ESZTERGOM XXXVII. évfolyam 1932

1932-07-22 / 79. szám

Ára köznap 10 fill. Keresztény politikai és társadalmi lap. Ára vasárnap 16 fill. M gjelenik kedden, csütörtökön és szombaton este. — Előfizetési ára 1 hónapra 1 pengő 40 fillér, negyedévre 4 pengő. — Kéziratok és előfizetések Esztergom, Kossuth Lajos utca 30. szám alá küldendők.- — Hirdetések felvétetnek a „Hunnia" könyvnyomdavállalatnál. XXXVII. évfolyam, 79. szám. A szerkesztésért felelős: GÁBRIEL ISTVÁN. Péatek, 1932. július 22 Több magyar képviselő került be a most lezajlott román választásokon a parlamentbe, mint megelőzőleg. Pedig Vajda miniszterelnök minden Ígérgetése ellenére is a nem kormánypárti jelöltek alapos terror alatt nyögtek, mert a helyi hatóságok mindent elkövettek, hogy a kormány szájaizének megfelelő eredményt tudjanak felmutatni, amint ez Romániában szokásos. Az oláh pártok elboríthatták plakátjaikkal a községek és városok házfalait s ahol szükségesnek látszott, magyarnyelvű plakátokon igyekeztek a magyar választók szivét meghóditani. Ugyanakkor az erdélyi magyarság igazi képviselője és szószólója, az Erdélyi Magyar Párt nem ragaszthatott ki magyarnyelvű plakátokat. A korteseszközök közé az erőszaktól a népbutitásig mindent elővettek az oláh pártok. A panamákat ostorozó röpcédulák millióin kivül hordagyakon állítólagos haldoklókat vittek a falvak naiv népe közé, akik utolsó kívánságul azt fejezték ki, hogy polgártársaik az általuk ajánlott párt jelöltjére szavazzanak. A röpcédulák főleg a korrupció és panama ellen fordultak, amely mindaddig kedvenc vesszőparipája minden oláh politikai pártnak, amig ő maga nem jut kormányra s ezzel a panamista rendszer áldásainak élvezője lesz. Csak igy magyarázható, ilyen politikai és erkölcsi felfogás mellett, hogy a szerencsés gazdasági összetételű Románia a legnagyobb pénzügyi nehézségekkel küzd, valósággal az államcsőd szélén áll s a francia ellenőrzőktől nem felkérésekben, hanem egyenesen drákói parancsokban részesül. Az Erdélyi Magyar Párt úgy érte el mandátumainak megszaporodását, hogy semmiféle más párttal nem lépett szövetségbe. Bethlen György gróf a választások előtt mondott nagy beszédében kifejtette az okokat, amelyek miatt legelőnyösebbnek látszott egyedül menni a választási küzdelembe s amint az eredmény mutatja, politikai elgondolása helyes volt. Akkor érte el az Erdélyi | Magyar Párt a 14 mandátumot, amikor a magyarság soraiban disszidensek is akadtak. Ezek megalakították a Magyar Gazdasági Pártot és a kormánypárttal szövetkezve indultak a választási küzdelembe. Eddigi tudósítások ezeknek a magyar jelölteknek* a sorsáról nem számolnak be. Valószínűleg elérték azt, amit megérdemeltek, elnyelte őket a kormánypárt féktelen agitáció ja, mint jelentéktelen és nem számító kisebbséget. Mégis csak lesznek tehát a román parlamentben a magyarságnak szószólói. Mégsem fog elnémulni az a hang, amely újból és újból tiltakozott a kisebbség békeszerződésekben biztosított jogainak elnyomása ellen s lesz erő, amely rámutat arra a kulturértékre, amelyet az erdélyi magyarság az összeomlás után a múltból örökül hozott magával s amelyet egyes áldozatkész főurak lelkesedése új értékekkel próbált megtetőzni. Bármennyire sanyarú politikai és ennek következtében gazdasági helyzetben van is az erdélyi magyarság, a választási eredmény azt mutatja, hogy küzdő kedve, lelkisége nincs megtörve. A tradíciók, az elmúlt századok kultúrkincsei olyan erőtartalékot jelentenek, amely az erdélyi magyarságot fenntartja mai megpróbáltatásai között is. Ott, ahol kormányintézkedések és politikai intrikák nem tudják kihúzni az erdélyi magyarság lába alól a talajt, így az erdélyi irodalom és művészet terén határozott fellendülésről beszélhetünk, s ha az erdélyi magyarság továbbra is meg nem osztottan, életproblémáinak teljes ismeretében tart ki ideáljai és célkitűzései mellett, reméljük, hogy nemcsak a művészetek, hanem a politika és közgazdaság területein is javítani fog tudni mai nyomott helyzetén. Debrecennek: Nagyerdő, Esztergomnak: Búbánati völgy. A Búbánati völgyről már többször jelent meg ismertető