközöltetett, ezen törlésből levonan- dók felmerült kiadási többlet és költség czimén 835 frt marad megtakarítás 4376 frt. Ezenfelül ő még töröltetni óhajt és részletes indítványát Ígéri előterjeszteni az illető részleteknél körülbelül annyit, hogy az összes törlés a 8000 ftot meghaladja, mi a . pótadónak 20% kali leszállítását jelentené. Dóczy Antal kétkedését jelenti az állítólagos törlések lehetősége iránt. Felolvastatik a költségvetés A. I. 1. pontja, a tisztviselők fizetése. Burány János kéri az okmányok felolvasását. A felolvasás után hivatkozik a város sanyarú helyzetére, a takarékoskodás kötelmére és utalva az adófelügyelő átiratára, melyben az illeték nyilvántartó ideiglenes hivatalnak beszüntetésébe beleegyezését jelenti ki, indítványozza ez állás eltörlését. Elnök felhívja a közgyűlés figyelmét a köz- I igazgatási bizottság azon határozatára, mely őt sze- I mélyes felelősséggel akarja terhelni az államadók J pontos behajtása felöl, ennek ellenében felhozza, hogy ezen állásra vonatkozólag határozottan az adófelügyelő. kereste meg őt, mivel szükség volt reá, továbbá azon átiratról, melyben ennek szükségtelensége állittatik, ő maga részéről mindezek ellenében kijelenti, hogy személyes meggyőződést szerzett ezen állás szükségessége iránt, ellenzi Burány indítványát. Dóczy Antal ezen törlési szándékot határozottan személyes indokokra véli visszavezethetőnek, a város érdekeit pedig nem tartja feláldozhatóknak ilyes törekvésekért! Elnök felolvassa az adófelügyelői átiratot, továbbá az adóhátrálékokra vonatkozó átiratot, Takács felvilágosítja az adófelügyelői ellenmondásokat, felolvassa ezek ellenében a pénztári hivatal jelentését, kikel az adófelügyelőség tulhajtásai ellen és ajánlja a bizottság jelentését elfogadásra. Brenner József eltérést lát a napirendtől. Költségvetést akar tárgyalni, nem személyes érdekeket, ajánlja Burány János indítványát az elfogadásra. Elnök utal a kezelési nehézségre az esetben ha ez indítvány elfogadtatik. Brenner József nem akar személyeket nevezni a vitában, annál határozottabban kéri a Burány János által ajánlott törlések elfogadását. Egy rosszul értett adat erőltetése folytán a pénztárnokkal majd összeütközik. Dóczy Antal ennek ellenében kiemeli, hogy igenis törölhetlen e tétel, mert a városnak határozottan szüksége van, de másrészről az ezen hivatalt ] jelenleg betöltő egyénnek határozottan sokat köszön I úgy a város, mint a közönség igen számos tagja. S ha ily módon eltal állatik a kellő mód e kellő eszköz, akkor a végrehajtás már csak mindnyájunk, a városdolga marad, s jelen törekvésünk is meg lesz koronázva, ha közösen elmondhatjuk. Megtettük mind mivel csak tar- tozánk! Közgyűlés. Oktober 20. Elnöklő polgármester megnyitja a szépen látogatott közgyűlést és kéri a képviselők figyelmét'. Felolvastatik a 45000 frt. kölcsp.n tárgyában a ministe.ii leirat, mely a városi közgyűlési határozatnál nehezteli, hogy a szavazók nem neveztettek meg, másodszor hogy a közgyűlés nem ruházhatja át hatáskörét a tanácsra és igy a kölcsön felvételi módozatait a közgyűléstől kívánja megállapítani. Elnök figyelmezteti a közgjúilést ezen ügynek már már türelmet szakitó menetére, amennyiben a közgyűlés már a teljes törvényes formák között meghozta határozatát és most a névsort követelik. Indítványozza, hogy csütörtökön tartassák közgyűlés és ezen intéztessék el az ügy. Burány János ügyvéd kifejti és felhívja a figyelmet azon körülményre, hogy