ESZTERGOM XXXVII. évfolyam 1932

1932-08-03 / 84. szám

Ára köznap 10 fill. GOM Keresztény politikai és társadalmi lap. Ára vasárnap 16 fill M gjelenik kedden, csütörtökön ós szombaton este. — Előfizetési ára 1 hónapra 1 pengő 40 fillér, negyedévre 4 pengő. — Kéziratok és előfizetések Esztergom, Kossuth Lajos utca 30. szám alá küldendők. -~ Hirdetések felvétetnek a „Hunnia" könyvnyomdavállalatnál. A szerkesztésért felelős: GÁBRIEL ISTVÁN. XXXVI!. évfolyam, 84. szám. ficfe összehí­vásához szüksé­ges aláírások nem gyűltek össze. Ha már az ellenzék körei­ben is eltérők a vélemények a Ház összehívásának szük­ségességéről, akkor bízvást megállapíthatjuk, hogy sem­miféle kül-, vagy belpolitikai ok az összehívást nem teszi szükségessé. A magyar kor­mány a kenyérkérdésről ed­dig is gondoskodott s a szak­minisztériumok útján jelenleg is legszorgosabb megfigyelései tárgyává teszi ezt a tény­leg nagyjelentőségű kérdést. Ugyan mivel haladna előbbre ez a kérdés, ha a Ház össze­ülne s az ellenzék részéről egy-két vehemens támadás hangozna el, amely a kenyér­kérdést magát semmivel sem vinné előbbre, legfeljebb al­kalmul szolgálna az ellenzék­nek arra, hogy újból elmondja azokat akifogásokat, amelye­ket már százszor elmondott s amelyekkel egy lépéssel sem vitte előre az ország sorsát. A német választások is ime lezajlottak anélkül, hogy a magyar képviselőház együtt ült volna. Szinte nevetséges ürügyül felhozni a német ese­ményeket a Ház összehívása szükségességének megindoko­lására, mert bármit is mon­danának az ellenzéki képvi­selők a Házban, a német ese­mények egy jottával sem ha­ladnának más vágányon, mint ahogy haladnak. Mindenki nagyjából előre látta és kö­rülbelül úgy látta előre a német választások kimenete­lét, mint ahogy az valóban történt, s szeretnők tudni, hogy milyen hatása lehetett volna a magyar képviselőház ülé­sezése ezekre az eseményekre. Németország elvégre szuverén állam s elképzelhetetlen, hogy akár a birodalmi elnök, akár a kancellár, vagy más poli­tikai vezető a magyar kép­viselőházban elhangzott kri­tikák hatása alatt megváltoz­tatná szándékait s mást ennének, mint amivel véle­ményük szerint a helyzetet megoldani lehet. Egyébként az összehívást „indokoló" frázisok teljesen tartalomnélküliek. A beteg­szabadságra utazó pénzügy­miniszter megadta erre a fe­leletet s úgyszólván indulás­ban lévő vonatjának lépcső­jéről jelentette ki, hogy min­dig akadnak olyanok, akik kitalálnak dolgokat, hogy az­Izal nyugtalanítsák a közön­séget. „Megnyugtathatok min­denkit, semmi ok sincs az iz­galomra, sem az államcsőd, sem az infláció nem fenyegeti államháztartásunkat sígy na­gyon helytelennek tartom, |ha kétes kijelentésekkel nyugta lanítják a közönséget." Nagy lelkesedéssel, magyaros vendégszere­tettel fogadta Esztergom az avangardistákat Az elmúlt hét szombatján lobogó­díszbe öltözött a város az olasz avangardistáknak, Mussolini ifjú leventecsapatának fogadására. A délután 2 órára jelzett vonat­hoz seregestül sietett ki az állomásra az esztergomi közönség a fogadásra. Testületileg vonult ki a gimnázium, és a reáliskola ifjúsága, a cserkész­csapatok, a gimnáziumi cserkész­zenekar és a leventezenekar. Meg­jelent testületileg a katonai tisztikar, a megyei és városi tisztikar, és nagy­számú közönség szorongott a pálya­udvarelőtti téren, amikor az olasz ifjak szépen feldiszitett vonata Esz­tergom-táborból, ahol a ludovikások gyakorlatait nézték végig, befutott az állomásra a „Giovinezza" hang­jai mellett. A közönség lelkes éljenzése mel-j lett elsőnek lépett ki a vonatból Arlotta olasz követ, majd Oxilia ^ ezredes, továbbá Ferjentsik altábor- j nagy, Jáni Gusztáv ezredes, Tolnay Dezső vezérkari őrnagy és több elő- ' kelő személyiség, akik az olasz ven­dégek kíséretében voltak. Elsőnek Glatz Gyula polgármes- j ter köszöntötte meleg szavakkal az ifjakat, majd az esztergomi katonai­helyőrség parancsnoka, vitéz Lánghy Emil alezredes mondott lelkes üd- j vözlőbeszédet, mely után Arlotta követ megbízásából Oxilia ezredes, mondott nagyhatású beszédet, kö­( szönve a meleg fogadtatást, azután; Magyarországot és ifjúságát éltetve; hangsúlyozta, hogy eljöhet még azj idő, amikor a magyar és olasz ifjú­ság egymás mellett küzdhetik ki Magyarország igazságát. Zúgó taps és éljenzés