és agitatív cikk lapunkban, azonban a Búbánati völgyről még mindig nem írtunk eleget addig, amíg Esztergom és a vidék számára sikerül betöltenie az őt megillető helyet. A szépséges Búbánati völgy körülbelül annyira van Esztergomtól mint Debrecentől Nagyerdő. Az út is olyanforma — persze nem olyan szépen kultúrált — mint a Debrecenből Nagyerdőbe vezető út —, kényelmes, laposan vivő, nem fárasztó. A Búbánati völgy feltétlenül rendelkezik a kiránduló helytől megkövetelhető természeti szépségekkel : festői szépségű, széles völgy, virágos rétek, erdőségek, árnyas erdei tisztások, remek kilátások stb., — persze az utak, a parkok kiépítésre várnak, — legalább is olyan mértékű megbecsülésre és szeretetre azonban mindenekelőtt a legsürgősebb szükség van, mint amilyen a debreceniek részéről tapasztalható a Nagyerdő iránt. Debrecen népe nyáron idejének javarészét a Nagyerdőben tölti. Vasárnapon és ünnepnapokon pedig nemcsak zsúfolt villanyosok közlekednek, hanem gyalogjárókon is csoportosan igyekszik a nép a kedvelt kirándulóhely felé. Debrecen persze gazdag város, amely sokat áldozhatott a Nagyerdőre, — újabban egy gyönyörű strandfürdőt építtetett oda. A Búbánati völgy lábánál folyik el a Duna, — a strandfürdő tehát rendelkezésre áll. Idegenforgalmi, turisztikai, nyaralási szempontból tervszerűen kellene foglalkozni a Búbánati völgy kérdésével. Egyébként a megélhetés szempontjából is aktuális a kérdés. A Búbánati völgynek élénkforgalmú kiránduló hellyé való fejlesztése esetén Esztergom földműves népe, nevezetesen a szentgyörgymezői, ott jó piacot találhatna, főként a gyümölcstermékekre. Kovácspatakot elvesztettük, — itt kínálkozik helyette Esztergom szá mára a Búbánati völgy, amellyel kapcsolatban igen szép terveket válthatunk valóra. Gazdaközönségünk figyelmébe! A földmivelésügyi tn. kir. miniszter nyomatékosan figyelmezteti a gazdákat, hogy búzájukat takarmányozási célokra fel ne használják és ne vessék idő előtt piacra. Magyarországon nagyon sok helyen a rozsda legyengítette menynyiségileg és minőségileg is a búzát. Beérkezett külföldi jelentések szerint a külföld búzatermése sokkal alatta maradt az átlagtermésnek. Már most nagyobb érdeklődés mutatkozik a magyar buza iránt és a jelekből ítélve búzakészletünk nagyobb mértékben fog fokozódni. Ennek természetes következménye a buza árának emelkedése. Saját jól felfogott és fontos érdekében cselekszik tehát a magyar gazdaközönség, ha a gyengébb minőségű búzáját sem használja fel takarmányozási célokra és az eladással sem siet. A kapitalizmus és a nagyipar. Iria: EREKY KÁROLY v. miniszter. Napjainkban sok szó esik arról, hogy a kapitalizmusnak vége! Ez naivitás. A kapitalizmusnak óriási szerepe van még az emberiség történetében, de amíg a XIX. században a kapitalizmus szabad verseny alapján vitte előre az emberiséget, addig a XX. században ki kell építenie a tervgazdaságot. A kapitalizmus eddigelé a profit, az egyéni szabadság és a szabad verseny jegyében találta meg a fejlődés útjait. A XIX. században megszüntette a rabszolgaságot, mert a gőzgép egy kiló kőszénért adta azt a kilowattóra-munkát, amit a rabszolga két kiló kenyérért adott. Megszüntette a feudalizmust, amelyet évezredek véres forradalmai nem voltak képesek letiporni, felépítette a munkamegosztás társadalmát. A natural gazdálkodásból kivezetett 600 millió embert, aki ma pénzért vásárolja szükségleteit. Épített másfél millió kilométernyi vasutat. Letelepített a modern nagyvárosokba 180 millió embert. A géptechnikát úgy kifejlesztette, hogy minden kultúrember mellett 200 géprabszolga dolgozik, azért, hogy az életet széppé tegye. A kapitalizmus beleszeretett az egyéni szabadságba. Alkotásaiba azonban tervszerűt] enség került, nem gondolt tudnillik arra, hogy az egyoldalú fejlődés bajt okozhat; minden ország Angliát utánozta ós exportiparral akart foglalkozni. Ezért van aztán, hogy minden új ipartelep építése fokozza a világ túlprodukcióját és ezért van az, hogy ma a föld kétezer millió lakosát egyedül el tudná látni Kanada búzával, Amerika autóval, Anglia gőzhajóval, Németország cipővel stb.