csakugyan a közgyűlés hivatása a kölcsön feltételeit megállapítani és igy a ministeri leirat csakugyan figyelembe veendő. Elnök felvilágosítja, hogy ez mind megtörtént, ennek beigazolására felhívja a levéltárnokot, hogy az ez ügyre vonatkozó közgyűlési határozatokat a levéltárból hozza fel. Mig a levéltárnok .visszaérkezett, felolvastatik a közigazgatási bizottság átirata a költségvetésnek beterjesztése iránt. Nehány megjegyzés után tudomásul vétetik. Marosvásárhely átirata a váltóképesség tárgyában a képviselőházhoz intézett feliratának pártolása iránt. Tudomásul vétetik. Az esztergommegyei gazdasági egylet emlékirata a lovak közt uralgó takony kór megakadályozása tárgyában. Tudomásul vétetik. A közigazgatási bizottság átirata az elemi iskolák használatára felállítandó faiskola tárgyában. Takács a költségvetés tárgyalása alkalmával ezt is felvétetni ajánlja, Pór Antal az ügyet az iskolaszékhez kívánja utasittatni, Sziklay a régi faiskolát megtartatni indítványozza. Rövid vita után Sziklay tanácsos indítványa elfogadtatik. Ezután a levéltárnok megérkezvén felolvastatnak a kölcsön ügyénen hozott közgyűlési határozatok. Hosszabb vita keletkezik, melyben Brenner József indítványozza, hogy ne 45000 forint kölcsön vétessék fel, hanem a takarék- pénztári adósság egyszerűen convertáltassék minden további engedély kérés mellőzésével, az alapítványok követelése pedig fedeztessék egy kötelezvénynyel. Takács Géza fel kívánja tartatni a korábbi határozatot és hogy a névsor felterjesztethessék a ministeriumhoz, ajánlja, hogy a szavazás azonnal megejtessék. Burány János ügyvéd szorosan megtartatni ajánlja az alakiiágot, nehogy az ez ellen tett kifogással az ügy újabban elodáztassék. — Mért nem volt ilyen alkotmány ezen a veszekedett folyón Kotorszkónál is a minap, mikor Sieua felé kellett átvergődnünk rajta! — Mit bánt a múlt Gida ? Rá se gondolj ezután, megvolt; nem ismétlődik többé. — Hogy nem-e ? Hisz úgy mondják, hogy visszafelé a balparton jövünk, s minthogy a Bosz- nán eddig csak ez az egyetlen hid van, Modricsnál okvetlen ismétlődnie kell annak a keserves vizi sétának. — Nos hát ha ismétlődik is; bizonyára ez lesz a finálé. Mire Kotorszkába érünk, ott vár a parancs. Be sem marsiroztatnak Dobojba; Kotorszko hegyei fogják Visszhangozni a „Kehrt euch“-ot s meg sem állunk Fránig. Hogy is szól az a nóta? „Mély a Boszna, zavarosra megáradt; Boszna partján búsulok én utánad! . . .“ — Nem az; nem az. Máskép szól a nóta, tegnapelőtt óta. Hát nem tudod, hogy a frájterhe- lyettesnek megírták Bécsből s hogy a Bélát is egyszerre kigyógyitotta az Albert király halálos betegségéből a feleség sürgönye ? Azt a vígat, a mit a Budautczán sétálgató stellfertréter poéta fabrikált. „Boszniából indulnak a csapatok, Sokat fáradt, sokat szenvedt harezosok, Teljesült a fájó szivek reménye: Jertek lányok a regiment elébe!“ S harsogott a dal, hogy a Tribova Betajn szirtei is megrendülni készültek belé. Rezenditettük aztán a „Piros, piros, pirost“ miközben felhangzott a „Ruht!“ Séta ez csak Cida, egy aiulalgót! S lassan lépdelve ahdalogtunk a dallamon: Sárga rigó most hullatja a tollát, De sok kis lány siratja a babáját! Úgy siratja majd meghasad a szive, Hejh be régen nem beszélhetett véle!