fogadta Oxilia ezredesi szavait, mely után még Antonio Donato, magyarországi szaléziánus intézett gyönyörű buzdító beszédet a balillákhoz, hogy szeres sék a magyarok hazáját, a szentek, hősök és vértanúk hazáját. Don Ál berto, az avangardisták lelkésze szó­lalt fel végül, aki nemzete ifjúsága nevében megígérte a magyarsággal való testvéries együttküzdést az igazságért! Az üdvözlések után felsorakoztak az ifjak és a megjelent olasz és magyar előkelőségekkel élükön ze­neszóval vonultak a városba min­denfelé az esztergomiak lelkes él­jenzésétől kisérve. A Hősök szobránál megállottak a balillák ifjú csapatai. Arlotta követ babérkoszorút helyezett az emlékműre, az avangardisták pedig térdenállva tisztelegtek a magyar hősök emléke előtt. A lélekemelő aktus után a Kossuth­utcán, a IV. Béla király-utcán, a Széchenyi-téren és a Ferenc József ­úton át a Bazilikába vonultak az olasz ifjak, megtekintették a város nevezetességeit. Délután a Fürdőben szórakoztak az avangardisták, ahol a város közönsége vendégül látta őket. Este 6 órakor vonultak a vasút­állomásra és sok kedves emlék­kel hagyták el városunkat. Arlotta követ őszinte elismerés­sel és köszönettel nyilatkozott Glatz Gyula polgármester előtt az eszter­gomi fogadtatásról és megígérte, hogy beszámol Mussolininak az olasz ifjúság iránt tanúsított lelkes, magyaros vendégszereietről, amely alkalmas az olasz—magyar barát­ság további ki mélyítésére. Igy nyi­latkozott Ferjentsik altábornagy is, aki a látottakról a honvédelmi mi­niszternek számol be. Idegenforgalmunk és társadalmi egyesületeink. Évek óta hangoztatjuk az idegen­forgalom fokozását. Minden évben, vagy talán évszakban is merülnek fel újabb eszmék, melyek vagy el­késve vagy halva születnek meg. Működik a városban egy idegen­forgalmi bizottság, mely néha ülé­sezik is és olyankor elhangzanak holmi szemrehányások is, de kel­lően eredményes munkát nem végezhet, mert hiányzik a végre­hajtó hatalom: — a pénz. A város szegény, terhei nagyok. Ez a két szomorú tény oly mélyen rágódott Szerda, 1932. augusztus 3 be a közönség, de különösen a vezetőség tudatába, hogy csak némi kockázat mellett is nem mer bele­menni még csekély összegű kiadásba sem. Igy azután csak természetes dolog az, hogy pl. az augusztus 15-.Í ünnepségeket reklamírozó falraga­szok, állandó hirdetések, képes és rádió-propaganda nélkül 300 pengő­vel sikeresen, eredményesen meg­rendezni nem lebet. Valamint a néma gyermeknek az édesanyja sem érti meg szavát, éppen úgy nem fogja megérteni az idegen Eszter­gomnak lezárt ajkait, különösen a mai nehéz viszonyok között, amikor nagydobbal és cintányérokkal sem igen lehet garasokat kicsalni az agyonadóztatott közönségből. Nagy hibája városunknak, hogy minden történelmi nevezetessége, műkincse és természeti kincsei mel­lett is az ismeretlenség szürke fel­legeibe van burkolva. Minden vasúti kocsiban, állomáson, villamos ko­csiban, szállodában, hajón stb. ott kellene lennie egy darab beszélő és szemléltetett Esztergomnak. Itt bent pedig a városban hangos reklámot kellene csinálni a tisz­tességes ellátási és lakási árakkal. Eddig éppen ennek ellenkezőjét, az elriasztást csinálták. A hivatalos város nem fejthet ki nagy idegenforgalmi propagandát a fent említett okok és a bürokratikus adminisztráció miatt. Ami idegen­forgalmunk pedig van, az nagyrészt mások érdeme. Esztergomnak egyik idegentvonzó mágnese a kiépített Szent István strandunk. Igazuk van azoknak, akik méltányolják azt az indirekt hasz­not, amit a Szent István fürdőtelep forgalmával hajt a város közönsé­gének. Ha figyelembe vesszük a Takarékpénztárnak az ország min­den jelentősebb helyén elhelyezett propagandareklámjait, a fővárosi lapokban meg-megjelenő ismertető cikkeit, akkor azt kell mondanunk, hogy a Takarékpénztár igen nagy idegenforgalmi propagandát fejt ki városunk érdekében is. A Takarék­pénztár tulajdonképpen üzleti vál­lalat, melynek elsősorban a saját anyagi hasznát keU tekintetbe vennie és ezt, amíg az a tisztesség keretei között mozog, rossz néven venni nem lehet, különösen akkor nem, amikor messzeható, a költséges vá­rosi reklamírozást is pótló hirdetései az egész országban felhívják az idegenek figyelmét nemcsak a ta­karékpénztári fürdővállalatra, ha-

Next

/
Oldalképek
Tartalom