“ Bele jött a jó fin, mintha csak a Bego padkáján üldögélne: „Ha, a szellő általrepül a réten, Megpihen egy rengő bokor ölében, Tőlem is ha elröpül a képzelet, Barna kis lány hó kebelén pihen meg. Átöleli holló fürtét, hó nyakát Megcsókolja piczi piros ajakát; Megkérdi, hogy hű szive mint doboghat, Gondol-e rám, mint én ő rá oly sokat. Hogyha gondol, ha szeret még engemet, A teremtő, a jó Isten áldja meg; De ha ő is, mint a többi oly hamis Akkor Isten ... óh csak áldd meg akkor is!“ E közben felérünk Sienáig. Csak most láttuk mily szörnyű meredélyeken jártunk azon éjjel, a mikor egy-egy szilva után tapogatózva nyújtogattuk a karjainkat fejünk fölé, nem is sejtve a lábunk alatt tátongó örvényt, melybe egy eröltetebb ki- nyujtözás menthetlenül belebuktat vala. De nem értünk rá szörnyűködni a múlt veszélyei fölött. Hol itt hol ott csendült fel egy dallam mibe aztán unisono belevágtunk valamennyien mígnem felhangzott az édes kürtjei: „Hapták!“ Ott van Adari, abban lakik egy felkelő vezér, aki miatt fel kell a falut kutatni: Rajonként „indulj!“ Neki a falunak, egyik palánkon be, a másikon ki, egy-egy puszta házhoz a hegyre fel, onnan a meredélyen le, csak azért, hogy százszor halljad elismételni rimán- kodó hangon a mentegetodzést: „Né mám puska, bratku, nemára handzsáru!“ Legélesebb hangon tiltakozik az apróság az erőszakos benyomulás ellen. Velőt renditő sikoltással rejti a kisded halálra ijedt arczát anyja keblére, s hosszas csititásodra is bizalmatlanul húzódik félre száraz kótszersültet kinálgató kezedtől. Benned meg felsajog a szív, mert eszedbe jut a zsandár, aki a Holdampf szegletén leszúrta a Kossuthnótát dudolgató Szenczyt. Álost neked is a gyűlölt zsandár szerepe jutott osztályrészül s fejedbe l száll a vér, ennél a megszégyenítő gondolatnál. | S a felkelő vezér nincs is a (falujában. Van annyi esze, hogy nem várja be az inquisitort. De ez sem azért inquisitor, hogy no tudja módját a vallatásnak. Itt a felkelőnek a felesége, meg a napa. Elhurczoljuk ezeket magunkkal. Van még szív a természet fiában, s nem hagy maga helyett gyönge asszonyokat sinyleni. „Eskort előre !“ Közbe veszik a két védtelent tizen s marsirozúnk tovább. De a dal elhalt már az önkénytesek ajkain s példájokra néma ajkkal lépdel a legénység is. Az a gyerekleány ott elől félre szegzett tekintettel lépdel elborult képű anyja mellett. A gyorslépés nem fárasztja őt, pedig nagyon néhéz a azive, látszik megtört fényű szemein. Gyászmenet lesz ez Modicig. Hát ilyen a mi szüreti kirándulásunk! Vranjakba értünk. Fegyveresek a bíróért! Ba- jonet auf! Marsch! Megjön a kadi, rémülten hordozza végig tekintetét a dustermésú gyümölcsösön s lemondólag pihennek szemei nagy kazal szénáján. Mi lesz egy éjjel mindebből? Nem jöhetett volna pusztitóbb vihar mint ez a kék sereg! „A földemen fog éjszakázni; széthordja szénámat derékaljnak s feldúlja gyümölcsösömet vacsorája s reggelijéért.“ Az eskortirozott fiatal asszony mellől elszólit- ják az anyát; tudtára adják, hogy szabad haza mennie, de egyedül, és csak azért, hogy megmondhassa vejének: „Holnapután Kotorszkóbau legyen s önkényt jelentkezzék, ha azt akarja, hogy nejét szabadon bocsássák.“ Itt töltünk tehát még egy keserves éjszakát, azon sok álmatlan éj után, melyek múltát oly türelmetlenül vártuk mindig, hogy még a szomszédfalu szárnyas lakóinak álmát is megirigyeltük. Hányszor untuk már meg várni a hajnal pirkadását s csaltuk meg a környéket egy-egy művészileg elhangoztatott „kukuriku“-val, melyre aztán sietett válaszolni az egész helység kakas légiója, esetleg éjfélkor, ily módon siettetvén a hajnal megérkeztét! (Vége következik.) Dr. Merényi Lajos.
